Shaka brah!

GONDOLATOK, MI LENNE HA...

Engedjetek meg néhány személyes gondolatot! Én főleg kiskoromban sokat elgondolkodtam ilyen dolgokon, milyen lenne ha csak én olyan dolgokra lennék képes mint más senki. Láthatatlanná válni amikor csak akarok, vissza menni az időben. Akármikor kiválasztani a Világ akármelyik gyönyörű pontját ahol sétálhatnék, biciklizhetnék vagy akármi mást csinálhatnék. A sok millió emberből kiválasztani azokat a Világ egyéb pontjain, akikkel megmagyarázhatatlanul jól érezném magam, meg hogy tudnád hogy az életed melyik évében melyik napjában és percében az egész Földön melyik épületbe kéne bemenned és mit kéne mondanod, hogy az egész életed a lehető legjobban alakuljon. Az embereknek túlnyomórészt nincs ilyen szerencséje és ez valahol szomorú szerintem. Én megmondom őszintén valamilyen szinten hiszek a sorsban, de amikor egy drogos 5 ezreléknyi véralkoholszinttel elüt öt embert én azt nem nevezném sorsnak! Hanem szimplán egy ember baromságának! Ugyanúgy hiszek a véletlenekben is és abban is, hogy olyan dolgok is vannak amik nem véletlenül történnek. A képességeknek soha nem is az lenne a célja, hogy az ember össze-vissza használja, de ha akkor használhatnád a különleges képességeidet, amikor tényleg úgy látnád a dolgokat, akkor azért az nem lenne olyan rossz szerintem, egy idő után unalmas lenne biztos, de milyen jó lenne, ha elrabolnának, éheztetnének és te meg láthatatlanul el tudnál menekülni, például, de akármi más helyzetet is el lehetne képzelni amit csak a fantázia vagy az élet adna. Persze itt direkt azon lenne a hangsúly ha neked meg maximum még néhány embernek legyen ilyen képessége, mert ha minden embernek lenne akkor abszolút nem is lenne értelme és szerintem, még minden sokkal rosszabb és értelmetlenebb lenne mint így képességek nélkül.

KÉSZÜLTEM TANÁR ÚR, JÖHET A VILLANYKAPCSOLÓS SZKANDER!

Egyszer csak ülsz az iskolában, a tanár mondja az unalmas mondókáját, de mit ad Isten rövid időn belül kicsöngetnek juhé, ah jeh. Mondják a diákok! Ahogy kijössz a teremből kellemes zene szól és zajlik az iskolai élet. Egyesek verik a kisebbet, mások másvalamit vernek. Valaki magában gubbasztva nyomkodja a vacak telefonját: hagyjá békén, hagyjá békén. Mindenesetre ahogy betévedünk a wc-be és lekapjuk a kék pillangót rögtön bejön régi barátnőnk Chloe is, pisilni, de véletlenül egy jóképű fiatalember Nathan betéved a lányok wc-jébe és meglesi őket, úgy mint az óvodában! Itt jön rá főszereplőnk, hogy vissza tudja tekerni az időt, és kiírni a lány wc-re "fiúknak tilos a bemenet mert különben történhetne valami szívkiakasztó gyönyörűséges ének" erre a tanárnak megint ugyanazt a mondókáját kell végig hallgatnunk, de már tudunk csalni! Meghallgatni a megfelelő válaszokat, vissza tekerni egy picit az időt és máris mi leszünk a tanár édes arany szíve! Egyébként valójában véletlenül tekertük vissza az időt amikor is barátnőnket láttuk meghalni. Így hát elsődleges feladatunk Chloe megmentése lesz és hogy a játék későbbi pontjain milyen döntéseket hozunk mikor kit hibáztatunk stb. csak rajtunk fog múlni!

ALAPTÖRTÉNET ÉS FONTOSABB SZEREPLŐK

A játék egy kitalált amerikai városban Arcadia Bay-ben játszódik. Az alaptörténetet a főszereplőnk Maxine különleges képessége és egy nyomtalanul eltűnt lány adja, de maga a játék sokkal komplexebb lesz annál minthogy egyszerű nyomozgatásból álljon! Mindenki aki abba az iskolába jár, fényképész szeretne lenni és a nagy részüknek van is hozzá tehetsége (igaz sok lusta is van köztük). Főszereplőnk Maxine Caulfield aki a különleges képességét leszámítva valójában egy teljesen átlagos lány. Egy abszolút szerethető és szimpatikus figura! Aztán jön a kedvencem Chloe, Maxine legjobb barátnője. A kék hajú nagyszájú vagány, kissé tűzről pattant és kissé hirtelen indulatú leány. (Főleg ha a mostoha apja beszól neki a fű miatt.) Aztán játéknak eleinte nem annyira, de később annál fontosabb szereplőjévé válik Doktor-Miszter Mark Jefferson aki a történet szerint a valaha ismert messze leghíresebb fényképész volt! Így hát veszik is neki rendszeresen az olcsó kávékat ajándékba, a jobb jegy reményében! Aztán Nathan Prescott a kattant úri fiú aki a mások benarkóztatásánál és az elmebetegségén nem lát tovább és ahelyett hogy a szegény lányokat megvigasztalná, nagyon rondán oda szól nekik! Wells igazgató szeret mindent csak legyen magas az alkohol tartalma! David Madsen a túlbuzgó veterán katona, aki sokszor furcsán fejezi ki szeretetét és segítőkészségét (veréssel :-). Victoria a beképzelt úrilány Nathan egyik legjobb barátja/barátnője. Frank aki kétes üzletekkel rendelkezik, aki a mindennapjait hű kutyájával és a drog számlái megírásával tölti egy ócska lakókocsiban. Tehát körülbelül így ennyi amit érdemesnek tartottam megemlíteni a szereplőkkel kapcsolatban. Nekem alapjában véve mindegyikük egy szimpatikus figura volt a szerepüktől függetlenül, és amikor jött a 4. rész vége fogalmam sem volt hogy kire gondoljak, úgy mint gyilkos. Mert az hogy valakinek nagy a szája, egy kicsit kattant, vagy hogy emberileg kicsit keményebb. Az önmagában nagyon messze van egy előre megfontolt szándékú sorozatgyíkostól! Egy-két ember volt aki egy kissé gyanúsnak tűnt, de én igazából még belőlük sem néztem ki. Még annyit hogy értelemszerűen mindegyikükkel fogunk kommunikációs kapcsolatba kerülni. Lesz aki szimpatikusabb lesz, lesz aki kevésbé. Egyesekkel közelebbi kapcsolatba fogunk kerülni, másokkal kevésbé. Aztán lesz aki nem feltétlenül az lesz akinek elsőre látszik, meg mint már említettem némiképpen azon is fognak múlni ezek a dolgok hogy adott helyzetekben hogy viselkedünk/milyen döntést hozunk. Aztán lesz még néhány mellékesebb tanulótárs akiket nem említettem.

JÁTÉKMENETRŐL

Ez egy elég történet centrikus játék, amit nem feltétlenül tetszhet mindenkinek, a sok átvezető miatt! De ugyanakkor az érdekes története miatt, valójában akármelyik játékosnak nagyobb élményben lehet része mintha megnézne egy akármilyen jó filmet! Mindenesetre történetileg mindenképpen erős és nagyon profin és interaktívan van fölvezetve az egész, ami pillanatok alatt magába tud szippantani! Lesz benne verekedés, elbújás, időtöltés a barátnőnkkel, bulizás, nyomozgatás, betörés és egyéb más veszélyes szituációk is. A karakter irányítása közben egyéb tárgyakra nézve általában nézés/cselekvés lehetőség van. A játékfolyamán elég sok mindenről lesz lehetőségünk fényképet készíteni. Aztán van elég sok fontosabb döntés, kevésbé fontosabb döntés/cselekvés. Fontosabb pl. ha megvigasztalsz valakit kinevetés helyett, lehet hogy később jobban fog hallgatni rád amikor segíteni próbálsz neki. Ez is egy érdekes dolog ha belegondolunk, mert én már a valóéletben is voltam úgy többször is hogy 1 órával vagy akármennyivel előbb vagy később másképpen reagáltam/döntöttem volna ugyan abban a helyzetben. Tehát mutathatja akárki abban a pillanatban akár a jobb akár a kevésbé jobb arcát is, nem minden esetben olyan könnyű kiismerni egy embert mint ahogy azt sokan gondolják! Ez igaz a játékra is. Kevésbé fontos például ha nem öntözöd meg a virágot elszárad, ha többször akkor azért fog elpusztulni, de rengeteg ilyen lehetőség lesz egyéb esetekben. Meg mondom, voltak olyan lehetőségek/döntések fényképezés amiket én észre sem vettem hanem csak a menüben láttam őket, hogy körülbelül a negyedét fényképeztem le a lefényképezhető dolgoknak, ezt csak úgy mellékesen említettem meg.

HANGÁZÁS, VIZUALITÁS ÉS EGYÉB DOLGOK

A zenék nagyon jól illenek a játékhoz és a hangulathoz tökéletesen megfelelnek. A szinkronhangokra szintúgy nem lehet panasz! Illenek az adott karakterekhez és a jelenlegi hangulati állapotukhoz. Itt annyit jegyeznék meg hogy a karakterek szájmozgása itt-ott hagy maga után kisebb kívánni valót, de úgy mint a játéknak különösebb negatívumaként meg sem említeném. Aztán grafikailag stílusos, de itt-ott hagy maga után némi kívánni valót. A belsőterek egy része elégé elnagyolt, sok évvel ezelőtt is láthattunk már játékban szebb növényzetet, de én még mindig azt mondom hogy sokkal inkább a grafikában legyen egy kicsit gyengébb egy játék mint az igazán fontos dolgokban! Az irányítás tulajdonképpen TPS amiben a kameranézetek nem váltakoznak, de az nem is állt volna jól neki! Lesznek külső terek belső terek, lesz ahol leülhetünk miközben mond magában szereplőnk néhány dolgot.

FÉLSZEMŰ KRITIKA

Most pedig rosszmájúan próbálok belekötni néhány dologba, úgy hogy hasonló stílusban ennél csak gyengébb játékkal játszottam, (talán egyet leszámítva) Eddig kétszer játszottam végig a játékot, úgy hogy láttam mind a két befejezést és játék közben is más-más döntéseket hoztam. Voltak fontosnak tűnő döntések amik végül csalódást okoztak, továbbá örültem volna ha egy kicsit szabadabb kezet kaptunk volna, mikor milyen időbe akarunk visszamenni/előremenni, mit akarunk megváltoztatni és hogy azoknak milyen hatásai lettek volna arra az adott időpontra amibe átmentünk volna a választásunktól függően. Ezek egyértelműen plusz varázst és TÉNYLEG brutális újrajátszási faktort adtak volna a játéknak! Profin és módjával kellett volna megcsinálni. Igaz, amik vannak, a döntéshozatalok többsége, azoknak a jelentősége sincs mindig a legjobban kivitelezve. Igaz szerintem még így is bőven több egyszerű játéknál és egyértelműen ráver néhány gyönyörű körrúgást a Telltale Games játékaira. Mindenesetre egy negatívumot már sikerült kimagyaráznom! De vannak még itt más dolgok is azért! Még véletlenül sem a grafikába fogok belekötni! Én el tudtam volna képzelni hogy a játék egy kicsit mélyebben ismertesse velünk a karakterek lelkivilágát. Tehát hogy több lehetőségünk lehetett volna az adott időben és helyen bemenni beszélgetni akár Nathan-nel, akár, akárki mással, föltenni több választható kérdést, meg egyéb ilyen dolgok. Ebben a relatív hasonló stílusban egyedül egy a 2005-ös évben megjelent játék volt az ami egy picit még nagyobb hatással volt rám, annak ellenére hogy az a vége felé eléggé szürreálissá kezdett válni, ami legalábbis számomra nem volt negatívum, de a befejezései annál inkább! Abban is volt különleges képesség és döntés hozatalok, na, abba úgy bele tudtam élni magam, mintha tényleg én lennék az a karakter akit irányítok (több irányítható karakter is volt benne). Aki szereti a hasonló stílust és valami oknál fogva kimaradt neki, mindenképpen érdemes pótolnia!

AZ ÚT VÉGE FELÉ

Mivel nem szeretnék semmilyen történettel/befejezéssel kapcsolatos poént lelőni ezért rébuszokban fogok beszélni! A játéknak két befejezése van. Egyik egész jól sikerült, tehát kellemes csalódást okozott a hasonló játékokhoz képest, ugyanakkor elfért volna ha mást nem is egy néhány perces videó, bár még jobban szerettem volna további 1-2 órás játékot, hiszen akkor már hősnőnk minden döntést tudod volna a történet szerint, hogy melyik jónak tűnő döntés volt valójában rossz döntés és hogy miért, mit kéne "most" másképpen tennie hogy mégis meg tudja menteni azokat az embereket akiket nem sikerült, vagy hogy úgyis tudta volna hogy mit kéne mondani a tanárnak hogy ő nyerje meg a pályázatot, meg ilyen hasonló dolgok. A másik befejezés meg valójában teli van ellentmondásokkal, hogy akkor jóformán semminek nem volt értelme a játék szerint. Tehát kétségtelenül nem tökéletes játék, mégis ez volt számomra az év legkellemesebb csalódása! Itt kezdődik hogy egy játékra azt lehessen mondani hogy valójában már több mint egy játék. Egy klasszikus született a játékvilágban, és egy klasszikus az már több egy egyszerű játéknál. Azt hogy művészeti alkotás lenne még nem mondanám, mert van egy-két lényegesebb dolog amikben még lehetett volna jobb, de ezeket le is írtam. Mindezek ellenére egyértelműen a 2015-ös év egyik legjobb játéka! Döntéseinknek talán még a LIS-ben van a legnagyobb hatása a történetre.
Halkan megjegyzem hogy a Telltale Games egyik túlértékelt játékában olyan hibát elkövettek a fejlesztők, hogy nem hogy hatása nem volt az adott döntésnek, hanem még az volt a következmény mintha a másik döntést választottad volna. Én direkt nem raboltam ki az illetőt, erre kb egy órával később a játékban nem fegyvert szegezett rám hogy miért raboltam ki?! Meg hogy sokszor akármit válaszoltál, elmondta azt a választott "szöveget" és a többit ugyanúgy mondta tovább mintha a négy közül akármelyiket választottad volna. Ezt csak úgy megemlítettem, mert valamelyik fórumon olvastam hogy így meg úgy a Telltale Games soha nem fog olyan amatörizmust elkövetni, mint a Enix a LIS befejezéseivel kapcsolatban. Hát amit a Telltale elkövetett a választási lehetőségeknél, ha az nem amatörizmus akkor semmi!

KRITIKUS MOSOLY, VÖRÖS SZEM

Már az elején tetszett ez az iskolás környezet a tanár az unalmas beszédével, és az időmanipulálással való játszadozás és a döntés hozatalok választásával. Meg amikor visszatekersz egy adott beszélgetést, meg tudsz valamit amit odáig nem tudtál, és visszatekered a beszélgetést és fölhozod azt a dolgod a másikkal kapcsolatban amit odáig nem tudtál és akkor teljesen más stílusban fog veled beszélgetni az adott illető, meg lehet hogy elmond valamit, amit anélkül a bizonyos válasz/dolog felhozatal nélkül nem mondott volna el. Meg úgy általában mind a történet mind a hangulat magával tud ragadni, a szereplők szintúgy egytől-egyik szimpatikusak és stílusosak voltak. Jefferson, a nagy David Madsen, Nathan ezek nagyon jól nyomták! Lesznek helyek ahol választhatsz hogy szeretnél-e néhány szót váltani az adott illetővel/illetőkkel vagy sem, de ezek általában eléggé lényegtelen dolgok voltak. Nekem talán az utolsó epizód volt a kedvencem, abban nagyon jópofa dolgok voltak a játék vége felé. Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a förtelmet, shaka brah! :-)