Tomb Raider Anniversary teszt

A Crystal Dinamics az egyik legsikeresebb feltámasztást hajtotta végre a Tomb Raider Legend-
del. Hatalmas sikert elért első epizódot évenként követte újabb részek és a hozzájuk készülő
kiegészítő epizódok, de sajnálatos módon a későbbi folytatások kritikái már nem voltak olyan
jók, s az idő elteltével egyre inkább negatívan ítélték meg az új játékokat. A negatív visszhang
leginkább annak volt köszönhető, hogy az évről évre megjelenő játékok csak minimális
mértékben fejlődtek, változtak, s szinte lassan minden rivális játék lekörözte. Végül 2000-ben a
Chronicles-szel véget ért a dal, s a készítők úgy döntöttek, hogy ideje a játékot új alapokra
helyezni. Így 2003-ban érkezett a The Angel Of Darkness, mely félkészen került a boltok
polcaira, s a változtatások sokaságának köszönhetően meglehetősen hatalmasat bukott a vele
egy időben bemutatásra kerülő második mozifilmmel egyetemben. A bukás mértéke hatalmas
volt, hisz a kiadót felvásárolták, s a fejlesztő csapat a Core Design pedig gyakorlatilag megszűnt.
A franchise gyakorlatilag hallottnak minősült szinte mindenki előtt. Kivéve a kiadó és a fejlesztő
cég előtt. Ugyanis közeledett a tíz éves évforduló, s kellett valami évfordulós játék. Így a Core
Design bele is fogott annak elkészítésébe (különböző videók fellelhetők különböző
videómegosztó portálokon ebből a verzióból), de a kiadó végül elvette a projectet, s végül a
Crystal Dinamics-nek adta, aki végül el is készítette a játékot.

Akadtak azonban régi rajongók, akik az előző résszel kapcsolatban negatív véleményüknek
adtak hangot. Ugyanis a régi motorosok hiányolták a Legend-ből azokat az elemeket, amelyek a
játékot annak idején azzá tették, amivé vált: kimaradtak a nehéz logikai fejtőrök, elhalálozás
gyakorisága, és a precizitás. És persze a játékidő is elég kurtára sikeredett az előző epizódokkal
ellentétben.
Ezeket minden bizonnyal mérlegelték a készítők is, ugyanis az Anniversary egy elég korrekt játék
lett, ami elég hű maradt az 1996-os első epizódhoz. A Crystal Dinamics feltehetően bízott az erős
rajongótáborban, s merészebbek mertek lenni, s egy valóban élvezhető, de kellően nehéz és
hosszú játékot adtak ki a kezük közül elfogadható grafikával és gépigénnyel.

A fejlesztők igyekeztek hitelesen újra megvalósítani az 1996-os első epizódot. De mindezt úgy,
hogy közben a korábbi epizódban eszközölt változtatásokat is igyekeztek beleépíteni az
évfordulóra szánt játékba, hogy ez senkit se zavarhasson. Ennél fogva például kalandornőnk
ismét egyedül kell bóklásznia szinte semmi segítség nélkül.Egyetlen egy segítségforrása a
naplója lehet, ahová néha érdekes bejegyzéseket tesz, ami segítségünkre lehet.
A menürendszer és tereptárgyak szintén hasonló stílusban került megvalósításra az előző résszel
ellentétben. Valamennyi fegyvert magunkkal cipelhetünk, nincs limit. Kis és nagy elsősegély
csomagok lesznek segítségünkre, ha sérülünk. Viszont számuk korlátozott, így jobb, ha mi is
tartalékolunk. Főhősnőnk külseje is hasonló, mint a kultikus első epizódban. Sokaknak nagy
szívfájdalma volt, hogy tervezés után eltűnt a védjeggyé vált copf, ami most az évfordulós játék
erejéig belekerült ismét. Tárgyak terén megkaptuk az oldalunkon található mágneses csáklyát,
melynek funkcióit kicsit átalakították, butították, hisz igyekeztek olyan játék körülményeket,
hangulatot varázsolni, mint az első részben.

A változtatások persze itt még nem értek véget, ugyanis felszerelésünk is változott.
Legjelentősebb változás, hogy eltűnt a lámpánk. Helyette még fáklyát sem kapunk, ugyanis
meglepő módon, de a játékban nem kell majd sötét helyen bóklásznunk. Emellett, hogy igazi
Tomb Raider-hangulat legyen megkaptuk azt a lehetőséget, hogy az automatikus kapaszkodást
kikapcsolhassuk, tehát igazi mazochista játékosoknak bátran ajánlható, hisz így visszakapjuk a
régi részek egy nehéz elemét, hisz így igazán precíznek kell lenni ugrások terén, ha nem akarunk
magas peremekről lezuhanni, vagy pedig szakadékba zuhanni. Akinek persze ez nem lenne elég
az nyugodtan kezdheti a legnehezebb nehézségi szinten, s majd igencsak tépheti a haját a játék
vége felé, ugyanis már könnyű nehézségi szint is igencsak tartogat komolyabb kihívásokat.
Természetesen akadnak olyan dolgok is, amelyek változatlanok maradnak az előző epizódhoz
képest. Először is ismét megvan a lehetőségünk, hogy minden pályát kipörgethessünk időre,
azaz a Time Trial lehetőség is bőven megvan. Emellett minden pályán különböző relikviákat és
titkos helyeket kell megkeresnünk. Az előző részben jelentős részüket nagyon könnyen
megtudtuk szerezni, s elég könnyen meg is találtuk őket. Nos az évfordulós játékban ez koránt
sincs így, ugyanis a készítők remekül eldugták ezeket. Így tehát elég szemfülesnek kell lenni
ahhoz, hogy ezeket megtaláljuk.

A játék két részre osztható. Először is van maga a főjáték és van nekünk egy Croft kastélyunk is,
amolyan gyakorlópálya. Természetesen bármikor leülhetünk elé, de teljes egészében akkor
r0;forgathatjukr1; fel, ha a játék végére értünk, hisz akkor valamennyi extra tartalmat
birtokolhatunk.

A játék szinte kisebb módosításokkal hű maradt az eredetihez. Történetünk középpontjában egy
Scion nevű tárgy áll, amit Jacqueline Natla megbízásából kell előkerítenünk. Így hát ismét
beutazzuk a földet annak érdekében, hogy az ereklyénkre rátaláljunk. A helyszínek pontosan úgy
követik egymást, ahogy az első epizódban megszerethettük. Így hát nagy meglepetésben ebből
a szempontból nem lesz részünk. Természetesen a kor követelményeinek megfelelően hatalmas
belső tereket kaptunk, gigászi bejárható területtel. Sajnálatos módon ehhez az epizódhoz nem
készült Next Gen grafika, mint elődjéhez, de ettől függetlenül mai szemmel is elfogadható
grafikával rendelkezik, s bizony megállja a helyét. S akadnak is olyan részek, amikor
rácsodálkozhatunk a grafikai gyönyörűségére. Ebből kiindulva a készítők kihasználták, hogy
grafikailag sokkal szabadabbak, mint az 1996-os készítők, így aztán jó pár módosítást
végrehajtottak, s ezáltal nehezítettek is a játékon. Példának okáért hiába játszották ki sokan
rengetegszer az első epizódot, s hiába vágják csípőből mi hol van, milyen rejtvénynek mi a
megoldása, ugyanis a 2007-es évfordulós játékban bőven akadnak új fejtőrök, új nehézségek,
amelyek a régi motorosoknak is okozhatnak fejtörést vagy akár álmatlan éjszakát is.

Ugyan a pályák rövidek, de egy-egy helyszínre többször vissza kell térnünk, továbbá mindenféle
fejtörőket is kapunk, így egy pályán töltött idő ennek fényében többszöröse is lehet.
Természetesen emellett ezt az időt ellenfeleink növelhetik, mely elég változatossá sikeredtek.
Ebből a szempontból is hűek maradtak a készítők az első epizódhoz, hisz emberi ellenfelek
száma igencsak karcsúak ellenben az állati és egyéb természetfeletti, mitikus lényekkel
szemben, amelyekből azért aztán van választék a játékban, tehát unatkozni nem fogunk. Ahogy
haladunk előre úgy nehezednek a fejtörők, s ezzel egyetemben nehezednek az ellenfelek is. S
bizony vannak olyan részek a játékban, amikor igencsak csapkodni fogjuk az asztalt, hisz nem
lesz egyszerű dolgunk.

Az Anniversary-ben visszatértek teljesen az alapokhoz. Ebből fakadóan a fő hangsúly a
helyszínek felfedezésében, rejtett ereklyék utáni kutatás és fejtörők megoldásán van.
Legnagyobb hangsúly a precizitáson van és az időzítésen, így legtöbbször egyedül bóklászunk
különféle helyszíneken. S természetesen mindenre alaposan oda kell figyelni, hisz nincs időnk
korrigálni bizonyos dolgokat. Példának okáért bizonyos ugrásoknál, kapaszkodásoknál, ha nem
vagyunk kellően ügyesek, akkor bizony könnyen az életünkkel fizethetünk, hisz egy rosszul
kivitelezett ugrásnál elveszíthetjük egyensúlyunkat, s hiába van meg a megfelelő gomb a
klaviatúránkon, amivel ezt helyre tudnánk hozni, ha közben agyon nyomnak a falak, vagy a
tüskés csapdák felnyársalnak. Hisz a játék előrehaladtával bizony nehezednek a továbbjutási
esélyeink, s egyes csapdák, fejtörők már időre működnek, s nem elég precízen kivitelezni egy-
egy ugrást, hisz nem lesz időnk korrigálni, ha elrontottunk valamit.
Fentiekből kiindulva meglepő módon, de nem lesz monoton a játék még akkor sem, ha a játék
nagy részében egyedül kell bolyonganunk, hisz minden szinten, pályán akad olyan dolog, amivel
elszórakoztathatjuk magunkat. Ha elég mazochisták vagyunk simán állíthatjuk a játék nehézségi
szintjét akár a legnehezebbre is, továbbá minden egyes szintjét kipörgetjük időre a Time Trial
segítségével, csak ember legyen a talpán, aki x időre ki tudja vinni a játék utolsó pályáit.

Fentiek mellett a játék el van látva bőven extrákkal. Ha megtaláltuk az összes rejtett helyett,
relikviát továbbá az összes pályát végigvittük a Time Trial módban akkor megannyi extra lehet a
miénk. Első körben fontos megemlíteni a készítői kommentárokat, amelyek elég sok mindent
elárulnak a sorozatról, de legfőképp az évfordulós játékról. Többek között bármelyik pályát
ismételten végig vihetjük, melyet a főmenüből választhatunk ki. Extra tartalom jár mellé
példának okáért bármilyen ruhát választhatunk az adott szint mellé. Ráadásul van egy-két olyan
extra tartalom, ami igazán tud aztán meglepetést okozni a játékosnak. Emellett pedig megannyi
leírás vár a játékosra.
Összességében egy rendkívül jó, eredetihez hű játékot kaptunk a Crystal Dinamics-tól. Hatalmas
belső terek, megannyi rejtvény, és persze emellett igencsak nehéz és hosszú játékmenetet
kaptunk, s keveseknek lehet akár egy szavuk is, hisz a játék szinte teljes egészében megfelel a
kor követelményeinek. És nem elhanyagolható az sem, hogy szinte minimális a bugok száma.

Pozitívumok:
> Összetett és hosszú pályák;
> Rejtvények;
> Hangvilág;
> Új mozgások, akrobatikus képességek.

Negatívumok:
> Next-Gen grafika hiánya;
> Néhány kisebb bug;
> Olykor előforduló fagyások.