Harry Potter és a titkok kamrája

Különös dolgok történnek a Roxfort kastélyban Harry 2. évében is. Készen állsz arra, hogy megold a rejtélyt?

Bevezető:

Harry Potter és titkok kamrája című játék 2002. november 14-én jelent meg PC-re. Emellett számos platformra kiadták (PS1, PS2, Xbox, Gameboy Color, Gameboy Advance, Gamecube). A PC-s változatnál a készítő a KnowWonder, míg a kiadó az EA Games és a Warnerbros volt. Tehát az előző rész csapatai megmaradtak.

Menü:

Elég egyszerű felépítése van. Minden játékindítás előtt lehet módosítani kisebb beállításokat, bár ezt feleslegesnek tartom, mert amint elindul a játék, ott is lehetőségünk van elvégezni ezeket a változtatásokat. Mondjuk azt undorítónak tartom, hogy csak ikonok vannak a menüben, így csak akkor tudod, hogy mit is jelent az, ha fölé viszed az egérmutatót.

Történet:

A cselekmény nagyban követi a film eseményeit, azonban néhány jelenetet egy kicsit másképpen animáltak a készítők. A történet a másodéves Harry Potter-ről és a barátairól szól, akik az újabb varázslatok megtanulása mellett ismét tetemes kalandba keverednek, s az ő feladatuk megoldani a rejtélyt. Ugyanis egyre több diák megdermed, mint egy kő...

Játékmenet:

Elég egyszerű a felépítése a játéknak, de mégis szórakoztató tud lenni. Mint írtam varázslatok megtanulásával telik ez az évad is Harry számára. Csak vele leszünk játék során a többi karaktert nem tudjuk irányítani. A varázslatok bemagolása annyiból áll, hogy véletlenszerűen (mindig) minket hív ki a tanár, s a képünk elé tol egy ábrát, amin nekünk végig kell mennünk a pálcával. Na itt most egy változással találkozhatunk az előző részhez képest. Ugyanis nem az egerünket kell használnunk, hanem a billentyűzetet. Akik játszottak az első résszel azok tudják, hogy ott az egerünket az adott ábra vonalán kellett végigvinnünk úgy, hogy nem térünk le a helyes útról. Emellett még sietnünk is kellett, mert időre ment a játszma, s a végén kaptunk egy százalékos értékelést. Most a nyilakkal kell bűvészkednünk. Ez annyit jelent, hogy az ábra bizonyos pontjain nyilak találhatóak, s az annak megfelelő irányt kell nyomunk. Ez így sokkal könnyebbé tette az egészet. Néhány varázslat, amit használni fogunk: Diffindo - köteleket tudunk kioldani -, Skurge - ajtókat elzáró zöld taknyot tudjuk megsemmisíteni -, Alohomora - ládákat, ill. ajtókat tudunk unlockolni, ha csak egy lakat van rajta -, Incendio - tűzet tudunk vele kilőni -, és még sorolhatnám, de akkor nem érnék sose a végére. Viszont ezeket a varázslatokat sajnos nem tudjuk akármikor használni, nincs lehetőségünk manuálisan görgetni. Annyi a dolgunk, hogy az adott célpont felé nézünk, majd lenyomjuk a bal egérgombot. Ezzel már varázsoltunk is.

Minden egyes varázslat elsajátítása után részt kell vennünk egy ún. challange-n, itt tudjuk kitapasztalni, hogy mire is jó az új varázslat, s emellett a régebben tanultakat is fel tudjuk frissíteni. Minden kihívás elején elindul egy visszaszámláló. Ez azt sugallja nekünk, hogy iparkodnunk kell, mert időre kell teljesíteni a feladatunkat. A küldetés során csillagokat kell összegyűjtenünk, s ezekkel tudunk bónusz időt nyerni. Így elkerülhető, hogy 0-át mutasson az óra. A challange legvégén pedig egy óriási csillag vár ránk. Ha ez megvan, akkor a megmaradt idő lesz a pontszámunk. Tehát ha maradt 1299 másodperc, akkor 1299 ponttal kerülünk be a rekordok könyvébe. Persze nem ilyen egyszerű eljutni a célig. Elég rögös út vezet ideáig, ami tele van izgalommal. Azt persze nem mondanám, hogy tele van nagy fejtörőkkel, mert akkor hazudnék, tehát ne Tomb Raider szintű feladványokra számítson. Igazából mindenre hamar rá lehet jönni, de ettől függetlenül nem mondanám azt, hogy értelmetlen lenne így az egész. Leginkább azokat a részeket lehet könnyebben elszúrni, amikor ugrani kell nagyokat. Ha pl. van egy kis repülő ellenség, s a nagy ugrabugra közepén beleakadunk, akkor elrontja a repülési ívünket, s ezzel szakadékba esünk. Az ugrásokhoz persze lesz egy segítségünk. Ha egy négyzetben található kígyó ikont vélünk felfedni, akkor biztosak lehetünk abban, hogy itt bizony nagyot fogunk szökkenni. Ha megnyomjuk az ugrást és ráesünk erre az ikonra, akkor dobbantóként viselkedve elrepülünk az adott célba. Nem kell nagyon megijedni, mert a rendszer a helyes irányba dob, így nincs mit elszúrni. Az azonban egy kicsit zavarta a csőrömet, hogy működik a levegőben a fék. Pontosabban, ha lenyomjuk a hátra gombot, akkor vissza tudjuk lassítani hősünket. Utoljára ilyen jelenséggel a Tracmania Nations Forever című játékban találkoztam. Az ugráláshoz annyit még hozzáfűznék, hogy be lehet állítani auto jump-ot is, ekkor csak nyomnunk kell az előrét, s a gép magától ugrik. Azonban ezt a szolgáltatást nem érdemes bekapcsolni. Az érdekesség az, hogy a PS1-es verziónál viszont ez alapból be van kapcsolva.

Többször akad olyan helyzet, amikor csapdába esünk, s kisebb szörnyetegek csapnak le ránk. Persze ezt most nem úgy kell érteni, hogy ocsmány vérben tocsogó lényekkel fogunk találkozni. Pl. összefuthatunk akár hatalmas mutáns csigákkal. Ez a vadállat a mozgásával maga után húz egy sárga trutyit, amibe ha belemegyünk, akkor sebződünk. Ezért egy varázslattal el kell kábítanunk őket. Ekkor tudunk rájuk alkalmazni egy másik varázsigét, amivel odébb tudjuk őket tuszkolni. Általában ki van jelölve, hogy hova kell őket bepakolnunk. Ugyanez igaz a dinószerű ellenfeleknél is. Ezek a dögök még tüzet is okádanak, amit érdemes elkerülni. Ez nem könnyű manőver, főleg ha 4 darabbal vagyunk összezárva. Ha mindenkit beraktunk a maga helyére, akkor ismét megnyílik az út.

Igazi nagy boss fightokra ne nagyon számítsunk, mer t nem hemzseg tőle a játék. Összesen 2 nagyobb ellenség van. Ebből az egyik a főellenség, ami a játék legvégén van, s egy másik. Ezeket se mondanám vérizzasztónak, bár a megcélzott játékosok a kisebb gyerekek voltak.

Néhány kisebb ellenfél azért megpróbál borsot törni az orrunk alá. Pl. a drazsét lopó kis szörnyek. Ezek nekünk ugranak, s nemcsak hogy sebeznek, hanem még el is veszik a cukorkát tőlünk. Na persze nem az összeset, de néhányat. Viszont ha elég gyorsak vagyunk, akkor vissza tudjuk ezeket szerezni. Előző résszel ellentétben nem tudjuk őket örökre álomba ringatni a varázslat használattal, hanem csak néhány pillanat erejéig hat a fegyver. Így nem ért ha gyorsan szedjük a csülkeinket. Emellett gonosz húsevő növényekkel is összeakaszthatjuk a bajszunkat. Ezeket úgy tudjuk legkönnyebben kiiktatni, ha a testük középre küldjük az átkot. Ez a rész most ismét nehezítve lett, mert alig van idő kb. 2-3 mp, s újra felélednek. Ha még mindig hiányoljuk az ellenfeleket, akkor még ott vannak a tüskéket szóró káposzták, s a mérget fecskendező gombák is. Ezeket is könnyen le lehet szerelni. Majdnem megfeledkeztem a pókokról is. Ezek gyorsan mozognak, tehát itt végképp nincs idő a tetvészkedésre.

Mint ahogyan majdnem minden filmes részben, itt is részt kell vennünk quidditch meccseken. A szokásos helyünkön vagyunk, azaz mi vagyunk a fogók. Annyi a dolgunk, hogy elkapjuk az aranycikeszt. Meg kell mondjam, hogy ezt is jelentősen lekönnyítették az előző részhez képest. Most már automatikusan kanyarodik a seprűn ülő Harry, s a gázt is magától adja, így már csak a függőleges mozgásba tudunk beleszólni. Majd mikor elég ideig néztük, ahogy a gép kergeti a cikeszt meg kell nyomnunk a bal egérgombot. Nagyszerű, elkaptuk amit kellett, győztünk!

A filmben látható volt egy párbaj jelenet is, nos a játék során lehetőségünk van résztvenni ilyeneken. Ekkor be kell tenni néhány drazsét tétként, majd ki kell állni az adott ember ellen. Ekkor 3 varázslat között tudunk váltogatni, de általában elég csak a támadót használni, mert nem olyan nagy falat legyőzni a gépet itt se. Annyiban változik a párbaj helyszín, hogy néhány könyves polcot pakolnak elénk, aminek segítségével el tudunk bújni. Ha nyerünk a betett drazsén kívül még néhány szem bónuszba is lecsorog.

A feladataink során számos segítséget is kapunk. Ilyen pl. a szobrok. Ha ezekre elmondjuk a varázsigét, akkor titkos folyosókra juthatunk be, s titkos kis lépcsőket láthatunk, olyan gerendákat, amik megkönnyítik a mászkálást stb. Ezeket a rendszer sárga csillámokkal szórja be, így nehéz eltéveszteni. A titkos helyeken pedig ládák találhatóak. Ezekben általában drazsék lelhetők. Biztosan sokan emlékeznek ezekre főleg az első részből, nekem a hányás ízű maradt meg a legjobban, bár ez itt most nem lényeges a játék szempontjából. Ezekkel a cukrokkal betekintést nyerhetünk a fekete piacra. Na de ne gondoljunk egyből rosszra. Fakérget, bronzkártyát, ezüstkártyát stb. tudunk vásárolni. Ekkor oda kell menni az illetőhöz, s ő felajánlja, hogy mije van. Nagy választék nincs, mert minden kölyöknél csak 1 áru van. Ekkor rákérdez, hogy akarunk-e venni valamit. Természetesen lehetőségünk van visszautasítani, ekkor jön a szokásos duma: te tudod, de ennél olcsóbban nem tudod beszerezni. Persze ez nagy hazugság, mert pl. fakérget ingyen is lehet szerezni. Mégpedig úgy, hogy a minket dobáló kis szörnyeket likvidáljuk. Mindegyik kivégzése után marad 1 db fakéreg. A fakéreg mellett kis víztócsákat is lehet gyűjteni. Ez számomra elég érdekesnek tűnik, de hát mégiscsak egy varázslóiskoláról van szó. Na ebből a 2 csodálatos összetevőből életerő növelő folyadékot tudunk csinálni. Ezt manuálisan nem tudjuk előkapni csak automatán. Akkor issza meg ezt a csodaszert a főhősünk, ha az utolsó életerőt jelző villámunk teljesen elfogyott. Ekkor egy villámot visszatölt teljesre a rendszer. Az életerőszintet csokibéka evéssel tudjuk kordában tartani. Ezek nem viszik vissza teljesre kb. egyharmad életerővel ér fel 1 db elfogyasztása. Ha elég sok kártyát összegyűjtünk, akkor az életet jelző villámok száma is megnövekszik. Nekem 4-es szintre sikerült felhoznom, tehát 4 villám jelezte az életerőmet. Csak a legvégső boss-nál számít ez az életmennyiség a többi helyen nincs szükség rá. A többi kártyát pedig a menüben tudjuk nézegetni, számomra ismeretlen személyek találhatóak rajtuk.

Grafika, hang, irányítás:

A játék az Unreal Engine 1.0-ás grafikus motorját használja a pc-s verziónál, akárcsak az első résznél. Azt mindenképpen pozitív fejlődésnek kell venni, hogy a karakterek végre kinyitják a szájukat, s úgy beszélnek. Ezenkívül látványvilágilag nem nagyon fejlődött a játék. A maximális felbontás maradt 1024X768-on. Az átvezető videók nem lettek komolyabbak, bár ehhez a játékhoz tökéletesen passzolnak. Az enter gomb lenyomásával akár skipelhetjük is, ha már nem érdekel minket.

A hangok nem változtak kb. semmit se. Majdnem minden helyszínen más zene szól. A kastélyban mikor csak úgy ballagunk, akkor nyugodt vidám zene megy, de ha a lebukás közelébe érünk, vagy csak szimplán akciódús pillanathoz érünk, akkor felpörög a háttérzene.

Az irányításon sem változtattak semmit, bár nem is kell, mert jó így ahogy van.

Összegzés:

A sok könnyítés mellett a sok nehezítés mellett azt is mondhatnám, hogy ki lett egyensúlyozva a változások negatív és pozitív mérlege. Azt meg kell említeni, hogy a konzolos verziók eltérnek a PC-s változattól, s sajnos a PC-s a negatív szférába esik. Jó néhány elem kimaradt belőle, ami pl. a ps1-esben benne volt. Mondjuk a ps1-es verzióval nem tudtam sokat játszani, mert sajnos kompatibilitási problémával kerültem szembe az ePSXe-nél, de pl. az első pálya már rögtön nem olyan, mint itt. De az első résznél is ugyanez volt a tapasztalatom. Végezetül elmondhatom, hogy egész korrekt játékot kaptunk, amit ki lehet tolni, de nem is az a cím, amit akár 20-szor is ki lehet pörgetni. Mindenesetre minden Harry Potter fannak kötelező darab.