Mario Kart (Wii) teszt

A Nintendo legsikeresebb karakterei immár 6. alkalommal ül a volán mögé, hogy megmutassa, még ennyi év után is szórakoztató tud lenni. Bevallom, én azt hittem, hogy egy rövidtávon is unalmas játékot fogok elkezdeni, de így jó pár tucat játékóra után el kell mondanom, hogy hatalmasat csalódtam a játékban, persze pozitívan. És eddig ilyenre még nem nagyon volt példa nálam.
A játék teljes mértékben kihasználja a Nintendo Wii által adott lehetőségeket. Ez leginkább a vezetési élményen látszik, hiszen úgy kell irányítani a kocsikat, ahogy eddig még nem láttunk kartjátékot: A levegőben tartva a kontrollert, azt jobbra-balra fordítva lehet kanyarodni. És ez még nem minden. A remote-ot bele lehet rakni egy kormánykerék alakú műanyag foglalatba ez által még inkább élvezetővé téve a játékot. Ezen kívül lehet még Nunchukkal és Gamecube kontrollerrel is irányítani a motorokat/kocsikat. Igen, ebben a részben már nem csak a megszokott 4kerekűekkel körözhetünk, hanem elérhetővé váltak a motorok is. Ezeknek teljesen más a kezelhetősége, mint 4 kerekű társaiknak.

A grafika a multi platform címekhez képest korrekt, de ha figyelembe vesszük a Wii hardveres korlátait, akkor rá lehet jönni, hogy a konzolból ennél többet nem lehet kihozni. A játék stabil 60 FPS-en fut, ami csak akkor csökken le, ha 4-en játszunk osztott képernyőben. De egy ilyen eszeveszett iramú játékban senki se azt nézi, hogy az adott árnyéknak milyen a felbontása és a részletessége. A kocsik és a karakterek viszont jól ki vannak dolgozva. MINDEN karakternek más-és más animációi vannak a különböző trükköknél.
Többfajta játékmódot is ki lehet próbálni a Mario Kartban. Ezek a Time Race, Grand Prix és a multiplayer.
Time Race-ben a saját legjobb időnk ellen harcolunk. De a Nintendo meglepetésként belerakott 2 időeredményt, amit a fejlesztők értek el. Ezeket már igen nehéz lesz megdönteni, de nem lehetetlen.
A Grand Prix módban 8 különböző kupát lehet megnyerni kupánként 4 versennyel. Ezek közt fele-fele arányban megtalálhatók régi, klasszikus és a Wii-n debütáló pályák. Először még csak 4 kupában próbálhatjuk ki magunkat. Ezeken még nincsenek nagyon nehéz pályák csak az alapokat lehet megszokni rajta. De kell az itt megszerzett rutin a további 4 bajnokságra, hiszen ott pár pályán kiélték a szadizmusukat a Nintendo szakemberei. Szerintem a legnehezebben teljesíthető pálya a Rainbow Road. Itt gyakorlatilag semmi fal nincs, ami megakadályozná a zuhanásunkat. Elsőre szinte biztos, hogy utolsóként érünk be a célba az ilyen nehézségű pályákon, de kb. 10 alkalom után már eléggé kiismerhetjük a trükköket.

De még ezután sem válik unalmassá a játék hála a power-uppoknak. Sose érezheted a versenyt megnyertnek, mert bármikor jöhet egy gomba, rakéta vagy villámcsapás, amitől egyből elvész az első hely. Emlékszek, egyszer a célegyenesben vezetve eltalált egy teknős, kilőttek villámmal és nekem jött egy rakéta. A 2 mp-es előnyből 8. helyezett lettem. De ez bármikor a hasznunkra is válhat. Nincs teljesen elvesztett futam, mert a power-uppokat kiegyensúlyozottan adja a játék. Az első helyezett sose kap rakétát, inkább védekezésre alkalmas eszközöket. Az utolsó helyezetteknek pedig minden lehetőséget megad a program, hogy felzárkózzanak az élmezőnybe.
A játékidő szinte a végtelenségig kitolható hála az osztott képernyős módnak és a multiplayernek. Bár utóbbit nem próbáltam, rosszat még nem hallottam róla. Osztott képernyős módban viszont maximum 4 fő játszat egymással vagy egymás ellen. Itt is 2 játékmódot lehet megkülönböztetni: Verseny és Battle mód.
Verseny módban csak az a cél, hogy minél előbb érjünk be a célba. Egymás szívatására nincs is jobb eszköz a videojátékok közül, mint mikor kilövöd a barátod kocsiját a cél előtt pár méterrel.
Ezt lehet mindenki-mindenki ellen, csapat és VS módban is játszani. VS módban egy barátunk ellen lehet játszani, nincs más, számítógép által irányított karakter. Ez a játékmód szerintem csak arra jó, hogy megmutassuk, mennyivel vagyunk jobbak/rosszabbak a másik játékosnál. Hosszútávon már unalmas lehet.
A Battle mód viszont a Mario Kart Deathmach játékmódja. 2 csapat harcol egymás ellen és az ellenfél csapatának tagjait kell likvidálni power-uppok segítségével. Nekem személy szerint nem jött be ez a játékmód, de biztos sok embernek fog tetszeni.

A játék leggyengébb pontja a hangzás. Zene nem nagyon van benne, és ami van az se mondható nagyon jónak. A klasszikus Mario dallamok is megtalálhatók benne. Értem én, hogy nem akarnak a jól bevált recepten módosítani, de miért kell ugyanazt hallgatni már több mint 2 évtizede? Egy kis újítás nem ártana már a franchise e részére. A karakterek is szinte csak a saját nevüket tudják kimondani. Viszont az hatalmas pozitívum, hogy mind a 32 pályának különböző zenéje van.

A játék összességében kimagaslik a sok-sok arcade kocsis játékok közül. A Nintendo önmegtartóztatása miatt pedig generációnként csak 1 játékot adnak ki, így nem válik önismétlővé a sorozat, hiába nincs érdemi változás már 20 éve a Mario Kartok játékmenetében. Ez az eladásokban is meglátszik, hiszen 4 év alatt csaknem 40.000.000 példány talált gazdára csak ebből a játékból.
Ha van Wii-d akkor kötelező vétel a játék, ha pedig nincs akkor vegyél egyet, mert az ilyen klasszikus játékokat vétek kihagyni!

Értékelés:
Grafika 8/10
Hangok: 7/10
Játékélmény: 10/10
Összességében: 85%
Metacritic: 82