Sötét messiások kora

Még anno megnéztem a Gyűrűk Urát és eléggé megfogott a történet és a film menete. Akkor kezdtem ilyen mágusos varázslós játékkal. Kezdtem egy régebbi játékkal: az 1993-as Lord of the Rings (igen, jól olvassátok ez a legeslegelső Gyűrűk Ura játék) volt. Aki ki szeretné próbálni, annak ajánlom a Dosbox nevű programot, mivel anélkül nem hiszem, hogy játszani tudunk. Na jó, nem terelek.
A mai játék, amit kivesézünk az 2006. évben jött ki Source engine grafikai motorral. Ez a Dark Messiah: Might and Magic. Még mielőtt jönnének a gondolatok, hogy a Heroes-tól lopták a nevet.... nem akarok ezen nevetni most, úgyhogy nézzük tovább.

Hogy is mondjam.... A játék nem Dark Messiah akart lenni. Sőt! A története sem ez lett volna. Ez a játék egy félbe hagyott Projektből lett megcsinálva, ugyanis ez lett volna az Arx Fatalis 2. Mindenkinek ajánlom az első részt, kicsit bugos ugyan, de el lehet vele lenni.

Na nézzük! A Dark Messiah-ban egy Sareth nevű varázsló tanoncot irányítunk, akit mestere, Pheiring megbíz első feladatával. Leküldi a kripta mélyére, hogy hozza el neki a Sharinti kristályt. Ez egy ilyen oktató küldetésféle, mert a mester segít nekünk: mondja mit kell tennünk és ajtókat nyit ki nekünk, és az alap harcra is megtanít minket, hogy pl.: hogy rúgjunk hátba egy élőhalottat, hogy utána a szakadékba zuhanjon, vagy hogy mérjünk halálos csapást egy fekvő ellenségre. Mikor megszerezzük neki a kristályt, visszavisszük Pheiring mesternek, aki sikerünket elismervén újabb megbízást ad. El kell vinni a kristályt Menelag nagyúrnak - Stonehelm.... Királyának.. most nem tudom, hogy az-e pedig nem egyszer vittem végig. Pheiring olyan kedves velünk, hogy ad nekünk egy társat: Xanát, aki belénk költözik és csak mi halljuk amit mond. Ez egy démon nő, aki beleszeret Sareth-be, de ezt később. Mikor beérünk Stonehelm-be, egyből megtámadják a várost a Nekromanták. Ilyen... hullaevők meg élőhalottak. Nekünk le kell győznünk egy hatalmas küklopszot. Ha megtettük, keressük meg Leannát: Pheiring lányát (itt bonyolódik a szerelmi történet majd :D ) és innen kezdődnek a nagy kalandok.

A játék egy Counter Strike Source motor továbbfejlesztett verziójával működik. A menü ugyanolyan, és jól optimalizált (mármint a játék nem a menü). Bár az én monitorom most egy régifajta tv-alakú valami, ami olyan sötét mint az Amnesia: Dark Descent világa. Visszatérve a motorhoz: a játék egyik legszebb eleme a látványvilág. És végre egy olyan játék, amivel nem kell majdnem hogy hozzásimulni az ellenséghez, hogy lekaszabold, hanem a kard távolságában is megkaphatja a magáét. És ugye ami az ilyen fajta játékokból ki nem maradhat: az a szintlépések és a tapasztaliati pont szerzések (XP).
Az elődjének volt egy egészen eredeti és meglepően tetszetős módja a varázslatok elkészítéséhez. Ott rúnaköveket kellett gyűjteni és a benne lévő sárga jeleket kellett Paint szerűen kirajzolni a képernyőre. Elsőre bonyolultnak hangzik, de eléggé könnyű és időnk is van rá. Ja hogy én a Dark Messiah-ról írok!!!!!!!! Nos itt a szokásos dolog, megnyitjuk az inventory-t, kiválasztunk egy varázsigét és bum! Jó, persze ez is megoldás, de a paint módszer jobban hagzik nem? Na mindegy, ez az én bajom.

Csodálatos!
Amin elakadt a lélegzetem, az a környezet. Esküdni mernék, hogy a Dark Messiah látványvilága talán még a Witchernél is jobb, de... kinek a pap kinek a papné. Az esti város, az Orkok temploma, a sziklák falára épített házak, a pókok barlangja, vagy csak a gonosz varázsló palotájára gondolok, azt mondom már megérte vele játszani (mondjuk akkor nem is írnék róla tesztet). Ellenfeleink is nagyon jók egyaránt harcban és MI-ben. Jó, néha van egy-két baki, de nagyon ritka. A harcról feljebb írtam picit, de nem is említettem, hogy ellenfelünk képes védekezni, pajzs mögé bújni. Azt sem említettem, hogy a pályán szinte majdnem mindenhol a falon kiálló tüskék vannak vagy pedig csapdák, amik arra várnak, hogy kibiztosítsuk őket (elvágjuk a kötelet), így is megkönnyítve dolgunkat ellenfelünkkel szemben.

Problémák? Hááááááááááááááát.......

Nem igazán van. Egyetlen nagy buggal találkoztam, de az annyi volt, hogy másztam fel a láncon, ami lengett közbe és beépültem a falba, így tölthettem be a mentésem.

Történt egyszer....

A játék történetét már tudjátok ugye. Viszont aki még nem játszott vele és meghozom a kedvét annak elmondom, hogy a történet nem egy szálon fut végig! Befolyásolhatjuk a történet közepén és a vége felé is, és persze néha találkozunk választható küldetésekkel is. Amit a legjobban imádtam benne, hogy ez egy belső nézetű játék, ahol nem gépkarabélyt kell bámulnom, hanem kardunkat és pajzsunkat, és hála istennek nem egy ilyen Quake-féle történet stílusa van, hogy megyünk és ölünk azt jó éjszakát. Lesznek elgondolkodtató feladatok, és persze azt is meg kell terveznünk, hogy miként távolítsuk el az ellenségünket úgy, hogy minél kevesebb sérülést szenvedjünk vagy ha épp társunk is velünk tart, ne öljék meg.

Összesítve

Nem nagyon volt olyan játék, amit egy huzamban végigvittem volna. Volt, hogy azon kaptam magam, hogy lement a nap és reggel kezdtem az egészet. Nagyon tetszett a Dark Messiah, úgy ahogy az elődje, az Arx Fatalis. Persze csak ajánlani tudom mindenkinek a Dark Messiah-t, de nagyon ajánlom az Arx Fatalis-t, ha nagyobb izgalom kell.