A tápláléklánc tetején... vagy mégsem?

Miután rámentünk a menüben a varázslatos "New Game" gombra, már a bevezető intro alatt is leszögezhettünk egy dolgot: ez a játék iszonyat gyönyörű lett. Nekem legalábbis ez volt a legelső reakcióm, mikor megláttam, miként lapul a magas fűben kis csapatom, amint megfigyeljük a jövőbeli zsákmányunkat, egy mamutot. A játék kicsit sem fukarkodik a környezeti elemekkel, a növényzet sűrűsége, a fény beszűrődése a fák között, a patakok vizének tisztasága mind hozzátesz egy olyan élményhez, amely napjainkban ritkaság számba megy. Azt az életérzést sugározza, mikor földünk még nem volt szennyezésektől sújtva, nem borították a tájat fűszálak módjára a különböző gyárak. Csak te vagy, és az anyatermészet, a maga vadságában. Ezt az élményt számomra tökéletesen sikerült átadnia a játéknak.

A történetben mi Takkar-t alakítjuk, egy ősembert, aki hazája mellett saját útját, rendeltetését is keresi a megannyi veszélyt rejtő világban. Az események elején találkozik Sayla-val, a vadásznővel, és megalapítják a saját wenja falujukat, amely bázisul fog nekünk szolgálni a későbbiekben, valamint a küldetéseink nagy részét is innen fogjuk tudni elindítani. A wenja törzshöz tartozunk, akik úgymond még a kultúráltabb emberek közé tartoznak. Rajtunk kívül két másik törzs tagjai mozgolódnak a játék területén, Oros földjén. Az Udam tagjai barbárok és kegyetlenek, semmit sem tisztelnek vezetőjükön kívül. Az Izila törzs tagjai pedig taktikusabbak, és a tűz mesterei. Egyik fő célunk a játék során ezen két törzs totális kivégzése, és eltüntetése a világból.

Másik célunk, hogy minél több wenja harcost, és törzsünkhöz tartozó népet találjunk a nagyvilágban, hogy aztán csatlakozzanak hozzánk a falunkba. Ezek közül a népek közül kerülnek ki a főbb karakterek, akik mindegyikének megvan a maga történetszála. Ezek a szálak adják ki a végén a nagy egészet, a teljes történetet. A sámán által részesülhetünk hasonló elborult, álomvilág szerű hallucinációkban is, amelyeket szinte már megszokhattunk a Far Cry harmadik és negyedik része során. A történetszálak a karakterekhez hasonlóan nem túl bonyolultak, sokkal inkább a játékos könnyed szórakozását segítik elő, mint sem filozofikus mélységekig mennének el. Aki mély történetre számít, csalódni fog.

Játékmechanikai szinten sok változásra nem kell számítani, a játék a harmadik rész óta jól működő rendszert használja, azaz vadászni, és gyűjtögetni kell a megfelelő összetevőket, ezután pedig craftolni azért, hogy egyre jobb felszereléssel indulhassunk neki a környezeti viszontagságoknak. Az AK-47-et és társait ezúttal a kornak megfelelően kőbalták, szigonyok, és kezdetleges íjak cserélik fel, és amelyekkel a közelharc meglepően jól működik. Kapunk egy képességfát, amely különböző karakterekre van lebontva, így érzékeltetve, hogy mindegyik főbb karaktertől más képességeket sajátíthatunk el. Ezeket pedig a kapott tapasztalati pontok alapján szintlépések után oszthatjuk szét tetszésünk szerint. Újításnak számít az állatok megszelidítésének képessége. Egyre nagyobb vadakat állíthatunk saját oldalunkra, és többet meg is lovagolhatunk, ez helyettesíti a járműveket. Mikor ezt a képességet feloldjuk, kapunk egy saját baglyot is, amely a játék másik nagy újítása. Ha hívjuk, felülről átlátja nekünk a terepet, bejelölgeti az ellenfeleket, ezáltal egyfajta őskori drónként működik.

A felfedezés örömét, amely a szériához mindig is hozzátartozott, még jobban ki szerették volna emelni a készítők. Ezúttal nincsenek feloldható adótornyok sem, helyette a nagytérképen úgy válnak láthatóvá a különböző helyek, ha már jártunk az adott területen személyesen is. Később a képességpontokban ugyan lehet növelni a látótávolságot, azonban még így is sokkal jobban rá vagyunk szorulva a felfedezésre, mint az eddigi részekben. Azonban egy ilyen részletes és szép környezetben ez egyáltalán nem baj. A térkép nagy, és a lehetőségekhez mérten változatos, ha mindent megnézünk, és szépen nyugodtan teljesítünk, akkor 30-35 órán keresztül is képes lekötni minket. Nagyobb hangsúlyt kap, hogy épp éjszaka vagy nappal van-e a játékban, mivel éjszaka jóval több veszélyes ragadozó lepi el a vadont, ilyenkor sokkal veszélyesebb kint mozogni. Lehetőségünk van ezt az időtartamot átaludni, ha nem akarunk állandóan a velük való harccal foglalkozni.

Továbbra is fellelhetőek az ellenséges bázisok, amelyeket el lehet foglalni, és így gyorsutazási ponttá tenni. Néhány bázist jóval nehezebb elfoglalni, mint a nagyobb részét, azonban még így sem okozott gondot. És ez volt számomra a játék egyik negatívuma. Meglehetősen könnyű volt végig, nem tartogatott különösebben nagy kihívást. Normál fokozaton játszottam ki, aki kihívásra is vágyik, javaslom, tegye magasabb szintre a nehézséget. A bázisok mellett máglyák vannak szerte a térképen, melyeket meggyújtva szintén gyorsutazási ponttá tehetünk.

Természetesen ezúttal is vannak gyűjthető dolgok, az igazán elszánt játékosoknak jó pár óra pluszt nyújt majd, mire mindet sikeresen összeszedik.

Véletlenszerű események szintén generálódnak a térképen, ezek nagyjából 3-4 féle feladatot tartogatnak, ments meg embereket a vadállatoktól, szabadítsd ki wenja testvéreidet az ellenséges törzs karmai közül, vagy egyszerűen csak védd meg a törzs tagjait egy bizonyos ideig, és azok csatlakoznak faludhoz.

A játék hangjai a grafikához hasonlóan átlagon felülire sikerültek, ajánlott fejhallgatóval játszani a teljes élmény érdekében. A természet hangjai folyamatosan körülvesznek bennünket, napszaknak megfelelően. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a karakterek nem angolul beszélnek, mint ahogy az megszokhattuk eddig, hanem egy teljesen különálló nyelvet hoztak létre, csak a játék kedvéért. Ennek valóságalapja is van, rengeteg belefektetett kutatómunka előzte meg ennek kialakítását, hogy minél élethűbben tükrözze az időszámításunk előtt 10 000-ben élt emberek kommunikációját.

Kevés negatívumot tudnék felsorolni a játékkal kapcsolatban, a már említett túl könnyű játékmenet mellett talán a karakterek egyszerűségét tudnám mondani, és a helyenként túl figyelmetlen mesterséges intelligenciát, azonban ezek eltörpülnek a rengeteg pozitívum mellett, amelyet ez a játék nyújt. Nekem személyes kedvenceim közé tartozik a Far Cry széria, így talán kicsit elfogultnak tűnhetek, de számomra is kisebb felüdülésként hatott, hogy ez a rész nem a modern korban, modern fegyverekkel játszódik.