Ahol a lelkek keresztezik egymás útját.

Beszéljünk kicsit a felgyorsult világunkról. Egyre újabb és jobb grafikai elemekkel megspékelt játékok látnak napvilágot, ahol lassan azt is érezni fogjuk, ha a játékban fúj a szél, vagy éppen lefejezik a karakterünket (reméljük, ez utóbbit nem igazán fontolgatják), és egyre jobban sietnek kiadni egy-egy játékot, bármiféle előzetes átgondolás nélkül, mert nem csak én vagyok így ezzel, hogy amikor játszok egy hibákkal teli játékkal, nem tudom elképzelni, hogy tesztelés során ne futottak volna bele egy kósza javítani való játékmechanikai hibába. Természetesen vannak kivételek a nagy +A listás címekből, tény és való, de egyre jobban háttérbe szorulnak a kisebb stúdiók, és nem kapnak elég figyelmet olyan játékok, amik tényleg megérdemelnék. Sokan leginkább a megjelenést teszik fő szempontokká egy-egy alkotásban, holott szerintem ez nem egy jó ötlet. A program adta élmény magasztosabb dolog, ami több figyelmet igényelhetne grafikától eltekintően. Az utóbbi években, ha valami olyan játékot kellene felsorolni, amiben nem a képi világ az, ami állkapocs leszakító, akkor egyértelműen a To The Moont mindenképp ide lehetne sorolni példaképpen. Sokkal másabb egy kisebb kiadó címével játszani, mert ebben tudod, hogy nem akartak semmilyen rajongótábornak megfelelni, vagy határidőre siettetni a megjelenést, hanem igenis akkor adják ki, amikor úgy érzik, mehet a nyilvánosság elé, és egy hosszas órákra le tudják kötni a játékosok figyelmét. Sokan esnek abba a hibába, hogy ha van egy felsőkategóriás számítógéped, akkor csakis a legmenőbbekkel játszhatsz rajta, holott ez szintén elkerülendő óva intés.

A semmiből bukkant szinte elő a Crossing Souls, nem hallottam korábban róla, és csak elvétve tekintettem meg az előzetesét, de azonnal tudtam, ezt a játékot ki kell játszanom. Aki kicsit is volt a 90’es években vagy visszamenőleg a 80’as években, az tudja, hogy mindig jó visszaemlékezni a régi időkre, már csak nosztalgia szinten is, kellemes emlékeket lehet felidézni. Mindig is szerettem a retró dolgokat, és már neki is futottam a pixelgrafikás kisvárosi kalandnak! Még ezzel a kinézettel is azt lehet mondani, hogy nagyon kidolgozott alkotás, minden apró részletre figyeltek. Ahogyan a főhős házát, szobáját is berendezték, nagyon hangulatos lett. Az alapsztoriban Kaliforniában vagyunk, és éppen 1986-ot írunk. Főhősünk, Chris a kék hajú srác, aki éppen ébredezik és látja, hogy a kisöccse Kevin elbiciklizett titokba a titkos faház búvóhelyükre, és oda kell mennie, mert talált valami nagyon fontosat. Az elején egyből megkapjuk az alapokat, igazából nincs túlbonyolítva, ami így jó. Összesen öt
karaktert irányíthatunk felváltva természetesen, de mindenkinek más és más képessége van. Chris a baseball ütős harcos. aki nem mellesleg képes ugrani, illetve indákon is falra mászni, Matt a tudós akinek saját kis lézerpisztolya van, és egy olyan lábbeli, ami képes őt rövid ideig a levegőben tartani, Big Joe az erőt képviseli, hatalmas öklével nagyokat sebez és ő tudja mozgatni a nehéz tárgyakat is egyben, Charlie a csapat egyetlen lány tagja, aki egy ostorszerű fegyverrel képes egyszerre több ellenséget is megsebezni, illetve két fakaró közt képes parittyaként kilőni is magát, és végül a csapat utolsó tagja Kevin, akinek a képessége…tud büfögni és zöld gázt ereszteni a hátsójából.

Szépen fokozatosan, ahogy járjuk be a várost, csatlakoznak hozzánk a fiatalok, míg végül elérünk a titkos bázisig, ahol is egy szörnyű felfedezésről számol be nekünk Kevin. Talált az erdőben egy halott embert a folyónál nem messze, így hát felkerekedünk megkeresni. Amikor odaérünk, a kezében találunk egy úgynevezett Duat szerkezetet, ami rossz körülmények között használva halálos is tud lenni, de Matt tudja, hogyan lehetne stabilizálni, így elvisszük a laborjába, és egy proton cellával plusz egy üres kazettás magnóval fűszerezve most már stabil szerkezet lesz belőle, és képesek vagyunk érzékelni a halott lelkeket körülöttünk. A rosszfiúk gyülekezete természetesen fel akarja kutatni ezt a szerkezetet és megtalálni, így innen indul be a játék története igazából, ezeket az előzetesek alapján is ki lehetett deríteni. A játékban fellelhetők a kisebb szerepjáték elemek, ugyanis tudunk bizonyos karakterektől kérdezni is (az egyik résznél kb. ez a fő feladat, hogy kérdezgetni kell a lakosokat), harcolnunk is kell különféle ellenségekkel és csak rajtunk áll kivel, hogyan, mivel visszük végbe a támadásokat, illetve logikai feladatok is rejtőznek benne. Rengeteg szöveg van, így nem árt, ha valaki tud egy kicsit angolul, mert így kapja meg a teljes történetet, ami alapjába véve egyszerű, de a látványvilág ne tévesszen meg senkit, ez nem gyerekeknek készült. Mély mondanivalókkal rendelkezik, amit ránézésre nem lehetne megítélni, pedig nagyon is jókor és jól használja ezeket a kivetíteni való érzelmeket, amit szeretne elérni a játékosban. Változatos helyszíneket fogunk végigjárni, különböző karakterekkel találkozunk, és számos régi utalást is lehet a szemfüleseknek észrevenniük a végigjátszás során, ezek közül a gyűjthető tárgyak teszik ki a zömét, ami nem tesz hozzá semmit a játékhoz, csupán lehet szedegetni ,akinek van kedve. Három különféle tárgy áll rendelkezésünkre, amiket fokozatosan fogunk megszerezni. Ebből is az első a kimaradhatatlan gyógyító nyalóka, a második egy villám, ami képes a közelbe lévő ellenségeket megbénítani rövid ideig, az utolsó meg a bomba, amivel titkos helyeket és eltorlaszolt ajtókat tehetünk ismételten szabaddá. Érdemes a „halott érzékelőt” mindig bekapcsolva hagyni, mert mindenhol belefuthatunk egy kósza lélekbe, és, ha másért nem, egy vicces beszélgetést le lehet bonyolítani vele. A boss harcok kellően nehezek, és változatosak. Találunk benne autós üldözéstől kezdve egészen a régi repülős lövöldözős játékokig mindent. Nincsen benne semmi olyan, amit eddig ne láttunk volna, de mégis ez az egyszerűség a játék varázsa, ami beszippant, aki hagyja, és nem engedi el egy percre sem.

Szeretnék, részletesen beszélni a történet végéről mivel mindenképp megéri, hogy leírjam, így azok olvassák tovább, akiknek tetszik a játék, de nem igazán szeretnének vele játszani.
Engem teljesen lenyűgözött, ahogyan ezt a játékot a fejlesztők befejezték, mivel nagyon magával ragadó és tényleg rég láttam ilyen jól lezárt történetet. A játék végére kelletlenül is meghalnak szeretett társaink, akik feláldozzák magukat azért, hogy meg tudjuk menteni a világot a pusztulástól. Későbbiekben kiderül, hogy a Duat egy ősi egyiptomi ereklye, és Seth, az alvilág istene akarja megkaparintani magának. Utunk során elsőnek kisöcsénk hal meg, Kevin, ami számomra megdöbbentő volt, mert addig azt hittem, nem kell semmilyen komoly drámai részekre számítani, de itt bemutatta milyen, amikor meghal egy szeretted, és hogyan dolgozod fel az elkövetkező napokban, és hetekben. Utána Big Joe esik áldozatul, mivel eltalálják, és utolsó erejével is megpróbál minket kiszabadítani egy barlangból, majd végül Matt, aki a végsőkig mellettünk küzdött. Közben tartogat még egy-két csavart a történet, de erre nem térnék ki, csak a fő cselekményre. Végezetül, miután legyőztünk a gonosz tábornokot, elindulunk Seth istenhez, de ahhoz, hogy át tudjunk menni az ő világába, a lelkünkkel tehetjük csak meg az utat, így elhagyjuk a testünket egy gépezet segítségével. Majd a megítélés mérlegéhez érkezünk, ami eldönti, hova is kerülhet a lelkünk, és Seth azt hiszi, ő győzelmeskedett, de megjelenik Osis (így írják a játékba is) és kiegyenlíti a mérleget, mely jelképezi, hogy a mi lelkünk tiszta és páratlan egyben, majd egy hatalmas fehér villanás, és egy szobában találjuk magunkat a jövőben, ahol két kisgyerek ül a földön, és mondják a nagymamájuknak, hogy milyen jó történet volt, majd egy kocsi dudálás hallatszik, ahol is várja az anyukájuk a gyerekeket, ezért elköszönnek a nagyitól, majd elmennek, így megkapjuk a mama irányítását, ahol is szépen a botjával kocogva lemegyünk az alagsorba, ahonnan furcsa lila fény szűrődik ki. Belépve az ajtón, a játék gyönyörű zenével megáldott dallamai kezdenek el felhangzani, és minden régi dolog abba a szobába lett begyűjtve. Egy csoportkép a csapatról, Chris régi baseball ütője, Matt régi találmányai, és még sorolhatnám, majd továbbhaladva beülünk egy olyan szerkezetbe, amivel képesek vagyunk a túlvilágra menni, majd miután feljutottunk a felhők fölé, elkezdünk előre sétálni és az öreg néniből úgy lesz ismét a fiatal Charlie, majd az út végén találkozunk a négy társunkkal, és Chris megkérdezi tőlünk, hogy "Örökké együtt leszünk?" Mire mi azt feleljük, hogy "Mindig", és ezzel beköszönt a stáblista.

Számomra ez az utóbbi évek egyik legjobban befejezett játéka, hiszen percekben ez nagyon jól el van nyújtva, nagyon hagyja, hogy beleélje magát az ember, és főleg azzal a zenei aláfestéssel koronázza meg magát a játék igazán. Fontos volt, hogy megosszam ezeket az élményeket azokkal is, akik nem terveznek játszani vele, mert érdemes tudni mindenkinek, léteznek még elsőre jól összerakott játékok, és ezt bátran lehet azok közé sorolni.