Diablo 3

A Gonosz visszatért, és elsöprő erővel csap le a játékosok hordájára.

A Blizzard Entertainment által készített játékok közül nekem mindig a Diablo jelentette az etalont.
A program egyszerűen megunhatatlan volt az egyedi karakterek, a képességek töménytelen
variációja, és a véletlenszerűen generált zsákmányok felkutatása miatt. Az első rész még 1996-
ban jelent meg, igazából akkor még nem igazán tudtam, hogy egy ilyen játék is létezik, de a
2000-ben megjelent második rész tudatta velem, hogy ha ezt kihagyom, akkor még lesznek
olyan éjszakák, amelyiken békésen alszom, és nem valamilyen katakombában gázolok térdig
érő démonbelsőségekben (ergó azonnal meg kellett vennem). Miután beszereztem mindkét
részt, jó darabig nem igazán érdekelt más játék. Szerencsére nem csapott át túlzott függőségbe
a Diablo iránti szeretetem, de kétségtelen, hogy voltak húzósabb napok, éjszakák. A második
rész kiegészítője után azonban jó darabig csend volt a Diablo franchise körül. Egészen 2008-ig,
amikor bejelentették, hogy immáron 2005 óta készül a Gonosz a harmadik eljövetelre. Nos,
kijelenthetjük, hogy megérkezett, és ha egy mondatban akarom összefoglalni, hogy milyen is lett
a Diablo 3, akkor nehéz helyzetben lennék. Egyetlen tömör mondatban nem lehet elmondani,
milyen eszméletlen jó pokoljárást hozott össze nekünk megint a Blizzard.

Miután túltettük magunkat azon, hogy a játék feltelepítése a Battle.Net leterheltsége miatt a 20
perc és 2 óra közötti időintervallumon belül ingadozik (legalábbis a megjelenés napján ez volt a
helyzet), az első meglepetés az indítás után ér minket. Teljesen egyedül is nekivághatunk a
kalandnak, de ehhez ugyanúgy be kell jelentkeznünk a Battle.Net rendszerébe. Nem mondom,
hogy buta húzás ez a Blizzard-tól, mert így egyelőre nagyszerűen kivédték a nem legális
másolatok terjedését, csak elég frusztráló tud lenni az, ha esetleg szerverkarbantartás miatt még
egyedül se tudunk játszani a játékkal. Mindegy, ezen felesleges fenn akadni, a login után már
egyből kiválaszthatjuk, melyik hőssel akarunk ismét Sanctuary világába belépni. Öt karakter
közül válogathatunk, amelyek mind nagyon változatosak. A Barbarian és a Monk a közelharcban
jeleskedik, és elég sokáig bírják az ütéseket, a Demon Hunter íjjal vagy nyílpuskákkal operál, a
Witch Doctor legfőképpen idézett lényeire támaszkodik, de azért rendelkezik keményebb
varázslatokkal, a Wizard pedig biztos távolságból szolgáltat tüzet, fagyot, villámot vagy mágikus
sebzést. Ráböktem a Wizard-ra, kiválasztottam a karakterem nemét, majd a játék teljesen
beszippantott.

Először is, szerény véleményem szerint a Blizzard készíti a legbrutálisabb átvezető animációkat.
Másképp is mondhatom, ők az egyik olyan cég, akik bátran csinálhatnának CGI filmet is.
Természetesen nem kell velem egyetérteni, de nekem többször is leesett az állam az elképesztő
minőségű filmbetétek alatt. Nem elég, hogy eszméletlenül jól néznek ki, de ráadásul olyan
kameraszögeket, beállításokat használnak, amitől irgalmatlanul epikusan fest mindegy egyes
átvezető animáció. A hab a tortán, hogy egy remekül megírt történet is párosul ezekhez a
filmparádékhoz. Ugyan a sztorit nem csupán ezekből fogjuk tudni nyomon követni, hanem a
játékban rengeteg párbeszéd kapott helyet, amik ügyesen adagolják nekünk a történet kisebb-
nagyobb fordulatait. Mindegy egyes játszható karakter külön kapott egy kis felvezető animációt,
hogy honnan jött, de a cél egy és ugyanaz. New Tristram városának katedrálisába egy hullócsillag
csapódott, amely régi jó barátunk, Deckard Cain szerint Sanctuary pusztulását vetíti előre egy
jövendölés alapján. A választott hősünknek ez a hír épp elegendő ahhoz, hogy Tristram felé
vegye az irányt, és megkezdődhessen démonszeletelő karrierje. Ennyi legyen elég a történetből,
lesz elég meglepő fordulat ahhoz, hogy ne érezzük elcsépeltnek és feleslegesnek a sztorit,
valamint rengeteg ismerős alak fog visszaköszönni az előző részekből.

Sanctuary földje ráadásul nagyon sok tartalommal lett felruházva a harmadik Diablo-ban. Az egy
dolog, hogy a sztori jó, de magáról a világról is elképesztő mennyiségű dolgot fogunk megtudni.
Nagyon sok naplóbejegyzést találhatunk Sanctuary jelenlegi helyzetével kapcsolatban, valamint a
történet egyes mozzanatait is kibővíti egy-egy ilyen fellelt papír fecni. Ez sokkal nagyobb
mélységet ad a világnak, igaz, nem lehetett panaszkodni erre az előző részekben sem, mégis
valahogy ebben a felvonásban érezzük azt a leginkább, hogy Sanctuary egy nagyon is lélegző
fantasy univerzum. Még a magunk mellé csapható zsoldosokba is lelket lehelt a Blizzard, nem
mondhatjuk azt többé, hogy csupán golyófogónak jók. Ráadásul a bejárható helyszínek is nagyon
hangulatosak, de meg kell jegyezni, hogy a random generálás most már nem olyan nagymértékű
a teljesen 3D-s grafikus motor miatt (a tér most már előre elkészített sablonok alapján
generálódik, azonban a rajta lévő tartalom még mindig teljesen véletlen). Ellenben ez nem vonz
magával negatívumokat, így is élvezni fogjuk a barangolást.

Természetesen a játék ízig-vérig beskatulyázható az akció RPG-H&S műfajba, ugyanis a lényeg
nem változott. Madártávlatból kémlelve a játékteret, különféle képességek felhasználásával kell
utat vágnunk magunknak tengernyi szörnyön keresztül, majd a belőlük kiesett rosszabb vagy
jobb tárgyakat kell begyűjtenünk. Jelentősen bővült a magunkra aggatható cuccok lehetősége,
most már például váll és alkar páncéldarabokat is használhatunk. Kasztspecifikus tárgyakból is
van bőven válogatni való, a Wizard-nak mágikus esszenciákat adhatunk off-hand-be, a Witch
Doctor-nak pedig különféle Mojo-kat, törzsi maszkokat, és így tovább. Tényleg egyedien fognak
kinézni így a karakterek, ráadásul a hősöknek pár harci tulajdonsága is megváltozott. Egyrészt
manája most már csak a Witch Doctor-nak van, a többi kaszt más energiát használ fel
képességei elsütéséhez. A Barbár például az ellenfél csépelésével, valamint az elszenvedett
ütésekkel tölti fel a Dühét, ami a skill-jei aktiválásához kell, a Monk kombókkal tölti fel Spirit
nevű erőforrását. A Demon Hunter kapott Hatred és Discipline energiákat, előbbi a támadó, utóbbi
a védekező típusú tulajdonságait fogyasztja. A Wizard pedig mágikus energiát használ, ami
megfelelő gyorsasággal töltődik vissza a varázslataihoz. A Blizzard így teljes egészében száműzte
a Mana Potion-t a Diablo 3-ból (az életerő ital természetesen megmaradt), de ettől inkább
gyorsabb és akciódúsabb lett a harc, ami nagyba növeli az amúgy sem kicsi élvezeti faktort.

A skillek is elég nagy átalakuláson mentek keresztül. Vannak általános támadó képességeink,
amikhez nem szükséges a kasztunk energiáját felhasználnunk, vannak olyanok, amelyek már
fogyasztják a naftát, és persze vannak különféle védekező és menekülésre alkalmas
tulajdonságaink. Természetesen az egérgombokra rakhatunk kettőt, a maradék négyet pedig a
billentyűzeten fogjuk használatba hozni (vagyis egyszerre csak hatot használhatunk). Ezek a
skillek minden kasztnál különféle osztályokra vannak osztva, Elective Mode nélkül pedig csak
osztályonként egyet használhatunk fel (már kezdéskor érdemes beállítani az EM-ot). Szintlépés
esetén kapjuk majd meg az újabb és erősebb dolgokat, valamint a D2-es rúnarendszert felváltja
a skillek rúnázási lehetősége. Öt rúnakő jár egy képességhez, melyek szintén folyamatosan
nyílnak majd meg számunkra. Mondanom sem kell, hogy a kombinációk száma elég sok, és
mindenki megtalálja majd a leginkább hozzá illő variációt. Jaj, és persze kapunk passzív
képességeket is, amelyekből maximum hármat aggathatunk magunkra. Elég változatos hősöket
hozhatunk így létre, egy megfelelő build-del nagyon jól tudunk majd érvényesülni. A skill balance
szerintem egy-két eset kivételével megfelelő, bár biztos, hogy a jövőben még bőven lesznek
kisebb-nagyobb változtatások.

Helyesbítek kicsit: nagyon jól tudunk majd érvényesülni Normal nehézségen. Amíg az előbbi
kihívási fokozaton egy-két húzósabb szituációt leszámítva nem lesz túlságosan nehéz dolgunk,
addig Nightmare-en már érezhető lesz, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Jelenleg Act 1 Hell
nehézségen varázsolgatok, és azt kell, hogy mondjam, a játék fokozatosan emeli a kihívás
mértékét. A négy Act közül egyértelműen az utolsó lesz a legnagyobb próbatételt jelentő része a
játéknak, bár mondom, Normal-on az se vészes, ha gyakorlottabbak vagyunk. Nightmare-en és
Hell-en azonban már érezhetővé válik a jobb felszerelés hiánya, vagy egy rosszul megválogatott
build. Nagyon kíváncsi vagyok, miképpen lehet majd érvényesülni Inferno fokozaton. Ellenfeleink
ráadásul nem teljesen buták, van, amely társait éleszti, vagy akár még több démont varázsol az
arcunkba, fogyjon csak az életerőnk. Kiemelném még azt is, hogy a játéktér bizonyos elemeit
remekül felhasználhatjuk fegyverként. Vannak leborítható falak, robbanó hordók vagy akár
csapdák is, amelyekbe belelökhetjük az ellenfeleket. Persze, a környezetünk ellensúlyként elénk
tár olyan dolgokat is, amelyek viszont már nekünk ártanak. Ilyenek az előbb említett csapdák is,
de vannak szétpukkanó mérgező virágok, földből előtörő démoni energiák, és így tovább. Ha ez
még nem lenne elég, akkor ott vannak az úgynevezett Elite ellenfelek, akik már valamilyen
furfangos képességgel akarják megkeseríteni az életünk, illetve a Boss lények. Ők már a
keményebb versenyzők közé tartoznak, így érdemes rájuk felkészülnünk.

Mi sem vagyunk azért teljesen tehetetlenek, érdemes minél jobb felszerelésben közlekednünk
annak érdekében, hogy azért ne legyen olyan könnyű dolguk a Pokol lakosainak. A szokásos
szín szerinti megkülönböztetés megmaradt a tárgyak terén, a következő erősségi sorrendben:
fehér, kék, sárga, barna, zöld. Nincs többé SoI, karakterünk tekercs nélkül azonosítja be a
kérdőjeles kacatokat. A zöld végül is kakukktojás, ugyebár azok a Set tárgyak, és ugye egy Set
több részből áll. A cuccok bónuszai teljesen véletlenül generálódnak, így nem nagyon lehet
megmondani, mikor fog kiesni egy nekünk tökéletes fegyver vagy páncél. Sőt, azt se lehet
megmondani, hogy mikor fog nekünk kiesni bármilyen ritkább tárgy, ugyanis ez is teljesen
véletlen (nekem Legendary esett egy csontrakásból). Azonban akkor sincs baj, ha esetleg nem
megfelelő kacatra bukkanunk. A Diablo III újdonsága az aukciós ház, amelyben túladhatunk
felesleges cuccainkon vagy vehetünk magunknak újabb és jobb tárgyakat is. Egyelőre még csak
aranyért lehet kereskedni, de 30.-ától már valódi pénzzel is fizethetünk, illetve eladhatunk.
Emlékezzünk csak vissza, mikor a Diablo 2-ben online partiba bejött egy karakter és
telespammelte a chat-et mindenféle vásárlási lehetőséggel, majd ki is lépett. Ilyen a harmadik
részben így már garantáltan nem lesz, legalábbis reménykedjünk ebben. Az AH általában jól
működik, néhány tárgy esetén azonban fellép egy misztikus Error 32105 nevű agyrém, és nem
engedi a rendszer berakni a cuccot az AH-ba. Remélhetőleg ezt mihamarabb orvosolni fogják,
legalábbis illene kijavítani az ilyen hibákat a valódi pénzzel működő AH érkezéséig.

Akkor sincs baj, ha esetleg nem veszi meg senki az eladásra szánt dolgainkat. A Diablo 2-ben a
Horadric Cube-bal lehetett mindenféle dolgot gyártani magunkat, a harmadik részben azonban
egy teljesen új craft-rendszert kapunk. Eleinte aranyért tanulhatjuk meg a páncél és
fegyverkészítés alapjait, majd később szükségünk lesz tervekre is, hogy tovább képezzük
magunkat. A nem használt mágikus tárgyakat lebonthatjuk nyersanyagokra annak érdekében,
hogy új cuccokat gyárthassunk magunknak. Akár Set-eket is kovácsolhatunk magunknak,
természetesen ehhez megfelelő Smithing szint és nyersanyag szükséges. Nem beszélve arról,
hogy először a kívánt tárgy tervét kell fellelnünk. Lehetőség van arra is, hogy a páncéldarabokat
a kereskedőknél vásárolt festékekkel kedvünk szerint kiszínezzük. Sőt, van olyan dye, ami
eltünteti az armor részeket, amivel még tovább variálhatjuk karakterünk kinézetét. Az egyedi
tárgyak szerencsére mind különlegesen festenek a karaktereken, így lehet nagyzolva mutogatni
nehezen összetákolt felszerelésünket. A Diablo 2-ben használt drágaköveket is a Horadric Cube-
bal tudtuk csiszolni, három egyforma minőségű kavicsból tudtunk csinálni egy jobb kvalitásút.
Most már ez is egy külön foglalkozás lett, a Jewelcrafting segítségével nagyszerűen gyárthatunk
magunknak jobb köveket a rosszabbakból. Ezeket természetesen a socket-tel rendelkező
tárgyba beilleszthetjük, viszont újdonság az, hogy ezúttal aranyért ki is vehetjük őket, ráadásul
oly módon, hogy a kő és a felszerelés is megmarad. Természetesen ezt a foglalkozást is ki kell
tanulnunk annak érdekében, hogy minél magasabb szintű köveket gyárthassunk.

Egyéb újdonságokról is érdemes még szót ejteni, amik ugyan nem jelentősek, de ettől még
valóban új keletű dolgok. A harctéren néha felbukkanhat egy kincsekkel telepakolt bandita vagy
goblin, akit érdemes erősen inzultálni annak érdekében, hogy zsíros zsákmány üsse a
markunkat. Ha nem tudjuk időben megölni, akkor az összes kacatjával együtt meglóg egy
portálon keresztül. Ugyanúgy vannak shrine-ok a játékban, bár nem olyan sok fajta, mint a
második részben. Most már nem közlekedhetünk a waypoint-ok segítségével az Act-ok között,
hanem a főmenüben kell kiválasztanunk, épp melyik quest-et akarjuk újrajátszani kedvenc
hősünkkel. Ez mindig felülírja az aktuális mentésünket, de csak a quest-ek esetében,
karakterünk szerencsére ugyanúgy marad. Így bármikor visszamehetünk farmolni kedvenc
területeinkre vagy akár boss-okhoz. Bekerült egy igen erősen kidolgozott Achievement rendszer,
amelyben találhatunk poénosabb dolgokat is (Punch Diablo!!!), de vannak olyanok is, amelyek
már nagy kihívást jelentenek. Meg kell említenem még azt is, hogy rengeteg kisebb event
található a világban, amely nagyban növeli a játék változatosságát. Ezek nem túl szorosan
kapcsolódnak a fő sztori szálhoz, inkább amolyan kis mellékes dolgok, amelyek nem ritkán
bővítik az információkeretünket Sanctuary világáról. Érdemes tehát kutatni, bejárni minden
milliméterét a játéktérnek azért, hogy ráakadjunk eme kis mellékfeladatokra.

A Diablo 3 többjátékos részét sokan már MMORPG-hez hasonlítják, ami szerintem kicsit túlzás.
Inkább a második részre hajazó CORPG érzést hozza vissza a játék. Saját játékunkat egyetlen
kattintással publikussá tehetjük az online játékosok számára, maximum négy karakter lehet
benn egy játékban. A játék természetesen ennek megfelelően emeli a szörnyek erejét. Sajnos
privát játékot egyelőre még nem tudunk létrehozni, ezt jó lenne orvosolni egy későbbi tapaszban.
Nincs szükség többé town portal nyitásra valakinek ahhoz, hogy a másik mellé tudjunk érkezni,
ugyanis a Banner-ek ezt remekül kiváltják. Szabadon tudjuk változtatni a kinézetüket az
Achievement-eken keresztül megnyíló sémákkal. A játékos csak rákattint a másik Banner-jére, és
azonnal a másik mellett terem. Szerintem sokkal hangulatosabb többen játszani a Diablo 3-at,
ráadásul nagyobb a kihívás is. Szabadon megnézhetjük más játékos karakterét, profilját, a
szokásos barátlista és chat lehetőség természetesen jelen van, ahogy kell. Lehetőségünk adódik
a játékon belül is kereskedni, ha esetleg nem használnánk az aukciós házat. Sajnos néha
előfordul kisebb-nagyobb lag, ritkábban kivág minket a játék a partiból, de a nagy
szerverforgalom miatt ez benne van a pakliban.

Vannak-e negatívumai a Diablo 3-nak? Természetesen vannak, de én most egy személyes
véleményt szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban. Nem tudom szebben megfogalmazni, de én
egy picit úgy érzem, hogy a Blizzard amolyan casual játékos biztossá tette a Diablo-t. Értem én ez
alatt, hogy hol vannak a szintlépéskor elosztható skill és ability pontok? Elhiszem, hogy el kellett
menni a casual felé, és a kevésbé gyakorlottabbaknak is biztosítani kell azt, hogy ne fejlesszék
félre a választott karakterüket, aminek a magasabb nehézségi szinteken igyák meg a levét.
Viszont ott van a mérleg másik felén az, hogy pont ez volt a második rész egyik alappillére,
hogy valaki a megfelelő pontelosztással irgalmatlanul erős karaktert tudott megalkotni.
Lehetőség volt többfelé specializálni egy karaktert, igaz, most is lehet, csak kevésbé változatos
módon. A kasztspecifikus tárgyakon kívül minden karakter használhat bármilyen fegyvert. Mókás,
ahogy egy Wizard baltával vagy pajzzsal rohangál (nem kell már hozzá megfelelő szintű erő,
ügyesség, csupán a szint), de hát érthető, ha a cuccok bónuszt adnak számára. Furcsállom azt is,
hogy a képességekre se rakunk már pontot (nincsenek skill fák), hanem szintenként jönnek az
új rúnák és varázslatok, ütések. Nyilván ennek az az oka, hogy a Diablo 3-ra kitalált és
módosított rendszer nem követeli meg a pontelosztást, épp ezért mondtam az előbb, hogy
személyes véleményként kérem ezt kezelni tőlem. Nekem hiányzik a régi architektúra eme két
tulajdonsága, és én azt hiszem, megállta volna a helyét ebben a részben is. Fejlődni viszont kell
és kötelező, így nem is kukacoskodom tovább, hiszen be kell látnom, az új rendszer is
megfelelően működik.

A Diablo 3 látványvilágát nem érheti komolyabb panasz. Egyrészt a nagyon hangulatos helyszínek
miatt, másrészt azért, mert habár akadnak alacsonyabb felbontású textúrák, az összkép ennek
ellenére nagyon egyben van. Különösen szépek a lámpafény effektek, a köd, a karakter
animációk és a különféle képességek során előtörő energiák kidolgozása is elsőrangú. A Demon
Hunter futása egy picit merev, illetve a sokak által emlegetett világosabb helyszínek is igaznak
bizonyulnak. Véleményem szerint még éppen megfelelő, de akit nagyon zavar, már van mod
ahhoz, hogy sötétítsen a világ fényességén, megnövelve ezzel a dark fantasy érzést. Sokkal
nagyobb gond az a játékban, hogy pár pillanatig az fps leesik 4-5 körüli értékre, igaz,
szerencsére nem túl gyakran. Amikor nincs csetepaté, akkor még az ember elviseli a dolgot, de
amikor körbevesznek harmincan, akkor felbecsülhetetlen élmény a diavetítés. Megemlíteném
még a fizikai motort, ami nagyon látványosan modellezi le a különféle tereptárgyak széttörése
esetén szertehulló törmeléket, de egy Meteor-tól szétrobbanó ellenfélcsapat is látványosan terül
szét a terepen. Audio terén ki kell, hogy emeljem a zenét, ami valami varázslatos. Amikor
megérkezünk Tristram-ba, ismerős dallam fog a fülünkben felcsendülni, de máshol is hol
eszeveszettül epikus, hol pedig lágy és sötét hangulatú. A szinkronra pedig abszolút nem lehet
panasz, mindenki hozza a jól ismert minőségi hangmunkát, még a lore dolgokat is nagyfokú
beleéléssel olvassák fel nekünk. Szerencsére egyre divatosabb az, amikor a saját karakterünk is
beszél, úgyhogy ezért még egy jó pont jár a Blizzard-nak. Amikor pedig valamelyik fődémon
mély, dörgésszerű hangja irdatlan erővel tör elő a mélyládából, az valami pazar.

A névhez teljesen méltó folyatást hozott nekünk össze a Blizzard. A Diablo érzés csak úgy árad a
harmadik részből is, hiába vettek el szerepjátékos elemeket, és fejelték meg a franchise-t egy
újszerű fejlődésrendszerrel, ez még akkor is Diablo. A végtelenül hangulatos helyszínek, a
rengeteg tárgy, a craftolás, a karakterünk erősítése egymást átfedő skillekkel, a jól megírt
történet, a profi audioanyag feledteti velünk a játék hibáit. Biztos vagyok benne, hogy a hibák
nagy részét orvosolni fogja a Blizzard, sőt, már el is kezdték, hiszen elég gyakran állnak az
európai szerverek karbantartás miatt. Ennek ellenére természetesen minden szerepjáték
rajongónak kötelező darab, sőt, aki eddig nem ismerte a Diablo sorozatot (létezik olyan ember?),
annak itt az ideje, hogy belevesse magát a Pokol erőivel szembeni küzdelembe.