Mortyr negyedjére

A City Interactive nem igazán cseng jól a számítógépes játékok berkeiben. Nagy népszerűségnek örvendő bloggerünk eme alanyom első részét részletesen ki is vesézte, melyben sötét, és unfair játéknak titulálta. Azóta ez a játék a 4. részét élte meg, melyet most górcső alá veszek.

Még mielőtt a játékra térnék, külön szót érdemel az elnevezése. Láttam Már Mortyr 4 néven, máshol Operation Thunderstorm (Villámcsapás hadművelet), máskor a kettőt összemosva. Egyszóval az eladhatóság érdekében nem szégyellik a játék nevét változtatni.

Hogy a főhősnek és a játéknak pedig mi köze van Mortyrhoz, azt nem tudom, mivel a küldetésünk során sehol sem említik… De azért Mortyr… 4.

A játék egy tipikus FPS, sok újat nem tartogat számunkra. A sztori fiktív, számomra abszolút pozitívum, hogy ebben egy kis újdonság mutatkozik. SAS deszantosként az ellenséges vonalak mögött el kell tenni láb alól a Harmadik Birodalom fő vezetőit, név szerint: Hermann Göring, a Luftwaffe vezetője, Joseph Goebbels propagandaminiszter, és Heimlich Himmler Gestapo főnököt. Ha már itt tartunk, ennyi erővel Hitlert is megölhettük volna a végén nem?

Természetesen célunkat a Wermacht nem hagyhatja beteljesülni, hiszen ezzel elveszítené a Birodalom a háborút, amit valljuk be, nem engedhet meg magának.

A sztoriban helyet kap egy bizonyos informátor is, akit meg kéne találnunk. A probléma ott kezdődik, hogy később maga Himmler össze-vissza boxolja, majd eltűnik a süllyesztőben. Volt, nincs. Akkor meg mi értelme volt belerakni?

A játék a jól ismert Fear engine-t használja, ami szerintem elég jó választás volt a készítőknek. A grafika nem egy mai darab, de azt sem mondhatjuk rá, hogy elavult lenne. Szerintem szép, emellett a készítők jól optimalizálták a játékot. A program akadály nélküli futáshoz 2 GHz-es processzort kér, mellé 512 MB RAM-mal kell rendelkezni (Vista esetén 1 GB), valamint 3 GB szabad helyet igényel. Videókártya terén a Geforce FX5700, vagy a Radeon 9700-al kell rendelkezni 128 MB RAM-mal.

Aki meg sír mert nem Crysis szintű, az tehet számomra egy szívességet…

A játékot 3 nehézségi szinten lehet élvezni. Itt nagy hibát követtek el készítők, ugyanis nincs nagy különbség a szintek között, a kezdők is nyugodtan bemelegedhetnek a közepes fokozattal, majd nyomhatják eggyel feljebb. A veterán Rambók pedig egyenesen röhögni fognak az ellenségen, olyan szánalmasan könnyű lesz elintézni őket.

No nem az MI-re gondolok itt, bár ott is akadnak hibák. Elsősorban a fegyverekre céloztam, melyek messze elszálltak a valóságtól. Úgy látszik a Citys játékokban úgymond „kötelező tartozék” egy csodafegyver, mellyel minden probléma nélkül végig lehet menni a fél hadseregen.
Ebben az esetben a csodafegyver a kispisztoly (Luger P08) lesz. Stílusomat tekintve én a lesben várakozós, orvlövészes, csendesen osonós kategóriába tartozom, de itt én is nyugodtan vonulhattam vele szabadon, nyugodtan. Bizony ám, míg a szerencsétlen Wermacht sorkatona a legnehezebb fokozaton egy fél tárat belém lő az MP40-nel, addig jómagam egyetlen jól célzott lövéssel leteríthetem (akár a pálya másik végéből). Számomra csak a virtuális szemem fog vérvörösen villódzni (egy kicsit).

Képzeljük el, ha nem a Lugerrel a kezünkben, hanem a legerősebb fegyverrel, az StG 44-essel vonulunk. Nos, röviden így jellemezném: Link

A többi fegyver nem sok említést érdemel. Az MP40 sebzése átlagos, viszonylag nagy szórással a Stennel egyetemben. A Kar98-as szintén hasonló módon működhet, mint a Luger, de az utántöltés lassúsága miatt itt a csodafegyver kategóriát nem érdemli ki. Távcsöves változatával is találkozunk, aminek semmi értelmét nem láttam, mivel nagy térben amúgy sem fogunk mozogni.

Helyette szűk folyosókon fogunk inkább haladni. Itt említeném meg a játék egyik legnagyobb pozitívumát, a pályákat. A földalatti bunkerektől kezdve a sírkamrákon át a rakétagyárig megfordulunk, ami így leírva nem tűnik változatosnak, de az élményfaktort tekintve valamit jól éreztek a programozók. Klausztrofóbiánk nem lesz, de egy cseppnyi bezártság érzés a bunkerben, vagy egy kis borzongás a sírkamrákban garantált. Melyik II. VH-s játék nyújt hasonló élményeket?

Az MI, ahogy korábban említettem, eléggé hullámzó teljesítményt produkál. Volt már, hogy a fritz orra előtt voltam és még akkor sem vett észre, de arra is akadt példa, mikor 4-5-en komplett hadmozdulatokat hajtott végre ellenem (1-2 ember elterelte a figyelmem, addig a többi mögém osont és küldött a másvilágra).

Összesítve a játék olyan, mint egy közepes tanuló, aki próbál jókat is mondani a jobb jegy érdekében. Néhol előrukkol egy-két izgalmas, és dicsérő dologgal, de a 4-eshez több kell. Éppen ezért egy 5-ös skálán egy erős közepest, némi jóindulattal ¾-re értékelem. Egyszer játszós kategória, de némely pálya hangulata, és a németek szétlövése miatt én megtartottam.

Ami tetszett:
- hangulat
- grafika
- Panzerfausttal Göringet levegőbe repíteni
- Luger, mint csodafegyver
- SturmGewehr 44 a Terminátor módhoz
- multiplayer

És ami nem:
- A bugtener kifejezés túlzás rá, de hibák akadnak bőven
- Luger, mint csodafegyver