Ferde Tony balladája - GTA IV: EFLC teszt II. rész (Xbox 360)

Ha azt mondom, hogy Rockstar Games, akkor rögtön mindenkinek a Grand Theft Auto (klasszikus rövidítése: GTA) jut az eszébe, ez nem kérdés. Jómagam már óvodás koromban megismertem a GTA-t. Ez a 2000-es évek elején történt, mikor kezdésképp a Grand Theft Auto II-vel nyomultam. Ezután minden jött a maga útján: 2. osztályban (2006-ban) a San Andreas, 3-4 osztályt tapostam (2007-2008), mikor a Vice City-vel játszottam. A GTA legelső része, a Grand Theft Auto III és a IV (alapjátéka) valamiért kimaradtak az életemből. Na de térjünk a lényegre. Ma a Grand Theft Auto: Episodes From Liberty City-t fogom elemezni. Ez lesz a második része, ugyanis másfél évvel ezelőtt szintén ezt veséztem ki. Igaz, akkor a játékról szóló általánosságokat, és a játékon belül a The Lost and Damned-ről írtam. Nagy unatkozásomban végül rávettem magam, hogy a másik résszel is játsszak. Méghozzá ma sor kerül a The Ballad of Gay Tony-ra (röviden: TBoGT) is. Ez egy kiegészítő teszt, tehát arról is írni fogok, amelyek kimaradtak az előző tesztből. Ebben a részben bizony van exkluzív kínálat: több olyan autót is megtalálunk, amik még az alapjátékban sincsenek benne. Természetesen erre is ki fogok térni, és most nézzük meg mennyire sikerült jól a GTA IV: ELFC, TBoGT része.

De ki(k)ről is van szó?

A főszereplő Luis (Fernando) Lopez dominikai (latin-amerikai) bevándorló, aki kábítószer kereskedelemmel foglalkozik a városban. (Egyébként a való életben is így van: USA-ban a legtöbb drog a Dominikai Köztársaságból jön [ezt dokumentumfilmekből tudom]). Az anyja, Adriana Yanira Lopez két utcával arrébb lakik Luis-tól. Jobbkeze, az egyik legjobb barátja "Gay" Tony Prince, aki diszkókat üzemeltet Liberty City-ben. Egyébként mély zsebű barátunk a kiegészítő címszereplője. Továbbá olyan fontos szereplőkről beszélhetünk, mint Yusuf Amir, aki olajmilliárdos arab üzletember. Saját helikoptere és luxusautója is van (ezeket igénybe is vehetjük, ha akarjuk). De nem hagyhatjuk ki Armando Torres-t és Henrique Bardas-t sem, akik a bajtársunk és ha szórakozásról van szó, ők mindig ott vannak mellettünk (bővebben később). Keresztnevük kezdőbetűivel becézik egymást (így: A.,H.,L.). És most lássuk a játékról és játékmenetről szóló általánosságokat.

A játékról

Hát nem tudom melyik fejlesztő álmodta meg, hogy csilivili rózsaszínben tündököljön a betöltőképernyő, annak felirata, a küldetések útvonala és a térképen szereplő kevés ikon. Mintha lányoknak készítették volna ezt a részt, de mindegy, el fogok tekinteni ettől. Most ezt kell szeretni.
A küldetések a San Andreas-hoz, és a Vice City-hez képest is könnyebbek. Szinte semmi nem megy időre, nincsen visszaszámlálás, sehova sem kell sietni például életet menteni. Lazán, lassan, nyugodtan végigcsinálhatjuk az egészet. A küldiket nagyobbrészt Tony-tól, Yusuf-tól és Anyukánktól kapjuk. Logikus, hogy az utóbbitól nem fogunk kapni drogos, meg öldöklős megbízásokat. A küldetések többsége (szerintem még ez is enyhe kifejezés) lövöldözésről szól és persze ne feledkezzünk meg karakterünk üldözési mániájáról sem. Ez persze nem baj, sőt, ettől lesz lényegesebben könnyebb egy-egy megbízatás. Pár főküldetésben szórakozóhelyekre fogunk menni, ahol megcsillogtathatjuk a tánc tudásunkat, és bebizonyíthatjuk, hogy mi vagyunk a parkett ördöge. A diszkókban nem sajátos mixek mennek, hanem a rádióban lejátszott zenék (ezalatt nem elektro számot értek). A GTA IV. részében már nem kell kilométereket vezetni sem, hogy küldetéseket csináljunk. Igénybe vehetjük azt a luxust magunknak, hogy taxival menjünk az adott küldetés helyszínére. De még egy-egy megbízatás közben is használhatjuk, ha egyedül van a karakterünk és az a feladatunk, hogy menjünk el X helyre. Ha esetleg sikertelenül végződik valamelyik küldetésünk (bajtársunk halálesete vagy egy feladat rossz teljesítése miatt), akkor egy üzenetet fogunk kapni a mobilunkon keresztül, hogy szeretnénk-e az adott missziót az ellenőrzőponttól újrakezdeni. Ha teljesítettük a küldit, akkor egy színes eredménytábla fog kijönni, amiről leolvashatjuk például, hogy mennyire teljesítettük jól az adott küldetést (ezt %-ban kapjuk meg). A TBoGT-ban láthatjuk előző részek főszereplőit, Niko Bellic-et és Johnny Klebitz-et is egy átvezető videó erejéig. Nem ők a játék főszereplői, így rájuk jóval kisebb feladat hárul.
Az átvezető videók (cutscene-k) és a párbeszédek is eszméletlenül jók, igaz, néhol lehetnének hangsúlyosabbak is, de ez nem nagy probléma. Nagyon jól sikeredett Yusuf arabos akcentusa, de külön kiemelendő, hogy néhány taxisofőr spanyol akcentussal beszél, amit a The Lost and Damned-ben nem tapasztaltam.
A küldetések kijátszási ideje 8-12 óra. Ezt természetesen feltornázhatjuk, ha a mellékküldetéseket is megcsináljuk.

Három fajta mellékküldetés közül választhatunk. Megtaláljuk a bázisugrást (Base Jumping), a drogháborút (Drug Wars) és a triatlont (Triathlon). Az ejtőernyős ugrás szintén nagy újítás (a TLAD-hoz képest). Helikopterekből és épületekről ugorhatunk le, ami nagyon jó móka (persze ezeket küldetéseken kívül is megcsinálhatjuk, csak ejtőernyőre kell beruháznunk). Egy céltáblára kell érkeznünk (landolnunk) ahhoz, hogy a pénzjutalmat is megkaphassuk.
A drogháborúk nekem személy szerint jobban bejöttek. A konfliktusokban velünk tart a korábban említett Henrique és Armando is. A háborúknak több fajtája is lehet: például van, mikor egy droggal teli autót kell ellopni. Persze ilyenkor vigyázni kell, és szigorúan csak az utasokra szabad célozni, mert épp utána mi fogjuk elkobozni azt a kocsit. Természetesen nem csak autókat fogunk lopni, hanem kamionokat és csónakokat is. Én az utóbbit utáltam, mert egyszerűen ott semmilyen fedezék nem volt. Olyan szituációval is fogunk találkozni, mikor először a drogdílereket kell sorra kilőni, majd egy csomagot kell felvenni. Az ellenségeink ([Artificial Intelligence, röviden: AI, ami magyarul] mesterséges intelligenciának hála) mindig fel próbálnak tartóztatni minket kisebb-nagyobb sikerrel. Ha épp hazafelé tartunk a kábítószerrel, akkor autóval fognak utánunk eredni. Itt szintén egy nagyobb újítással találkozhatunk. Ha még valaki emlékszik a San Andreas-ra, az tudja, hogy amikor nagy bandát szedtünk össze, akkor nem tudtunk 3-nál több embert autóval vinni, és ők nem jöttek utánunk. Ez szintén orvosolva lett. Tehát ha nagyon menteni akarjuk a bőrünket, akkor kocsiba szállhatunk, és elhajthatunk. Pár pillanat múlva megpillanthatjuk az autónk mögött a barátainkat. 50 drogháborút kell teljesítenünk, de később is elérhető lesz ez az opció. Ha folyamatosan és sikeresen teljesítjük ezeket a feladatokat, akkor cserébe fegyvereket fogunk kapni, amik elérhetők lesznek az otthoni nappalinkban. Mint tudjuk, a drognak nem olcsó az ára, így egy háború végeztével akár 20000$ is bezsebelhetünk (ami 100-szor több, mint a bázisugrásnál). Minél többet csinálunk meg, annál nehezebb lesz a feladatunk. A vége felé találkozhatunk már olyan helyzettel is, mint például rázd le a rendőröket kamionnal, négyes körözésnél, ami már nem kis feladat.
A triatlon-t ne hasonlítsuk össze a valódi triatlonnal. Ugyanis itt nem úszni, kerékpározni és futni fogunk, hanem legelőször ejtőernyőzni, később csónakkal, majd autóval kell szembeszállni az ellenfelünkkel. Az ejtőernyőzésnél az a lényeg, hogy mindig a csónakra érkezzünk. Bár nekem az a taktikám, hogy amikor a csónak felett vagyok, akkor kiengedem az ernyőt. Ezzel a módszerrel a 4. helyről hirtelen az 1. helyre ugorhatunk. Ezután a csónakot kell beindítani: a rózsaszín, átlátszó oszlopok lesznek az ellenőrzőpontok. Miután végeztünk és partra vetettük magunkat, 4 autó közül választhatunk. Az autókba nitro van szerelve, amit (csak a versenyeken) használhatunk. Ha megnyerjük a versenyt +1000$-ral gazdagabbak leszünk.

Lesz néhány olyan bolt, amely az elejétől fogva elérhető lesz. A küldetésekkel erre nem fogunk tudni rásegíteni, maximum csak akkor lesznek a további helyek hozzáférhetőek, ha rábukkanunk például a benzinkút melletti autómosóra. Ezután már ezt is mutatni fogja a térkép. Véleményem szerint ez is egy pénzpazarlás, mert például ha kivisszük az autót egy tengerpart melletti salakos helyre, és még ott órákat driftelünk, akkor sem lesz Dirt (Codemasters által készített sorozat) módon retkes a konzervdobozunk. Az autótisztításon kívül jelen van (a TLAD-hoz hasonlóan) a Burger Shot, az Internet Kávézó, a Heli Tour, a Pay 'n' Spray (autófestő műhely) és az Air Hockey (léghoki). Az Air Hockey nem csak a léghokit foglalja magába, hanem például tudunk ott bowlingozni és hamburgert enni is. Természetesen jelen vannak újdonságok is. Ilyen a golf, a Liberty City (röviden: LC) Cage Fighters és a Club Management (szórakozóhely). Golfnál nincsen semmi különös, amit el kell mondjak. A Liberty City Cage Fighters egy aréna, ahol egymást verik a felek. Karakterünk fehér izompólóban van, nincsen bíró, viszont hatalmas a nézőközönség és a zaj. Kick-bokszhoz, de leginkább egyszerű verekedésre hasonlít. A verekedések menetre vannak osztva. Egy menetre három verekedő jön ki, akiket ki kell ütnünk. Minden egyes menet végén megkérdezi tőlünk a gép, hogy szeretnénk-e tovább folytatni a verést (amiért ráadásul fizetnek). Minél tovább verekszünk, annál nehezebb lesz az ellenfelünket kiütni. Míg az elején egy kapucnis férfi ellen küzdöttünk, addig a végén baseball-ütő és/vagy kés is lapulhat riválisunk kezében. A lényeg, hogy soha ne hagyjuk, hogy üssön az ellenfél. Ne vigyük túlzásba a bunyót, mert az is előfordulhat, hogy kiléphetünk a ringből, amiért kizárás jár. A Club Management mint említettem, egy szórakozóhely a városban, mely Maisonette 9 néven fut. A bejáratnál azt olvashatjuk, hogy "Members only" (azaz csak emberek léphetnek be). Őszintén szólva, nem is gondoltam volna, hogy valaki háziállatot is visz a diszkóba vagy ez lehet a nagydarab bengáknak szól?

Ha esetleg lógni szeretnénk (Hang out) Henrique-vel és Armando-val, akkor több választási lehetőségünk van (ezek terén). Ezeken kívül velük elmehetünk dartsozni, étterembe menni de nekem a legjobban a kocsma tetszett. Odasétálunk a bár bejárata elé és (átvezető videók nélkül) a következő pillanatban egy matt részeg társaságot pillanthatunk meg. Nulla egyensúly, minden 3. másodpercben a földön fetrengünk és nem tudunk fegyverrel célozni meg verekedni sem (az lett volna igazán jó). Ettől függetlenül én mindig hatalmasakat röhögök ezen. Ez idő alatt ha elfordulunk valahova, akkor behomályosodik a kép (ettől mondjuk nem röhögőgörcsöt, hanem szédülést lehet kapni). Fokozta volna az élményt, ha közben a párbeszédek azért részegesen hangzottak volna el, de ez nem nagy probléma. Ha akarjuk, ittasan autóba is ülhetünk. Ez szerintem nem nagy cucc: a lényeg, hogy teljesen homályos lesz a kép, illetve a sofőr nem tudja egyenesben tartani a kocsit. A rendőrök üldözőbe vehetnek, de még kecske részegen is pár másodperc alatt lerázhatjuk őket. Az a nagy kár ebben, hogy az egész körülbelül 30 másodperc alatt le van tudva. Ha máshova szeretnénk menni, akkor szintén nincs átvezető videó (cutscene), és olyan érzése van az embernek, mintha misem történt volna. Így a kocsmán kívül nem érdemes más útvonalat választani.

A motorok nem játszanak lényeges szerepet ebben a részben, csakúgy a kamionok és a buszok sem. Leginkább autók mászkálnak ide-oda, vannak buszmegállók is, de sajnos csak dísznek. Az egyetlen tömegközlekedés, amit használhatunk az a metró (ami szintén nagy újítás). Mint mondtam az első bekezdésben, itt jelen van exkluzív felhozatal (tehát amiket nemhogy a The Lost and Damned-ben, de még az alapjátékban sincsenek benne). Az előző részben említettem, nincsenek licenszelve az autók, így a tragacsok valódi énjéről is csak találgatások folynak. Leginkább az autókat az elejéről (lámpa, hűtőrács; szerencsés esetben a hátuljáról is), és maga a kocsi formájáról ismerhetjük fel. Exkluzív, guruló doboz a Sierrano (Mercedes-Benz M-osztály), az F620 (Maserati GranTurismo), a Bullet GT (Ford GT), a Super Diamond (Rolls Roys Phantom [Yusuf autója is ilyen, csak neki lenyitható tetejű]), a Tampa (Ford Mustang 1964-1973), az APC (tank gyorsabb és gyengébb változata) és a Buffalo (új Dodge Challenger, ami ugyan FBI-os autó és mindegyik részben megtalálható, de a TBoGT-ban mi mellé a tuningolt változatát is megkapjuk). Ha szeretnénk valamelyik autót (a Super Diamond-on és a Tampan kívül), akkor megkaphatjuk Henrique-től, ha felhívjuk őt. Barátunk éppen oda fog jönni, ahol mi vagyunk. Csalások nélkül rátalálhatunk a Comet-re (Porsche 911) és a Turismo-ra (Aston Martin DB7). A TLAD-ban ugyanis ezeket csak a fent említett módszerrel kaphattuk meg. Az Infernus (Lamborghini [leginkább] Murciélango) szintén egy újdonság volt számomra, ami szintén nem kapott helyett a másik részben, és a csalás módszerével sem tudtuk megszerezni. Nekem a kedvenc autóm a Sultan RS változata (előbbi a normál Subaru Impreza; az agyontuningolt, RS verziója pedig Subaru Impreza WRX).

A járgányok hangja között nem észleltem lényegesen különbséget. Van körülbelül 5-10 hang, ami ugyanazt a teljesítményt nyújtó tragacsok között ismétlődik. Mivel a játékban nincsen tuningoló műhely, ezért néhány sportverdát jobb ha eltulajdonítunk és beparkolunk a ház elé. Egyébként garázsunk sincsen: ezt a fejlesztők úgy oldották meg, hogy van egy sárgázott parkolóhely, ahol lekapcsolhatjuk a gyújtást az autóban.
A járművek pedig nagyon lassúak, de olyannyira, hogy hátrafelé tolatva is megelőzzük őket. Ha piroson hajtunk át egy kereszteződésben, akkor az autóvezetők dudálni kezdenek nekünk, a rendőrök pedig (már ha ők is ott vannak) elkezdenek a szirénájukkal játszadozni (vagy nem is tudom, hogyan mondjam el, mert ez így elég furcsán hangzik). Újítások közé sorolható még a GPS is. Amikor kijelölünk magunknak egy tetszőleges helyet Liberty City-ben, akkor a térkép a szabályos útvonalat fogja mutatni. Ehhez párosul (a női vagy férfi) mitfárer (vagy nem tudom, minek mondjam), aki méter és km helyett, yard-ot és mérföld-öt használ.

A fegyverek között is vannak újak, vannak régiek. Újdonság volt számomra (vagy legutóbb a régebbi részekben volt jelen) az Auto Shotgun, az M249 (!egy tárba 200 töltény fér bele!), a Gold SMG, az időzített bomba és az Assault SMG. Persze az előző részek fegyverei is benne vannak, nem kell tartani ettől sem: pisztolyok, gránátvetők, gépfegyverek, dinamitok, páncéltörők és még sorolhatnám. Ráadásul minden fegyvernek különböző hangja van, ami bizony nagy pozitívum. Fegyvereket másik bajtársunktól, Armando-tól kérhetünk (hozzáteszem, cserébe pénzt kér). Tőle kaphatunk más extra cuccokat is például ejtőernyőt. Ha lövés közben a célzott kör fokozatosan nő, akkor az azt jelenti, hogy a stukker pontatlan. Amikor egy emberre szegezzük a fegyvert, akkor mutatja a kör körül az adott, másik ember életét.
A többjátékos módban (multiplayer) nem játszik rengeteg játékos, és rá is jöttem, miért nem: a TLAD és a TBoGT szerverek teljesen el vannak különülve egymástól. Ezt nem tudom, hogyan képzelték el a fejlesztők, de ők tudják. A játékosok leginkább Free Mode-ban (Szabad Kóborlás) játszanak, ahol lehet egymást szivatni.

Összességében/Értékelés

Ezzel teljes egészében befejeztem (Fight Night: Champion-hoz hasonlóan) a Grand Theft Auto: Episodes From Liberty City elemzését. Összességében elmondhatom, hogy jó játékot kaptunk. Nem fogom most a pozitívumokat, és a negatívumokat felsorolni, mert az előző részben ezt már megtettem.
(Egyelőre nem ruházok be GTA V-re.)

Köszönöm a figyelmet!