5 nép, 1 cél: Calaradia trónja

Mount & Blade egy nagyon realisztikus középkori szerepjáték, amelyet korlátlan ideig tudunk játszani.

A 2008-as Mount&Blade azon játékok közé tartozik, amelyet még mindig nem tudok megunni.
Bármerre is megyek, mindig találok valamilyen újat, de még azt se tudom megunni, mikor
századszorra kell ugyan azt a küldetést megcsinálnom. Szóval milyen is ez a fantasztikus játék?
Egy középkorban játszódó szabad szerepjáték. A szabad szerepjáték alatt olyan RPG-re
gondolok, ami teljesen kötetlen, nincs valami eget rengető története, teljesen szabadon járhatjuk
be a rendelkezésünkre álló világot, és amelyben még a legapróbb cselekedetünk is befolyással
lesz jövőnkre nézve. Mint már említettem a játék középkori, és szerintem a fejlesztők nagyon
eltalálták ezt a hangulatot, a várak, a csaták, a ruha viseletek, egyszóval minden beleillik a XI.-
XII. században. Még a középkor mániás barátom se talált benne hibát, szerinte is nagyon jól és
élethűen ábrázolják a dolgokat. És miről is szól-e játék? Mint már mondtam, nagyon nincs
története a játéknak. Háború dúl Calaridia földjéért, öt nemzetség kívánja meghódítani az egész
térséget. Lényegében ennyi lenne az egész. Calaridia földje bár kitalált terület, a játékban nem
vesznek részt sárkányok, boszorkányok, óriások és más egyéb mágikus lények. Viszont ez a föld
nagyon is változatos. Vannak rajta magas hegyek, több száz kilométeres síkságok, erdők, folyók,
havasok, egyszóval minden mi szem szájnak ingere. Egyedül talán a sivatagos területek
hiányoznak és sajnos ennek köszönhetően az arab népcsoport sem kapott helyet a játékban. És
akkor mégis mely népek csoportjai lelhetőek fel? A játék itt is nagyon eltalálta a középkort, mert
a meglévő öt nép, az ekkor jellemző népcsoportokra hasonlítanak.

Először is megemlíteném a Nordokat. Skyrim kedvelők itt már ki is találhatták, hogy milyen
jellegű nép is ez. Fegyverzetük, páncélzatuk, sőt még némely nemes neve is viking eredetre vall.
Főbb erejük a gyalogság, így várostromokkor nagyon hasznosak, de lovassággal szemben is
megállják a helyüket. Aztán ott van a Swadiaiak. Ezek nehezebb páncélt viselnek, erejük a
lovasság, de számszeríjászaik sem a legutolsók. Én a Nyugat-Európai királyságokhoz (Francia,
Angol) hasonlítanám őket. A másik nép ami még mindig az európai (olyan közép-európai)
haderőkhöz hasonlatosak, azok a Rohdokok. Lándzsásaik utolérhetetlenek, könnyű lovasságnak
vajmi kevés esélyük van ezek ellen. Aztán a kevésbé felszerelt, inkább bőr páncélt viselő népség
a Vaegir. Lovasságuk és gyalogságuk egyaránt ugyanannyira fejlettek, így sík mezőn és
várostromkor is jól tudnak harcolni. Leginkább az éppen alakuló szláv fejedelmekhez
hasonlatosak. És végül az utolsó népcsoport, a kelet sztyeppéiről jövő nomád Khergitek. Lovas
íjászaikat nehéz, sőt szinte lehetetlen utolérni, így jól gondold meg, hogy hogyan viselkedsz
velük. Mondanom sem kell, hogy leginkább a Tatárokhoz, Mongolokhoz hasonlatosak. Ezek a
népek szerepelnek, mondom, egyedül az arabus törzseket hiánylom belőle. Ezek a királyságok,
köthetnek, szövetséget, vagy épp üzenhetnek hadat egymásnak. Persze mindegyik királyság
rendelkezik egy királlyal (vagy a Kehrgitek esetében khánnal) városokkal, erődökkel, falukkal,
nemesekkel, és hogy melyiknek az oldalán akarsz harcolni, az csak rajtad múlik. Na de kezdjük
is az elejétől. Ha még nem ismerjük nagyon a játékot, elvégezhetjük a Kiképzést, ami megtanít
az alapokra, mint például a lovaglásra, íjászatra, és hasonlókra. Ha ezzel megvagyunk,
játszhatunk egy gyorscsatát. Öt különböző gyorscsata van. Egy várvédős, egy várostromlós, egy
faluban játszódó, egy havasi hegyekben dúlót, és egy rónaságon zajlót. Ez persze opcionális,
nem kötelező megcsinálni őket. Na de nézzük is mit tartogat nekünk a kaland játék. Az Új játék
menüpontra menve legelőször is kiválaszthatjuk, hogy női, vagy férfi nemű karaktert szeretnénk
kezdeni. Teljesen mindegy melyiket választjuk, mindkét nem ugyanolyan erős, nincsenek
előnyeik, és hátrányaik a másikkal szemben. Ezután, ki kell alakítanunk hősünk elő történetét,
ami viszont már nagyobb kihatással lesz karakterünk kezdő felszerelésére, statisztikáira.

Olyanok közül válogathatunk, hogy például apánk kovács volt, vagy esetleg elszegényedett
kereskedő. Azután kiválaszthatjuk, hogy gyerekkorunkban mit csináltunk, például
utcagyerekként vagy kisinasként éltünk. Még persze nagyon sok állomást kell elkészítenünk az
életünkbe. Ha ez megvan belépünk a karakter menübe, ahol hősünk statisztikáit láthatjuk. Még
mielőbb jobban szemügyre vennék őket, egy üzenet ugrik elő, amiben kiválaszthatjuk a mentési
módot. Az egyik a realisztikus mentés mód. Ez csak haladóknak ajánlott, vagy azoknak, akik az
élethűség nagyon fontos. Mert ha ezt a mentési módot választjuk, a játék mindenhol, ahol csak
lehet menteni fog. Ha kilépünk egy városból, ha vége egy csatának, ha csak egy párbeszédet
folytattunk egy emberrel, egyszóval mindig elmenti nekünk. Azért javaslom ezt csak haladóknak,
mert a játékban minden karternek egyetlen mentése van, és azt fogja újra és újra felülírni. Szóval
a realisztikus mentési rendszernél nem lehet azt csinálni, hogy például: Jaj elvesztettem egy
csatát, inkább betöltöm újra és nem játszom le. Nem, nem fogod újra betölteni, mivel a csata
végén úgyis mentett már egyet, szóval csak a csata utáni állapotot tudod majd csak behozni. Jó,
azért ezt is ki lehet játszani, a jó öreg Ctrl+Alt+Delete trióval, de ez nem tartozik a játékhoz. A
másik mentési mód a hagyományos, szóval mi tudjuk akkor elmenteni, amikor csak akarjuk.
Visszatérve a statisztikákhoz. Első ránézésre talán kicsit elmehet a kedvünk, a rengeteg
készségtől, de higgyétek el, nem olyan nehéz kiigazodni. Először is: három csoportra vannak
osztva. Első csoport a tulajdonságok, ezen belül van négy perk. Az erő, ügyesség, értelem és
személyiség. Logikus, hogy mindegyik másban fog segíteni, és persze hogy melyik, perken,
alapból, hány pont van, azt befolyásolja, hogy milyen előtörténetet választottunk magunknak.

A második nagyobb csoport a képességek. Ebben már kicsit több, szám szerint huszonnégy perk
található. Vannak benne személyes szintűek, amik értelemszerűen csak ránk lesznek kihatással,
és vannak a sereg szintűek, amik egész seregünket befolyásolják. Nagyon sokféle perk van, a
lovaglástól kezdve a lövő erőn és a fosztogatáson át, egészen a mérnöki képességig. Persze
ezeket is befolyásolja előéletünk. A harmadik csoport a jártasságok. Ezek a fegyver perkek. Minél
több pontot teszel egy fegyverre annál erősebb leszel azzal a bizonyos fegyverrel. Tehát ha
mondjuk az egykezes perkeden 180 pont van a kétkezesen meg mondjuk csak 60 akkor egy
egykezes fegyverrel is nagyobbakat fogsz tudni sebezni mint mondjuk egy kétkezes pallossal.
Ennyi lenne a karakter menü, persze itt még adhatunk nevet is hősünknek. Ezután következik a
kinézet. Nagyon egyedivé tudjuk tenni karakterünk arcát, (mivel csak azt lehet) szerintem több
lehetőség van, mint mondjuk egy Simsben. Ha ezzel is megvagyunk, belevághatunk
kalandozásunkba. Mikor először belépünk Calaradia földjére, akkor a kalandtérképen találjuk
magunkat. Ez majdnem olyan, mint egy Total Warban. Megnézhetjük a bejárható terepet, látjuk
rajta saját illetve mások seregét, persze ez utóbbit csak akkor, ha a közelükben vagyunk. Minket
a kalandtérképen, egy barna lovon ülő lovasként ábrázol, amely mellett egy nagy egy-es szám
éktelenkedik. Ez a szám a seregünk létszámát jelöli meg. Mivel elsőként egyedül kezdünk, ezért
ír csak egy-es számot. És ekkor már azt csinálhatunk, amihez kedvünk van. Na de vegyük
sorjában a dolgokat. Az esetek többségében egy gyakorlótér mellett kezdünk, ahol némi
kiképzést kaphatunk, és felfejlődhetünk kettes szintre is. És itt említeném meg azt, hogy mikor a
kalandtérképről egy helyszínre kerülünk (legyen az gyakorlótér, város, csata) akkor vált a
kameranézet, és személyesen járhatjuk be az adott területet (a WASD gombokkal persze) itt
beszélgetésbe elegyedhetünk az emberekkel, vagy ha csatában vagyunk, akkor persze
apríthatjuk az ellenséget. A játék alapjába véve TPS nézetű, de van hozzá egy FPS nézet is, de
őszintén szólva ez elég bénára sikeredett, mivel, például ha lovaglunk, képesek vagyunk
nyakunkat 360 fokban elfordítani (gondolom ezt azért csinálták, hogy FPS nézetben is teljes
látószöget kapjunk). Szóval visszatérve a kalandtérképhez. Én a gyakorló tér helyett jobban
ajánlom, hogy menjünk a legközelebbi városba, és ott a küzdőtéren fejlesszük magunkat.

Jobban megéri, mivel ugyanolyan szintű ellenfelek jönnek, mint a gyakorlótéren, de az aréna
küzdelem végével (vagy ha téged ütöttek agyon) pénz is dukál nekünk. Mellesleg a városban sok
lehetőség áll a rendelkezésünkre. Elmehetünk a piacra, hogy jobb felszerelést kapjunk, vagy
éppen, hogy túladjunk portékáinkon, de elmehetünk a város helytartójához is (ha jelenleg ott
tartózkodik), hogy némi küldetéssel bízzon meg minket. És igazából már itt az elején érdemes
eldöntenünk, hogy melyik királyság oldalán szeretnénk harcolni. Persze egy nemzetséghez való
csatlakozás, nem annyiból áll, hogy fogod magad, és csatlakozol. Azt ki kell érdemelni. Ehhez
nem kell mást tennünk, mint a kiválasztott nép királyához, elmennünk és tőle kérni
küldetéseket. Minél több sikeres küldetést adunk le annál nagyobb bizalommal fordul hozzád,
amit egy kis csík is jelez, hogy mekkora a bizalom közted és az éppen veled beszélgető karakter
között, mivel nem csak a királlyal vagyunk képesek üzletelni, hanem szinte bárkivel. Ha már van
elegendő reputációd, kétféleképpen is leteheted a hűségedet a király előtt. Szolgálhatsz akár
zsoldosként is, ekkor a király hetenként fog neked fizetséget adni vagy a másik lehetőség, hogy
leadod a hűbéresküt. Ekkor a király ad neked egy falut, ami adózik neked, ezzel juttatván téged
a nagyobb bevételhez. És persze ebben az esetben választhatunk magunknak egy címert. Sajnos
ezt nem tudjuk mi elkészíteni, de nagyon sok fajta címer van, így mindenkinek az ízlését
kielégítheti. Ha elköteleztük magunkat az egyik frakciónál, érdemes a király által küldött,
toborzólevelekre minél hamarabb megjelenni, mert ha nem érünk oda időben, csökkenhet a
királlyal való viszonyunk. Ez néha igen bosszantó lehet, mert van, hogy a térkép egyik végéből
kell a másikhoz odamenned és akkor semmi esélyed arra, hogy idejében odaérj.

És akkor a verbuválás. Sereget szerezni több módon is tudunk. A legelső, és egyben a legolcsóbb
mód, ha faluról falura járva önkénteseket toborzunk. Különböző falukban különböző számú
önkéntes áll mellénk, de van, hogy senkinek sem akaródzik mellénk állnia, viszont a saját
falunkba, mindig akadnak vállalkozó szellemű önkéntesek. Nagyban befolyásolja a későbbieket,
az, hogy milyen királysághoz tartozó faluból toborzunk. Kezdetben minden honnan, csak
parasztok állnak mellénk, de a harcok során folyamatosan fejlődnek. És persze arra
specializálódnak, amilyen nemzetségből származnak. Szóval, ha egy Nord faluból fogadunk fel
parasztokat, azokból biztos nem tudunk nehéz lovasságot kiképezni, ehhez érdemesebb egy
Swadiai faluban keresgélnünk. A másik módja a seregszerzéshez, ha a nagy városok fogadóit
meglátogatjuk. Ebben a módszerben zsoldos katonákhoz juthatunk, amik persze drágábbak,
azonban sokkal felszereltebbek. És itt a fogadóban van lehetőségünk más hősök felfogadására.
Könnyen megismerhetjük őket, mivel nevük van (nem csak annyi például, hogy Veterán Nord
Harcos vagy Zsoldos Lovasság). Ha megszólítod őket, elmesélik történetüket, és a végén
felajánlhatod, hogy lépjenek be a seregedbe. Ezek az emberek azért ilyen különlegesek, mivel
ők ugyanolyan karakterek, mint amilyen például te is vagy. Tehát, ők is szentenként fejlődnek,
ha elértek egy szintet lehetőséged van neked eloszlatni az ő perk pontjait, ezen kívül adhatsz
nekik jobb felszerelést. Szóval akár egy 15 fő csak fejlett hősökből álló sereg simán képes
szétverni egy akár 100 fős ellenséges hadosztályt is. Na és akkor most érkeztünk el a játék fő
pontjához, a csatához. A kalandtérképen haladva, ha meglátsz egy ellenséges haderőt,
lehetőséged van megtámadni azt, de először is utol kell érned, mert ha a sereged és a hírneved
sokkal nagyobb az ellenségénél, akkor az elkezd menekülni, de ez fordítva is igaz, ha kisebb
sereged van az ellenséges hadoszlop üldözőbe fog venni. Tehát ha utolérted, felugrik a
párbeszéd ablak, amivel felszólíthatod a megadásra, vagy akár az ellenség szemébe mondani,
hogy mindenképpen megölöd.

Ha téged támadnak, meg olyan lehetőségek vannak, hogy megadod magad, vagy az utolsó
csepp erődig harcolni fogsz, vagy esetleg megkérdezheted, hogy nincs-e mód a harc elkerülésére,
de az esetek 99,9%-ban erre azt felelik, hogy Hehe, de én harcolni akarok. Ezután egy kis
statisztika jön, melyben leírja a tied, meg az ellenség katonáinak számát. Ekkor lehetőséged van
megadni magad, elindítani a rohamot, vagy esetleg úgy elmenekülni, hogy néhány katonád
fedez hátulról. Ekkor megmenekülsz, de sok katonádat elveszíted. Ha rohamra vezeted őket,
bejön a csata térkép. Ekkor teljes páncélzatban és felfegyverkezve neki rohanhatsz az
ellenségnek, oldaladon a sok hű társaddal. Az hogy mennyi katonád van a harcmezőn (meg az
ellenégnek is) az beállítástól függ. Alapjában a maximum megengedett az 100-as csata méret
(tehát 50v50), de leszedhetjük internetről a Battle Sizert, ami segítségével, akár 1500-as
csataméretet elérhetünk, de ekkor javasolt egy, nagyon erős gép. Volt egyszer alkalmam egy
400v700-as csatára, mit ne mondjak, rendesen lefagyott a gépem, pedig, szerintem nem olyan
gagyi a masinám. De maradjuk az eredetinél. Ha már viszonylag kevés egységünk (vagy az
ellenségnek kevés a katonája) van, akkor érkezik az utánpótlás. Az aprítás nem túl bonyolult.
Bal egér gombbal ütünk, jobbal meg védekezhetünk.

Ha folyamatosan lenyomva tartjuk a bal egér gombot, akkor nem fog rögtön lesújtani, hanem
csak kitartja a karját, így meg tudjuk várni a megfelelő pillanatot, hogy mikor sújtsunk le. A csata
addig tart, míg az egyik fél ki nem fogy az emberekből. Ha ez megtörtént (és te nyertél)
ejthetünk hadi foglyokat. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a csata során, nem öljük meg az
ellenséget, hanem csak agyon ütjük. Tehát, buzogánnyal érdemes aprítani az ellent, vagy esetleg
lovunkkal tiporhatjuk le őket. Fontos tudni, hogy ellenséges nemeseket sose tudjuk megölni,
őket csak hadifogolynak tudjuk be titulálni, de ez se mindig sikerül, mert van, hogy
elmenekülnek. A hadifoglyokat egy rabszolga kereskedőnél adhatjuk el (50 dénár/fogoly), a
nemesekért pedig a megfelelő nemzetség fog majd váltság díjat ajánlani. Persze ezt nem
kötelező elfogadni, de van, hogy a seregünkből is elszöknek. Persze a csaták után
hadizsákmányt is szerezhetünk. Persze a katonák sem harcolnak mindig lelkesen, ebben nagy
befolyása van a harci kedvnek. A harci kedved befolyásolja, hogy mennyi csatát, vívsz, szóval, ha
éppen nem állsz háborúban senkivel (néha előfordul) akkor kénytelen vagy beírni, kisebb bandita
csapatokkal. Még ami befolyásolja a harci kedved, azaz élelem, mivel ennetek is kell. Az hogy
mennyire határozza meg a harci kedv mértéket, az függ az élelemtől is, így például a káposzta
jóval kevesebbet fog adni, mint mondjuk a méz.
Most kicsit a játék kinézetéről szólnék, és a játék egyetlen negatív tényezőjéről. A játék grafikája
egyszerűen pocsék. Egy 2008-as játékról van szó, még ultra beállításon is ocsmány. Ha mondjuk
2005-ben adták ki, akkor azt mondom, nem rossz a grafikája, de így 2008-ban nagyon gyenge.
Szerencse, hogy ez a játék is azok közé tartozik, amiknek a játékélménye ellensúlyozza a
grafika hiányát.
Mit mondhatok összességéről el a játékról? Azt hogy egy megunhatatlan, fergeteges, és
változatos, nagyon realisztikus játékról van szó, aminek a grafikája gyengére sikeredett. Hogy
mikor lehet egy ilyen játékot végigvinni, azt nem tudom, mert én már több éve játszok vele
folyamatosan, ugyanazzal, karakterrel, és még csak egy királyságot sikerült leigáznom, azt sem
teljesen. Egyszóval mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak, meg akik középkor mániások,
azoknak egyenesen kötelező darab.
Jó csatározást kívánok!