Mass Effect 3

Megkezdődött a galaktikus háború, a Reaper flotta mindent elpusztít, ami az útjába kerül! Shepard parancsnokon most minden eddiginél nagyobb felelősség nyugszik, meg kell menteni a Földet! Rajtunk áll, hogy sikerül-e!

A Mass Effect sorozat korunk egyik legmeghatározóbb sci-fi alkotása lett, és ezzel vitába szállni
nem is igazán lehet. A BioWare által megálmodott univerzum karaktereiben fellelhető minden,
ami emberivé teszi őket, így könnyen megkedvelhetőek. A világ rendkívül érdekesre lett
megalkotva, a remek dialógusok egyszerűen beszippantják a játékost, nagyon sok izgalmat,
drámát és humort csempésztek a sorozatba. Épp ezért tűkön ülve vártam, hogy a harmadik
részben egy galaktikus háborúban térdre kényszeríthessem a Reaper-eket. Újra elmerülhessek a
tengernyi érdekes párbeszédben, Shepard régi bajtársaival karöltve ismét beutazhassam a
Tejútrendszer minden egyes szegletét, és megint tátott szájjal bámulhassam a heroikus
küldetések alatt történő csatákat, ütközeteket. Ez részben sikerült is, részben viszont rossz
szájízzel álltam fel a játék elől. Az okot, hogy miért is volt bennem kellemetlen érzés az után,
hogy a stáblista elkezdett felgördülni, megpróbálom ebben a cikkben kifejteni.

Először is a történetre szeretnék kitérni, ami hozza a szokásos Mass Effect minőséget, de nem
száz százalékig. Amint elkezdtem a játékot, a világ ismét beszippantott, és nehéz volt elszakadni
tőle. A játék ugyebár a Mass Effect 2 legvégső animációja utáni eseményfonalat veszi fel, azaz a
Reaper-ek megérkeztek a Tejútrendszerbe, és nem igazán akarnak senkivel sem haverkodni.
Shepard jelenleg a békés és nyugodt Földön tartózkodik, azonban a nyitány során a béke és a
nyugodtság egy csapásra illúzióvá válik. Totális inváziót indítanak a Reaper-ek, és bizony elég
hatásosan érkeznek meg a kicsi sárgolyónkra. Shepard-nek nem sok választása van, tudja, hogy
önerőből az emberek nem nyerhetnek, így szükségük van a többi faj támogatására. Nem lesz
könnyű elnyerni minden galaxislakó segítségét, de Shepard-nek meg kell próbálnia
együttműködésre bírni a régi sérelmeken még most is civakodó fajokat. Fájó szívvel, de magunk
mögött hagyjuk a lángoló Földet annak reményében, hogy Shepard-nek sikerül összeszednie egy
olyan flottát, amivel végleg kirugdoshatjuk a Reaper-eket a Tejútrendszerből és megmenthetjük
a bolygónkat.

A felvezetés alatt már ízelítőt fogunk kapni abból, hogy a Mass Effect 2-nél is komolyabb
drámával felruházott jelenetek várnak ránk. Amint felpörögnek az események, totálisan azt
fogjuk érezni, hogy a Földet elemészti a Reaper haderő. Egyes részek alatt tátott szájjal fogjuk
bámulni a monitort, más események során pedig összeszorult szívvel vesszük tudomásul, hogy
kezdetét vette a mészárlás, amiben egyetlen célunk lehet: túlélni. Utazásunk során minden
meglátogatott helyszín alatt érezni fogjuk, hogy az összes faj kétségbeesetten próbálja felvenni a
harcot, de minden hiábavaló, ha nincs összetartás. Shepard ezúttal nagyon komoly döntésekkel
kerül majd szembe, és szinte mindegyikre igaz lesz az a szófordulat, hogy áldozat nélkül nincs
győzelem. A Mass Effect 3 egyértelműen megcélozza a játékos érzelmeit, és olyan szinten telibe
találja, ahogy az illik. Döntéseink súlya messze túlmegy a Mass Effect 2-ben látottaktól, és
nagyon szívbemarkoló következményei lehetnek tetteinknek. A harmadik részre a Mass Effect
történetileg egyértelműen elérte azt a színvonalat, ami előtt már minden sci-fi kedvelőnek és az
igényesebb történetre vágyó játékosnak fejet kell hajtania. Vannak azért nagyon nagy problémák a
sztorival, erről majd kicsivel később.

Lássuk a játékmenetet érintő újdonságokat, elég sok új dolog került bele a harmadik részbe. A
kezelőfelület például minimálisan, de átalakult. Sokkal letisztultabb, végre folyamatosan
láthatjuk az életünk és pajzsunk állapotát. A fegyverváltás még mindig amolyan rejtett panel
segítségével valósul meg, de az ME 2 alatt már megszoktam, szóval nem volt számomra zavaró
(plusz az egérgörgővel könnyebb a váltás). Az egyik legnagyszerűbb újítás, hogy Shepard végre
mozgékonyabb, remekül tudunk vetődni minden irányba. A fedezékrendszer úgy maradt, ahogy
volt, de ez nem is szorult reformokra, mivel már a második részben is remekül működött. A
nagyobb mozgékonyságunk miatt pedig sokkal könnyebben tudunk közlekedni a fedezékek
között. A legtöbb esetben a játéktér is nagyon jól igazodik ehhez az újfajta mozgásrendszerhez,
ugyanis rengeteg tereptárgy színesíti a helyszíneket, amik között nagyon könnyen
kontrollálhatjuk a harctéri mozgásunkat. Mérföldekkel jobb lett a sprintelés, a második részben
kissé lagymatag volt Shepard futása, most viszont ha fedezékbe kell rohanni, akkor azt egész
gyorsan megvalósíthatjuk.

A használható képességek között az előző részekből ismerős darabok mind megtalálhatóak a
harmadik Mass Effect-ben, de vannak újak is. A gránáthajítás visszatért, de ezúttal nem csak
egyszerű repeszgránátokat fogunk dobálgatni, hanem vannak nagyon ötletes szeretetcsomagok,
amiket szívesen vágunk hozzá az ellenfelekhez. Ezen kívül vannak új képességek is, melyek
között szintén találunk egészen eredetieket is. Egyik ilyen a Decoy, amellyel tulajdonképpen egy
hologramot hozunk létre önmagunkról, megtévesztve ezzel az ellenfeleket. A Sentry Turret-et
elhajítva kapunk egy kicsi, de tisztességes tűzerővel megáldott lebegő robotot, ami rendesen oda
tud pörkölni az ellenségnek. A Nova pedig körülöttünk tud tekintélyes pusztítást okozni, ilyenkor
a pajzsenergiánkat kör alakban adjuk ki magunkból, amely nem éppen egészséges a mellettünk
somfordáló rosszakaróinknak. Van még pár újdonság, de természetesen nem lövöm le mindet,
például a gránátok között is találunk szép és jó dolgokat. Annál fontosabb viszont, hogy ezúttal
bekerült egy Power Combo rendszer, ami rendkívül jól működik. Két képesség együttes hatása
kell, hogy érvényesüljön a célpontunkon, és ha megfelelő a sorrend, akkor egy látványos
robbanásnak lehetünk szemtanúi (természetesen a telibe trafált ellenfél körül lévő további
riválisok részesülnek a szeretetünkből). Nagyszerű újítás, és remekül működik.

Fegyverarzenálunk igencsak kibővült a harmadik részre, tekintélyes mennyiségű mordályt
pakoltak a fejlesztők a játékba. Hab a tortán, hogy mindet hatékonyabbá tudjuk tenni a
visszakerült fegyverfejlesztés rendszerrel. Az ME 1-ben látottaktól azért jócskán különbözik a
flinta upgrade, összesen két komponenst pakolhatunk rá minden fegyverre. Természetesen elég
sok lehetőségünk van így is, és mindenki megtalálja majd, hogy milyen módon lesz hatékonyabb
a kedvenc puska. Hab a tortán, hogy most már minden kaszt használhat bármilyen fegyvertípust,
csak annyi a megkötés, hogy a nehezebb darabok miatt a képességek visszatöltődési ideje
jelentősen növekszik. Érdemes tehát kitapasztalni, hogy melyik osztálynak mi a megfelelő
mordály, és egyensúlyozgatni a fegyver nehézsége és egyéb statisztikái között. Nyilvánvaló, hogy
a súlyosabbak fognak nagyobbat sebezni, de nem biztos, hogy azzal lesz egy osztály a
leghatékonyabb. Egyébként remekül össze tudjuk hasonlítani az egyes fegyverek statisztikáit,
sőt, olyan fejlesztéseket is szerezhetünk, amik bizonyos típusú harceszközök súlyát
csökkenthetik. A ME 2-ben látott nehézfegyverek nem kerültek bele a harmadik részbe, mint
állandóan rendelkezésre álló puskatípus, csupán egy-két húzósabb csata során kaparinthatunk
meg egyet, ahol majd be is kell vetnünk annak érdekében, hogy megnöveljük túlélési
esélyeinket.

A fegyverválasztási lehetőségeink megnövekedése remek húzás, mert bizony az ellenfelek
tárháza is kibővült. Olyannyira, hogy most már normál fokozaton végre van kihívás a játékban,
insanity-n pedig már nagyon oda kell figyelnünk magunkra és csapattársainkra. Nem akarom
lelőni a poént, hogy miféle ellenfelekkel fog összehozni a sors a játék alatt, de készüljünk fel
arra, hogy pár helyen igencsak meg fogunk izzadni. Az egyszerűbb puskás és közelharci
egységek még talán nem fognak túlságosan nagy gondot okozni, de a nagyobb drágaságoknál
már érdemes megfontolnunk, hogy miképpen tudjuk megúszni a konfrontációt. Az AI nem mutat
túlságosan nagy csodákat, de azért jól harcol ellenünk, sőt, némelyik ellenfél azért bőszen
felerősítgeti bajtársait. A csapattagok AI-járól már nem lehet ennyire fényesen nyilatkozni,
ugyanis néha előfordult, hogy nemes egyszerűséggel beleálltak a lehető legkoncentráltabb
ellenséges tűzviharba. Oké, ha úgy gondolom, saját magam is fedezékbe rángathatom őket,
mert összesen három billentyűvel totális csapatkontrollt kapunk, de ez nem megoldás arra, hogy
időnként csak bambán lesik az ellenség puskacsöveit. A változatos ellenféltípusok azért
mindenképpen jót tesznek a játéknak, és emiatt izgalmassá válik a legtöbb összecsapás. A
közelharci lehetőségeink is kibővültek, minden osztálynak van egy másképpen végrehajtható
Heavy Melee támadása, ami könnyebb nehézségi fokozaton elég hatékonyan irtja a kisebb
egyedeket. Egyértelmű, hogy az ME 3-ban vívott csaták nehézsége megemelkedett az előző
részekhez képest.

Nem létezne Shepard parancsnok a Normandy nélkül, úgyhogy megint csak a kedvenc hajónkkal
fogjuk bejárni a helyszíneket. Az űrhajó kapott pár új helységet, például egy tárgyalótermet és
egy úgynevezett War Room-ot, ahol figyelemmel kísérhetjük összeszedett flottánk erősségét,
valamint kapcsolatba léphetünk a földi ellenállással és a Szövetség flottaparancsnokával. Végre
lemehetünk a dokk részbe is, ahol rendelkezésünkre áll egy központi kereskedő terminál,
valamint egy munkaasztal, ahol a fegyvereinket csinosíthatjuk. A legénység sokkal életszerűbben
viselkedik, nincsenek begubózva egyetlen szobába a csapattársaink, hanem gyakran járkálnak a
hajón, beszélgetnek, viccelődnek egymással. Nagyon jó dialógusokat csíphetünk el, ha
szemfülesek vagyunk, sőt, néha még bele is szólhatunk egy-két témaváltásba. A saját
kabinunkban Shepard harci és rendes öltözékét a végletekig testre szabhatjuk, az újonnan
zsákmányolt vagy vásárolt páncélokat pedig itt pakolhatjuk magunkra. Megnézhetjük, melyik
darab milyen bónuszokat ad számunkra, így összeállíthatjuk a saját magunknak
legmegfelelőbbet. Megmaradt a személyi asszisztensünk is, bár ezúttal nem Kelly Chambers
bájos hangja fogja azt duruzsolni nekünk, hogy új üzenetet kaptunk a privát terminálunkon, de
Samantha Traynor is könnyen megkedvelhető karakter lesz.

Ha már szóba került a Normandy, akkor érdemes megemlíteni, hogy milyen helyszínekre fogunk
eljutni vele. Nem fogunk egyetlen helyszínen sem unatkozni, mert kellően érdekes és változatos
az összes bejárható bolygó. Az összes faj otthonába el fogunk jutni, ami teljesen nyilvánvaló, ha
a legfőbb vezetőket akarjuk megnyerni a Föld visszafoglalásához. Segíthetjük a turian-okat
Menae-n, Palaven legnagyobb holdján, ahol garantáltan a szemünkbe fog égni a lángoló bolygó
látványa. Eljutunk a trópusi Sur'Kesh bolygóra, ami a salarian faj otthona, látogatást fogunk
tenni Tuchanka-n, ami nekem már a második részben is az egyik kedvencem volt, és ez most sem
változott. Leszállunk majd a quarian-ok otthonára, Rannoch-ra, és Thessia-ra, ami az asari-k
bolygója. Nem csak planétákra kell majd landolnunk, pár esetben űrállomásokon kell majd rendet
vágnunk, valamint régi ismerős lesz a Citadel, ami ezúttal jelentősen kibővült. Nagyon sok
párbeszédet csíphetünk el, ha gondosan körbejárjuk minden szintjét, rengeteg mellékküldetés
ütheti a markunkat. Csapattársaink sem maradnak a hajón, hanem szépen kiballagnak a Citadel
valamelyik szintjére, ahol aztán elbeszélgethetünk velük. Az összes boltot érdemes legalább
egyszer meglátogatni, hogy hozzáadódjon a kínálatuk a Normandy termináljához, így valamivel
drágábban, de kényelmesebben tudunk új felszerelést vásárolni.

Akik nem szerették a Mass Effect 2 ásványgyűjtögetését, azok most fellélegezhetnek, mivel ez a
játékelem kikerült a folytatásból. Ugyan bolygófelszíneket továbbra is kell majd kutatnunk, előbb
azonban a csillagtérkép különböző naprendszereiben kell kutakodnunk a Normandy új
szkennerjével. Érdemes vigyázni, mert ha túl sokszor adunk le keresőjelet egy Reaper-ek által
kontrollált naprendszerben, előbb-utóbb felfigyelnek ránk, és ilyenkor menekülnünk kell az
ellenség elől. Azokon a bolygókon vagy roncsokon, amiken fogunk majd valamilyen jelzést,
nagyrészt üzemanyagot, mellékküldetések fontos tárgyait vagy War Asset-eket találhatunk. Az
utóbbi gyűjtögetése rendkívül fontos lesz a játék során, ugyanis ez fogja meghatározni, hogy
milyen erősségű hadsereget pakolunk össze a Reaper-ek ellen. Ezért nem árt, ha gondosan
bejárjuk a rendszereket, és minden lehetséges mellékküldetést elvállalunk (gyakran fogunk
találkozni régi ismerősökkel a jelentősebbek során), mert kelleni fog a War Asset a végső
összecsapáshoz. A másodlagos feladatok során pedig gyakran kapunk Asset-eket jutalomként,
így mindenképpen ajánlatos foglalkozni velük.

Csapatunk elég sok régi ismerős arcból fog állni, de néhány új karakter is felbukkan a harmadik
részben. Visszatérő tagként üdvözölhetjük Garrus-t, Liara-t, Tali-t vagy éppenséggel az első
részben mellettünk harcoló Ashley-t vagy Kaidan-t (ME 1-es döntésünktől függően). Samantha
Traynor-ról már beszéltem, ő lesz az új személyi asszisztensünk, de kapunk mi még itt egy
keménykötésű, borzalmasan felfújt katonát, James Vega-t, valamint egy riporternőt Diana Allers
személyében. Utóbbinak ugyan nincs sok szerepe a játékban, sőt, azt is mondhatnám, hogy
porfogóként tartózkodik a Normandy-n, de azért a hölgy javára legyen írva, hogy War Asset-ként
funkcionál. Két teljesen új szereplő lesz még Javik és EDI, nem szeretnék elárulni róluk sok
mindent, EDI már ismerős lehet a második részből, de itt gyökeres változásokon megy keresztül.
Javik pedig egy teljesen új karakter, de persze nem leszek poéngyilkos, mindenesetre szerintem
ő lesz az egyik legérdekesebb tag. Mindenkivel remek párbeszédeket folytathatunk, sőt, lesz,
hogy ők kérnek meg minket arra, hogy lazítsunk velük egy kicsit, sokkal életszerűbbek lettek a
harmadik részre a szereplők. Lesznek régi ismerősök, akik nem tartanak velünk, de azért
igencsak örülni fogunk, amikor beléjük botlunk. A BioWare igyekezett mindenkit összeverbuválni
a harmadik részre (akik ugye az első két részben életben maradtak, azok kaptak is szerepet),
még a negatív karakterek között is lesz ismerős és új arc.

Először mutatkozik be a sorozatban a multiplayer lehetőség, ami egészen jó lett! Tulajdonképpen
egy 4 fős cooperative horda-mód, tíz hullámon keresztül kell szembeszállni az ellenséges
haderővel. Egy meccs során azonban kisebb feladatokat is kapunk majd, melyek során a helyi
hálózatba kell betörnünk egy számítógépen keresztül, aktiválni kell berendezéseket vagy
célszemélyeket kell likvidálnunk. Magasabb nehézségi szinten tényleg nagyon össze kell
dolgozni, mert könnyen otthagyhatja a fogát az ember, ha nem figyel. Hat darab pálya áll majd
rendelkezésünkre, melyek között vannak egészen jók (Benning, Noveria, Ontarom) és kevésbé
szerethetőek is (például Cyone). A karakterfejlődés itt is jelen van, XP-t és kreditet kapunk
teljesítményünkért, a zsetonból pedig csomagokat vásárolhatunk magunknak, amiben
felszerelés, új fegyver vagy karakter lapulhat. Egyébként, ha már szóba került a fejlődésrendszer,
annyiban változott a második részhez képest, hogy ezúttal korábban lehet a képességeket két
külön úton fejleszteni, és érdemes átolvasni, hogyan fejlesztünk, mert egy fejlődési útvonal
hatással lehet egy másik képesség erejére. A multiplayer eredményeink kis mértékben, de
hatással vannak az egyszemélyes játékra a Galactic Readiness-en keresztül. Minél többször
nyerünk multiban, annál felkészültebbé válik a galaxis a háborúra. A húszas szintet elért
karaktereket pedig War Asset-ként hozzáadhatjuk a Single Player részhez, ezzel is növelve
flottánk erősségét (a multis karakter szintje így viszont lenullázódik).

Kétségtelen, hogy jó játék lett a Mass Effect 3, de olyan hiányosságok kerültek bele, amiket már
a második részben is el tudtak kerülni, nem értem, hogy ez most miért nem sikerült. Az egyik
ilyen a naplórendszer. Sajnos nincs jobb szó rá, egyszerűen katasztrofális a mellékes feladatok
leírása, így csupán nagyon jó memóriánkra hagyatkozhatunk majd abban, hogy kinek mit is kell
megszereznünk. A csillagtérkép már nem jelzi ki, hogy melyik rendszerben találjuk meg a
kérdéses eszközt, így kénytelenek leszünk átnyálazni mindent rendszerről rendszerre. Oké, a
felfedezés miatt először izgalmas lesz, de később már irritálóvá válik. Szerencsére legalább a fő
küldetések helyszíneit kijelzi a térkép. Azt tapasztaltam, vagy legalábbis számomra úgy tűnt,
hogy sokkal kevesebb dialógus (olyan, amikor felugrik a kis választárcsa) került a játékba,
valamint a Paragon/Renegade párbeszéd-megszakítások száma is kissé megcsappant. Nem
mehetek el amellett sem, hogy ha a második részt lecsupaszítom a DLC-ktől, még akkor is
hosszabb játékidővel bír, mint a harmadik Mass Effect. Továbbá, akik Renegade vonalat követtek
eddig a Mass Effect-ben, azok készüljenek arra, hogy a Badass Shepard-jük többé nem vagány,
hanem egy szívtelen mocsokká válik. Elhiszem, hogy mindent a Földért, de komolyan, néhány
Renegade döntés eléggé kegyetlen vagy teljesen gonosz. Valamint jöjjön akkor a kétségtelenül
legnagyobb visszhangot kiváltó hiba, a játék befejezése. A befejezés enyhén szólva hagy némi
kívánnivalót maga után, de nem szeretnék vitaindító lenni, mégis, aki nem ért egyet, nyugodtan
megkérdezheti, miért gondolom azt, hogy valóban rossz az ME 3 végjátéka.

A ME 3 látványvilág téren szintén kissé vegyes érzelmekkel töltött el. Továbbra is nagyon szépek
az arcok, a szemek, de most már nagyon szembetűnő, hogy a legtöbb textúra felbontása az ME
2-ben látottaktól is elmarad pár helyen. Fel kellett volna javítani őket erre a részre, mert így
2012-ben már kissé csúnyácska a ruha textúra, vagy a Reaper-ek egyes részeinek kinézete, de
akár azt is mondhatnám, hogy a környezet sem a legélesebb textúrákból építkezik. Valamivel
jobb lett a sprint animációja, a demóban még elég röhejes volt. Azonban a játékban nagyon sok
művészi hatású hátteret fogunk látni, amelyek szó szerint bele fognak égni a memóriánkba.
Bennem leginkább Thessia és Palaven képe maradt meg, lenyűgözően nézett ki mindkettő. A
másik eszköz, amit remekül használt fel a BioWare, az a fényjáték. A napsugarak például nagyon
szépek, főleg, amikor a játék elején a gigászi Reaper eltakarja a Napot a Földön, és a lábai
között talál magának utat a fény. Egyébként minden Lens Flare effekt jobban néz ki, mint a
második részben, így összességében elfogadható a játék kinézete. Az egyetlen gond még a
motorral, hogy keményen bugos. Beleragadhatunk tereptárgyakba, sőt, van, hogy a semmibe
szorul bele Shepard (nálam ez a Normandy pilótafülkéjében történt meg, amikor Jokerrel
beszéltem), és még mentés betöltés után se tudtam szabadulni, de a legrosszabb, amikor
kiesünk a pályáról multi meccs közben, és kénytelenek vagyunk kilépni a csatából. Bugosabb a
játék az ME 2-nél, úgyhogy kénytelenek vagyunk várni egy kellően jól működő javításra.

A hangokra és a zenére egyáltalán nem lehet panasz, ezek már az előző két részben is nagyon
el voltak találva, itt se tudtak elszúrni semmit ezen a téren. A legtöbb szinkronszínész ugyanaz
maradt a harmadik részben, azonban olyan új sztárok is színre léptek, mint Freddie Prinze Jr. ,
vagy Ike Amadi. Jennifer Hale és Mark Meer is elsőrangú munkát végzett Shepard hangját
illetően, én személy szerintem jobban szeretem FemShep hangját. De szerencsére nem csak a
főbb szereplők hangjaira figyeltek, a legutolsó elcsípett párbeszéd sem unott hangon zajlik a
felek között. A zenék megalkotásában többek között Clint Mansell is segédkezett, ez meg is
látszik a sötét és szomorú zongoraszámokon, de a két jelzőtől eltekintve az összes zeneszám
varázslatos és érzelmekkel tölti fel az embert, amint elkezdődnek. A játék hangjaira se lehet
panaszkodni, nekem főleg a fegyverhangok, illetve a Power Combo-k során történő
robbanáseffektek tetszettek, de ez már tényleg nézőpont kérdése. Egy szó, mint száz: minden
téren telitalálat a Mass Effect 3, ha hangról van szó.

Lassan a végére érek a mondandómnak, így tehát valami összefoglalást kéne írnom a játékról.
Kétségtelen, hogy kissé csalódtam, mert sok apró hiba maradt a játékban, illetve én sem vártam
azt, hogy egy logikai bukfencektől nem mentes lezárást kapunk a BioWare-től. Azonban a
végkifejletet leszámítva, a harmadik rész egyértelműen felülmúl mindent monumentalitásban az
idei év címei között. A Mass Effect sorozat méltó módon emelkedik a legnagyobb sci-fi eposzok
közé, és foglalja el ott az őt megillető helyet. Mindhárom rész kötelező minden sci-fi vagy
szerepjáték rajongónak, mert a Mass Effect is egy olyan mese, amit legalább egyszer
mindenkinek hallania kell. Shepard parancsnok új legendát teremtett a galaxisban, a BioWare
pedig egy új legendát a szerepjátékok között! Nincs más hátra, harcra fel!