Pókemberezz Star Wars módra

Megjelenés

A Marvel képregényhősök sorából emelném ki egyik kedvencemet, Pókembert. A játékot az Activision adta ki 2008 októberében. Fejlesztésében a Treyarch, a Shaba Games és az Aspyr is részt vett. Utóbbi lehet az oka a kissé rossz optimalizálásnak,(A Force Unleashed fejlesztője is az Aspyr, és véleményem szerint patch nélkül elég játszhatatlan volt). A Pókember játékok (szerintem) nem rendelkeznek nagy rajongótáborral, a viszonyítás tapasztalataim alapján az előző játékok szerint történik, azonban azt biztosra mondom, hogy ez a játék nagy fordulat az előzőekhez képest.

Bevezető

A játék a közepén indul el, nyílván hogy ne értsünk semmit, vagy hogy megjöjjön a kedvünk. Hősünk vérig sértődve vonul egy épület tetején, miközben körülötte/felette emberek, autók, helikopterek repkednek (nem önszántukból). Miután kiduzzogta magát elindul ő is repkedni, néhány szimbiótát elküld melegebb éghajlatra, ezek után kezünkbe vehetjük az irányítást. Mint említettem, nem az történet elején vagyunk, szóval néhány tucat szimbiótát le kell vernünk, meg kell menteni már palit, közben persze Pókember csak barátnőjét, Mary Jane-t keresi. Meg is jelenik hatalmas titánbarátunk, Luke Cage kíséretében, de valamiért mindketten haragszanak ránk. Senki nem ért semmit, de mire gondolkozhatnánk, a játék az elejére ugrik (akár a Prototype). Persze nem akadálymentesen, éppen Venom(Méreg) kezében vagyunk, aki vizsgálja a fejünket, elég sima-e. Hirtelen a szimbióta megfertőzi hősünket, és e pillanattól fogva váltogathatunk a csodálatos pókember ruha és a fekete mez között, amikor csak akarunk. Ez volt a rövid ízelítő a történetből.

A játék egyedisége, hogy nem filmadaptáció, hanem saját története van. Külön kiemelném, hogy egész New York rendelkezésünkre áll repkedni, bunyózni, vagy csak fotoszintetizálni. A harcok, küldetések során tapasztalatot nyerünk, amiket jobbnál jobb kombókra költhetünk. A város tele van pakolva kis kék-sárga pókokkal, amiket felszedve növekszik karakterünk max élete, speciális támadás-métere, és a hálóhintázás gyorsasága (rendkívül gyors). A játék lényegében arról fog szólni, hogy a szimbióták ellepik egész New York-ot és nekünk meg kell fékezni őket (vagy nem). Persze ezek előtt sok más hőssel/gonosztevővel is összefutunk, mint pl.: Black Cat, Vulture, Electro, Rhino, Wolverine, Moon Knight stb., akik majd támogatóként mellénk állnak, és harcok során kedvünkre hívhatjuk őket. Kihagytam még azt az előnyökből, hogy a játékban sosem fogynak el a rosszfiúk az utcáról/falról/levegőből, tehát küldetéseken kívül is kedvünkre darálhatunk. Egyébként sok nem kötelező küldetés van, amiknek általában ez a lényege: ments meg 5 palit, nyírj ki 50 gengsztert stb.

A játék legnagyobb piros pontja. Korábban említett két ruhánk az egész gyökere, ugyanis különbözőek a támadások a két ruhában. A szokásos piros-kék inkább a gyorsabb, trükkösebb támadásokat nyújtja, míg a fekete agresszív, erősebb, pusztítóbb. Erre tökéletes példa, hogy ha olyanunk van fogunk egy autót, és hozzávágjuk egy tőlünk háromszor nagyobb robothoz, ha nem robbanna fel, mégegyszer(fekete ruha). Itt jön képbe a Star Wars hatás, ugyanis számít, hogy mikor melyik ruha van rajtunk, és mit teszünk benne. Sötét is világos pontok helyett azonban itt piros és fekete pontok vannak. Ha eldobunk egy autót, feketét kapunk. Ha megmentünk egy csavót, azért piros pont jár. Döntéseink a történetet is befolyásolják, ugyanis mikor a korábban említett hősökkel/gonoszokkal harcolunk, és legyűrjük őket, döntenünk kell, hogy piros vagy fekete oldal. Extrém példa Farkas, aki harc közben kérdéseket tesz fel nekünk, hogy lássa, mennyire vagyunk még észnél. Jó válasz piros, rossz, fekete pont. Ez a pontosztós cucc 4 végkimenetelt tartalmaz, szóval végigtolhatjuk többször is. Akkor vissza a harchoz. Korábbi Pókember játékoktól eltérve, itt már nem csak földi, hanem fali és légi kombók is vannak. A piros és a fekete ruha között különbség még az, hogy a pirosban hálógolyókat lövöldözhetünk különböző méretekben, míg a feketében szimbióta nyúlvánnyal ragadhatjuk meg ellenfeleinket, és vághatjuk földhöz. A legjobb az egészben, hogy nem annyi a harc, hogy belerugdossuk az ellenfeleket a földbe, hanem ha olyan kedvünk van, megkapjuk, nekivágjuk a falnak, és ott folytatódik tovább a küzdelem. Ilyenkor a kamera is nekünk megfelelően beáll. A legjobb harci újítás mégis az ún. web-strike támadás. Ennek segítségével láncreakciót indíthatunk ellenfeleinkre, kevesebb, mint 2 perc alatt 20 ellenfelet is taccsra vághatunk. Ehhez azonban nem árt némi ügyesség, könnyen el lehet rontani. Erre nagyon ráment a játék, agyig lehet fejleszteni ezt a kombót. A piros ruhában, ha ügyesek vagyunk, egy ellenfelet ötször megcsaphatunk, miszerint letámadjuk, megkapjuk, betekerjük hálóval, megrúgjuk, csavarunk rajta kettőt-hármat, saját tengelye körül megforgatjuk magunk alatt, mint egy gördeszkát, végül hatalmas erővel nekivágjuk a falnak, vagy földbe döngöljük. Feketében másabb a helyzet. Ekkor nem üthetünk ötször, lazábban intézi el. Megtámadjuk, felemeljük, rátaposunk és szörfdeszkaként felszántjuk vele az utcát, de olyan szinten, hogy az megrepedezik alattunk.
Fekete ruhában egyébként nagy a hasonlóság Alex Mercerrel. Ennyit röviden a harcokról.

A játék grafikája nekem megfelel, lehetne valamivel szebb, de mivel a játék állandóan pörög, annyira ezt nem is figyeli az ember. Optimalizációja nem a legjobb, ajánlott gép túlhaladása esetében is szaggat, mikor olyanja van, nembeszélve arról, hogy felbontáson és a függőleges szinkronizáláson kívül nem lehet mást állítani. Na ezért kell nekünk az 1.1 patch, ami tulajdonképpen teljesen megszüntette a szaggatást, és valamivel több beállítási lehetőség is adott lesz számunkra, pl.: árnyékok, speciális effektek. Az épületek nem csillognak és villognak, de miért is tegyék, nem az a lényeg. A karakterek jól ki vannak dolgozva, és szerintem ez a domináns. Az irányítás könnyen elsajátítható, de ebben az ügyben ütköznek a vélemények. Nem kell sok gombot használnunk, tehát a kombókat könnyű összehozni. A játékban szóló rzenékr1; pontosan odavalóak, free run esetében is folyamatosan szól, és pergősebbé válik, mikor nekikezdünk bunyózni. Az effektekkel sincs semmi baj, ütések, hálókilövés, nyögések stb. Az egyetlen, ami nem tetszik a hangokból, az maga Parker hangja, szörnyű..

Ennyit hirtelen erről a játékról, szerintem nagyon ott van, mindenképp próbálják ki a Marvel fanok, és mások is, és ne ítéljék el azért, mert a többi nem jött be nekik. Azokhoz képest ez a játék fantasztikus.