Mein Leben!

Lássuk azt a játékot, amely 20 évvel ezelőtt elcsavarta az akkori játékos társadalom fejét!

Bevezetés:

Napjainkban elég sok játék jelenik meg, amelyek közül csak kevés fogja meg igazán az embert. Egyik nap mikor nem volt kedvem semmi újabb címmel játszani, gondoltam kipróbálok egy olyan régi klasszikus játékot, amelynek meghatározó szerepe volt a videojátékok történetében. Igen a Wolfenstein 3D-ről van szó. A játék csak 1 évvel fiatalabb, mint én, s csak most tavasszal játszottam vele először életem során.

Mint említettem nem egy mai darabról van szó. 1992. május 5-öt írtunk mikor megjelent a játék. A készítő csapat az ID Software. Az ő nevük ismerős lehet, hiszen ők kreálták a tavaly ősszel megjelent Rage című játékot. A kiadó pedig az Apogee Software volt. Ezek a csapatok a PC-s részt képviselik, ugyanis rengeteg port készült belőle.

A konfigom:

Mielőtt belekezdenék a játék kivesézésébe, gondoltam írok néhány sort a gépről, amin játszottam a elmúlt néhány napban. Nem egy hétköznapi gépről van szó, tehát nem kell skipelnetek ezt a részt. Miután nem volt szerencsém ahhoz az élményhez, hogy Dos-on játsszak ezzel a darabbal egy 486-oson, gondoltam azért próbálok egy kis retro hangulatot adni a dolognak. Azért egy core 2 duoval nem olyan nagy élmény játszani ezt. Ne kérdezzétek miért van ez, mert nehéz rá választ találni. Na de ne pazaroljuk a sorokat. A következő konfigról lenne szó:

Alaplap: Gigayte GA-6BXDS (Dual Slot 1, azaz 2 processzort képes befogadni)
Proci: 2X IBM Intel Pentium II 450 MHz (Mondjuk pont ez az a játék, ahol nincs jelentősége a 2. procinak.)
Ram: 4X 128 Mb, azaz 512 Mb
VGA: Nvidia Riva TNT2 Ultra 32 MB
Hangkártya: Creative Soundblaster Live! 5.1 digital
Tápegység: FSP FSP300-60PLN 300W
OS: Windows 2000 Professional SP4

Menü:

A felépítése megegyezik nagyjából a mai játékokban lévőkkel. Lehetőségünk van új játékot kezdeni, vagy betölteni egy adott állást. Összesen 10 slot áll a rendelkezésünkre mentéskor. Az irányítást tudjuk átállítani. A Grafika módosítása annyiból áll, hogy a képet össze tudjuk zsugorítani. Ezt gyengébb processzor esetében érdemes elvégezni. Nyilván napjaink gépeinél ez már nem aktuális.

Történet:

Történetünk úgy kezdődik, hogy a főhősünk meg akar szökni a kastélyból, s ezért leüt egy őrt. Ezek után felderíti, hogy a németek halhatatlan mutánsokat kreálnak. S ennek a projektnek a vezetőjét kell megölnünk. Majd folytatódik a történet Hitler kivégzésével. A történetről ennyi elég. Igazából ez annyira nem meghatározó szerintem.

Játékmenet:

A játék lényege gyakorlatilag hasonlít napjaink FPS játékaihoz. De mégis valahogy van benne valami ami különlegessé teszi. A játék összesen 6 epizódból áll. Nem kell sorban végig menni rajtuk, mert már rögtön a legelején ugorhatunk a hatodikra, de én azt mondom, jobb sorban menni. Miután kiválasztottuk a nekünk szimpatikus részt, választanunk kell a nehézségi szintek között. 4 db van összesen. Minden egyes epizód több szintből (Floor) áll. Ahogy megyünk feljebb szinteken annál nehezebbednek a pályák. Az utolsó szinten egy boss vár ránk, akit ha legyőzünk, akkor teljesítjük az adott epizódot. Na de ne rohanjunk ennyire előre.

Minden epizód elején egy kis pisztollyal vágunk neki a pályának. Amihez 8 töltény párosul. Ez elsőre nem hangzik soknak, de még az első néhány szinten nem gond, mert kevesebb az ellenség, s hamar lehet találni lőszert. A kis pisztolyon kívül még 3 db fegyver található. Ha esetleg elfogyna a muníció, akkor késsel tudunk támadni. Ez mondjuk majdnem egyenlő a halállal, ha egy komolyabb ellenfél szabdalása közepette kell használnunk. Egy komolyabb fegyver a Machine Gun. Ezt általában a kék katonák megölésével tudjuk ellopni. Ezek az ellenfelek jellegzetessége, ha megöljük őket, akkor ezt kiabálják: Mein Leben! Azaz: Az életem! A harmadik lőfegyver a Chain Gun, ami a legerősebb a játékban. Ezzel lehet a boss fightokat a legkönnyebben megnyerni. Amikor felkapunk egy jobb fegyvert az alap pisztolynál, akkor különleges zene hallatszódik a háttérben. Szerintem ez elég jó dobás.

A játékban többféle ellenséggel kell szembenéznünk. Eleinte csak egyszerű német katonákkal kell kakaskodnunk. Sima kis pisztollyal támadnak meg minket, igazából akkor jelentenek nagyobb veszélyt, ha lesből támadnak ránk. Ezek a leggyengébb 2 lábon járó ellenfelek, ugyanis kutyák is akadnak. Ezek a dögök is szépen le tudják morzsolni a hp-t, ha nem lőjük le őket hamar. Ezekbe elég egy golyó is, többet nem kell pocsékolni. Ahol kutyák vannak ott van kaja is. Ugyanis nő az életerő szint. Az életerőnk 100 egységből épül fel, s ez 4-gyel viszi feljebb. Megmondom őszintén, csak most esett le nekem, hogy ez kutyakaja, s nem kutyagumi, hiszen mégiscsak tálban vannak tárolva.

Egy másik ellenfél csoport a mutánsok. Ezek eléggé hullaképűek a fehér arcukkal. Szerintem ezek a legundorítóbb ellenségek. Alig lőnek belénk 1-et 2-őt, máris a túlvilágra regisztráljuk magunkat. Pedig látszólag kis fegyverük van, de rendkívül erős.
A fehér katonák is elég szívósak. Elég jó fegyverük van. Azonos szinten vannak a hullaképűekkel.
A kék katonák nagyobb testűek társaiknál. Nekik machine gun áll a rendelkezésükre, amivel tudják szórni ránk az áldást. Ezekből általában kevesebb szokott lenni, mert erősebbek az alap katonáknál, de van amikor egy kis szobában 2, míg a nagyobbakban 4 is található. Nyilván a nehézségi szinttől is függ a dolog.
Ezenkívül Hitler szellemekkel is összefuthatunk. Ezekről azt kell tudni, hogyha eltalálnak a piros kis felhőjükkel, akkor gyakorlatilag aláírtuk a halálos ítéletünket. Ezért nem szabad őket megközelíteni nagyon, inkább távolról érdemes lőni rájuk. Gyorsan mozognak, s ha éppen a sarkon fordulunk be és akkor lép elénk hirtelen, akkor aztán meg lehet ijedni. Bár nem azért mert maga az ellenfél ijesztő, hanem mert meglepődünk.

Természetesen ahogy haladunk feljebb a szinteken annál inkább bonyolódnak a pályák, s nemcsak az ellenségek száma nő, hanem a pályák végigvitele is nehéz. Mert isten igazából a főküldetés az, hogy jussunk előre a következő pályára, a gyilkolászás az már csak hab a tortán. Persze az életben maradáshoz ez is szükséges. Eleinte a mapok még nem is nehezek. De a későbbiekben a pályán belül is vannak olyan ajtók amik lockolva vannak. Ekkor arany ill. kék színű kulcsot kell beszerezni az üdvösséghez, amik általában el vannak rejtve, s több őr is felügyeli ezeket. Igazából pont az adja meg a nehézségét a későbbiekben, hogy a pályák nagyon egysíkúak. Mármint úgy értem, hogy minden fal ugyanúgy néz ki, hosszú és rövid folyosók váltakoznak stb. Persze egy kis könnyítés van az egészben, a megölt ellenségek nem párolognak el, hanem ott maradnak. Ebből ki lehet találni, hogy hol voltunk már. Na meg persze néhány ajtó nem csukódik vissza. Mert ha kinyitunk egy ajtót, akkor az magától bezáródik néhány másodperc múlva. Néha ebből az ajtó csukódásból lehet kitalálni, hogy hívatlan vendég érkezik. Na meg elárulják magukat a katonák azzal, hogy elkezdenek dumálni ha meglátnak minket.

Ez persze abból adódik, hogy a játék grafikus motorja ennyit tud. De persze ez nem negatív kritika, sőt ez adja a sava-borsát a játéknak. Találj ki a labirintusból. Mert ha megnézzük a mapok rajzát az interneten, akkor láthatjuk, hogy egy jó nagy labirintus az egész. Természetesen a titkos folyosók sem maradhattak ki. Általában festményeknél kell keresgélni ezeket a titkos bejáratokat, de valamikor csak egy sima fal mögött lapul az ajándék. Általában lőszert, fegyvert, életet és kincseket rejtenek magukban. Az életerő szerekből is több van: A kutyakaja 4 egységet visz fel, a sült csirkecomb 10 egységet, míg a nagy fehér vöröskeresztes doboz 25 egységet. A legutolsó általában Boss fightoknál szokott a legnagyobb mennyiségben előfordulni. Emellett világos kék karikában hősünk fejét is lehet látni. Ha ezt az életmentő csomagot felkapjuk, akkor felmegy az életerőnk 100-ra, ill. kapunk +1 életet.

Az epizódok végén előbukkanó boss-oknál arra érdemes figyelni, hogy mindig rohanjunk, mert elég erős fegyverük van, s ha csak egy helyben állunk, s onnan lövünk, akkor hamar a levesben végezzük. Érdemes körbenézni a pályán, hogy hol van a rejtett hely. Mert szükség lesz a lőszer utánpótlásra még akkor is ha 99 van a tárban. Ha sikerül kickelni a gonoszt, akkor egy deathcam ugrik elő. Vagyis visszajátssza nekünk lassítva a gonosz utolsó pillanatait. Ha ez megvolt, s kimegyünk az ajtón, akkor hősünk egy örömkiáltás közepette felugrik a levegőbe. Mindezt úgy teszi, hogy velünk szemben áll, tehát látjuk az arcunkat.

Ezután gratulál nekünk a rendszer, majd be kell írnunk a nevünket a rekordok könyvébe. Ugyanis pontokat tudunk gyűjteni. Pontok járnak a megölt ellenségekért és a felszedett kincsekért. Ezenfelül minden szint befejezése után kapunk egy kis értékelést. Kiírja a rendszer, hogy hány %-át öltük meg az ellenségeknek, hány %-át szereztük meg a kincseknek, s hány %-át találtuk meg a titkos részeknek. Ha 100%-ra megcsinálunk egy adott részfeladatot, akkor +10.000 pontot kapunk. Tehát összesen +30.000-et tudunk bezsebelni. Minél több pontunk van, annál több életünk lesz. Bár ha sűrűn mentünk, akkor ennek semmi jelentősége, hiszen egy gyors töltés után visszakerülünk az utolsó mentés előtti állapotba. Emellett fel van tüntetve, hogy mennyi a pálya rekord, s ha azon belül teljesítünk, akkor szintén bónusz pont üti a markunkat.

Újrajátszhatóság:

Nos, mint minden mai játéknál, régebben is fontos szempont volt ez. Szerintem bőven van benne lehetőség. A következőket lehet tenni. Először is a nehézségi szinteket növelhetjük. Minél nehezebbre állítjuk annál több ellenség fogad minket szeretettel az adott pályán. Ezenkívül lehet nehezíteni a játszmát azzal is, ha csak akkor mentünk, ha befejeztük a pályát. Emellett azzal is feszíthetjük a húrt, ha nem használjuk a komolyabb fegyvereket, csak a kis pisztolyt. Igazából a rekordok könyvébe bekerült pontszámok megdöntése is ad okot az újbóli kipörgetésre, sőt a titkos folyosók felfedezése is. Szóval el lehet mondani, hogy nemcsak egyszer érdemes végigjátszani.

Grafika:

Nos igen, elérkeztünk ehhez a részhez is. El kell mondjam, hogy 1992-ben szépnek számított, a Wolfenstein 3D engine hajtotta a játékot. Azonban nem ez volt az első játék, amelyben alkalmazták ezt. Pl. a Catabomb 3D is ezt használta, bár ehhez a játékhoz még nem volt szerencsém. Azt kell tudni a grafikus motorról, hogy pl. nincsenek szintbeli különbségek, így nincs ugrálás funkció a játékban. Újratöltés sem szerepel a fegyvereknél. Tehát ha 99 golyó van a tárban, akkor nem kell amiatt aggódnunk, hogy egy reload miatt Szent Péternél csöngetünk. Ráadásul még igazi plafon sincs, így gyakorlatilag a csillárok a levegőben lógnak. A falak változatossága leginkább a színük váltakozásában tükröződik. Megmondom őszintén, egy kicsit szebb grafikájú verzióval toltam, ami megy minden gond nélkül Win7 64-biten Dosbox nélkül. De nem látványos hd textúrával megáldott volt szerencsére. Egyedül ebben volt hang, a többiben nem volt. Ezt pedig hang nélkül játszani nem élvezetes. Emellett a vér effekt is egész korrektre sikerült. Az ellenfelek látványosan összerogynak. Még egy piros pont a programnak azért, mert a hullák nem szívódnak fel miután kivégeztük őket, hanem mindegyik ott marad a helyén. Sok mai játékban pl. elpárolog a hulla.

Hangok:

Megmondom őszintén, hogy a játék kora ellenére nem unalmasak a hangok és a zenék. Minden pályán más és más zene szól. Nekem az egyik kedvenc OST-m a Boss pályákon hallható sound. A katonák ha meglátnak mindig nyögnek valamit, tehát ebben az időben teljesen megfelelt az elvárásoknak. A mein leben kiáltás pedig az egyik legjobb, ami a játék során előfordul. De a Bossok is odapörkölnek hozzánk néhány szót. Ha lőjük őket, akkor a fájdalmukat is kifejezik, tehát nem lehet panasz erre sem.

Irányítás:

Na ez az a játék, amit egér nélkül is lehet játszani. Tehát ez is jelenthet egy plusz végigjátszási lehetőséget. Bár én így még sosem játszottam vele. Maradtam a szokásos egér + billentyűzet párosnál. De ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy mennyivel nehezebb lehet. Főleg a mai fiataloknak, akik már nem ahhoz voltak szokva. Ezenkívül az irányításban nincs semmi különleges. Igazából az iránygombok vannak, egy nyitás gomb, s a fegyverekhez tartozó gomb. Mert itt ugyebár a görgő nem játszik szerepet, talán mert ekkor még nem is volt nagyon.

Kiegészítők:

A játékhoz pár hónappal később kiadtak egy kiegészítőt, amely 3 további epizódot tartalmazott. Itt egy epizódban azonban több pálya található, mint az alap játékban. A kiegészítő megy az alap játék nélkül is. Lényegében a játékmenet nem változott, néhány új ellenség került bele a játékba, a pályákból is raktak be pár újat. Ezenkívül van 2 epizód, amelyben a fegyvereink színe kék. Szerintem ez is eléggé hangulatos, érdemes ezt is kitolni.

Ezenfelül nemrég kiadtak egy olyan felújított verziót a játékból, amely grafika megújulásban részesült. A játék neve Wolfram. Na erről már nem tudok olyan szépeket mondani annak ellenére, hogy nem sokat játszottam vele. Eleve már az nem tetszett, hogy az ajtók magassága 2-szer akkora, mint maguk az emberek, holott a klasszikus verzióban az arányok nem ilyenek voltak. Az emberek mozgása se tetszett. Őszintén szólva ez egy tipikus olyan remake, ami jobb ha nem is jött volna ki. Ezt ha tehetitek, akkor ne nagyon erőltessétek, mert fel sem ér a 92-eshez.

Összegzés:

Végezetül csak annyit szeretnék mondani, hogy aki még nem próbálta ki az tegye meg, mert kár lenne kihagyni ezt a remek alkotást, hiszen gyakorlatilag innen kezdődött minden. Az op. rendszer támogatással sincs baj, mert van olyan verzió, ami megy minden gond nélkül 64-bites Windows7-en mindenféle trükk, s emulátor nélkül. Persze akinek van régebbi masinája, akkor azon érdemes tolni, mert úgy még jobban adja az érzést a játék. Emellett elvileg van már flash verzió is, ami böngészőben játszható.