Akció, pusztítás, kaszkadőr jelenetek... Kell még több?

A Just Cause 2 egy akciókkal dúsított Sandbox játék, amivel órákig képes az ember játszani. Látványosabb egy akció filmnél, és a táj is szemet gyönyörködtető.

A Just Cause 2 egy sandbox játék, amit 2010-ban az Avalanche Studios és az Eidos Interactive
jelenített meg. Nem mondom, hogy valami hatalmas durranás volt, én is csak véletlenül találtam
rá, nem vert akkora vizet, mint a sandbox játékok egyik koronázatlan királya a GTA, de hogy
őszinték legyünk szerintem a Just Cause 2 jobban megérdemelné a királyi címet, mint egy GTA.
Persze ez részben magán vélemény, mivel nekem jobban bejönnek a nyílt akciók, mint az alvilági
bandázás, inkább a kaszkadőrmutatványokat űzöm, minthogy a Hot-Dog árusnál vásároljak. De
milyen is ez a Just Cause 2? Egy szóval könnyen jellemezhető: Megunhatatlan (na, jó azért
vannak még több szavak, amik ráillenek például a gyönyörű, a felülmúlhatatlan és még minden
más dicsőítő jelző ráillik). Sose volt olyan, hogy amiatt hagytam volna abba a játékot, mert
unalmassá vált, vagy épp nem történt semmi. De amikor nem történik semmi, akkor se lehet
megunni, mert ilyenkor van időnk a tájban gyönyörködni, ami egyszerűen megfog és oda vonz.
Magát a játékot nem mondanám kidolgozottnak, hiába a csodaszép tájvidék, az autók például
egyenesen rondáknak mondhatók a természethez képest. Bár az olyanokat mint én, akiknek
annyira nem számít grafikai kidolgozottság, azoknak persze semmi gondja sem lesz az ilyennel
(bár azt megjegyezném, hogy nekem személy szerint egyedül a táj és a látótávolság
kidolgozottsága számít, ami persze ennél a játéknál csillagos ötös). Összességében az Avalanche
Engine 2.0 rendesen kitesz magáért. 2010-ben persze ennek a grafikai hatalmasságnak
köszönhetően talán nem futott minden gépen, de ma már egy középkategóriás gép közepes
beállításon lazán elviszi, bár maximális grafikai beállításon rendesen izzanak azok a
videokártyák. Na de térjünk is rá a történetre. Az egész játék a Dél-kelet Ázsiai Panau szigeteken
játszódik, ahol az elnököt meggyilkolták. Mégpedig nem más, mint maga az elnök hatalomra
vágyó fia, aki átveszi apja helyét az elnöki széken, és meg is kezdi a diktátorosdit a kis szigeten.
Az emberek rettegnek, nem tudják mikor viszik el, egyszóval el tudjátok képzelni mi lehet a
helyzet. De ekkor jövünk mi.

Mivel Panau úgynevezett U.S. Friendly (tehát Amerikai szövetséges), így ők elküldik egyik
legügyesebb, legszívósabb CIA ügynöküket (itt ne feketeöltönyös napszemüveges emberre
gondoljunk, hanem egy vérbeli katonára) Rico Rodriguezt (akinek kételkedek kicsit Amerikai
származását illetően, de ez csak saját vélemény), hogy járjon utána a dolgoknak, de először is
meg akarja találni régi mentorát, Tom Sheldont, de őt meg is kell valahogy találni, ami nem
olyan egyszerű. És itt jön képbe a 3 banda. Mindhárom banda a kormány ellen küzd, de persze
mindegyiknek meg vannak a saját céljaik. Elsőként a Roach-oakt említeném, meg akik egy
szervezett bűn szindikátus. A Reapers viszont egy kommunista munkás párt, akik nagyban
harcolnak Panau függetlenségéért, és végül Ular Boys, ami nem akar látni semmiféle külföldi
szervezetet, céget a szigeten. Szóval ezekhez a pártokhoz kell csatlakoznia Rico-nak, hogy
megtalálják Sheldon-t, cserébe ő segít nekik elérni céljukat. De nem akarom ellőni a poént, akit
jobban érdekel a story az játsszon vele, vagy nézzen utána.
A játék egy TPS, tehát Rico-t hátulról látva irányítjuk, a kamerát teljes 360 fokban elforgathatjuk
anélkül, hogy az emberünk is vele forogjon, így közelebbről is szemügyre vehetjük. Nem tudom,
hogy kinek volt már ilyen, de veletek előfordult már olyan, hogy egy akció filmet megnézve, -ahol
a hős égő autókból ugrál, zuhanó repülőkről repülőkre ugrik, és még rengeteg hasonló
kaszkadőri jelent található- azon ábrándoztatok, hogy milyen jó lenne egy számítógépes játék, ahol ennyi kaszkadőr lehetőségre van lehetőség? Hát akinek volt és nem találta meg a
gondolataiban lévő játékot, akkor mondom nekik, hogy tessék, itt van, a neve: Just Cause 2. És
igen, hősünk, Rico tényleg egy ilyen figura, egy igazi Actionman, aki égő autókból ugrál, zuhanó
repülőkön szökdécsel és hasonlók. Persze, itt lehet az gondolni: "Eléggé szürreális, mivel egy
ember nem képes ilyenre."

Hát éppen ezért segítségére van a kezére erősített "szigony" (vagy tudom is én minek
nevezzem), amit ha kilő egy megadott szilárd felszínre, akkor szó szerint oda röpül. Így például ha
nem akad épp kéznél egy helikopter és egy magas hegyre kellene feljutni, akkor könnyedén
megoldható a mi kis problémánk. Persze csak limitált távolságra tudjuk kilőni. De a gyors
utazáson kívül még rengeteg mindenre használható. Fegyverként és jól szuperál, közelharcban
meggyepázhatjuk vele az ellent és távolsági fegyverként is jól szolgál, mivel ha egy embert
találunk el vele, akkor azt Rico magához húzza, bár ez nem olyan hatékony, de a háztetőkön lévő
mesterlövészeket elintézhetjük vele, vagy épp ha egy helikopterből lőnek ránk (mármint nem
maga a helikopter tüzel ránk, hanem egy ember, aki kihajol a heliből és úgy tüzel ránk), akkor a
szerencsétlen áldozatot egyszerűen lerántjuk a helikopterből. De ezenkívül használhatjuk vontató
kábelnek is, így mondjuk ha elakad az autónk, csak szereznünk kell egy másikat és az előzőt
kihúzni a bajból. És ebből a szerkezetből adódik Rico "gúnyneve" a Skorpió. És még
megemlíteném a másik nélkülözhetetlen felszerelést, az ejtőernyőt, ami viszont tényleg kicsit
szürreális, mivel nincs is rajta semmiféle zsák ahol tárolhatja, és akárhányszor elhasználható, és
akkor amikor kedvünk tartja (persze ha csak levegőben vagyunk).

Most kicsit a játékmenetről. A játék legnagyobb része arról szól, hogy úgynevezett "Káosz pont"-
okat szerezzünk. Ehhez nem kell mást tennünk, minthogy a Panau kormánynak minél több
borsot kell az orra alá törünk. Például katonai bázisokon rabolunk vagy mondjuk a rendőrségi
autókat, teherautókat és más egyéb járműveket pusztítunk el, egyszóval amin látjuk Panau
jelképét (egy piros alapon fehér csillag) és elpusztítjuk, azért jár a káosz pont. És mire
használhatók ezek a pontok? A káosz pontok négy ágon futnak. Elsősorban a történet előre
haladását segítik elő, mivel a küldetéseknek van egy minimális káosz pont követelményük.
Másrészt ha csatlakoztunk valamelyik bandához (Roach, Reaper, Ular Boys) ott is küldetéseket
old fel, harmadrészt pedig a bandák új erődítmény elfoglalásához is kell. A negyedik
felhasználási lehetőséget kicsit később említem meg. Káosz pontot nem csak pusztítással lehet
szerezni, hanem a sikeresen véghez vitt küldetések is tekintélyesen növelik pontjainkat. És itt
említeném meg a küldetéseket. Egyszerűen fantasztikusak, jól ki vannak találva, látszik, hogy
van benne fantázia. Bár fellelhetőek olyan küldetések mint például a GTA-ban is, hogy nem
szabad megállni az autóval, vagy egy örömlányt kell elszállítani valahova, vagy esetleg tankot
lopni. Sajnos sok küldetés van, ami szinte ugyanaz, csak mondjuk más emberekkel, vagy épp
más előtörténettel. De mégse unom meg, mert annyi akció van benne, hogy az valami
hihetetlen. Egy GTA-ban lehet, megunnám a sok ismétlődő küldetést, de itt nem, mert itt van
benne akció bőven. De azért itt se minden fenékig tejfel. Vannak küldetések, amik nagyon rövid
idő alatt megoldhatóak. Volt olyan, amit kevesebb mint 1 perc alatt végigvittem. De
összességében semmi kifogásom a küldetésekkel. És kicsit kifejteném a már előbb említett erőd
foglalást. Ha csatlakozol egy frakcióhoz, akkor ők meg fognak kérni, hogy segíts nekik elfoglalni
egy kormányzati erődöt. Ez lehet egy tényleges erőd, de akár kikötő, vagy egy kísérleti telep is.

És mire jók ezek az erődök? Hát kérem alássan, ha mentesz egyet, akkor a legközelebbi erődből
fogod folytatni. És ez a játék egyetlen hatalmas negatívuma. Akárhol vagy akármit csinálsz, ha
legközelebb betöltöd, akkor az egyik erődből fogod folytatni. És ez miért hiba? Azért, mert Panau
szigete gigantikus méreteket ölt (legalábbis játék szempontjából). Nem ismerek más ilyen játékot,
ahol ekkora bejárható terület lenne, ráadásul ennyire kötetlenül (ezalatt azt értem, hogy közben
nem fog tölteni, meg hasonlók). És ha a gyönyörű tájhoz hozzáadjuk a látótávolságot, akkor
egyszerűen az ember nem tud betelni a látvánnyal. Volt rá példa, hogy repülővel azért ütköztem
bele egy hegybe, mivel nem előre néztem, hanem a mögöttem lévő panorámában
gyönyörködtem. A legtávolabbi hegyek, a felhőkarcolók, egyszóval szinte minden tisztán
látszódik. Mint már említettem, nekem a gyengeségem a szép táj és a látótávolság, szóval
részben ez is megszerettette velem a játékot, ha a táj nem lenne ennyire szemet kápráztató,
akkor talán nem is keltette volna fel az érdeklődésem a játék. És amit látunk oda el lehet menni,
nincs az, hogy nem engedi, hogy arra menjünk, még a legnagyobb hegy tetejére is feljuthatunk.
És hogy mennyire változatos Panau szigete, azt még nem is említettem. Található itt minden: a
dzsungeltől kezdve a sivatagon és havasi fennsíkokon keresztül a mocsaras vidéken át, egészen a
betondzsungelig minden megtalálható. Na és ezért baj, hogy ha mentünk, akkor a legközelebbi
erődbe dob minket. Ha például egy távoli pontra kell menned, (hova akár repülővel és 10 percet
kell repülnöd), de hirtelen abba kell hagynod a játékot, akkor bizony lehet, nem épp a
legszerencsésebb helyen fogsz kikötni. De azért nem kell mindjárt kétségek közé esni. Most
hozom szóba a káosz pontok negyedik felhasználási lehetőségét, a Fekete Piacot (amit
barátunk, Tom Sheldon üzemeltet). A Fekete Piacon kérhetünk ingyenes szállítást (persze csak
felfedezett helyszínre), így annyira nem vészes a nagy távolságok legyűrése. Ezen kívül a Fekete
Piacon még két lehetőségünk van.

Kérhetünk különböző járműveket. Rendelhetünk egy egyszerű motort, de akár tankot is,
helikoptert vagy felfegyverzett autót is igényelhetünk. A másik lehetőség az a fegyverek kérése.
Nem mondanám, hogy baromi sok fegyver közül válogathatunk, de azért mindenki válogathat a
maga szájíze szerint. Ha egykezes fegyvert veszünk, akkor lehetőségünk van arra, hogy mindkét
kezünkben legyen egy-egy, és a jobb és bal gombbal szabályozhatjuk, hogy melyikből is lőjünk
(akár egyszerre mindkettőből). A Fekete Piacban még az is jó, hogy akármikor hívhatjuk (bár az
utazós opciót nem választhatjuk akkor, ha éppen üldözőben vagyunk), így bármikor kivághatjuk
magunkat kutyaszorítóból. Ezenkívül még lehetőségünk van fejleszteni a fegyvereinket és
járműveinket is egyaránt. Ehhez különböző ládákat kell összeszednünk, amik Panau szigetén
vannak elszórva. Persze egy fejlesztés nem 1 ilyen ládába kerül hanem 5-be, a következő meg
már 10-be, úgyhogy nem árt megtervezni, hogy mit is akarunk fejleszteni. Viszont a fegyver
hangok nem a legtökéletesebbek. Nem mindegyik, például a Shotgunnak egész jó hangja van,
de a többi fegyver inkább csak puffog, minthogy rendesen dübörögnek. És még megemlíteném a
játék másik gyenge pontját, a fizikát. Ha mondjuk felborulunk egy autóval, akkor az 90%-os
valószínűséggel 4 kerékre fog esni vagy ha túl gyorsan megyün, könnyen irányíthatatlanná
válik, vagy ennek ellentéte, ha hegyre megyünk fel, az autó folyamatosan lassítani kezd. De
ennek a játéknak nem is ez a lényege.
Mit mondhatok el összességében a játékról? Azt, hogy egy pörgős, látványos, akciódús játék, ami
akkor is foglalkoztat, és akarja hogy csinálj valamit, mikor épp az égegyadta világon semmi
dolgod, akkor is pusztítani kell, káoszt okozni. Ja és még nem is említettem a hangokat, ami
szerintem nagyon jól meg vannak csinálva (kivéve a fegyver hangok) a robbanás döreje, vagy
ahogy a hegyekben lövöldözöl és visszhangzik... egyszerűen remek hallgatni. Nem tudom
megállni, ha elmegyek egy benzinkút mellett vagy egy víztározó mellett, hogy szét ne lőjem.
Szóval aki szeret pusztítgatni, szereti az akciót és kaszkadőr mutatványokat, akkor annak ez a
tökéletes játék.
Jó szórakozást kívánok!