Az idő nem játék! - Life is Strange

Tegyük fel, egy nap arra ébredsz hogy kezedben van egy természetfölötti erő. Képes vagy visszatekerni az időt. Te mire használnád fel? Felhasználnád iskolai tanulmányaidhoz? Hasznát vennéd a párkeresésben? Esetleg életeket mentenél? Ez utóbbit választja mai történetünk főhőse: Maxine Caulfield, végzős fotográfia szakos tanuló. Aki még nem tudja, hogy élete a következő 7 napban gyökeresen megváltozik. Ez a Dontnod Entertainment 2015-ös évi óriási meglepetése a Life is Strange. Megjelenése óta rengeteg elismerést bezsebelt, köztük a legjobb történetért járó BAFTA díjat is. Eleinte távolról követtem a játék körülötti sürgés-forgást. Aztán ez évben, rávettem magam a program kipróbálására. Ami ezek után történt elég nehéz megfogalmazni. Magába szippantott az első epizód, és utána nem volt megállás. Jöttek-mentek az epizódok egymás után, mikor már észbe kaptam a játéknak vége lett. Képes volt rávenni hogy még egyszer elkezdjem a kalandot, ami nálam nagyon ritka. A varázsa a mai napig hat, melynek eredménye egészen a Limitált Kiadás vásárlásáig fajult. Harmadjára tértem vissza Arcadia Bay-be, mikor megszületett a tesztem jelmondata: Az idő nem játék! Ebből indultam ki, és ennek eredményét most olvashatjátok. Kezdjük is el.

Emlékszel rám?

Dontnod Entertainment. Egy Párizsban székelő csapatról van szó, akik korábban az EA, Ubisoft és Criterion berkeiben dolgoztak, belőlük verbuválódott ki 2008-ban a Dontnod. Bemutatkozó játékuk a 2013-as Remember Me volt, melynek kiadásáért a Capcom volt a felelős. A fejlesztéséről korábban azt állították hogy, Playstation 3 exkluzív címnek készült, a Capcom-hoz kerülve viszont multiplatform program lett. Vegyes értékeléseket kapott, azonban mint első, bemutatkozó játék, nagyon jó lett. Viszont kijelenthetjük, hogy 2015-ben alkotta a nagy művet a Dontnod. Hogy idézzem Madách Imre művét: "Be van fejezve a nagy mű, igen." A Life is Strange fejlesztése 2013-ban kezdődött meg, egy 15 fős csapat kezdte el készíteni, majd miután a Square Enix felkarolta a projectet, ez a szám természetesen kibővült. A Dontnod tagjai többször ellátogattak az Egyesült Államokba, azon belül is a nyugati államokat járták be, saját bevallásuk szerint azért, mert az a régió adja a nosztalgikus, őszi élményt a játékhoz. Rengeteg fotót készítettek, helyi napilapokat tanulmányoztak, és a Google Utcakép adta lehetőségeket se hagyták ki.
2014-ben bejelentik a Life is Strange-et. A Fejlesztés korai stádiumában kijelentették, a játék büdzséje a történetre és a minőségi szinkronhangokra fog menni. Így is lett. Azonban ezt eltekintve is, technológia téren sem élvezett óriási hátrányt a program, az Idősödő Unreal Engine 3 remek választás volt. Erről azonban később. 2015.Január 30-án végül megjelent az első epizód: "Chrysalis" néven. Még ebben az évben megjelenik a hátralévő négy epizód. 2015 Október 20.-án pedig a nagy fináléval lezárult az Arcadia Bay-i történet.

Üdv a valóvilágban

Arcadia Bay. Egy aranyos kisváros Oregon államban. Melynek alapjai nagyon hasonlóak Twin Peaks-re. Itt található a hírhedt Blackwell Akadémia. Ahová csak az igazi elit réteg jár. Magas színvonalú tanítás, kiemelkedő sportolási lehetőség, minőségi kollégium és a nagyszabású Vortex Klub jellemző Blackwellre. Ebbe az akadémiába nyert felvételt főhősünk: Maxine Caulfield, aki két okból jött vissza Arcadia Bay-be. Először is mert itt tanít Blackwellben az elismert fotográfia szakos tanár: Mark Jefferson. Másodszor pedig, mert Max itt nőtt fel Arcadia Bay-ben, rengeteg gyerekkori emlék köti ide, és itt él gyerekkori legjobb barátja Chloe Price is. Azonban Max, szüleivel Seattle-be költöztek és a két legjobb barát kapcsolata idővel teljesen megszűnt. Max visszatérve Arcadia Bay-be, próbál beilleszkedni, ami elég nehezen megy neki, ám egy októberi napon rémálma támad és élete örökre megváltozik a rémálom után. Egy átlagos napnak indul a hétfő, percek alatt viszont tragikus események tanúja lesz, szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, a lövés pillanatában közbelépne, ekkor viszont ismét a tanterembe találja magát Mr. Jefferson óráján, és amit pár perccel ezelőtt átélt, az újra megtörténik. Az összezavarodott főhősünk hamar rájön, ő egy emberi időgép. Megmenti a lányt akiről kiderül hogy a gyerekkori legjobb barátja: Chloe Price. Sodródva a történtekkel, Max és Chloe nyomozásba lendül. Céljuk egyszerű, megkeresni Chloe barátját: Rachel Amber-t aki, tisztázatlan körülmények között tűnt el. A nyomozás rengeteg eseményt indít be, Max ereje pedig napról napra mutatja meg sokoldalúságát. Míg addig fajul ez, hogy Max rájön, hogy képes visszamenni a múltba. Annál a momentumnál pedig felborul az eddig ismert játék rendje. Az elkövetkező nagy csavarok pedig képesek a játékost érzelmileg instabillá tenni. Az első két rész tini drámának tűnhet, azonban a harmadik résztől beindul az igazi pszicho thriller hangulat. Mely képes a Twin Peaks szintjét is megütni pár pillanat erejéig. A többféle befejezésnek köszönhetően, az újrajátszhatósági faktor nagyon magas.

A Pillangóhatás

A Life is Strange egy elég ismert elmélet köré épül. Mely Hollywood képzeletét is beindította. De miről is van szó valójában? A Pillangóhatás elmélet szerint, bármilyen kis történést, cselekvést megváltoztatunk a múltban, az a jövőben hatalmas változást jelenthet. Pontosabban, a pillangó apró szárnycsapásai a múltban apró dolgoknak tűnhetnek, azonban a jövőben ez hatalmas szárnycsapások lehetnek, katasztrófát idézhetnek elő. A játék nyelvére lefordítva: Amit Max-el teszünk a múltban, az hatalmas változást idézhet elő a jövőben, és itt szóba jöhet a Final Fantasy XII-2-ben is jelenlévő időutazás, a rengeteg paradox világ és történés. Hollywood is meglovagolta ezt a témát, melynek eredménye véleményem szerint egy elképesztően hangulatos film: melynek címe nagyon találó: Pillangóhatás. Az Asthon Kutcher szereplésével készült filmet én mindenkinek ajánlom akit sikerült megfogni ezzel az elmélettel. Halkan megjegyzem, a Film és a játék között rengeteg közös elem van. Valamint, egy kék pillangó megjelenik a játék fontosabb momentumainál, ami egy erős utalás az elméletre.

Itt az idő hétköznapi hősnek lenni

A Dontnod játéka TPS nézetben működik. Max-et irányítjuk mind az 5 epizód alatt, Hasonlóan a Telltale játékokhoz, itt is jelen van a "point and click" játékmenet nagyrészt, mindent megvizsgálhatunk, átnézhetünk, és majdnem mindenkivel tudunk társalogni. A beszélgetéseknél több opciót is feldobhat nekünk a program, bármit teszünk és mondunk az meghatározó lehet később egy személynél vagy eseménynél. Mindennek vannak következményei, és a Life is Strange remekül felépíti ezt. Egy-egy döntésünk akár a későbbi epizódokra is kihathat. Emberek sorsait vagyunk képesek megváltoztatni és ez valami eszméletlen nagy hatalom, amit ad nekünk a Dontnod produktuma. És ha valamit rosszul mondtunk, vagy nem akarjuk megbántani az adott személyt, egyszerűen fogjuk és a jobb egér gomb megnyomásával visszatekerjük az időt. A visszatekerhető időt a képernyő bal felső sarkában mutatja, fontosabb döntéseknél, interakcióknál apró szürke karikákat rak a program az időtekercsre, itt választhatunk hogy meddig megyünk vissza az időbe, és melyik kérdést szeretnék feltenni inkább. Gyorsítani is lehet a visszatekerendő időt, a shift lenyomásával. Ha a játékos ideje engedi, akkor érdemes minden szituációt kipróbálni, kiválthat ugyanis egy harmadik opciót is, ami lehet hogy a lehető legjobb a számunkra és az adott személyre is, vagy akár megtudhatunk olyan információt is ami később óriási segítség lehet. Ez főleg a Puzzle részeknél lesz izgalmas. Számos fejtörőbe törhet bele a bicskánk ahol, a korábban szerzett információk nagy segítségek lehetnek. Kalandunk során számos eseményt és érdekes tárgyakat kaphatunk lencsevégre, elvégre egy fotográfia szakos tanulóval vagyunk nemde? az opcionális fotók ezen kívül achievementeket érnek. Max felszereléseihez tartozik a fényképezőgépén kívül a telefonja és naplója. A telefonján beszélgetéseket olvashatunk el, ezek segítenek jobban elmélyedni a világban, illetve a telefon vakuja zseblámpaként is funkcionál. Max naplója mindent tartalmaz amire szükségünk lehet. Korábban is vezette a naplóját így akár elolvashatjuk, hogy milyen boldog volt mikor megkapta az értesítést hogy felvették Blackwellbe, hogyan próbál beilleszkedni valamint, minden eseményt vezet a naplójában, így az aktuális nap személyes értékelését is szemügyre vehetjük. Pluszban megnézhetjük hogy a környezetében lévőkről mit gondol Max. Minden epizód végén a program elénk dob egy statisztikát az aktuális epizódban végzett cselekedeteinkről, erről százalékos arányt készít és összehasonlítja hogy rajtunk kívül a játékosok hány százaléka döntött úgy mint mi. Speciel nekem tetszett ez a funkció, ekkor eszméltem rá, hogy rengeteg apró dolog mellet elsiklottam mely, akár teljesen máshogy alakíthatta volna a jövőbeni eseményeket.

Epizódokra bontott kaland

Sosem rajongtam az epizódokra bontott játékokért. Ezért nagy ívben kerültem a Telltale féle produktumokat is. A Life is Strange esetében is így voltam, aztán miután leültem vele játszani nem engedte a játék hogy arra gondoljak, csupán pár óra választ el az epizód végétől. Ez a hatás meglepő volt. A Life is Strange után könnyebben venném rá magam hogy kipróbáljak egy Telltale féle kalandot. A Dontnod szerint az epizódokra bontás a limitált büdzsé miatt volt elsősorban, de elég nagy segítség is volt nekik a szétbontás. A játékosok visszajelzései nyomán formálták jobbá azt a formulát amit az első résznél elkezdtek. Történet téren is kikérték a játékosok véleményét és állításuk szerint számos apró aspektust dolgoztak át a visszajelzéseknek köszönthetően. Az epizódok megjelenése között általában 2-3 hónap telt el. Ezalatt az idő alatt finomhangolások és szinkron munkálatok zajlottak, utóbbiról később részletesebben kitérek.

Káosz Teória

A Life is Strange nyelvezete nagyon mai. Olyan ma is égető problémákat érint mint az iskolai erőszak, a drogozás, embertelen viselkedés. Olyan társadalomkritikát fogalmaz meg, amit videojáték korábban nem nagyon tett. A mai világot mutatja be nekünk, tele van olyan elemekkel amik manapság terjedtek el. A Dontnod játéka tömve van mémekkel, utalásokkal, a Blackwellben tapasztalható viselkedések is napjainkat idézi. Vannak törékeny tanulók, izompacsirták, bulibárók, plázacicák, apakicsifia stílusú diákok, és visszahúzódóak mint például főhősünk: Max. Tökéletesen mintázza az amerikai középiskolai életet a Life is Strange. Ezt a világot felfedezni egyszerre varázslatos és borzasztó. A Dontnod produktuma képes volt elhihetni velem hogy a Blackwell diákja vagyok, ott tanulok, Arcadia Bay az otthonom, itt egyszerűen tökmindegy milyen nemű az ember, tud azonosulni a világgal. Ha Max-el nem is, magával a világgal igen. Itt jön az égető kérdés: Azonosulni? Ha jobban megnézzük Max-et és Chloe-t teljesen eltérő személyiségek. Míg Chloe a megtestesült Punk csajszi, a kék hajával, aki a fegyvertől sem riad meg, addig Max ennek a totál ellentéte. Szerintem aki nem Max-el tud azonosulni, az Chloe-val bizonyára tud.

Polarizálva

A fejlesztésnél a Dontnod másodlagosnak tekintette a grafikát, a büdzsé nagy része a történetre és szinkronhangokra ment. Azonban vizuális téren sem okoz hatalmas csalódást a program. A Life is Strange alatt az öregedő, ám még mindig bizonyító, erősen módosított Unreal Engine 3 ketyeg. A festett hátterek és a képi világ nagyon különleges, a Firewatch-hoz hasonlítanám a megvalósítást. Kiváló választás volt az UE 3 szerintem több okból kifolyólag is. Először is, kora ellenére képes olyan látványvilágot a monitorunk elé varázsolni ami figyelemreméltó, bizonyított olyan játékoknál mint például a Gears of War sorozat vagy a Mass Effect trilógia (mellesleg az előző konzol generációt nagyban meghatározó grafikai motorja volt az UE 3). Másodszor, az UE 3-al alacsonyan lehet tartani a minimális gépigényt, így több játékoshoz juthat el a Life is Strange, valamint az előző generációs konzolok is bőven elbírják. Harmadszor pedig, mert nem egy Open World játékkal van dolgunk, és az UE remek választás kisebb játékterek mozgatásához (A negyedik epizódnál azért meg-meg röccen az Xbox One is) Ezt leszámítva azonban nem lehet elsiklani az UE 3 ismert gyermekbetegségei mellett. A későn betöltődő textúrák, a blur effektek megőrülnek, és kiakaszthatóak a kamerák is.
A PC-s verzió rendben van, a negyedik résznél voltak apró FPS zuhanások, de azt leszámítva remekül fut. Xbox 360-on 30FPS és 720p a jellemző, Xbox One-on viszont elég érdekes volt a helyzet, alapjában 30FPS a sebesség, azonban időközönként érezhetően felugrott ez az érték. a Felbontás viszont 1080p. A Playstation-os verziókhoz nem volt szerencsém. Összességében a PC-s verziót ajánlanám, az FPS bőven mehet 30-nál feljebb és elég részletes grafikai beállításokat kapunk. Van itt MXAA, FXAA, Vsync és társai.

Max, sosem Maxine!

Ha egy játék a történetre koncentrál, akkor egyértelműen adja magát a minőségi szinkron megléte is. A Life is Strange audio teljesítménye zseniális. Remekül komponált dalok, remek a stílus váltás a különböző szituációknál, és büntető szinkron. Hannah Telle (Max szinkronhangja) és Ashly Burch (Chloe szinkronhangja) játéka hihetetlenül passzol. Utóbbit rengeteg díjra jelölték. Régen volt dolgom olyan játéknál, ahol minden karakterhez tökéletesen passzol a szinkron. A szinkronhangok felvételét Los Angelesben végezték a Square Enix közreműködésével. a Dontnod pedig Skype-on keresztül koordinálta a munkálatokat. A minőségi szinkron után nem kérdés hogy egy megfelelő zenei palettával is rendelkeznie kell a programnak. A Life is Strange licenszelt indie dalai az utóbbi évek legjobb zenei összeállítása lett. Van itt Syd Matters, Breton, Foals, Sparklehorse és Local Natives. Számomra teljesen ismeretlenek voltak a játék elején, aztán előrehaladva a történettel, lett pár új kedvenc dalom. A Limitált Kiadás tartalmazza a játékban hallható dalokat, akinek megtetszett betudja szerezni baráti áron a játékkal együtt.

Végszó

A Dontnod Entertainment játéka egy óriási meglepetés volt számomra, amitől eleinte tartottam, a játékban előrehaladva úgy szűnt meg az létezni. Epizódokra bontás ide vagy oda, hatalmas élményt adott nekem a Life is Strange. Hatalmas csavarokkal, magával ragadó hangulattal, percek alatt képes magába szippantani. A finálé pedig képes a játékost teljesen instabillá tenni érzelmileg. Remek játék, nem vitás. Kíváncsian várom mi lesz a széria jövője. Ha megtörténik a második évad, hezitálás nélkül befizetek rá. Megérdemli. Köszönöm hogy elolvastad a tesztemet. További szép napot kívánok minden Gépigény tagnak.
Sonymeans voltam.