Grid 2 - Szeretem? Nem szeretem?

A Codemasters sosem csinál félmunkát - vagy mégis?

A kérdés jogos. Szívesen játszok vele, de szívesen ki is kapcsolom. Jó, ez így hülyén hangzik, de elmagyarázom: adott egy jó játék, elindítom, játszok vele, öröm. Már harmadik órája nyomom amit kell, a szemem már-már készül felmondani a szolgálatot, ki van száradva a szám, zsibbad a kezem; röviden: testileg ki vagyok készülve. De a játékot akkor sem akarom kikapcsolni, mert szellemileg viszont örömet okoz, szórakoztat, egyszóval szereted. Veletek is biztos megtörtént már, hogy minden bajotok van, de akkor is: na, még egy kört indítok és vége. Jól van, oké, már csak ez az egy küldetés és húzok aludni. Ebből aztán még 2 órányi játék születik.

Na ez az, amit a Grid 2 nálam nem tud produkálni. Szeretek vele játszani, de egy órácska után mindenféle hezitálás nélkül abba tudom hagyni lelkiismeret furdalás nélkül. Nem köt le, ha úgy tetszik.

Pedig az első részével bizony nagyon sokat játszottam, ami úgy nagyjából 2008 közepe felé jelent meg, a méltán hírhedt TOCA sorozat reinkarnációjaként. Persze korántsem volt annyira szimulátor a Race Driver:GRID mint a TOCA epizódok, akkor is nagyon tetszett az összkép amit adott. A Codemasters-nek sikerült egy olyan versenyautós játékot készíteni, ami az embert szinte odatapasztotta a monitor elé. Nem is nagyon láttam 90% alatti értékelést a játékról különböző gamer weblapokon.

Viszont ez a teszt a második részről szól, kezdjük az elején - kattintsunk a Grid 2 ikonjára.
Aki játszott már "újkori" Codemasters játékkal, számára nem lesz újdonság, hogy a játék kér tőlünk egy nevet, majd pedig, hogy milyen becenéven legyünk szólítva. Becenévből rengeteg van, az én saját nevem benne volt például. Annak sem kell letörnie, akinek a neve nincs benne az adatbázisban, mert ki lehet választani olyanokat, mint például "Dude" vagy "Buddy" , ezek magyarra fordítva, haver vagy öcsi.

Ezek után, én személy szerint valamiféle bevezetésre számítottam, neadjisten egy intróra, ehelyett "in medias res" módon, rögtön egy futamba csöppenünk. Azt sem tudtam hirtelen, hogy hova kapjak, abszolút meglepett a dolog. Akkor is vonogattam a szemöldököm, amikor hiába nyomtam a nyíl gombokat, az autóm nem reagált. Érthetetlen módon, mintha egy FPS játékkal játszanék, az alapértelmezett irányító gombok a WASD billentyűkön kaptak helyet. Tudom, ez ízlés dolga, de én hülyeségnek tartom ezt, rögtön át is állítottam a klasszikus nyilakra az irányítást.
Lényegében, ebben a rögtönzött, meglepetésszerű versenyben tudja meg a játékos, hogy ő egy kezdő pilóta, a cél egy profi, híres autóversenyzővé válni. Ennyi lenne a történet, bár úgy gondolom, hogy egy ilyen típusú játéknál ez bőven elég. A megnyert futamokkal rajongókat szerzünk, illetve különböző szponzorok is felfigyelhetnek ránk, akik adott esetben akár támogatnak is minket, hogy minél több, nagy presztízsű versenyeken is részt vehessünk. Cserébe csak annyit kérnek, hogy néhány reklámmatricával aggassuk ki az autónkat. Ebben a részben nem pontokat, se nem XP-t kapunk, itt a rajongók száma a mérvadó. Minél több pontot szerzünk a versenyeken, annál több rajongót szerzünk. A rajongótábor bővülésével egyre jobban felfigyelnek ránk, azzal pedig szabad utat kapunk más versenyek részvételéhez. Tetszik, amikor videóbevágásokat kapunk a lobbiban, ahogy a különböző közösségi oldalakon az emberek rólunk chatelnek.

Kezdetben csak kisebb versenyen veszünk részt, de a jó helyezések imponálják a fejeseket, főleg ha egy jó pilóta előtt végzünk az összetettben. Arra a bizonyos pilótára pedig, közvetlenül a futam kezdete előtt a játék fel is hívja a figyelmet: ki van írva a neve, a csapat neve és a járgány típusa.
Mindeközben promóciós versenyeken is részt vehetünk, amiket a szponzoraink rendeznek, ilyenkor a szponzoráló cég által megadott feladatot kell teljesíteni, például, előzd le XY-t, teljesíts ennyi és ennyi köridőt. Sikeres versenyek után a játék újabb pályákkal és rajongókkal ajándékoz meg minket, míg végül szabad lesz az út a "World Series Racing"-be. Ez a WSR tulajdonképpen egy nagy "bajnokság", ahol is kiválaszthatjuk hol szeretnénk versenyezni, a helyszínek pedig idővel gyarapodnak. Értelemszerűen nem juthatunk el mindjárt bármilyen futamra, fokozatosan kell feloldani az event-eket.

Apropó, event-ek. A futamok zöme klasszikus körverseny, ezekben a cél nyilvánvalóan az, hogy a lehető legjobb helyezést érjük el. Ezek általában csak pár körös versenyek, azonban néha több futam is lebonyolításra kerül, ilyenkor az összetett pontszám a mérvadó. Természetesen nem ugyanazon a pályán, a helyszínek változóak.
A körversenyek mellett még számos más típusú event van: időre menő verseny például, ilyenkor a köridőket mérik. Ezenkívül találkozhatunk Eliminación nevű event-tel, ekkor egy-egy nagyjából 20 mp-es intervallumonként az éppen utolsó helyen autózó versenyző kiesik, míg nem csak egy pilóta marad, ő lesz a győztes.
Akad olyan futam is, amikor a pályán "civil" autók haladnak, ekkor annál több pontot kapunk, minél több autót előzünk le, ilyenkor csak az ütközés nélküli előzések számítódnak be.
Nem mindig pontokért, vagy rajongókért folyik a harc: versenyezhetünk akár egy vadonatúj autóért. Ha egy bizonyos köridőn belül sikerül célba érnünk, megnyerhetjük azt a járgányt, amivel versenyeztünk.
Sok-sok helyszín lelhető fel a Grid 2-ben és ezeken belül több nyomvonal is van, ezért hiába versenyzünk ugyanazon a helyen, a verseny akkor is más. Ráadásul, van hogy teljesen ugyanaz a szakasz van kijelölve, csak épp az ellenkező irányba van a rajt, szóval tokostul-vonóstul rengeteg pálya áll rendelkezésünkre. Vannak zárt, városi pályák, cikk-cakkos vidéki és tengerparti pályák, ugyanakkor megtalálhatóak a natív versenypályák is, csak hogy egyet ragadjak ki, például Indianapolis, ami nyomvonalban teljesen megegyezik az eredetivel. Megkockáztatom, még küllemben is. Ahogy menetelünk előre a versenyek közt, szinte minden kontinenst bejárunk majd. Úgy gondolom, ebből a szempontból jelesre vizsgázott az új Grid.

A játék legfontosabb részéről még nem is írtam, ez pedig az autóarzenál. Már a játék megjelenése előtt borítékolható volt, hogy minden igényt ki fog elégíteni a Grid a járgányok terén. Már az első részében is lenyűgözőek voltak a járművek, igazi ritkaságok volánja mögé is beülhettünk. Nincs ez másképp a 2. részben sem, sőt még tetézi is a Grid-et. Kedvünkre válogathatunk, legyen szó amerikai benzinfalókról, európai verdákról vagy akár megfizethetetlen szuperautókról. Minden jármű az utolsó részletéig tökéletesen ki van dolgozva és mindnek más és más a viselkedése, mások a tulajdonságaik. Valóban nagyon élethűek és a motorhangok roppant jól el lettek találva, azt hiszem ebben a játékban van legjobban belőve a motorzajok - mármint azok közül, amelyeket én próbáltam.

A törésmodellezés egy bizonyos szintig jól teljesít, az autókon korrektül meglátszódnak a sérülések nyomai. De ha 100KM/H-val becsapódunk a falba, nem különösebben törik szét az autó, az igazi életben úgy kellene kinéznie a roncsnak, mint egy összegyűrt papírzsebkendőnek. Egyébként nem feltétlenül kell beletörődni egy karambolba, mert a flashback funkcióval néhány másodpercet visszatekerhetünk az időben, ezáltal korrigálni tudjuk az elhibázott manőverünket.
Nincs lehetőségünk tunningolni az autóinkat, eltekintve néhány minimális változtatási lehetőségtől, mint az autó színe és a felnik. Ez szerintem nagyon kevés, ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Persze, nem illene a játék hangulatába szétneonozott, rózsaszín lowridereket létrehozni, de örültem volna, ha például kipufogót lehetne cserélni, vagy hs éppen ledlámpára cserélhetném a hagyományosat. A motort sem lehet semmilyen módon megpiszkálni, pedig azzal sokat lehetett volna dobni a játékon.
De még így is páratlanul igényes munka ez a Grid 2 részéről, mert az autók terén nagyon ki tett magáért, pedig legalább félszáz járgány áll rendelkezésünkre.

Indítsunk el egy futamot. Míg a játék betölti a pályát és az autókat, olvasnivalót ad: statisztikákat ír ki. Nem újdonság ez a Codemasters részéről és nekem ez az apróság mindig is tetszett. Szerintem sokkal jobb mint ha egy loading feliratot bámulnánk, vagy éppen egy forgó nyilat.
Betöltés után eltűnik a feketeség. Snitteket látunk a helyszínről, ahol versenyezni fogunk. Ekkor a kamera elhalad a rajtrács előtt, feltárva az ellenfeleink autóit, majd ráfókuszál a rivális versenytársunkra. Majd, a kameranézet az autónk mögé kerül, immáron a végleges helyére, hiszen a futam rögtön indul, a jelzőlámpa zöldre vált.
Az első benyomás ilyenkor számomra az volt, hogy rohadtul foglalkoztak a játékkal. Minden objektum élethű, ezt a remek hangok csak tetézik, egyszerűen látszódik, hogy a fejlesztők foglalkoztak a játék ezen részével. Minden a helyén van: a gumifüst, a kocsik testén a fénytörés, a fák, az utak. Lehengerlően élethű a szembesütő nap a horizonton, a fény-árnyék kontraszt telitalálat.

A többjátékos mód teljesen korrekt, ez ugyanolyan nagyjából, mint a Grid-ben. A kampánymódtól annyiban tér el, hogy itt visszatér a tapasztalati pont gyűjtés, tehát multiban nem rajongókat szerzünk, hanem XP szerzéssel szinteket léphetünk, ez pedig egyet jelent a nagyobb kaliberű versenyek részvételével. A szívfájdalmam csak annyi, hogy a chatet kivették, pedig az elsőben jó volt ott megbeszélni a dolgokat. Helyi multit is lehet indítani, mert a játékban helyett kapott a splitscreen is. Ez nagyon jó móka, az osztott képernyős versenyeket már hetek óta praktizálom a kollégámmal és meg vagyok vele elégedve.

Akkor mi is a baj a játékkal? Erre akkor jövünk rá, miután kigyönyörködtük magunkat és rálépünk a gázra. Túlzottan árkádos. Hiába kifogástalan a látványvilág, a realitásérzet köddé válik, amikor az autómat irányítom. A Grid első része sem volt egy szimulátorkirály, de ott mégis jobban átéreztem az irányított autót. Egy kicsit nehéz elmagyaráznom, hogy mire is gondolok. Az irányítással semmi gond, az autót oda tudom terelni ahová csak akarom, ugyanakkor végig az az érzésem a versenyek alatt, mintha szivacsautók volánja mögött ülnék. Pedig egy Ford Mustang van vagy két tonna, abban biztos vagyok. Ezenkívül, a játék erőlteti a driftelést akkor is, amikor nem kéne. Egy iciri-picirit kanyarodok, már forog ki a kerekem és okádja a füstöt.

Jöjjön a feketeleves. A mesterséges intelligencia csapnivaló. Az ellenfelek teljes mértékben ignorálják a visszapillantótükröt, ez még nem is lenne annyira baj, de rendszeresen belémlöknek oldalról. Még akkor is, ha történetesen én vagyok az ideális íven. Az ellenfelek részéről egy előzés kimerül annyiban, hogy egy laza mozdulattal belém hajtanak. Szándékosan kipróbáltam: leálltam az út szélére, egy teljesen egyenes úton. Nem volt mögöttem akadály, tiszta rálátás volt a kocsimra, a helyzet a következő volt: az AI autó telibe trafált engem. Semmi fékezés, de még egy enyhe kitérő manőver sem tellett ki tőle. A számítógép által vezetett autók abszolút ignorálják a sportszerűséget, valamiféle roncsderbire tudnám hasonlítani a versenyzésüket.

Ez a játék az időhúzás királya. Ez lehet, hogy nem hátrány, de a narrátorunk (vagy mentorunk) állandóan csak beszél és nem lehet skippelni. Mindig meg kell várni, míg befejezi a mondókáját és csak utána ügyködhetünk. Más: a futamok után, még mielőtt visszatérünk a garázsba, a játék megmutatja, hogy mennyi rajongónk van. Namármost, jobban nem is tudták volna azt a procedúrát elhúzni, egyszerűen egy örökkévalóságnak tűnik, mire az a számláló a megfelelő értékre beáll... könyörgöm, elég lett volna annyi, hogy valamelyik sarokban mindenféle kertelés nélkül kiírja, hogy ennyi és ennyi, azután kalap-kabát. A garázsban, az autók közötti váltás is tökéletesen próbára teszi a türelmemet, miért kell annyit várni? Melyik autós játékban kell még 5-6 másodperceket várni két autó között?

A játék igazán szép, de vannak benne nüansznyi hibák, például: a macskaköves részek az úton nagyon csúnyák, rontja az összképet. Minden más részlet nagyon szép, viszont ezek a macskakövek méltánytalanul csúnya textúrákat kaptak. A másik bajom, a víz... feljebb említettem, a futamok kezdete előtt snitteket, vágóképeket mutat a játék az adott pályáról. Namármost, a tenger úgy néz ki, mint anno a Mafia 1-ben, ami több mint 10 éve jelent meg. Nem fogok ebbe különösebben belekötni, de azért ami csúnya az csúnya. Pont.

A következő dolog engem teljesen hidegen hagy, de a játékról szóló fórumokban minden második játékos azon rágódik, hogy a játékban nincs belsőnézetes kamera állás. Jó, legyen, felróvom akkor ezt is hibának, a többség döntött.
Még nem ért véget a listám.... megint az ellenfelek a téma, nem lehet őket különösebben lehagyni sosem, ha meg előttünk vannak, rohadtul nehéz beérni őket. Még akkor is, ha rekord idejű (!) köröket futok. Ez nem egészséges dolog, valahogy sosem igazságos a játék. Ezt konkrétan leteszteltem minden nehézségi fokozaton, a probléma mindig jelentkezik.
A végére hagytam a finálét (he-he), de nem lövöm le a poént, csak úgy nagyjából leírom. Lelkileg készüljetek fel a legrosszabbra, gyalázatos. Olyasmit képzeljetek el, mint a Super Mario végén az a bizonyos "thank you Mario, but your princess is in another castle" felirat, legalábbis a színvonal kábé olyan.

Mit mondhatnék? Szeretem? Nem szeretem? Nem korrekt az AI, túl árkádos, erőltetett driftelések. Ugyanakkor párját ritkító látványvilág, bőséges autóarzenál, szórakoztató multi.
Szeretem, nem szeretem? *legyintés*

A kérdést nyitva hagyom.