Mass Effect 2

Shepard visszatér a Mass Effect második részében és jobb formában van, mint valaha!

2008-ban a Mass Effect jött, látott és mondhatjuk nyugodtan, hogy győzött is. A BioWare egy annyira fantasztikus sci-fi szerepjátékot tett le az asztalra, hogy csak ámultunk és bámultunk. A kisebb hibák ellenére szerintem kiváló játék volt, minden ízében érződött a profizmus, az játékos élvezettel ismerte meg Shepard parancsnok történetét. A cím több millió rajongót szerzett magának és több kritikus szerint 2008-ban az Év RPG-je cím is a Mass Effect-et illette meg. Borítékolható volt, hogy a játék folytatódni fog, eleve az első résznek is úgy lett vége, hogy Shepard csak csatát nyert, háborút még aligha. A történet tehát továbblendül és a BioWare igyekezett több újítást is belevinni a játékmenetbe, valamint megpróbálta kiküszöbölni azokat a hibákat, melyek az első részben jelen voltak. Az őrülten sok liftezés, az unalmas és egy kaptafára legyártott mellékküldetések és a bugok eltüntetése a folytatásból szinte alapkövetelményként lebegett a BioWare fejlesztőinek szemei előtt. A kényes kérdés az volt, hogy ebből mennyi is fog megvalósulni, de ezt mindenki megtudhatta, mikor 2010-ben a boltok polcain landolt a szerepjáték kedvelők egyik gyémántja: a Mass Effect 2.

Mindjárt le is szögezném, hogy a Mass Effect 2 sztorijának jellemzéséhez sajnos kénytelen vagyok lelőni pár meglepetést, ugyanis a játék története már rögtön az elején drámai fordulatot vesz. Úgyhogy aki még nem játszott a második résszel, az most legyen oly kedves ugorja át a következő pár sort (az is igaz, hogy az előzetesek már szétspoilerezték a prológust, úgyhogy mindenki maga döntse el, tovább olvassa-e a bekezdést). Hetekkel a ME első részének eseményei után csöppenünk bele a sztoriba. Shepard és a Normandy űrhajó teljes legénysége éppen a geth-ek aktivitását vizsgálja egy csillagrendszerben, amikor váratlanul egy gigászi és meglehetősen furcsa kinézetű csatahajó jelenik meg mögöttük. A hívatlan vendég nem is nagyon halasztja el a bemutatkozást, azonnal tüzet nyit a Normandy-ra halálos energiasugárral. Végzetes találat éri a hajót, a legénységből sajnos nem mindenki tud elmenekülni a mentőkabinok segítségével. Joker és Shepard marad utoljára a lángoló roncson, melyet már csak a jó indulat tart egyben. Az utolsó kabint kibérelik maguknak, azonban egy szerencsétlen robbanás miatt Shepard benn ragad a Normandy fedélzetén, Joker kabinját pedig kilövi az űrbe. Ezt követően a Normandy SR-1 szövetségi hajó darabokra szakad egy végső detonáció miatt, Shepard pedig eltávozik az élők soraiból. Két évvel később azonban az első részből ismerős Cerberus csoport megkaparintja Shepard holtesttét, és a Lazarus Project kódnevű program keretein belül újrakreálják kedvenc parancsnokunkat. Az Illusive Man által vezetett Cerberus szervezet azért hozza vissza Shepard-et az élők közé, hogy rájöjjön, hogyan tűnhetnek el egész emberi kolóniák a galaxisból.

Szerintem már a felvezetés is zseniális, hát még a folytatás! Ha lehetett még fokozni a Mass Effect sztorijának epikusságát, akkor a BioWare fokozta is a második részben. Ugyan most valahogy kevésbé körmönfontabb a történet (ha nagyon primitíven közelítjük meg, akkor a játék arról szól, hogy csapatot szervezünk, aztán durr bele!), de a tálalás megint annyira profi és monumentális, hogy egyetlen rossz szavunk nem lehet. A játék végső összecsapása pedig megint eszméletlen jó lett, az első ME epikus zárócsatájának minőségét ismét visszakapjuk . A karakterek ismét nagyon jó háttértörténetet kaptak, a játék során minden mellénk szegődő bajtárs múltjába bele fogunk kóstolni. A játék így rögtön magába szippant és egészen a végkifejletig el nem enged bennünket. A BioWare annyira hangulatosra álmodta meg a már eleve remekül kidolgozott Mass Effect univerzumot a második részre, hogy a picit ellaposodó történet is megállja a helyét egy ilyen mesterien megmunkált világban.

A Mass Effect 2 azonban számos újításon esett át a rajongók nyomására, a BioWare pedig olyan fejlesztőcsapat, akik engednek ennek a nyomásnak. A harcrendszerrel szerintem az első Mass Effect-ben se volt sok gond, pörgős volt a legtöbb csata, talán egy kicsit túl könnyű is. Ezúttal viszont jelentős megújulás történt a harcokkal kapcsolatban. A kimerevítés megmaradt, ami hál égnek, ugyanolyan jól működik és kényelmesen használható, mint az első részben. A kezelőfelület egy picit átalakult és most nem annyira letisztult (a fegyverváltást nem tudom, miért ilyen rejtett panelekkel kellett megoldani), mint korábban, de ezzel együtt még mindig remek. Ugyanolyan gyorsan és hatékonyan tudunk parancsokat osztogatni társainknak, használhatjuk képességeiket. Ami viszont mérföldekkel jobban ki lett dolgozva, az a fedezékrendszer. Végre nem kell értékes pillanatokat elfecsérelni a tűzharcban azzal, hogy a megfelelő iránygombot pötyögtetve Shepard bebújjon egy tereptárgy mögé, hanem dinamikusan és abszolút gyorsasággal behúzódhatunk szinte bármilyen környezeti elem takarásába. Társainkat is egyetlen gombnyomás segítségével fedezékbe küldhetjük, így egész jó harci taktikákat alkalmazhatunk a harctéren. Remekül tudunk sprintelni is, ha ügyesek vagyunk, akkor fedezékről fedezékre futkoshatunk és megússzuk pár forradással a tűzharcokat.

A gyorsaságra szükség is lesz, a harc ezúttal jóval nehezebb lett, de még mindig igaz az is, hogy könnyű fokozaton azért ne számítsunk heves ellenállásra, viszont normál nehézségen végre lesz jó pár húzós csatánk. Az ellenfelek intelligenciája egész jó lett, használják a képességeiket ellenünk, fedezékbe húzódnak, úgyhogy nagyrészt korrekten harcolnak. Amit fontos megemlíteni még, hogy a fegyverek használata már kevésbé kaszthoz kötött, a Soldier például minden fegyvertípust használatba vehet. Az első részben jó barátunk volt a gránát, tulajdonképpen az egyetlen olyan fegyverünk volt, amely nagyobb pusztítást tudott okozni az ellenfelek soraiban. A nehézfegyverek bekerülésével azonban a BioWare búcsút intett a gránátdobálásnak, de ezek a puskák szintén ugyanolyan jól működnek. Ezúttal kapunk egy töltényszámlálót is, úgyhogy nem arra kell figyelnünk, hogy ne melegedjen fel a puska, hanem hogy ki ne fogyjunk a munícióból. Ez ugyan elég ritkán fordul elő, mivel az ellenfelek elejtenek pár tárat, ha fogytán a töltény, valamint a terepeken is találhatunk magunknak utánpótlást. A kezelése a játéknak tehát továbbra is profi és a feltuningolt harcnak köszönhetően még izgalmasabb összecsapásokra számíthatunk.

Az első részben ugyebár két ösvényen járhattuk végig a történetet. A Paragon jellemmel segíthettünk másokon, az álnok Renegade beállítottságú karakterrel pedig önző módon mindig a saját malmunkra hajthattuk a vizet. Nincs ez másképp a második ME-ben sem, azonban itt is történt újítás. Mégpedig a jellemünkhöz kötött interaktív cselekvések, melyeket a párbeszédek során hajthatunk végre. Ha átmentettük a ME-ben létrehozott Shepard karakterünket (az első részben történt eseményeket figyelembe veszi a játék, ami zseniális húzás), akkor azzal a jellemmel indulunk, amit az első részben alakítottunk ki parancsnokunknak. Nem muszáj ugyanúgy végighaladnunk a második részen, de célszerű egy Paragon karakterrel Paragon ösvényen maradnunk. A párbeszédek során a képernyő bal, illetve jobb alsó sarkában felvillanó piros Renegade, valamint kék Paragon ikon jelzi nekünk, hogy az adott szituációban bizony cselekedhetünk valamit. Ez megnyilvánulhat heroikus megmozdulásban vagy igazi rosszarcúhoz méltóan valamilyen "badass" cselekedetben. Sokkal jobban bele tudjuk így élni magunkat a kialakított jellemünkbe, remek ötlet volt bevezetni ezt az interaktivitást a párbeszédrendszerbe. A hab a tortán, hogy sok esetben meg is könnyíthetjük egy-egy ilyen húzással az életünket, igaz, hogy ezek inkább a Renegade karakterekre jellemzőek.

A kasztok terén semmilyen változtatás nem történt, ugyanazokat a foglalkozásokat találhatjuk meg a második részben. Azonban a specializálódás most már nem a sztori egy bizonyos pontján történik, hanem mi magunk fejlesztjük egy passzív képességen keresztül a foglalkozásunkat, így ha ügyesek vagyunk, hamar szert tehetünk a különleges kasztra. Újdonság még, hogy az osztályokhoz tartozó skillek is továbbfejlődhetnek két eltérő tulajdonságú képességgé (most már a skillekre tesszük mindig a pontokat, nincs alap talent), amennyiben elég magas szintre fejlesztjük őket. A szintlépés nagyjából ugyanolyan módon történik a második részben is, mint az elődben, azonban jóval kevesebb pontot kapunk és a képességek száma is meglehetősen alacsony egy-egy kasztnál. Ebben a tekintetben a ME 2 elmarad az első rész RPG elemeitől, de ezen ne is csodálkozzunk. A BioWare szándékosan megvágta a szerepjáték összetevők számát, habár annyira nem vészes a helyzet, hogy a ME 2 szimpla akciójátékká alakuljon. Lehet, hogy egyesek nyavalyogni fognak emiatt, hogy elbillent az akció felé az egyensúly, de szerintem még mindig megfelelő arányban vannak az RPG elemek a játékban.

A Mass Effect első részében a Normandy volt a mi kis kedvenc űrhajónk. Fedélzetén mindig volt alkalmunk beszélgetni a csapattagokkal, megismerni őket és bizony néhány mellékes feladatot is kaptunk tőlük. Sajnos a második részben ugyebár megsemmisül a hajó, de a minket halálból visszahozó Cerberus csoport nem sértheti meg azzal Shepard-et, hogy valami ócska alumíniumteknőt ad a talpa alá. Így teremti meg a csoport a Normandy SR-2-t, amely ezúttal tényleg Shepard otthonává válik. Méreteiben bizony igencsak rápirít az első rész Normandy-jára, eleve több szintes az SR-2. Komolyan mondom, csak a hajón eleve annyi mindent lehet csinálni, hogy jó ideig elleszünk a legénység pátyolgatásával is. A séf például panaszkodik nekünk a kosztra, hogy nincs megfelelő minőségű alapanyaga a finomabb ételek elkészítésére. Nosza, nekiállunk beszerezni, amint visszavisszük neki a hozzávalókat, párbeszédeket hallhatunk a legénységtől, hogy milyen finom volt a mai ebéd az eddigiekhez képest. Egyszerűen elképesztően hangulatos a játék. Ha gondoljuk, leihatjuk magunkat Chakwas doktornővel a gyengélkedőben, miközben visszaemlékeznek Shepard-el az együtt töltött időkre a Normandy SR-1-en. Mivel a hajó teljesen a mi parancsnokságunk alá tartozik, kapunk egy saját kabint is, melyet feldíszíthetünk hajómodellekkel, a hatalmas akváriumba vehetünk gyönyörű halakat, beszerezhetünk magunknak egy pockot, de olyan igazán ütős díszeket is találhatunk, mint például egy Prothean relikvia. Ezek ugyan semmilyen formában nem érintik a játékmenetet, de pont az ilyen aprólékosan kidolgozott lehetőségek miatt emelkedik a Mass Effect 2 az első rész fölé hangulatilag.

A teszt még nem ért véget! A folytatáshoz kattints a 2. oldalra!