A homokvihar árnyékában

A fenséges Dubai homok alá kerül=szenvedés, kínok, vízhiány és 3 Amerikai Katona, akik megpróbálnak tenni ellene.

Nos, Spec Ops: The Line, mivel friss még a játék, nehéz tesztet írni így hirtelen, de vállaltam a
felelősséget, hogy benyomásaimat írásban tükrözzem.

Yager Development egy német (történetesen berlini) illető készítette, több kevesebb
sikerrel, számomra inkább több sikerrel.

A játék maga Dubai-ban játszódik, ahol hihetetlen csoda folytán homokviharok pusztítanak, így az
ott Állomásozó Amerikai Hadsereg egy része gyorsan ki is menekíti a lakosságot, több kevesebb
sikerrel.

A kivonásról a 33rd zászlóalj gondoskodott VOLNA, de eltűntek. És itt jövünk a képbe mi egy 3 fős
osztaggal, amit Martin Walker vezet, céljuk csak egy van: kideríteni mi is történt a 33rd. Zászlóaljjal,
és persze John Konrad ezredessel, a vezetőjükkel, akiről senki nem tudja hogy él-e még vagy hogy
egyáltalán Dubai-ban van-e még. Így 3 fős osztag egy Rádió jelet kezd el követni, amit állítólag
John Konrad ezredesünk adott le.

És akkor kezdjük el magával a játékkal foglalkozni, mert ha elmesélek mindent, ki akar majd vele
játszani.

4 féle nehézségi fokkal vagyunk ellátva, így mindenki ki tudja választani azt, amelyik a stílusának
megfelelő.

A játék fedezék rendszeres, képesek vagyunk fedezékbe húzódni és onnan pontos lövéseket
leadni, vagy éppen csak a puska csövet kidugni, hátha eltalálunk valakit.

A fegyverek elég nagy arzenálját felhasználhatjuk a ránk támadók kiiktatására, mesterlövész
fegyverek, géppuskák, gépkarabélyok, telepített gépágyúk és gránát vetők, de egyszerre csak 2
fegyver lehet nálunk, ami jól is jön, mivel kissé kevés lőszert vihetünk magunkkal, amire a játék
vége felé nagy szükségünk lehet, mivel a végére már kicsit jobban páncélozott ellenfelekkel
találkozhatunk.

És itt jön a képbe ami nekem nagyon tetszett, hogy nem kell teaszűrőt csinálnom az illetőből, hogy
végre térdre kényszerüljön, elég pár skuló és emberünk már is fekszik.

Gránátokat sem spórolták ki, 3 féle gránát szerepel a játékban, mindből lehet nálunk, van szimpla
gránát, tapadós és villanó gránát (az az Flashbang).

Ellenfeleink fejére akár homokot is zúdíthatunk, ugyanis egy pár jól irányzott lövés az ablakra és
máris beszakad és máris átjön rajta a mérhetetlen homok tenger.

A társaink is igen csak okosak, már ha szabad ezt kijelentenem, örült a szemem, hogy végre láthat
egy olyan játékot, ahol a társaim nem csak dísznek vannak, ők is nagyjából ugyanolyan szinten
aprítják az ellenséget, mint mi magunk, csak sajnos ők nem terminátorok úgy mint mi, ha esetleg
lesérülnek egy injekció segítségével újra harcképesek, minimális szinten irányíthatóak is, utasíthatjuk őket, hogy élesszék újra egymást, tüzeljenek egy adott pontra vagy éppen dobjanak villanó gránátot.

A játéknak nagyon sajátos a története, ugyanis mi döntünk, hogy lövünk-e vagy sem, így többféle
befejezése is lehet a játéknak, mi döntünk hogy alakítjuk sorsunkat.
Utunk során rengeteg szenvedést és kínt láthatunk, amit a lakosság szenved el.

Pozitívumok:
-Kidolgozott Grafika, szép táj
-Sajátos, alakítható történet
-Hangulatos zenék

Negatívum:
-Érdekes bug-ok
-A társak képesek furcsa dolgokat művelni
-Rövid történet