Bioshock

Nem volt lehetetlen megépíteni Rapture-t a tenger mélyén. Viszont lehetetlen lett volna megépíteni bárhol máshol! (Andrew Ryan)

Nem is tudom, hol kezdjem. Elég későn jutottam hozzá a Bioshock című játékhoz. Azt tudtam, hogy a 2K Games által fejlesztett cím a megjelenésekor nem csak egyszerűen lesöpört minden FPS-t a porondról, hanem sokan a PC-s játékok legjobbjának titulálták. Számos Év Játéka címet besöpört, mindenki erről a játékról beszélt. Ilyen fogadtatás miatt szinte kötelezőnek éreztem, hogy kipróbáljam a játékot. Most, hogy már játszottam a Bioshock-kal, valahogy meg tudom érteni, miért volt ekkora hangja a játéknak. Fel tudom fogni, hogy amit a 2K Games alkotott ezzel a programmal, az nemhogy mérvadó lenne minden FPS játéknak, hanem egész egyszerűen páratlan minden tekintetben. Ezt nem lehet leutánozni, de még csak hasonlót sem alkotni. Nem az elfogultság beszél belőlem. A Bioshock beszippantott és nem eresztett. Hogy mitől is lesz a Bioshock ennyire addiktív, azt most megpróbálom bemutatni.

Történetünk 1960-ban játszódik, egy repülőgép fedélzetén ülünk. Békésen cigarettázgatunk, és a kezünkben szorongatjuk a családunktól kapott ajándékdobozt. A dobozra írt cetliről kiderül, hogy Jack a becsületes nevünk. A gép hirtelen megrázkódik, kétségbeesett sikolyokat hallunk mindenfelől, majd hirtelen elsötétül minden. Mikor feleszmélünk, már javában süllyedünk az Atlanti-óceán mélységeibe, majd egy propeller száguld el előttünk a vízben. Sikerül felúsznunk, a vízfelszínen a repülő lángoló roncsai között egy magányos világítótorony emelkedik ki az óceán feketeségéből. Mást nem tehetünk, egyetlen esélyünk a túlélésre, ha a toronyban keresünk menedéket. Amint belépünk, egy díszes terem fogad, majd egy gömb alakú tengeralattjáróval alászállunk a mélységbe. Egy vetítőn közli velünk Andrew Ryan, hogy megérkeztünk a saját maga által létrehozott víz alatti városba, Rapture-be. Hamarosan rájövünk majd, hogy lehet jobb lett volna, ha megfagyunk vagy megfulladunk a vízben.

Már a bevezető képsorok láttán leesett az állkapcsom. Ahogy halad a kis tengerjárónk Rapture hatalmas épületei között, és közben Ryan meséli nekünk, hogy miért építette meg ezt a várost és hogyan működtette saját kis gazdaságát, mi is kezdjük érezni, hogy Rapture egy életképes birodalom volt. Virágzásának és bukásának története lassan fog kibontakozni előttünk, először csak egy Atlas nevű túlélő fog minket eligazítani, majd egyre több fontosabb alakkal fogunk találkozni és többet tudunk majd meg a városról. A Bioshock története sokáig egyszerűnek tűnik (igaz, hogy már az elején is lesznek apróbb meglepetések), aztán majd jön egy akkora csavar benne, amitől garantáltan dobunk egy hátast. Andrew Ryan karizmatikus és elszánt személyiségét külön bizonyítani fogja nekünk, amikor elmeséli rádión keresztül, hogy miért nem volt ötletének egyetlen korlátja sem. A különféle magnószalagokon meghallgatható naplókból is rengeteg információt fogunk kapni. Azt már nem is mondom, hogy mind profin megírt és elsőrangú szinkronnal felkonferált hanganyag.

Igazából azt se tudom, miről írjak először. A hangulatról lehetne beszélni, de nehéz szavakba önteni, mit élhetünk át, amint kitesszük a lábunkat a tengerjáróból. Rapture építészeti remekétől biztosan tátva marad a szánk, a steampunk stílusú gépek tömkelege mellett az art deco építészeti stílus jegyei mindenhonnan visszaköszönnek ránk. Neonreklámok egymás hegyén-hátán, szoborrá faragott lépcsőkorlátok, éles vagy kerek vágású díszítőelemek arányos keveredése és acélvázas épületszerkezetek díszítik Rapture minden egyes négyzetméterét. Mindehhez jön még a korra jellemző ruházat az ellenfeleken, valamint a gramofonokból hallható zeneszámok olyan előadóktól, mint például az Ink Spots vagy Bing Crosby. Hangsúlyozom, hogy ezek csupán az alap hangulati elemek, a nagybetűs Hangulat csak most kezdődik!

A város hanyatlását tökéletesen tükrözik a különféle sérülések a komplexumban. Megrepedt üvegtetők, mely hatására lassan szivárog befelé a víz, mindenfelé romhalmazok, összetört berendezések, egyszóval eléggé nagy káosz van. Ennek ellenére Rapture-ben bizony van élet, méghozzá igencsak sok túlélő maradt még hátra. Mindenki az Adam nevű anyag után kutat az utcákon, ezért épült meg tulajdonképpen a város. Az Adam egy őssejt, melyet az óceán mélyén fedeztek fel, és hatására mindenféle génmutáció megy végbe egy emberi szervezetben. Idelenn egy ilyen matéria bizony eléggé nagy kincs, a túlélés függhet tőle. Akinek több van, az nagyobb eséllyel marad életben, bár az is igaz, hogy ha rájönnek a készletei nagyságára, levadásszák. Akinek kevés van, az viszont eléggé ráfaraghat. A lakosok tehát nem kímélik egymást, ha Adam-ről van szó, ennek bizony sokszor tanúi leszünk, ahogy az egykori polgárok elkezdik egymást csépelni a folyosókon.

Az is biztos, hogy szép lassan felemészti az emberi elmét egy ilyen hely, mint Rapture, és ezt már a játék elején látni fogjuk. A splicer-ek (ellenfeleink szinte csak belőlük állnak) között már van olyan, aki teljesen megkattant. A játék elején például látni fogunk egy nőt, aki egy babakocsi előtt álldogál és dédelgeti kis gyönyörűségét. Mindenféle szépeket mond neki, sugallja, hogy minden rendben lesz. Amint közelebb megyünk, egy hosszú vascsővel nekünk ront, mi pedig kénytelenek vagyunk azonnal helyreigazítani újdonsült rajongónkat. A babakocsiból ezután kiemelhetjük a kis gyönyörűséget, ami tulajdonképpen egy jól megtermett revolver. A Kashmir étteremben szaladgálva megpillantunk egy újabb splicer-t, aki őrjöngve veri a WC ajtaját, ahova kollégája bezárta magát kisebb mennyiségű Adam-el. A nő egy idő után feladja az ajtó molesztálását, és szép szavakkal próbál érvényesülni hasonlóan örült barátjánál. Eszméletlen jó a hangulata a Bioshock-nak! Még csak az elején járunk, de már most látunk olyan képsorokat a monitorunkon, amiktől teljesen egyedi lesz Rapture.

A fontosabb szereplők közül is akad olyan, aki már teljesen a város és az Adam rabjává vált, velük is olyan találkozásaink lesznek, amiktől garantáltan megborzongunk. Dr. Steinman sebészi tudományát próbálgatja a splicer-eken, mivel meggyőződése, hogy létre tudja hozni a tökéletes egyedet. Ennek érdekében az eszközökben sem hajlandó kompromisszumokra, mindenkit úgy szeletel fel, ahogy jónak látja. Tenenbaum karaktere szintén remek, ráadásul ő feladattal is ellát minket, miszerint mentsük meg a kicsikéit (erről majd később). Tenenbaum kilóg a rosszakaróink sorából, ő az egyik olyan szövetségesünk, aki szintén segíteni akar nekünk. A legbetegebb személyiség azonban egyértelműen Sander Cohen, a művész. Nem akarok vele kapcsolatban semmilyen poént lelőni, de az biztos, hogy mikor eljutunk hozzá, egyaránt lesznek megmosolyogtató és vérfagyasztó pillanataink a társaságában.

Barátok és ellenfelek tehát akadnak bőven Rapture falai közt, viszont vannak olyanok is, akiknek eszük ágában sincs bántani minket egészen addig, még ki nem húzzuk náluk azt a bizonyos gyufát. A Bioshock legkarakteresebb lényei ők, a Big Daddy és Little Sister párosról van szó. Talán velük lehet átélni a legfeszültebb pillanatokat a játékban. Ők ketten békésen járják Rapture utcáit, a Little Sister egy hatalmas injekciós tűvel gyűjti az Adam-et minden hullából. Ha közel megyünk hozzá, megijed és a Big Daddy mögé rohan. A hatalmas búvárruhába bújt monstrum pedig a keze helyén lévő túlméretezett fúró vagy fegyver meglengetésével közli velünk, hogy talán nem kéne akadályoznunk kis segítőjét. Ha ilyenkor továbbállunk, még mindig nem lehet gond. Viszont ha bármelyiket is megtámadjuk, megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor egy több száz kilós mélytengeri búvár lecsap nekünk egy akkorát, hogy a fogaink körmérkőzést játszanak a bennmaradásért. A Big Daddy nagyon védi a kis barátját, így vele szemben mindig valami taktika kell, ha le akarjuk gyűrni.

Legyőzésére bizony szükség is lesz, mivel mi csak így juthatunk Adam-hez. A Little Sister-eknél van az anyagból bőven, így kénytelenek leszünk szembeszállni védelmezőjével. Ha nagy nehezen sikerül lenyomni a nehézbúvárt, a kislány odarohan a teteme fölé és keservesen sírdogálni kezd. Itt jön a képbe a Tenenbaum által kapott feladat, miszerint dönthetünk a kicsik sorsáról. Ha mohók vagyunk, és kiszedjük a kislány testéből az Adam-et tartalmazó tengeri csigát (ezt javasolja Atlas is), több anyaghoz jutunk, de megöljük vele a kicsit. Ha viszont meggyógyítjuk, kevesebb Adam üti a markunkat, cserébe Tenenbaum minden harmadik megmentett kislányért meg fog minket jutalmazni. Nem mellékes, hogy a játék vége is eszerint fog alakulni, úgyhogy érdemes eldönteni az első Little Sister-nél, hogy mit fogunk cselekedni.

Miért is van nekünk égetően nagy szükségünk az Adam-re? A Bioshock egyik nagyszerű játékeleme a különféle plazmidok és tonikok variálása. Ezeket a Gatherer's Garden automatából vásárolhatjuk meg megfelelő mennyiségű Adam-ért cserébe (vagy találhatunk párat eldobálva Rapture helyszínein). A plazmidok nagyban segítik az ellenfelek elleni harcunkat vagy bizonyos helyeken a továbbjutásunkat, rengeteg hasznos darab található közöttük. A legelsőnek megkaparintott Electric Bolt például árammal büntet, a sokkolt ellenfél pár másodpercig nem tud mozogni. Külön örömöt nyújt a vízben álló rosszakarónknak, akkor már fel sem kel az illető. Az Incinerate plazmiddal bárkit ropogósra süthetünk, vagy a földre kiömlött olajfoltokat begyújthatjuk vele. Ha egy ellenfél épp benne áll, garantált melegség fogja elönteni a szívét. A Telekinesis plazmiddal a megmozdítható tárgyakat vághatjuk hozzá a másikhoz, legyen az egy szék vagy éppenséggel egy gázpalack. A legötletesebb azonban a Hypnotize Big Daddy plazmid, amivel nagyra nőtt barátunkat felfogadhatjuk testőrnek. A plazmidok EVE-t fogyasztanak, melyet hatalmas injekciós tűvel tölthetünk újra magunknak (klasszikus értelemben: az EVE a mana). Persze nem csak ennyi plazmid van, a többit tessék szépen felfedezni, kipróbálni.

A tonikokkal már kicsit más a helyzet. Ezek passzív bónuszokkal látnak el minket, így hasznosságukat szerintem nem kell ecsetelni. Azonban a tonikok további három kategóriára bonthatóak, név szerint fizikai, mérnöki és harci tonikokra. A mérnöki tonikok a különféle telepített lövegek és biztonsági berendezések feltörése esetén nyújtanak bónuszokat. A fizikai tonikok testünket ruházzák fel különféle képességekkel, többet fog gyógyítani rajtunk minden elsősegély láda, vagy ha nem mozdulunk, láthatatlanok tudunk lenni. Előnyös, mert ha túl sokáig tartózkodunk egy kamera előtt, megszólal a riadó, és repkedő botok serege bukkan fel, amik igyekeznek megfelelő mennyiségű ólommal jutalmazni minket. A harci tonikok pedig a küzdelmekben nyújtanak nagy segítséget. Kedvencem a Static Discharge, amitől ütés hatására áram szabadul ki testünkből, a körülöttünk álló ellenfeleket hatékonyan sokkolni fogja a dolog. A plazmidokhoz hasonlóan tonikokból is rengeteg van, variálni tudjuk őket a Gene Bank automata segítségével. Mindenki saját maga döntheti el, milyen összeállítás illik a játékstílusához.

Mennyi taktikai lehetőséget biztosít a játék már ezekkel is, ugye? De ezzel nincs vége! Ha már szóba kerültek a feltörésre alkalmas különböző biztonsági berendezések, nézzük meg ezeket is. Minden repülő bot, telepített löveg és biztonsági kamera alkalmas a hack-elésre, de még a különféle automaták is (Gatherer's Garden és a Gene Bank kivételével). Ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy Electric Bolt-al kisütjük pár másodpercig a berendezést, ez alatt gyorsan odarohanunk hozzá, és elkezdjük feltörni. Ilyenkor egy mini játék veszi kezdetét, amelyben egy folyadékot kell A-ból B-be terelnünk kis üvegcső darabokkal. Először könnyebbek lesznek, később a széfek és automaták esetében már nehezebb lesz a feltörés (gyorsabban indul el a folyadék, besülést okozó vagy riadót fújó modulok lesznek egyes kockákban). Hatalmas előny, ha egy telepített géppuska nekünk dolgozik, vagy ha egy biztonsági kamera az ellenfél miatt riadót fúj és őt lövik a repülő botok. A különféle automatákat is érdemes feltörni, gyakran több cuccot tudunk majd venni, ráadásul minden olcsóbb lesz benne.

Két ilyen automatáról már említést tettem, az egyik a Gatherer's Garden, a másik a Gene Bank. Ezeken kívül még számos ilyen masina akad Rapture folyosóin. Az El Ammo Bandito lőszert árul, a Circus Of Values tartalma változó (First Aid Kit-től kezdve Pep Bar-ig minden lehet benne), természetesen ezekből csak pénzért lehet vásárolni, amit Rapture-ön szinte bárhol lehet találni. A legtöbb a Big Daddy-knél van (minek kell ennyi lóvé egy hatalmas búvárruhának?), de a többi lakos is hord magánál pár dollárt. A kasszákban szintúgy fellelhetünk némi pénzösszeget. Szerencsére nem esik a játék abba a hibába, hogy elhalmoz minket egy kisebb vagyonnal, így kénytelenek leszünk beosztani tárcánk tartalmát. Van még két másik automata is, amelyek egy picit másképp működnek. Egy U-Invent masinában például mi magunk gyárthatunk le különféle hasznos dolgokat (speciális lőszer, automatic hacking tool), amennyiben megfelelő mennyiségű alkatrésszel rendelkezünk egy-egy cucchoz. Ezekhez nyersanyagot ugyanúgy találhatunk ládákban vagy az ellenfeleknél. Az utolsó automata a Power To The People, amelyben lehetőség van fegyvereink továbbfejlesztésére. Minden ilyen gépből csak egy upgrade-et választhatunk, úgyhogy jól gondoljuk meg, melyik puskánkat akarjuk hatékonyabbá tenni.

Vannak még hasznos automaták, amelyek ki tudnak minket húzni a vészhelyzetekből. Az egyik ilyen a Health Station, amely pénzért cserébe felgyógyít minket, de érdemes előtte meghack-elni, mivel az ellenfelek is szívesen használják. A Bot Shutdown riadó esetén hatástalanítja az összes botot, szintén pénzért. Illetve van egy kifejezetten poénnak szánt gép is, a Fortune Teller, mely csupa lehangoló dolgot vág a fejünkhöz, amennyiben beledobunk egy kerek dollárt. Ha szerencsejátékhoz támad kedvünk, a kaszinókban használhatjuk majd a Slot Machine-t, de ha nem vigyázunk, gyorsan a nyakára léphetünk vagyonunknak. Megemlíteném még a Vita-Chamber-ek áldásos tevékenységét is, ezeknél éledünk újra, ha esetleg fűbe harapnánk. Magasabb nehézségen lehet, hogy ez meg is történik párszor, ugyanis az AI remekül vezérli az ellenfeleket. Ha valakit például felgyújtunk Incinerate-el, és van a közelben víztócsa, hatalmas hasast dob bele az illető, nehogy teljesen megégjen. Ehhez hasonló húzásaik vannak ellenfeleinknek, úgyhogy fel kell kötnünk a gatyánkat!

Szóba kerültek a fegyverek is, végül is a Bioshock csak egy FPS, és nem csupán a plazmidokkal fogunk rendet vágni. Az elején ugyan csak egy jól megtermett csavarkulccsal fogunk rohangálni, de a megfelelő plazmid és tonik variációkkal még egy Big Daddy-t is le tudunk csapni vele (bátorság és ügyesség is kell hozzá, na meg könnyebb nehézségi fokozat). A szokásos arzenált fogjuk megkapni, tehát pisztoly, géppuska, shotgun (természetesen a korra jellemző típusokkal), illetve akad egy két üde színfolt is. Egyik ilyen személyes kedvencem, a számszeríj. Hatalmasat sebez már az alap nyílvessző is, a durvább típusok pedig magát a poklot jelentik ellenfeleink számára. Hasonlóan lehet nyilatkozni a Chemical Thrower-ről is, fagyaszt, ráz és tűzbe borít bármit. A csavarkulcs kivételével minden fegyvernél háromféle tölténytípust lehet megkülönböztetni, mindegyik más-más ellenféllel szemben hatékonyabb. Egyfajta bónusz lesz a fényképezőnk, amellyel az ellenfelekről készíthetünk képeket. A fotókért cserébe Research pont jár, ami növeli a lefotózott ellenségtípusnak okozott sebzésünket, amint feltöltődött a Research Bar. Ritkábban tonikot is kapunk a fotókért, úgyhogy érdemes elhasználni a filmeket.

A Bioshock különféle helyszíneiről gondolhatná az ember, hogy egy hatalmas víz alatti városban nem igazán lehet variálni a pályaszerkesztés elemeit, azonban ez nem igaz. Habár egyetlen helyszínen járunk, és egyfajta stílusban épült egész Rapture, a kiváló pályaszerkesztésnek hála egyetlen unalmas helyszínnel nem fogunk találkozni. Rapture különböző kerületekre van osztva, szám szerint tizenegyre. Ezek között a Bathysphere-ekkel (a kis tengerjáró gömb, amin lejöttünk) fogunk közlekedni. Fort Frolic például a művészetek és a szórakozás központja, ezért rengeteg bolt található itt, valamint egy színház is épült ebben a kerületben. Arcadia ennek ellentéte, kertekkel és csupa zöldellő parkokkal van tele, ez a kerület hivatott biztosítani Rapture oxigénellátását a növények segítségével. A város szíve pedig Hephaestus, ahol a mélyben szunnyadó lávát hozzák felszínre, ez biztosítja a geotermikus energiát. Az üvegcsövekben ömlő magmából a központi mag nyeri ki a naftát. Még számos kerület található a városban, és mind művészien megalkotott és gyönyörű. Mind más hangulatot nyújt, mégis egységessé válik Rapture világa.

Ilyen szintű pályatervezéshez kellett egy megfelelő szépségű grafika, a 2K Games választása pedig az Unreal motorra esett. A verziószáma egészen pontosan 2.5, de alaposan meg van buherálva a motor, aminek következménye a gyönyörű játéktér. Az üvegtetőkön keresztül látható irdatlan mennyiségű víz láttán elámulunk, és a mélységbe letörő halvány napfénysugár megjelenítése nagyon szép. Halak úszkálnak a város épületei között, minden ablakból világítás szűrődik ki. A csempék, tapéták részletessége, a különféle színekben pompázó neonfények sokat adnak hozzá az egyedi hangulathoz. A füstölgő gépek és a tönkrement, szikrázó berendezések, Arcadia zöld fakoronái, a plazmidok effektjei nagyon el lettek találva. Jól néz ki, ahogyan cikázik a kezünkön az elektromosság, vagy megég a bőrünk a kezünkből előtörő tűztől. Az ellenfelek kidolgozottsága is előkelő, koszosak, véresek és elnyűttek rajtuk a ruhák, törött maszkjaik alatt pedig csúnyán eldeformálódott arcuk kellően visszataszító. A lépcsőkön lefolyó víz pedig olyannyira részletes, hogy azonnal hörpintenénk belőle egy kortyot, ha nem lenne sós. Amikor pedig mi leszünk vizesek, a képernyőt káprázatosan elmossa egy effekt, szinte le akarjuk törölni magunkról az óceán vizét. Szép a Bioshock, nagyon is szép!

A hangok és a zene terén is ugyanolyan kiváló minőséget fedezünk majd fel, mint a Bioshock bármely más tulajdonságánál. A zenéről már említettem, hogy a 30-as évektől egészen az 50-nes évekig tartó korszak népszerű előadóitól kerültek be zeneszámok, de a játék saját soundtrack-jére se lehet panaszkodni. A Big Daddy-k mély búgása, a splicer-ek haragos hanghordozása is hangulatfokozó. Mikor keservesen elkezd sírni egy Little Sister, komolyan meg fogjuk sajnálni. De az is tök jó, mikor gonoszul odakiált a Big Daddy-nek, hogy ölje meg a rá támadó splicer-t. A szinkronról is csupa jó mondható csak, Ryan kimért orgánuma vagy Atlas kissé kétségbeesett útmutatásai is fantasztikusak.

Nincs játék hiba nélkül, így a Bioshock se kerülte el azt a néhány botlást, amit nem vettek észre a fejlesztők. Az egyik a grafikai bugok, az Unreal engine szokásos butaságai jelen vannak (falba lógó hullák, meg hasonló dolgok). Újabb operációs rendszereken előfordulhat, hogy nincs hang, ilyenkor érdemes turkálni kicsit a Vezérlőpultban. Vannak azonban sokkal durvább bugok is, megesik, hogy néha pont egy olyan tárgy hiányzik egy-egy széfből vagy ládából, aminek a segítségével lehet továbbjutni. A fizikai motorról is meg lehet említeni, hogy néha eszméletlen dolgokat tud produkálni, például egy hulla megáll egy alig pár centiméteres párkányon. Ajánlott felpatch-elni a játékot, ha el akarunk kerülni pár kellemetlen meglepetést.

Záró sorok, végítélet, mit is lehetne mondani? A Bioshock jó játék. Kicsit enyhe kifejezés. A Bioshock egy System Shock 2-t idéző, eszméletlenül eltalált program, amiben úgy összeáll minden, hogy az példamutató. Gazdag taktikai lehetőségek jellemzik a játékot, a hangulat és a sztori egyenesen telitalálat, mindehhez jön még a páratlan felépítése Rapture víz alatti világának. Bár a játék már jó ideje megjelent, és már túl van a második részen is, valahogy mégis úgy érzem, hogy egy majdnem tökéletes játékot kaptunk anno 2007-ben a 2K Games-től. Akinek még nem sikerült kipróbálnia, annak szinte muszáj látnia Rapture-t, a technikai problémákon túl lehet lépni, mert ez az Andrew Ryan által megálmodott világ egyszerre káprázatos és vérfagyasztó!