Far Cry 1.32 teszt, avagy Far Cry vs. Half-Life 2

A legjobb FPS. Ennyi. Nem, nem a Half-Life 2. És nem is a CoD 4. És nem is a... na jó, inkább kezdjük a tesztet.

2004. Sokan még ma is az egyik legbrutálisabb évnek tartják játékok terén. FPS-ek terén legalábbis. Akkoriban mindenki a Half- life 2-t, Doom 3-at vagy az új Unreal Tournament-et várta, a Far Cry-ra nemigen figyeltek oda. Végülis egy noname cím volt egy addig ismeretlen játékfejlesztő stúdiótól. A játék fél évvel jelent meg a két rivális előtt. Eredetileg 2003 végén jelent volna meg, de csúsztatták, valószínűleg mert a HL és a Doom megjelenését is későbbre rakták. A megjelenés előtt sokakat lenyűgözött a játék grafikája és a játékot hajtó vadiúj motor, a cryengine, ami maximálisan kihasználta az akkori hardverek képességeit. Megjelenéskor befutott a játék, de a hatalmas ujjongás és évjátéka jelölések elmaradtak. Miért is? Két szó: Half, és Life. Számítsatok rá, hogy többször fogom szóba hozni ezt a játékot a teszt során. Hiába volt jó a Far Cry, a Doom és a Half-life óriási hype-vonata mellett eltörpült, és se a játékosok se a játékmagazinok nem vették észre a játékban rejlő hatalmas potenciált, és a forradalminak számító újításokat. Persze voltak akik észrevették, de nem tartották forradalminak, csupán kiemelték, mint jó pont a játékban. Ez okozta a Far Cry vesztét, vagyis nem, mert mint mondtam a játék nem bukott meg, de év játéka díjat se nyert, és a HL 2-höz képest elhanyagolható volt a sikere. Viszont a készítők nem adták fel, folyamatosan jöttek a javítások, és a multival is sokat foglalkoztak. Megjegyzem, én már csak a full patchelt változattal játszottam, de fórumokon nem láttam nagyobb hisztiket, hogy mennyire rossz volt a játék a javítások előtt. Ez a teszt nagyjából egy érvelés lesz, hogy szerintem miért a valaha készült legjobb FPS játék, és hogy miért hagy maga mögött olyan címeket, mint CoD4, Call of Juarez, vagy Half-life 2.

A történetről nem mondanék sokat. Jack Carvert, a hajóskapitányt irányítjuk, aki feladatot kapott egy nőtől, hogy vigye el egy Csendes-óceáni szigetcsoporthoz. Aztán a dolgok nem a terv szerint alakulnak, Jack hajója felrobban, a nő pedig eltűnik. Főhősünk nemsokára rábukkan egy telefonra, amin egy Doyle nevű férfi szólal meg, és segíteni akar Jacken. Elárulja, hogy egy nagyon veszélyes szigetre került, telis-tele zsoldosokkal, a nő pedig egy CIA ügynök volt. Nekünk pedig meg kell találnunk a nőt. Szerintem ennyi elég is. Nem mondom, hogy borzalmas a sztori, de annyira gagyi, hogy az már 2004-ben is egy kicsit ciki volt. Persze lehet mondani, hogy direkt lett ilyen, de ahhoz nem elég vicces a történet. Nevetséges fordulatok, hiányzó motiváció, egyszóval rossz az egész. A Far Cry-t nem a története miatt fogjuk szeretni.

A grafika. 2004-ben rengeteg forradalmi grafikájú játék futott be, de gondolom mondanom sem kell, hogy a Far Cry az összeset maga mögött hagyta. A textúrák soha nem látott részletességűek voltak, előtte nem lehetett ilyet látni.

Az NPC-k, a növényzet, a sziklák, az épületek, járművek, de még a föld textúrája is elképesztő részletességgel volt megcsinálva. Egyszerűen minden kisebb objektum vagy elhanyagolható dolog ki volt dolgozva. Kevésbé részletes textúrákkal csak nagyon ritkán találkozhattunk. Effektek terén a játék megintcsak a tökéletest nyújtja. A robbanások, a füst, a mérgező gáz miatt vibráló levegő is hibátlan. Aztán ott van a víz... A VÍZ. Előtte megintcsak nem láttunk ehhez hasonlót. A játék ráadásul nagyon élénk színekkel dolgozott, így a trópusi sziget, amin játszódik a játék egy valódi trópusi sziget érzetét kelti.

A játék belső terei is elképesztően kidolgozottak, szerintem még a Doom 3-at is lealázzák. A fény-árnyék játék elképesztő, és emellett a borzasztó részletes textúrák teszik gyönyörűvé a belső tereket. Az árnyékok nem voltak mindig tökéletesek, de akkoriban a realisztikus árnyékolás még gyerekcipőben járt, abban az évben egy játék sem tudott élethű árnyékokat a képernyőre vinni. A Far Cry-nak majdnem sikerült.

Az élsimítás tökéletes, a látótávolság pedig hatalmas volt, előtte csak Open-world játékokban lehetett ilyesmit látni, de ott is csak ritkán. Akiknek pedig nem tetszene a túl színes világ, az beállíthatja, hogy kevésbé élénk színeket akar-e. A Borderlands rajongóknak pedig ott van a rajzfilmszerű mód. Nem tudom mit mondhatnék még a grafikáról, 2004-ben szebb nem volt az biztos. A Doom 3 és a Half-life 2 is megközelítette, sőt néhol még szebbek is voltak, de összképileg és részletességileg a Far Cry volt az első.

Jöjjenek a hangok. A játék zenéje nagyon jó, mindig kiválóan fog illeszkedni az adott pályához. Ennek ellenére nem lesznek olyan számok benne amiket egy életre megjegyzünk, na jó talán a főmenü zenéje. Nem fogom tagadni, a játék közel sem nyújtja a tökéletest audiovizualitás terén. Ennek egy oka van, a szinkronhangok. Főszereplőnk, Jack Carver hangját sokan nagyon gagyinak tartják, nekem tetszett, de egyértelmű, hogy a szinkronszínész nem érti a dolgát.

Borzasztóan túljátssza a szerepét, de talán ettől lesz szerethető a karakter. Néha pedig becsúszik pár jó poén is. Aztán az NPC-k hangjai is... az a helyzet, hogy szerintem inkább lazára szerették volna csinálni a játékot, mint komolyra, ezért lett olyan a végeredmény amilyen. Mindenesetre nem fogunk félni az ellenséges zsoldosoktól, max. röhögni fogunk rajtuk, de talán ez is volt célja a fejlesztőknek. Viszont a probléma a hangokkal itt véget ér. A két főbb karakter hangja több mint elfogadható, rajtuk látszik, hogy képzett színészek. Az összes többi hang, környezeti hangok, fegyverek hangja, járművek, állatok, stb. pedig egyszerűen tökéletesek! A zárt teres pályákon olyan horror-hangulat lesz úrrá a zene és a hangok miatt, amit a Doom 3 is megirigyelne. Ja és a játékban nincs jump-scare. Összefoglalva ha túllépünk a gyenge szinkronhangokon, akkor mondhatjuk, hogy kiváló hangzással bír a Far Cry.

Miért a legjobb?

Ennek 3 oka van. Mielőtt ezekre kitérek beszéljünk egy kicsit a játékmenetről. Először is szögezzünk le valamit. A Far Cry nem egy agyatlan lövölde, és nem is egy lopakodós játék. Az előbbi azért nem, mert túl sok és túl erős ellenfél van, esetleg legkönnyebb fokozaton lehet CoD-féle módon kijátszani a Far Cry-t. Ha pedig mégis a megállás nélküli golyószórás mellett döntünk akkor minden használható tárgyat be kell majd vetnünk a sikerért. Nem is egy lopakodós játék, mert ha nagyon közel megyünk áldozatunkhoz, ő mindenképpen meg fog hallani minket, hangtompítós fegyvert pedig csak később kapunk kézhez. Ez nem azt jelenti, hogy nem játszhatjuk ki sunyulva a játékot, de gyakran kénytelenek leszünk konfrontálódni a sasszemű zsoldosok miatt. Mert ők bizony több tíz méterről is kiszúrnak minket ha nem vigyázunk. Ezt sokan nagy negatívumnak tekintik, de szerintem egy ilyen környezetben, ahol minden zöld a növények miatt, könnyen észre lehet venni azt a piros kis foltot, amik mi vagyunk a játékban (a piros ing miatt értelemszerűen). Szóval ha reálisan gondolkodunk van értelme annak, hogy néha 80 méterről is kiszúrnak minket. A játékban nagyon fontos elterelő-eszközünk lesz a kavics, amiből végtelen darab van a zsebünkben. Viszont vigyázni kell a használatával, mert ha ellenfelünk látja, hogy honnan dobtuk a kavicsot, azonnal a dobás forrásához siet. Az előbb felsoroltak miatt mondom, hogy a játék 100%-ig egy taktikai FPS. A terep kiváló helyet biztosít taktikázásra, és ha nehezebb fokozaton próbálkozunk muszáj lesz törni a fejünket, minden akciót alaposan meg kell gondolnunk, terveznünk kell, és MINDENRE oda kell figyelni. A növényzet gyakran előnyünkre válhat, ha pl. észrevesznek minket, gyorsan lelapulhatunk a fűben, arrébb megyünk néhány méterrel (vagy megkerüljük őket), majd bumm, lecsapunk a ránk üldöző zsoldosokra. A játék elején kapunk egy nagyon fontos eszközt, egy távcsövet, aminek az a nagyon fontos funkciója, hogy kijelöli az ellenfeleket, és látjuk őket a radarunkon. A radarunkon továbbá azt is láthatjuk, hogy milyen közel vannak ellenfeleink ahhoz, hogy észrevegyenek minket.

És mit tegyünk, ha például egy kisebb táboron kell átjutnunk, vagy ellopni onnan valamit? Egy mesterlövészpuskával egy távoli helyről mindenkit kiiktatunk? Netán hangtompítós gépfegyverrel egyenként végzünk mindenkivel? Vagy berambózunk flashbang-gel, könnygázzal, és kézigránáttal? Vagy ha egy parton lévő bázist támadunk csak simán lemészároljuk őket a hajónkon található golyószóróval? Vagy ugyanezt egy dzsippel? Esetleg víz alól, meglepetésszerűen? Vagy csak simán észrevétlenül elkúszunk mellettük a fűben? Csakis rajtad áll. Jól hangzik mi? És EZ AZ ami miatt a Far Cry különb a többi FPS-nél. Nem csak taktikázásra ad lehetőséget, de még azt is eldönthetjük, hogy miként végezzünk el egy-egy feladatot. A Half-life 2-ben vagy a Doom 3-ban mikor volt lehetőség ilyesmire? Hab a tortán, hogy néha tényleg egy vadásznak érezzük magunkat, aki a sűrű dzsungelben épp a prédáit cserkészi be. A környezetre visszatérve, minden helyszín valóságérzetet kelt, a dzsungel tele van rengetegféle növénnyel, az óceán teli van élettel, a játékban szereplő kutatóbázisokról pedig elhisszük, hogy kutatóbázisok. A dzsungel feeling, pedig nálam itt sokkal jobban átjött, mint a harmadik részben. A játékot még hardcore gamereknek is ajánlom, mert veterán és realisztikus fokozaton, nagyon kemény élményben lehet részük.

A játékmenetben egy viszonylag nagy fordulat következik be, amikor megjelennek azok a bizonyos mutánsok, nevükön trigenek. Ezek az ellenfelek azért kerültek be, hogy változatosabbá tegyék, a már így is változatos játékmenetet. És nehezebbé. Sokkal nehezebbé. Ötféle mutáns ellenfelünk lesz, és mindegyik külön-külön is több zsoldossal ér fel. Van a kicsi, fürge szörny, ami hatalmasat ugrik, és halálos közelharcban. Neki létezik nagyobb tesója is. Ott van még a gépfegyveres mutáns, ami szintén hatalmasakat ugrik, de ő láthatatlanná is tud válni. Csakis hőszemüveggel leszünk képesek meglátni őt. És ott van még a nagy "tank-mutáns" amibe rengeteg golyó kell, és általában egy csapással végez velünk, de legalább lassan közlekedik. Ha nincs szerencsénk, összefutunk a keményebb fajtával, aki folyamatosan tüzelni fog ránk a testébe épített rakétavetőjével.

Sokan utálják ezeket a lényeket, azon egyszerű okból, hogy borzasztó erősek. Ezért kell velük szemben is taktikázni. Muszáj lesz fedezékeket használnunk, gránátokat használni, fegyverünk másodlagos funkcióját használni, elrejtőzni előlük, esetleg jó messzire visszavonulni. A játék mindig adni fog lehetőséget, az előbb említett opciók valamelyikére. A zárt teres részeken gyakran fogunk ilyen lényekkel találkozni, ezért az ilyen pályákon a shotgun lesz a legalkalmasabb fegyverünk. Kisebb pozitívum, hogy mivel a trigenek, egykor zsoldosok voltak, ugyanazokat a beszólásokat fogják használni amiket eddig is halhattunk a zsoldosoktól, csak természetesen "szörnyhangon".

Még mindig nem beszéltem arról a 3 dologról, amit a teszt elején említettem, a fizika elemzése után azokra is kitérek. A Cryengine véleményem szerint 2004 legjobb engine-je volt a Source mellett, bár néhány dologban jobb is volt vetélytársánál. Töltőképernyő nélkül volt képes hatalmas területeket megjeleníteni telis-tele különféle objektumokkal. Ha a Half-life 2-t nézzük a Source is képes volt erre, ott viszont voltak a játék közben töltőképernyők, amik engem gyakran kizökkentettek a játékmenetből. Továbbá szerintem a Cryengine szebb effekteket és részletesebb textúrákat tudott megjeleníteni az esetek többségében. Ha viszont a fizikát nézzük már más a helyzet. Nehéz megmondani, hogy melyik a jobb, mert mind a kettő jobb valamiben mint a másik. A Far Cry-ban ha a földre dobunk egy gránátot, mélyedés keletkezik alatta. A Half-life 2-ben nincs ilyen. Ha viszont a HL2-ben egy dobozt vagy ládát szétlövünk az darabjaira hullik, míg az FC-ben csak simán elmozdul. A Far Cry-ban jobb a járművek fizikája, a HL 2-ben pedig a tűz reálisabban viselkedik. Ami hasonló a két játék fizikájában, hogy mind a kettőben szinte minden tárgy megmozdítható, és a ragdoll csak néha művel fura dolgokat. A legnagyobb pozitívum, amit szerencsére mind a két játék birtokol, hogy játék közben HASZNOS a fizika. Míg a Half-life-ban főleg a Gravity gun-t használhatjuk mint fegyver, addig a Far Cry-ban csapdaként használhatjuk a fizikát. Például zsoldosokra gurítunk egy nehéz hordót egy dombról, vagy egy híd tartóláncait lőjük ki, aminek következtében leesnek a rajtuk tartózkodó ellenfelek. A Half-Life 2-ben ahogy emlékszünk gyakran kiváló logikai feladatokban kellett használni a fizikát, és ugye ott vannak mindkét játékban a robbanó hordók is. Maradjunk annyiban, hogy a két játék fizikája egy szinten van, és az akkori év maximumát nyújtották.

Na jöjjenek azok a bizonyos okok, hogy szerintem miért nem csak 2004, hanem minden idők legjobb FPS-e a Far Cry.

Az első ok a linearitás hiánya.
A linearitás egy olyan dolog, amit még sok mai FPS is birtokol. A Far Cry korában pedig szinte minden FPS birtokolt. Persze volt hogy a Half-life 2-ben nagy terepeket járhattunk be, de ettől függetlenül lineáris volt. A Far Cry-ban nem csak ÓRIÁSIAK voltak a pályák, de mi is dönthettük el, hogy hogyan jutunk el a kijelölt pontra. Az útvonal nem volt kijelölve. Mehettünk az úton dzsippel, netán gyalog egy dzsungel ösvényén, használhattunk sárkányrepülőt és elrepülhettünk a hegyek között az ellenséges erők felett, de hajóval is megkerülhettük az ellenséges csapatokat. Még a zárt teres pályákon is gyakran több útvonalat kaptunk. És mindig rajtunk állt a döntés, hogy hogyan vigyük végig az adott pályát. Talán ez a játék legnagyobb pozitívuma, amit már szinte csak úgy tudnak elérni az FPS-ek, hogy az egész játékot Open-world-é teszik.

A második ok a scriptek szinte teljes hiánya.
A scriptek, akik nem tudnák, egyszerűen fogalmazva előre megírt történések a játékban. Ha például elérünk a pálya bizonyos pontjára, történik valami, egy CoD-ban általában katonahullámok, míg egy horrorjátékban inkább jump-scareként nyilvánul meg. A scriptekkel az a baj, hogy nagyban csökkentik az újrajátszhatóságot. Mi a jó abban, ha újrajátszunk egy agyonscriptelt játékot? Hiszen tudjuk, hogy mi, mikor fog történni. És 2004-ben a HL2 és a Doom 3 is agyon volt scriptelve. Amikor én másodszor játszottam ki a HL2-t messze nem volt olyan jó, mint elsőre. Elsőre már-már Far Cry szintű élmény volt, másodszorra, pedig néhol már untam a játékot. A Doom 3-ban még rosszabb a helyzet, mert ott gyakran számítani lehetett arra, hogy hol találkozunk script-tel. Nálam ez egy hatalmas hibának számít, mert ez könnyen mehet az egész játék rovására. Visszatérve a Far Cry-ra, ott csak nagyon ritkán alkalmaztak scriptet. Ott is csak inkább a zárt pályás részeknél. Az FC azt a módszert követte, hogy betöltötte a pályát, lerakta az tárgyakat, NPC-ket, fegyvereket a pályára, megkaptuk a feladatot és uccu neki. Ennyi. Nem fogunk olyannal találkozni a játék során, hogy elérünk a pálya bizonyos pontjára és pl. a semmiből előjön egy helikopter, vagy tucatnyi zsoldos támad ránk. Gondolom most se mondok sok újat azzal, hogy a mai játékok is tele vannak scriptekkel.

A harmadik, a forradalmi mesterséges intelligencia.
Ritka az, amikor egy játékhoz nagy mértékben hozzájárul az MI. Nos, itt igen. Mivel a játékban kevés script van, hatalmasak a pályák, így muszáj volt az NPC-knek egy nagyon bonyolult "gondolkodási protokollt" megírni. Vagyis nem volt muszáj, de a Crytek-nél megtették. Azelőtt sehol nem láthattunk ennyire reálisan gondolkodó ellenfeleket. És itt most a zsoldosokra gondolok, nem az eszetlen szörnyekre. Ha észrevesznek minket azonnal tüzelnek, és fedezéket keresnek. Ha mi is fedezékbe vonulunk, próbálnak gránáttal kiszedni onnan, és amint kilépünk a fedezékből, ők azonnal tüzelnek. Ha nincs gránátjuk vagy arra várnak, hogy mi lépjünk először, vagy nagyon lassan megindulnak a fedezék felé. Ha egy nagyobb csapatot támadunk meg, ők összedolgoznak. Lesznek alkalmak, amikor próbálnak bekeríteni minket, de van amikor egy zsoldos tesz egy szép nagy kerülőt, hogy hátba támadhasson. Ha pedig több száz méterről mesterlövészpuskával elkezdünk egy tábort támadni, akkor jól láthatóan kitör a káosz, mindenki összevissza szaladgál, és azonnal riasztanak. Zárt teres pályánál pedig ha tudják, hogy benne vagyunk egy szobában, és azt is tudják melyik oldalon, akkor kicsit önfeláldozó módon berohannak a helyiségbe és abba az irányba tüzelnek amerre mi vagyunk. Most csak néhányat soroltam fel azokból a trükkökből amiket nekünk tartogatnak ezek a gonosz agyonképzett zsoldosok. Még annyit mondanék, hogy nem csak harc közben teljesít jól ellenfeleink MI-je, de amikor épp nyugalom van, mindegyikük elfoglalja valamivel magát. Horgásznak, olvasnak, edzenek, vagy beszélgetnek egymással.

Nem tudom mit mondhatnék még a Far Cry-ról. Beszélhetnék még a többféle típusú fegyverről és járgányokról, a változatlan környezet ellenére változatos helyszínekről, és küldetésekről, vagy áradozhatnék még arról az elképesztő játékélményről, amelyet még semelyik másik FPS nem nyújtott nekem. Ezek helyett viszont kénytelen leszek beszélni egy kicsit a játék hibáiról. Ezek a hibák viszont csakis kizárólag bugokként nyilvánulnak meg. Fogunk találkozni grafikai bugokkal, hangproblémákkal, és az MI is fog furcsaságokat művelni. Néhány bug rontani fog a játékélményen, és néha az is zavarni fog minket, hogy kihagytunk egy checkpointot. Sajnos még az 1.4-es verzióra sem sikerült mindent kijavítani és ezért nem kapja meg tőlem a 10/10-es értékelést. Viszont nincs még egy olyan játék, ami ennyire közel lenne hozzá. (na jó, talán a KotOR).

A Far Cry a Crytek első játéka volt, és valljuk be nem semmi, hogy egy elsőjátékos stúdió ilyen játékkal rukkol elő először. Le a kalappal, még ha mai szemmel nézzük akkor is egy kiváló játék. A taktikai FPS rajongóinak és a hardcore gamereknek kihagyhatatlan darab, mindenki más könnyebb fokozaton kezdje, mert garantáltan olyan élményben lesz része, amit kevés másik FPS nyújtott számára.

Ui: Sajnálom ha megsértettem a HL2, vagy a Doom 3 rajongóit, de én tényként kezelem, hogy a Far Cry mind a két játékot lealázza :D