Ezio Auditore da Firenze történetének kezdete

Ubisoft játék érte el a mikroklímám, eddig úgymond tartózkodtam tőlük, hiba volt. Lett egy új drog számomra, egy remekmű: Ezio Auditore da Firenze története.

A történetről nem szeretnék bőven írni, hiszen már megtették előttem, illetve úgy gondolom, jobb ha mindenki maga fejti ki a héjából a magot. Az azért fontos, hogy az 1400-as évek olasz világáról van szó, ami nagyszerű, sokszor még azt is kívántam bárcsak átélhetném azt a kort. A játék fő szálában a rivális felek az Asszaszinok, és a Templomosok. Ősi, "csendes háború" dúl közöttük, és ahogy az első részben már megtettük, itt is ezt a harcot kell folytatnunk. Természetesen nem csak egyszerű "utáljuk a másikat" rivalizálásról van szó, itt felsőbb erők dolgoznak, titkok, relikviák, nem egy kés a vajban története van, de ezt a spoilert nem akarom felfedni. Az üdvözlőképernyő azzal fogad minket, hogy kitalált történetről van szó, ami rendben van, azonban valós helyeket, és személyeket, vagy legalábbis a nevüket írták a sztoriba. Öröm fogott el pl. akkor, amikor a Viasat History-n néztem egy műsort, és meghallottam a Medici család nevét, valamint amikor a játékban szereplő nevek is elcsengtek párszor. Akkor pedig egyenesen falat fogtam, amikor először feltűnt Leonardo Da Vinci, és rövid időn belül le is esett, hogy bizony ő szövetségesem, és barátom lesz a történetben, segít amikor szükség van rá, és nem utolsó sorban, még találmányaival is találkozhatunk.

A játékmenü tökéletes hangolása a játékmenettel

Ahogy elkezdjük a játékot, a menü első perctől nagy segítségünkre lesz. Erről azért írok külön, mert tetszik a szervezettsége, a megoldási módja. Többek között nyilván lesz térképünk, amelyen okosan ábrázolva van minden objektum, helyszín, ami minket érdekelhet. A DNS menüpont szépen felosztályozza az emlékeket, fő és mellékágakra, mivel elég sok mellék küldetés és token van elhelyezve a világban. Lesz egy adatbázis részünk, ez tartalmazza többek között a történethez kapcsolódó fogalmakat, ember csoportok jellemzését. A tárgylista sem utólagos, ugyanis elég sok tárgyat gyűjthetünk majd össze haladásunk során, ezekről itt megtalálhatjuk a kellő infókat. Ami még fontos lehet, és ezzel ellenőrizni is tudjuk Ezio vágóhídra küldött áldozatait, az az összeesküvők menüpont. Röviden szólva, a menü nagy segítségünkre lehet, és aki plusz akar "művelődni" arra is remek, hiszen a fontos szereplőkről életrajzot is ad nekünk a játék, és bizony egy ilyen nagyszerű történetnek jó ismerni a karaktereit. Statisztikát is fellelhetünk az opcióknál, ezt szintén jó olvasgatni, persze ez sok játékban van, hasonló pl. a GTA sorozatban. Azon se lepődnék meg, ha a léptek számát is kijelezné a statisztika, olyan szépen rámentek a részletekre.

Játékélmény, harcrendszer

Az a rész következik, amit csak remélni tudok, hogy elég részletesen tudom bemutatni. Kezdenék a fizikai megvalósítással. Játékról van szó, tehát nem ér mínuszt főhősünk emberfeletti képessége, de azért megjegyzendő, hogy egy halandó ember nem lenne képes olyan mozdulatokra. Ezio vállvetve felmászik a házakra, tornyokra, kapukra, oszlopokra, keresztekre, és sorolhatnám még. Sok játékban megtalálható ez a mindenre felmászunk stílus, de itt azért egyedibb az egész, mert arról a korról, amiben mindez történik, nem képzelné az ember, hogy ilyen dolgok voltak. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy a környezet sem egyhangú, sőt, nagyon is interaktív, hiszen mikor Ezio szaladgál a tetőkön, vagy a falakon, az emberek az utcán megszólalnak, pl.: "Ez ivott ?" vagy "A nyakát fogja kitörni...", és hasonló mondatokat hallhatunk. Ki nem hagyható, hogy alapkövetelmény egy ilyen játéknál, a szabad kóborlás. Na abból nincs hiány, talán néha túl sokat is kell mászkálnunk. Vannak utazóállomások elhelyezve, amik segítségével némi pénzért utazhatunk egy loading screen erejéig városból városba, de lehetne több is ezekből, van hogy percekig rohanhatunk egy állomásig. Tovább haladva az interaktív témában, találhatunk még utcán veszekedő házaspárt, énekeseket, akik odaszaladnak hozzánk, és elkezdenek dalolni, hátha szórunk neki kis pénzt, mert hát igen, ebben a játékban "fegyverként" választható ki a pénzszórás is. Egyszerűen remek. Mielőtt mindenki azt hinné, szabadon garázdálkodhatunk, nem így van. A rend őrei itt is jelen vannak, mindenhol megtalálhatóak, tetőkön, utcán járőrözve, vagy csak éppen beszélgetnek egymással.
Ideje belekeverni az akciókat a játékmenetbe. Nem RPG-vel van dolgunk, de vannak bizonyos képességek, amiket a történetben haladás során kaphatunk meg. Ezek eszközökre, és fegyverekre is vonatkoznak. Ezio kalandjai során sokféle fegyvernemet használhat, de nem teszi a játék kötelezővé, hogy mindet használjuk. Jól jöhetnek, de 3-4 fegyvertípussal is simán el lehet lenni. Elődjéhez képest, itt is lesz kardunk, szúrófegyverünk, dobókésünk, illetve a legfontosabb asszaszin fegyver, a rejtett penge. Ez az a fegyver, ami minden pénzt megér, és szerencsére itt már mindkét csuklón élvezhetjük társaságát. Az alap fegyverek mellett füstbombák is lesznek övünkön, és még 1-2 találmány, de nem szeretnék mindent felfedni, maradjunk annyiban, nagyon remek dolgok. A felszerelésekről kicsit bővebben, elszórva találhatunk minden városban kovács műhelyeket, ahol fegyvereinket szaporíthatjuk. Elég szép az arzenál, mindenféle csili-vili fegyverünk lehet, persze jellemzőik is vannak a fegyvereknek, pl. forgathatóság, sebzés, hárítás. A kovácsnál nem csak fegyvereket vehetünk, hanem vért darabokat is, de még milyeneket. Hihetetlen jók a vért darabok, természetesen ahogy haladunk egyre erősebb, és szebb darabok válnak elérhetővé, mondanom sem kell, az áruk is borsos lesz. A műhelyben továbbá, megjavíttathatjuk sérült vértünket, fegyvereinket. Orvosok is álldogálnak a városokban, akiktől potikat vehetünk, de gyors gyógyítás lehetőség is rendelkezésre áll. Opcionális boltok is vannak, ilyen a szabó, és a festőművészek. A szabó fontos is, meg nem is. Ruházatunkat festhetjük náluk, minden városban más-más színek választhatóak. Náluk vehetünk még erszényeket, ezekkel növelhető az orvosság, dobókés, füstbomba kapacitás. A festészetnél képeket vásárolhatunk, és kincses térképeket, mivel kb. 300 kincsesláda található meg szerte a helyszíneken, amik összegezve, elég sok bevételt adnak.
A harcrendszerbe belemenve, igazán sokoldalúra sikerült. Ezio-val megfelelő figyelemmel, és gyakorlással, katonák tömkelegének likvidálása is gyerekjáték, ez akár nyílt harc, akár észrevétlen gyilkolás. Képesek lehetünk 32 másodperc alatt, 10 katona kivégzésére, mindezt úgy, hogy az utolsó 2 megmaradt áldozat, mit sem sejt előző 8 bajtársa haláláról. Ez kicsit túlzás, mivel van, hogy az ellenfél simán elsétál halott társa mellett, de azért annyira nem buta a mesterséges intelligencia. Minden fegyvernem amit használunk, egyedi harcot igényel. Ellenfelünket üthetjük ész nélkül, míg meg nem hal, de lehetünk taktikásak, amire nagyobb tömegnél szükség is van. Fegyver nélkül is keménykedhetünk, mert lehetőség van az ellenfél lefegyverzésére, és így szegény katonákat saját fegyvereikkel intézhetjük el, néhány suhintással. Ki is térhetünk a csapások elől, 1-1 kitérés után pedig gyorsan odacsaphatunk, ez az erősen páncélozott ellenfelekkel szemben előnyös. Természetes, aki nehéz, az kevésbé gyors. Nem feledkezhetünk meg a hárításról sem, ez is sok játékban fordul elő, az ellenfél amikor támad, megfelelő időpillanatban megnyomva a támadás gombot, háríthatjuk csapását, jobb esetben meg is ölhetjük azonnal. Orgyilkos főkarakterünk van, tehát mit sem érne az egész, a lesből támadások nélkül. Rejtett pengénk csodafegyver, kulcsfontosságú mindvégig. Elég sokat gyakorolva, sokszor megoldható, hogy ne is legyen szükség nyílt harcra, ellenfelünk mögé bújva, vagy tetőről rávetve magunkat, esetleg búvóhelyről kiugrással könnyedén ölhetünk, a figyelem magunkra való vonása nélkül. Egyébként sok alkalommal így is kell tennünk, nem bukhatunk le gyilkolás közben.

Főhadiszállás

Röviden szeretném megjegyezni, hogy lesz egy bázisunk, egy kis városkával, és egy villával. Azért emelem ki, mert nem szimplán búvóhely lesz, hanem egy romos területből szép lassan újjá varázsolt környezet. A várost saját költségen újíthatjuk, ebben egy mérnök lesz segítségünkre. Gondolok itt bank, tolvajcéh, bordélyház felújítására, de kifizetve a megfelelő összeget, a lezárt bányát és kutat is újra megnyithatjuk, és még sok más. Ez igenis nem felesleges, ugyanis minél többet költünk erre a célra, a boltokban annál nagyobb árkedvezménnyel vásárolhatunk, valamint ki akar egy romos villában élni, ha történetesen, az a család tulajdona. A költekezés megtérül, mert ahogy szépítjük és fejlesztjük a területet, annál több bevételt arathatunk le, amit egy ládikából ki is vehetünk. Egyébként 20 percenként "terem" bevétel. Kódexlapokat is itt helyezhetünk fel egy falra, amiket össze kell gyűjtenünk, és Leonardo megfejtése után meg is érthetjük. Minden felszerelés, festmény, tollak, amiket édesanyánknak gyűjtögetünk, és még sok más, amire költünk, növelni fogja a város értékét, és folyamatosan újul. Van még egy nagyon szuper része a villának, az asszaszinok szentélye, de erről nem is árulok el többet, ez is mondható spoilernek.

"Mellékes" dolgok, küldetések

Az idézőjel jogos, mert igazából ezek nem is mellékesek, de végigjátszható a történet ezek nélkül is, ha valaki siet. Mindenesetre hiba kihagyni őket. Kezdeném a versenyekkel. Nem sok lesz belőlük, de annál jobbak. Találhatunk pár szabadfutót, akik hasonló adottságokkal rendelkeznek, mint Ezio, és időre kell "lefutnunk" egy szakaszt, checkpointokon át. Van elég idő, de van úgy, hogy egy rossz esés, vagy ugrás, és kezdhetjük újra. Adva van a szabadság, az ellenőrzőpontig úgy megyünk ahogy akarunk, ha tetőn akkor tetőn, ha úszva vágunk az útból, akkor úgy. Folytatom a futárkodással. Ez hasonlít a versenyre, időre kézbesítünk levelet. Jöjjenek akkor a bérgyilkos küldetések. Ezek már tudnak fejfájást okozni, be is vallom, 2 alkalommal előfordult, hogy youtube videót néztem, mert egyszerűen nem sikerült megoldanom. Ebből sok lesz, miért is ne lenne, erről szól a játék. Nagyon sokoldalú, van hogy csak simán megöljük nyíltan az áldozatot, de többször előfordul, hogy úgy kell véghez vinni küldetésünket, hogy senki ne vegyen észre, na én ezen véreztem el párszor. Továbbá az az eset is lehetséges, hogy egy célpontot követünk kell, ő elvezet az igazi fő célunkhoz, persze távolságot betartva, hogy ne vegyen észre. Nem ettől lesz olyan sokoldalú ez a mellékszál, hanem attól, hogy bizony sokszor segítséget kell kérnünk a siker érdekében. 3 alaptípusa van a segítségnek. Nőcsoportok, akik gyakorlatilag örömlányok, ők elvonják kérésünkre az őrök figyelmét, illegetik magukat nekik, táncolgatnak. Tolvajok, akik némi korlátozással képesek úgy ugrálni és szaladni, ahogy Ezio. Őket ráküldhetjük áldozatokra, hogy lopják meg őket, és azok elkezdik üldözni őket. A harmadik csoport a zsoldos részleg, őket felbérelhetjük, ráküldhetjük a katonákra, ez a zajos megoldás, de a teremtett káoszban mi nyugodtan sétálhatunk. Egyébként, ha nem akarunk lebukni, akár az áldozatra is küldhetjük őket, kivégzik, és küldetés teljesítve.
Gyűjtögetnivalók is akadnak, ezek a korábban említett kincses ládák, kódexlapok. A közel 80 kilátópont is fontos, mert amíg ezeket nem másszuk meg, és nézünk szét, addig a térképen az a rész felfedezetlen marad, azaz nem látjuk, mik hol helyezkednek el. Innen egy akrobatikus ugrással lezúghatunk, bele egy szénakazalba, vagy leveles szekérbe. Ez már ehhez a játékhoz képest is túl irreális, de akkor is jól néz ki.
Ide sorolom még az "Igazságot" is. A játék össze van kötve a jelen korral, mivel Ezio Desmond Miles őse, és az ő emlékeivel babrálunk a történet során. Glifék vannak elhelyezve rejtett helyeken, ezek titkos kódok, amikből megtudhatjuk a nagy igazságot. Részemről még nem gyűjtöttem ki mindet, nem tudok nyilatkozni. Különböző rejtvényeket kell megfejtenünk, amikor egy ilyet találunk, némelyik idegölő. Kriptákban is kell járnunk, ezek is fontosak, és idegesítőek tudnak lenni. Azt hogy mi a funkciójuk, szintén nem akarom részletezni.

Grafika, irányítás, hang

A grafika hozza a 2010-es szintet, karakter kidolgozások csodásak, a nőkre különösek rákoncentráltak, a mimikák és mozgások is rendben vannak. A karaktereken látszik ha örülnek, mérgesek, félnek, háborognak. A ruhák és vértek mindent visznek. Annyira fantáziadús, és sokszínű, hogy önmagában csak ezekért is megéri végigjátszani a játékot. Ezio díszletei, köpenye, csuklyája remek, a lobogása is életszerű, és minden apró részletre rámentek a fejlesztők. Attól a kis hibától, hogy pl. a kardot csak úgy odarakja az övére, és hirtelen a helyén is lesz, igazán eltekinthetünk, mert az összkép teljesen elnyomja az ilyen kis hibákat. A kidolgozás persze minden karakterre vonatkozik, nem csak a főszereplőre. A helyszínek is csodálatosak, Velence a legszebb, a víz kidolgozása, és csillogása remekmű, néha csak úgy csónakázni is jó egy ilyen grafikai felületen.

A hangokról nem kell sokat mondani, tökéletesek, a fegyver csattanások, a kiáltások, minden mellékes effekt helyén van. (Vicces, amikor egy nagy dörrenésre kutyák is elkezdenek ugatni, holott egyet sem látni...) A zenék aratnak a hangvilágban a legjobban. A komponáláson érezhető, hogy nem gyorsan összedobott zenelista, mert kell egy játéknak, hanem egy korhoz illő, fülbemászó dalsorozat. Nekem a verseny zenéje tetszik a legjobban, tipikusan arra ösztönöz, hogy menj, menj, soha ne állj meg! Az irányítást elsőre meg kellett szoknom, de én ezen az első részben túl lettem, eleinte szokatlan volt, de ezt a részt már gondok nélkül kezdtem el. Külön gombok vannak rendelve a végtagokhoz, fejhez, lábhoz, és ezek kombinációját használva tudjuk elsajátítani az egyébként jól összerakott kontrollt. Ahogy túl vagyunk a szokató résznél, nem lesz probléma az irányítással, minden kézre esik.

Összegzés

Ennyit tudtam írni a játékról egy levegővel, ez egy olyan mű lett, amit mindenkinek hiba kihagyni, én még csak ezzel és az első részével játszottam, és jó érzés, hogy nem csupán egy plusz játék a polcon, hanem a történelem olyan részeibe is betekintést nyerhetünk, amit az iskolákban nem tanulunk, és még ráadásul nagyságrendekkel jobb is azoktól.