Shadow Fight 2 teszt (Android)

Miután rengeteg időt (közel 50 órát), energiát és türelmet áldoztam arra, hogy ellenfeleimet legyalulva Shadow közelebb kerüljön célja eléréséhez, azt hiszem, tudom a választ. A játék sikerének kulcsa az egyszerűségében és mégis nagyszerűségében rejlik.

Egyszerű a története

A játékos egy árnyat irányít, aki egykor híres harcos volt, és hosszú ideig nem talált legyőzőre. Egy napon azonban végzetes hibát követett el: kinyitotta az Árnyak Kapuját, amivel elszabadította a túlvilág démonait, akik széttépték a testét és a lelkét, így vált karakterünk egy árnyékká. Célunk ezután igen prózai: győzzük le a démonokat, és zárjuk be az Árnyak Kapuját. Mint látjuk, a történet nincs túlcizellálva, viszont kellő alapot nyújt későbbi kalandjainkhoz. A sztori különben rendelkezik egy csavarral a játék kb. háromnegyedénél, de erre még később kitérek.

Egyszerű a harcrendszere

Kezdetben mindössze három gombot kapunk: az egyik a karakter irányítására szolgáló kar, amely leginkább egy kontroller stickjéhez hasonlít, bár csak nyolc irányba lehet mozogni vele. A másik kettő pedig egy rúgó, illetve egy ütőgomb. A későbbiekben egyébként egy dobócsillag-dobó gombot, és egy varázslat-gombot lehet kioldani. Ez nem túl sok, azonban a játék ezekkel is szinte csodát művel. A különböző irányok és a rúgás és ütés gombok kombinációival lehet az egyes mozdulatokat felhasználni, ráadásul minden egyes fegyvernél, de legalábbis fegyvercsoportnál az ütőmozdulatok különbözőek, így attól egy jó ideig tényleg nem kell félni, hogy megunjuk az ismétlődő mozdulatokat. A harcok menete különben a klasszikus verekedős játékokon alapszik: két dimenzióban mozoghatunk, ellenfelünket két, vagy több menetben kell legyőznünk, a körök időtartama 99 másodperc, ha ez alatt nem sikerül az ellent a padlóra küldeni, akkor ugyanúgy vesztünk, mintha padlót fogtunk volna. A játékban blokkolni nem lehet, illetve ez automatikusan, véletlenszerűen működik. Illetve ugyanígy véletlenszerű a kritikus (critical) ütések, ezek belassítják az időt, és nagyobbat is sebeznek, ezenkívül az ütés benyelője kicsit tovább marad padlón, mint egy normál ütés után. Ezeken kívül le lehet sokkolni az ellenfelet, ez általában az erős, közelről bevitt, legtöbbször fejütések, amely után a lesokkolt elveszíti a fegyverét, és puszta kézzel kell tovább játszania.
A játékban többféle harcmód található. A fő küldetésvonal harcainál, amelyek az adott terület bossáról (démonáról) van elnevezve, először a testőrökkel kell megküzdenünk, ezután mérhetjük össze erőnket a boss-szal, ahol azon kívül, hogy a harc nem két, hanem három nyert menetig tart, az ellenfél különleges képességgel, és enchantolt fegyverrel rendelkezik. Ezen harcok teljesítése a következő területre való továbbjutás szempontjából kötelező. Ezekből a területekből különben hat darab van. A második harctípus a Tournament, ahol területenként 24 harcot kell teljesíteni különféle harcosok ellen. Ezek a harcok két nyert menetig tartanak. Ennek a továbbgondolt verziója a Challenge, ahol a dolog annyival bővül, hogy az ellenfél kicsinálását egy nehezítő körülmény akadályozza (pl. a megfelelő combót kell elérni, nem lehet a földön tartózkodni huzamosabb ideig). Ezek teljesítése nem kötelező, de pénzkeresés és szintlépés céljából úgyis szükség lesz rájuk. A Duel és a Survival azonban pusztán pénzszerzés céljából van, az előbbit random ellenfél ellen random fegyverrel játsszuk, és csak négyóránként egyszer lehet részt venni bennük. A Survival pedig tíz egymás után jövő fordulóból áll, az ellenfelek egyre nehezebbek lesznek, és az élet csak mérsékelten töltődik vissza két menet között. Itt a pénzt arra kapjuk, hogy hány fordulót éltünk túl.

Nagyszerű a körítés

Mint látjuk, a játékban bőségesen van tartalom (a pályánként egyszer felbukkanó challengerekről, és az „Színház” módról, amihez kártyák kellenek, még nem is beszéltem), ezt pedig egy igen részletesen kivitelezett menürendszer segíti ki. A harcok után tapasztalati pontot kapunk, amikkel időnként szintet lépünk. Szintlépés után kioldódnak képességek (ez lehet új mozdulat, de passzív képesség is), illetve felszerelések: fegyverek, páncélok, sisakok, egy idő után pedig hajítófegyverek, és varázslatok. Itt a harcok után kapható pénzt, valamint az achievementek után járó drágaköveket lehet elkölteni, az éjszakai harccal (a napszak a térképen állítható) szerzett gyöngyöket pedig felszerelésünk enchantolására használhatjuk fel. Mint már említettem, minden fegyvertípushoz másféle mozdulatsorok tartoznak, és az egyes felszerelések a menüben gyönyörűen meg vannak rajzolva (kár, hogy ez az árnyékszerű harcok közben nem látszik).
Mindemellett egy bokszzsákos gyakorlótermünk is van, ahol gyakorolhatjuk az elsajátított mozdulatokat. A játék hangjai nem állnak a helyzet magaslatán, de a zenéje hangulatos és minőségi.

Hibák azért akadnak…

Ez így elég jónak tűnik, nem? Akkor mi az oka annak, hogy bár eleinte nagyon élveztem a játékot, amikor befejeztem, úgy tettem le, hogy kár volt ezzel az időmet elhúzni?
Először is a repetitív játékmenet miatt. A rengeteg fegyver, mozdulatsor, harcmód csak rövidtávra tűnik bőségesnek, középtávon már igencsak könnyű ráunni. Egy idő után feltűnik, hogy az új fegyver csak mutatósabb, de nem hasznosabb elődjénél, és az ellenféltípusok is ismétlődnek.
Ezt orvosolandó a játék egyre nehezedik, mind harc, mind anyagiak terén. Itt van a második problémám. Egyes challenge-ek borzasztóan fel tudtak idegesíteni, mikor már tizedszerre buktam el őket. De a zaklatott lelkiállapot eléréséhez az is elég, hogy az arányaiban is egyre dráguló fegyverek miatt gyenge cuccban, „lehetetlen” nehézségi szinten kelljen küzdeni. Ezt az érzést fokozza az is, hogy ebben a játékban mindig úgy érzed, hogy sikerülhet, aztán valahogy mégsem. Ezt valószínűleg az idézi elő, hogy a nehézségben felfelé haladva egyre butul a Mesterséges Intelligencia, így ritkán talál el, elhitetve veled, hogy menni fog, de akkor egyszer csak padlót fogsz, mert hozzád ért. Emellett maguk a harcok is kissé unfairek, a véletlenszerű blokkolás is mindig az ellenfélnek jön ki jobban, ráadásul egyes challenge-eket és achievementeket pont a játék random elemeire (blokk, kritikus sebzés, sokk) építették.
A harmadik, legnagyobb problémám a játék hihetetlen pénzéhsége: bár a játék ingyenes, lépten-nyomon pénzt akar kicsikarni belőlünk: a játék rendelkezik egy energia-rendszerrel, amely azt biztosítja, hogy ne játszhassunk bármennyi meccset egyhuzamban: öt energiapontunk van, amelyből minden meccsnél fogy egy, és csak tíz percenként töltődik vissza egy. Energiát csak drágakövekkel lehet venni, azokat pedig csak achievementek kioldásával, illetve természetesen vásárlással lehet szerezni. Rengeteg fegyver csak drágakövekkel kioldható, illetve a játékbeli pénz is sokszor kevésnek bizonyul az események előrehaladtával, de sebaj, hiszen ez is orvosolható igazi pénzzel.

Spoilerveszély!
Ja, és még egy dolog: a játék sztorija is úgy van megcsinálva, hogy garantáltan elvegye a kedved a további játéktól. Miután az Árnyak Kapujánál legyőzöd a bossokat egy survival-szerű menetben, amely challange elemekkel van megspékelve, és kinyitod a Kaput, az beszippantja útitársadat, és mehetsz vissza, hogy miután újra legyőzted a démonokat, újra kinyisd a kaput, és egy futurisztikus világba csöppenve harcolj társadért, és saját testedért. Miután vissza lettem küldve az első területre, kissé átverve éreztem magamat, hiszen erről nem igazán volt szó a játék elején. Így lelohadt az odáig csodával határos módon fennmaradt lelkesedésem, ráadásul a játék meghalt a telefonomon, így a sci-fi környezetből és a végső harcból kimaradtam, de amit láttam belőle, úgy gondolom, ez sem mentette volna meg a helyzetet, mivel ezekkel az újításokkal, amelyekkel még fenntartották az érdeklődést, feláldozták a játék egyik legnagyobb erényét: a hangulatát.
Spoilerveszély vége!

Összegezve

A Shadow Fight 2 egy átlagon felüli androidos játék, kiváló grafikával, élvezetes harccal, de csomó hibája is van. Ha hosszú távra terveztek vele, akkor megfontolandó, hogy érdemes-e ezzel eltölteni az időtöket, ha rövid távra, akkor pedig élvezetes lesz ugyan, de a játék legnagyobb áldásaiból kimaradtok. A legjobb, ha eléggé belemélyedtek ahhoz, hogy a játék minden előnyét kiélvezzétek, de a végigjátszást csak a legkitartóbbaknak ajánlom.

Értékelés

Grafika: 8.5/10
Zene/hangok: 6/10
Játékélmény: 7.5/10
Összességében: 7.5/10