Alan Wake teszt

Sokakat izgalomba hozott annak idején, amikor bejelentésre került, hogy érkezik az Alan Wake.
Műfaját tekintve kevés játék van a piacon, de főleg olyanok, amikre rá lehet mondani azt, hogy
ezek minőségi termékek. Már az első videók alapján tudhattuk, hogy valami jóra számíthatunk.
És bizony sokan várták a megjelenést is. Azonban csak azok mondhattak érdemben véleményt a
játékról, akik rendelkeztek Xbox 360-as konzollal, ugyanis a Microsoft úgy döntött, hogy exkluzív
címmé teszi a játékot, amin természetesen a pc-s társadalom egy emberként hördült fel
méghozzá jogosan. A játék végül 2010 első negyedévében látott napvilágot, s rendkívül jó
fogadtatásnak örvendett játékosok és kritikusok körében egyaránt.

Sokakat izgalomba hozott annak idején, amikor bejelentésre került, hogy érkezik az Alan Wake.
Műfaját tekintve kevés játék van a piacon, de főleg olyanok, amikre rá lehet mondani azt, hogy
ezek minőségi termékek. Már az első videók alapján tudhattuk, hogy valami jóra számíthatunk.
És bizony sokan várták a megjelenést is. Azonban csak azok mondhattak érdemben véleményt a
játékról, akik rendelkeztek Xbox 360-as konzollal, ugyanis a Microsoft úgy döntött, hogy exkluzív
címmé teszi a játékot, amin természetesen a PC-s társadalom egy emberként hördült fel
méghozzá jogosan. A játék végül 2010 első negyedévében látott napvilágot, s rendkívül jó
fogadtatásnak örvendett játékosok és kritikusok körében egyaránt. Mi, PC-s felhasználóknak
pedig nem maradt más, mint a kesergés, s az Xbox 360-as tulajuk indok nélküli végtelen
szidása.
Gondolom mindenki tudna kapásból olyan címet mondani, ami csak konzolra jelent meg, de
viszont felkeltette az érdeklődését eléggé. Ilyenkor az ember kesereg és nyűglődik, hisz az adott
játék elé nagyon leülne, de erre lehetősége ugye nincs. Persze megvan a megoldás, ami nem
más, mint az embernek ilyen esetben vásárolnia kell egy konzolt és magát a játékot. Azonban
sajnos sokaknál az anyagiak döntenek úgy, hogy egy ilyen lépést nem tehet meg, így marad a
kesergés, s talán egy halovány remény, hogy ha úgy hozza a sors, akkor az adott játékkal még
valamikor játszhat, ha esetleg szert tud tenni majd egy konzolra. Mert ugye az exkluzív cím az
exkluzív cím is marad.
És közel másfél év után pedig jött egy bejelentés, miszerint Alan Wake kilép az Xbox 360
exkluzív címei közül, s tiszteletét teszi PC-sek körében is. És bizony nagy volt az öröm, s én is
igencsak aktívan követtem a híreket ezzel kapcsolatban. Ráadásul a fejlesztők is tettek ígéretet,
miszerint grafikailag fejlesztettek a készítők, s így jobb látványvilágban lehet majd részünk, mint
az Xbox 360-asok tulajdonosainak. És aztán végül eljött a nap, amikor végre elérhető vált a játék
Steam-en, letölthető formában.

Mint, ahogyan fentebb említettem kevés olyan cím van abban a műfajban, amit az Alan Wake
képvisel. Talán hozzá a Silent Hill-sorozat hasonlítható, de csak hasonlítható, hisz míg a szóban
forgó cím leginkább túlélő horror, addig az Alan Wake pszichológiai akció thriller. Azaz, aki arra
számít, hogy majd ömlik a vér, s belek között kell majd totyognunk az jobb, ha felkészül, hogy
ilyenben nem lesz része. Ellenben egy történetben igen erős, s grafikailag elég jó játékban lehet
része.
A játéknak legmeghatározóbb része a történet, melynek középpontjában Alan Wake, a híres
bestseller-író áll. Azonban őt is elérte a végzet, mint hasonló foglalkozású társait: eltűnt az
ihlete, így a további írás nem megy. Emellett pedig mentális problémákkal is küszködik, s folyton
rémálmokkal küzd. Ahhoz, hogy összeszedje magát, s visszataláljon régi önmagához felesége
tanácsára úgy dönt, hogy hátrahagyja a munkáját és lakóvárosát egy időre, s egy Isten háta
mögötti városba költözik átmeneti időre, hogy összeszedje magát. Vele tart felesége, Alice is. Ám
nem minden úgy alakul, ahogy főhősünk tervezte. Magára hagyja kis időre a feleségét, aki ezek
után rejtélyes módon eltűnik. Alan egy hét után tér magához, s azonnal felesége keresésére
indul. Azonban a város felfedi igazi arcát, s főhősünk már nem tudja eldönteni, hogy amit átél az
valóság, vagy a lidércei találtak utat a valóságba ahhoz, hogy őt kínozzák.

A játék elindítása után a készítők úgy gondolták, hogy azonnal vázolják nekünk az
alapeseményeket, s a játékmenetből is adnak egy kis kóstolót annak érdekében, hogy tudjuk a
későbbieknek mire számíthatunk. Így, ha valaki nem biztos a dolgában, akkor minden bizonnyal
az első fél óra után el tudja dönteni, hogy az Alan Wake az ő játéka, vagy sem.
A játékban fontos szerepe van a történetnek. Így angol tudás nem árt hozzá, bár ezen sorok
megírása után már letölthető formában elérhető a honosítás a játékhoz, így ezzel probléma nem
lesz. Ez lényeges momentum a játékban, hisz az előrehaladás érdekében fontos odafigyelnünk
minden dologra, s párbeszédeknél egy-egy mondat is meghatározó lehet a továbbjutás
érdekében. Nem sok körítést kapunk az elején, így szinte azonnal belevághatunk a játékba, s öt
perc elteltével már kereshetjük a hőn szeretett feleségünket. A játék egy harmadát átvezető
filmecskék töltik ki, így senki ne lepődjön meg, ha egy talicskányit kap majd belőle. Persze, aki
többszörös végigjátszásra hajt annak viszont jó hír, hogy egyetlen billentyű leütésre ezek a
videók könnyen átléphetők, de első végigjátszásra javallott ezek végignézése, hisz ezekben rejlik
sokszor a megoldás kulcsa.

Már az első percekben szembesülünk a későbbiekben is rengetegszer feltűnő ellenfeleinkkel.
Ezek baltás, késes baseball sapkás, csuklyás fazonok, akik mindenképp az életünkre akarnak törni.
Azonban a játék elején egy titokzatos segítőnk elmond nekünk mindent, ami szükséges lehet a
túléléshez. A teremtmények ereje a sötétségben rejtőzik. Elég egyetlen egy kis fény, s máris
menekülőre veszik a figurát. Így nem árt, ha van nálunk valami, amivel erős fényt tudunk csinálni
legyen az akár elemlámpa, jelzőpisztoly, vagy villanógránát. A játékban leginkább ezek lesznek
segítségünkre ahhoz, hogy legyőzhessünk ellenfeleinket. Persze akadnak egyéb tereptárgyak is,
mint különböző reflektorok, utcai lámpák, amelyek menedéket nyújthatnak nekünk.
Az első húsz perc után kijelenthető - főleg a legkönnyebb nehézségi fokozaton -, hogy a játék
csípőből kirázható, hihetetlen egyszerű és könnyű. Természetesen akadnak logikai fejtörők,
megoldások, de egy sem okozott nekem fejtörést. Könnyen megtaláltam a továbbjutáshoz
vezető utat, s ráadásul főhősünk, s emellett még maga a játék is segít nekünk, hogy ráleljünk a
továbbvezető utakra. Tehát senkinek nem kell attól tartania, hogy öt percenként elakad, s
segítségért kell majd rohanni valamelyik fórumra, vagy valamilyen írott formában lévő
végigjátszáshoz. És akkor itt jön egy szép, vastagon kiemelt DE. Ugyanis hiába kapjuk úgymond
hamvas hátsó fertályunk alá a továbbjutáshoz vezető megoldásokat, ha szembe kell néznünk
ellenfeleinkkel. Noha őket valamilyen szinten könnyen harcképtelenné tehetjük nem szabad
megfeledkeznünk egy valamiről, méghozzá arról, hogy ehhez bizony szükségünk van különböző
felszerelésre, fegyverekre. S bizony ezekből, s ezekhez szükséges dolgok utánpótlásaiból bizony
elég szegényesen állunk.

Ugyanis nem lövöldözhetünk kedvünkre. Spórolnunk kell a munícióval méghozzá elég keményen,
mert a játék nem halmoz el minket utánpótlással, s bizony nem terem minden sarokban, rejtett
zugban lőszer. S elemlámpánkra is kellően kell vigyáznunk, hisz könnyen lemerül, s az
elemekkel is az a helyzet, mint a lőszerrel. Emellett pedig könnyen sebződünk, ezáltal
könnyebben elhalálozhatunk is. Ráadásul csuklyás lidérceink csoportosan jönnek, s bizony jó
néhányuk igencsak mozgékony is, így eléggé jól meg kell gondolnunk, hogy mikor és hogyan
eresztünk lőszert beléjük. Mert bizony könnyen előfordulhat az, hogy ott maradunk egy tucat
életünkre törő ellenféllel, s közben semmi olyan nincs a kezünkben, amivel megvédhetnénk
magunkat.
Persze ebből a szempontból rendkívül jól jönnek azok a dolgok, amikről már szó esett. Lőszer
hiány esetén rendkívül jó menedékhely lehet egy lámpa, vagy rendkívül hasznos lehet egy
bizonyos reflektor, vagy ezekhez hasonló fényforrás. Ugyan a játék nem kényeztet el bennünket
ebből, s ugyan hiába mondható valamilyen szinten, hogy könnyen megtalálhatjuk a
továbbjutáshoz szükséges tárgyakat és utat, ha eközben ellenfeleink jelentősen megnehezítik a
továbbjutásunkat. Rengeteg olyan játékot tudnánk felsorolni, ahol az ellenség legyőzése helyett
inkább a "szégyen a futás, de hasznos" elvvel juthatunk tovább. Nos, az Alan Wake esetében
ezt mindenki felejtse el, ugyanis támadóink lazán utolérhetnek minket. Így bizony marad a
logikázás, s a spórolás a lőszerrel, fényforrással.

A fegyverek száma is korlátozott. Talán 4-5-féle fegyvert tudunk a játék előrehaladtával
összeszedni. Ilyen például a revolver, shotgun vagy a jelzőpisztoly. Persze limitált lőszerrel, így
mint már említettem nem árt spórolni. Persze egyszerű játékos örül, ha erősebb teljesítményű
fegyverhez jut hozzá. És általában a játék előrehaladtával szépen gyűjtögethetnénk, s váltogatni
is tudnánk. Legalábbis csak tudnánk, ha ez így lenne. Ugyanis a lőszerhiányhoz hasonlóan ebből
a szempontból sem vagyunk elkényeztetve. Ugyanis jó pár olyan eset előfordult, amikor egy
történésnek köszönhetően az összes fegyverünk, tárgyunk, s még a zseblámpánk is a feledés
homályába vész. S bizony ilyenkor kell igazán túlélnünk. Ebből kiindulva pedig biztonságérzetünk
nem lehet, s igencsak vért kell izzadnunk, hogy bizonyos helyzetekből épp bőrrel juthassunk ki.
Mindenezek mellett pedig igencsak figyelnünk kell a történésekre is, hisz mint fentebb
említettem sokszor ezek hordozzák a megoldást a továbbjutáshoz. Viszont ahogyan haladunk
előre a játékban ez sokszor mellékessé válik, ha a túlélésről van szó. Mert bizony nem lesz
könnyű dolga a játékosnak, hisz simán akadnak olyan helyzetek, amikor az ember ketté törné a
billentyűzetét. És bizony a játék előrehaladtával előfordul, hogy nem csak emberi ellenfelekkel
lesz dolgunk, hanem a sötét erők tárgyakat is használni fognak annak érdekében, hogy a
továbbjutásunkban akadályozzanak. Így nem kell meglepődni, ha mondjuk egy buszt próbálnak
a fejünkre dobni, vagy egy mezőgazdasági gép akar majd minket halálra aprítani.

A kóborlásunk és a történésünk helyszíne az esetek túlnyomó többségében az Isten háta mögötti
Bright Falls nevű kisváros. A készítőknek nem csak az volt a célja, hogy a játékosnak akkor
ugorjon ki a szíve a helyéről, ha épp megtámadják az ellenfelek. Önmagában ez kevés is lenne,
s csak olcsó ijesztgetés lenne az egész. Ezért nagyon fontos volt az atmoszféra megteremtése.
Ami viszont az Alan Wake esetében rendkívül jól sikerült. És ahhoz, hogy az ember igencsak
izguljon, pulzusa megemelkedjen nem kell, hogy a sötétben bóklásszon. Ugyanis a játéknak
akadnak részei amikor a napfényben tündöklő városban kell boldogulnunk. Ugyan támadóink,
akik allergiásak a napfényre nem jelentenek ránk veszélyt, de ennek ellenére is megmarad a
komor, borongós hangulat. Valahol érzi az ember, hogy ugyan nem fog semmi sem előugrani a
semmiből, de valahogy belül érzékeli, hogy ennek ellenére sincs biztonságban, s semmi sincs
rendben.
De persze az igazi lüktető érzés akkor telepszik meg testünkben, amikor leszáll az éj. Ugyanis a
lidérceink ekkor jönnek elő, s ekkor támadhatnak meg minket. Ugyan előfordul olyan helyzet,
hogy akár eggyel sem találkozunk, de maga a hangulat megteremtése is a bizonytalanság érzetét
kelti bennünk. S mivel az esetek többségében erdőkben, kietlen utakon kell mennünk
akaratlanul is minden rezzenésre odafigyelünk. S még, ha nem is törnek életünkre a lidérceink
még így is megvan az adrenalin. De persze akadhatnak olyan részek is, amikor nem számítunk
rá, s igencsak meglepnek minket. Így, akinek nem túl erős az idegrendszere az ne akarjon
éjszaka és/vagy sötét szobában Alice keresésére indulni.

A játék összesen hat epizódból áll. Olyan, mint egy sorozat. Minden epizód végén hangulatos
zenét kapunk, s minden epizód elején kapunk egy amolyan összefoglalót is. Vigasz lehet még a
PC-s társadalomnak, hogy a játék rendelkezik még két kiegészítő epizóddal is The Signal és a
The Writer névre hallgató DLC-vel is. De természetesen ezt nem kell külön vásárolnunk, hisz a
PC-s megjelenés már önmagában is tartalmazza ezt. Ugyan az alap epizódok is rendkívül jóra
sikeredtek, de rengeteg dolgot megtudhatunk, ha ezeket is magunkévá tesszük.
Mindezek mellett érdemes megemlíteni, hogy epizód szerint bármikor újra játszhatjuk a játékot.
Tehát, ha akad egy bizonyos pályarész, ami tetszett, akkor az adott epizódnak kell újra
nekiállnunk. A játékban sajnálatos módon nem tudunk menteni, hisz a mentés checkpoint alapú.
Viszont vigasz lehet, hogy körülbelül minden 3-5 perc után ment a játék, így nem kell attól
aggódnunk, hogy egy esetleges halál után rendkívül nagy pályarészt kell újra járnunk. Általában
átvezető videók után mindig ment egyet a játék, de érdemes figyelni a fényforrásokat is, hisz a
többségben azok is rejtenek egy automatikus mentést. Ezt jó megjegyezni, ugyanis akadhat
olyan, hogy elhaladunk például egy villanyoszlop mellett, s csak akkor ment a játék, ha a fény
alá állunk.

A készítők betartották az ígéretüket. Az Xbox 360-as verzióhoz képest valóban jobb grafikai
megjelenéssel érkezett közünk PC-re az Alan Wake. Akár nappal, akár éjjeli kóborlásról van szó
az ember nem tud elmenni amellett, hogy mennyire jól sikerült ebből a szempontból a játék.
Példának okáért az erdők vagy a vizek rendkívül jóra sikerültek, s néhol megcsodálhatjuk a tájat,
s akár grafikai orgazmusunk is lehet a látványtól. Habár kevés lehetőségünk lesz bámészkodni,
ha életben akarunk maradni. De ezzel szemben természetesen akadnak grafikai pontatlanságok,
rossz megvalósítások, főleg tárgyak terén.

A rengeteg pozitívum mellett természetesen akadnak negatívumok is. Első sérelmem leginkább
az irányítást illeti. Ami nagy szívfájdalmam, hogy a játék nem irányítható kontrollerrel, ami
számomra plusz kényelmi funkciót jelentett volna. Ugyan billentyűzet és egér kombinációja nem
áll messze tőlem, de valahogy fekve nem épp a legjobb megoldás irányítás szempontjából.
Annak örülök, hogy nem egy rossz konzolporttal van dolgunk, s rengeteg dolgot személyre
szabhatunk akár a billentyűzetkiosztást is. Ennek ellenére sokszor bizonytalannak éreztem az
irányítást, s sokszor a főhősünk nem azt tette, amire én utasítottam. Ehhez természetesen
hozzájön még az igen bosszantó grafikai megoldás, miszerint sokszor az az érzésünk támad,
hogy bizonyos helyekre eljuthatunk, átmehetünk, felmászhatunk, de ennek ellenére láthatatlan
falakba ütközünk. És ebbe sokszor belefutottam, ami nem igazán volt kedvemre. Ugyanakkor
bugokba is sikerült belefutnom. Több hasonló címhez mérten itt csak egyfajtával volt dolgom,
méghozzá azzal a jelenséggel amikor főhősünk beleesik a vízbe majd lesüllyed a fenékre, de
nem hal meg, de onnan kijutni nem lehet.
Mindezek mellett jól szórakoztam a játékkal, s bátran ajánlhatom bárkinek, aki ki szeretné
próbálni. Ugyan nem baj, ha van egy izmosabb gép alattunk, de gyengébb vasakon némi
beállításokban történő variálás után is szépen futhat.

Pozitívumok:
> Hangulatos atmoszféra;
> Történet;
> Kihívás;
> Grafika;
> Hatalmas bejárható terület;
> Játékidő.

Negatívumok:
> Grafikai bugok (pl. láthatatlan falak);
> Bugok;
> Irányítás, kameramozgás.