Galaktikus stratégia

A Star Wars rendelkezik a legnagyobb univerzummal. Lehet, hogy nem a legkidolgozottabb, nem a legátgondoltabb, de mindenképp a leginkább sokszínűbb. Ez pedig azért jó, mert mindenki létrehozhatja a saját történetét az univerzumban, legyen az képregény, animációs sorozat, könyv, vagy videójáték. Az is egy hatalmas pozitívum, hogy a különböző szériákban rengeteg fajta karaktert lehet megismerni. Annál pedig nincs is jobb, mint amikor a különböző korokban élt karakterek találkozhatnak egymással, például egy-egy kiadós csata keretében. Ezzel a gondolattal játszott el a Blizzard a Heroes of the Storm esetében, és szintén ez az ötlet foganhatta a Star Wars: Galaxy of Heroes-t is.

Itt a dolog azzal van megmagyarázva, hogy Jabba egyik játéktermében játszunk hologram-asztalok mellett. Ez után akár Yodával segíthetünk Kylo Rennek, esetleg Dookuval támogathatjuk Luke-ot. Mindezt egy körökre osztott stratégiai játék keretein belül tehetjük meg. Ez elég jól hangzik, azonban ezzel nagyot is lehet bukni, hiszen mind a karakterek összeolvasztásának, mind a Star Wars ezen műfajba való integrálásának vannak buktatói. Szerencsére az EA-nél megfelelően megoldották a házi feladatot, így egy szórakoztató, persze korántsem hibátlan játékot kapunk.

Az alapszituáció, avagy a galaktikus sakk hozzávalói

Szóval a történet szerint mi egy híres játékost alakítunk, aki Jabba, a hutt udvarába vetődve játszik annak játéktermében. Bár az egy kicsit furcsa, hogy a minket segítő twi’lek lány a helyi top-játékosként mutat be minket, azért át kell szenvedni magunkat egy jó hosszú bevezető dumán, mielőtt nekiláthatnánk a játéknak, bár az is igaz, hogy kár mindenben az értelmet keresni.
A már említett játékterem lesz gyakorlatilag a játék menüje, innen érhetjük el az egyes játékmódokat. Ami tetszett benne, hogy az egész egy mozgó, élő helyiségnek tűnik, és bár túlzás lenne nyüzsgőnek nevezni, a felszolgáló asztomechanikai droid, és az asztaloknál ülő játékosok hozzáadnak a játék hangulatához. Egyébként furcsa, hogy milyen kevesen próbálkoznak az ilyen fajta menüvel, és az is, hogy nem mindenkinek sikerül teljesíteni a feladatot, gondolok itt a Star Wars Rebels: Recon Missions szégyenletes pixelhalmazára.

A játékban általában öt saját és egy meghívott karakterrel küzdhetünk az ellenfél ellen, aki szintén maximum hattal rendelkezhet. Egy-egy meccsen belül három hullámnyi ellenféllel kell megküzdeni, ezalatt célunk minél kevesebb emberünket elveszíteni, hiszen a meccsek végi csillagokat ennek megfelelően kapjuk. A harcok ugyebár körökre osztott rendszerben folynak, de annak az egyszerűbb fajtájában, hiszen mozogni nem kell (így a játékmenet jelentősen eltér például az Xcom-tól), csak a karakterek különböző képességeivel, azok összeállításával, és a célpont kiválasztásával gazdálkodhatunk. Emiatt elég könnyű beletanulni a játékba, mégis kellően elmélyülhet benne, akinek úri kedve úgy tartja.
Minden karakternek van egy elsődleges képessége, amit minden körben felhasználhat. E mellett van legalább egy speciális képessége, amelyet azonban csak pár kör elteltével lehet újra használni. Végül a többségnek van egy vagy több passzív képessége, amely az egész csapatot látja el bónuszokkal. A képességek a szimpla sebzésen kívül elég sokrétűek lehetnek. Van itt gyógyítás, területre sebzés, páncél, az ellenséges tűzerő magára vonása, időzített bomba, az ellen speciális képességének blokkolása.

A játékmódok, avagy miért nézz be a kantinba

A központi asztalon tudunk a fő küldetéseknek megfelelő sötét és világos oldali csatáknak a végére járni. Itt csak az adott oldal karaktereit használhatjuk fel, és a filmek ikonikus helyszínein tehetjük próbára taktikai képességeinket. Jutalmul számtalan dolgot kapunk: pénzt, kiképző droidokat, és különböző felszereléseket. Ennek a játékmódnak van egy nehezített változata is, ahol értékesebb nyereményekért szállhatunk szembe táposabb ellenfelekkel szemben.
Van itt még egy „kantin harcok” elnevezésű játékmód is, amely megnyílásakor egyből figyelmeztet, hogy itt nincsenek szabályok, és az egész kicsit unfair lesz, és ennek megfelelően valóban bitang nehéz viadalok várnak itt ránk. Van lehetőségünk különféle challange-ekre, ezekből több is van, és a különböző nyersanyagokért kelhetünk ezekben versenyre. Van aréna is, ahol mások karakterei ellen küzdhetünk öt az öt ellen. Utóbbiakban már küzdhet egy oldalon jó és rossz karakter. Még eventek is vannak, például jedijeinkkel Yoda mester képzésén is részt vehetünk.

Karakterek, fejlesztések, avagy nincs ez egy kicsit túlbonyolítva?

Ugyebár eddig egyáltalán nincs túlbonyolítva a játék, bár a sokféle játékmód gondoskodik, hogy azért legyen tartalom bőven a játékban. De itt jön a fekete leves: elképesztő módon túlbonyolítottak minden mást. Ez már azon látszik, hogy elég sok pénznem van a játékban. Van az elsődleges fizetőeszköz, a kredit, a másodlagos, szokásos gyémánt, de van saját pénze az arénának, a „kantin harcok”-nak, és van egy szövetségi pénz is, amit adatkártyákra költhetünk el. Ennek megfelelően több játékon belüli boltot is találhatunk, hiszen van egy központi bolt, illetve a külön pénzzel rendelkező játékmódok is rendelkeznek shoppal. Ezekben különböző felszereléseket, és a karakterek feloldásához szükséges adatkártyákat találhatunk.
A karakterekből egyébként elég sok van, nem számoltam meg, de 60-70 biztosan játszható, más kérdés, hogy azért elég komoly erőfeszítéseket (és persze jó sok farmolást) igényel, ha mindegyiket birtokolni akarjuk. Bár ezt az igényt nagyban enyhíti az a tény, hogy van egy szövetséges-rendszer is a játékban, aminek lényege, hogy más emberek karaktereit próbálhatjuk ki, hatodikként hozzácsapva saját ötfős delegációnkhoz. Az aktuális szövetségest a harcok elején egy listából választhatjuk ki, így gyakorlatilag a karakterek nagy részét kipróbálhatjuk, bár a nehezebben kioldhatóakat eleinte kevésbé, hiszen a saját szintünknél magasabban jegyzett szövetségesünk nem lehet.

A karakterek egyébként a hét filmen kívül (igen, az Ébredő Erőből is találkozhatunk ismerősökkel, ami kicsit azért furcsa, mert Jabba még él a történtek alatt, de nem akarok szőrszálhasogató lenni) a Klónok Háborúja rajzfilmsorozatból származnak, illetve megkaptuk a Knights of the Old Republic játékokból ismert HK-47-et. Engem személy szerint nem zavar, hogy a Rebels sorozat elég felszínes, és kissé jellegtelen karakterei kimaradtak, az már annál inkább, hogy a Régi Köztársaság korából csak egy szem karakter játszható, senkinek nem lett volna baj, ha bekerül mondjuk Kreia.
A karakterek bár optikailag nem szabhatóak személyre (bár ez nem baj, hiszen elvégre ez nem egy Sims játék Star Wars-os kiadása), viszont kellő mélységekig fejleszthetőek. A kiképző droidokkal, amelyek hatékonyságuk szerint többfélék lehetnek, az általános statisztikákat (életerő, állóképesség, sebzés, stb.) fejleszthetjük. Ezen kívül minden karakterhez hozzá lehet rendelni hat tárgyat, amiket szükség esetén magunknak kell craftolnunk a komponenseikből. A tárgyak magukban is javítanak a statisztikákon, de ha a megadott hat tárgy megvan, akkor felfejleszthetjük a karakter felszerelés-szintjét, amely a számadatok javításán kívül arra is jó, hogy így lehet kioldani a karakterek jobb képességeit. A képességek maguk is fejleszthetőek, ezekhez külön tárgyakat kell gyűjteni, amit challange-ek alkalmával szerezhetünk meg. Végül vannak a karakterek adatkártyái, amikből ha megszerezzük a megfelelő mennyiségűt, akkor vagy feloldjuk az adott személyt, vagy növelhetünk egyet a harcost minősítő csillagok számán, amivel az alapvető, karaktert definiáló tulajdonságokat javíthatjuk (intelligencia, erő, ügyesség).
A probléma, mint már mondtam itt csak az, hogy nem nagyon van lehetőség az összes karaktert a magunkénak tudni, hiszen ezeket, vagy ezek adatkártyáit vagy a fő küldetések hard módjában, vagy az adatkártyák külön boltjában szerezhetjük meg, de az előző lehetőség sokáig tart, utóbbiban pedig elég nagy szerepet játszik a szerencse.

Van még egy fajta kártya, amit arra használhatunk, hogy a három csillagra teljesített küldetések jutalmát úgy kapjuk meg, hogy nem kell végigjátszani a csatát újra meg újra, így jelentősen könnyítve az anyagiak beszerzésén.

A játékélmény, avagy ezért érdemes volt még Jabbához is ellátogatni

Eddig van egy nem túl bonyolult játékmenet, elég sok és egészen változatos tartalom, és egy elképesztően csavaros fejlesztési rendszer, sok kioldható karakterrel. De vajon a játékélmény van-e olyan, hogy ezért érdemes legyen ellátogatni az öreg hutt kantinjába?
A válaszom határozott igen. A játék az első csatától képes behúzni a játékost, és bár nagyon sok variálási lehetőség nincsen, nagyon élvezetes azzal a maradékkal sáfárkodni, taktikázni, és végig úgy lehet érezni, hogy részese vagyunk a kalandnak, és nem csak egy hologram-asztalon tologatunk bábukat egy személyes higéniájára nem sokat adó kantintöltelék ellen.
Persze egy idő után rá lehet unni az egészre, feltűnik, hogy azért kissé repetitív az egész, de az instant sikerélményt végig nyújtja a játék, amíg játszik vele az ember. Az is pozitívum, hogy bár van benne pár elég szivatós boss, egyszer sem jöttem dühbe, ami azért nálam elég nagy szó. Ezt pedig megtámogatja egy elképesztő hangulat, és a játék igencsak motiváló díjazási rendszere.

A körítés, avagy jó rankornak jár a fejsimi

A hangulatot nagyba elősegíti az igényes grafika és a kiváló hangok. Előbbitől persze nem kell túl sokat várni, de bőven hozza formát, mindent megfelelően lemodelleztek, talán még szebben, mint anno a Clone Warsban. A mozgási animációk megfelelők, és bár nem minden tűéles, azért lesz mit nézni. A hangok pedig zseniálisak. A zenék a filmek zenéi, és egy sokkal nagyobb csata érzetét keltik játékosban és külső megfigyelőben egyaránt. Bár az is igaz, hogy meg lehet unni azt, hogy mindig ugyanaz a pár zene megy a harcok alatt, bár epikusságukból mit sem vesztenek. Ugyanez igaz a zörejekre, minden, az utolsó lövéshangig teljes mértékben Star Wars, még a menüben mozgás hangjai is hozzáadnak a hangulathoz.
A jutalmazási rendszer pedig gondoskodik arról, hogy legyen motivációnk visszatérni a játékhoz. Ezt két elemmel éri el: a napi jutalmakkal, és az achievementekkel. Előbbieket különböző könnyen teljesíthető feladatokért kaphatjuk (azért külön jutalom jár, ha minden más feladatot elvégeztünk), míg utóbbiak hosszabb távra méretezett feladatok.
Még egy dolgot meg kell említeni: a mikrotranzakciós és energiarendszert. A mikrotranzakció nem kifejezetten idegesítő, bár a karaktercsomagoktól néha kísértésbe eshet az ember. Az energiarendszerrel nincs különösebb baj, hiszen jól van ritmizálva, és kifejezetten sok bónusz energiát juttat a játék. Azért egy furcsaság kötődik ide: a „kantin csatáknak” külön energiarendszere van,mint a többi játékmódnak, de a pénznemek óta semmin sem csodálkozom ebben a játékban.

Szerintem ez a játék nagyon szórakoztató, könnyen megtanulható, és szép is, a hangulatról már nem is beszélve. Persze vannak hiányosságai, a fejlődési rendszer túl van bonyolítva, és meg lehet unni, én mindenképpen csak ajánlani tudom. És nem, nem ér fel semmilyen PC-s színvonalhoz, ez a játék telefonos viszonylatban jó, de ott legalább nagyon.

Értékelés
Grafika: 82%
Hangok: 92%
Játékélmény: 88%
Összességében: 87%