Purgálni újra és újra

A játék sokáig early access-ben volt, majd idén augusztusban érte el az 1.0-ás státuszát. Tehát én már a kész verzió kapcsán szereztem tapasztalataim.
A játékban egy inkvizítort kell alakítanunk, akinek a fő feladata, hogy a Mártír nevű kolostorerőd körüli rejtélyeket felgöngyölítse. Végig kell purgálni az egész monstrumot, csakúgy mint az összes többi pályán is, sajnos...
Igazándiból a játék egy Diablo klón, ami a Warhammer 40k univerzumában játszódik. Először választhatunk kasztot, majd pedig kissé döntött, felülnézeti kamerából kell végigkaszabolnunk magunkat a pályákon. Rengeteg fegyvert, páncélt és egyéb kiegészítőt gyűjtögetve közben. Ja és persze, igen komoly skill rendszer működik a háttérben, ami pluszban fütheti a motivációnkat a játék kapcsán.

Nos, nekem viszonylag hamar elfogyott az a bizonyos fűtő anyag. Legalábbis hamarabb mint ahogyan azt a fejlesztők gondolták (kb. 20 órát tettem eddig a játékba, főleg kampány). A korábban írt sajnos miértje az, hogy a game elég gyorsan repetitívé válik. A történet nem elég érdekes, a helyszínek nem elég változatosak de ami nekem ezeknél jobban fájt az a harcrendszer. Igaz sokféle fegyver van a játékban. Közelharci és távolsági fegyverek. Mindegyikkel többféleképpen okozhatunk sebzést. Viszont az ellenség teljesen agyatlanul folyamatosan csak özönlik ránk. Mindegy, hogy egy fellázadt birodalmi mesterlövészről van szó vagy éppen egy démoni szörnyszülöttről. Ezért igazándiból taktikázni nem nagyon kell. Ellenségünk szinte mindig egy nagy massza ami rengeteg, különböző tagból áll ugyan de teljesen agyatlan. Igen, főellenségek is akadnak időnként de sajnos akkor sem történik semmi különös (méretben kicsit nagyobbak és több sebzést bírnak mint a tucat társaik). Plusz nekem ez a kameraállás sem jött be. Valahogy túl távoli az egész. Nem tűnnek kellően monumentálisnak, brutálisnak a harcok ilyen madártávlatból. Nem elég "Badass". Egy Warhammer játéktól pedig én ezt elvárnám.
Ugyanakkor inkvizítorok vagyunk, többször találkozunk nem teljesen egyértelmű szituációkkal. Ennek ellenére a játékban döntési helyzetbe sem nagyon kerülünk. Ez szerintem egy kihagyott ziccer.
A grafika nem rossz. Mint említettem a kameraállás kicsit távoli, nekem ez nem tetszett (egy TPS nézet mint a Gears of-ban máris dögösebbé tette volna az egészet). Plusz minden valahogy mosottnak tűnt. A látványnál azonban mégis pozitívumként kiemelném a rombolhatóságot. Az rendben van.
A zenék hangulatosak. Nem annyira jók mint mondjuk a Dawn of War első részében de illenek a Warhammer világába. Szinkronok terén viszont semmi különös, átlagosak voltak szerintem.
Multiplayer van a játékban. Mind co-op és kompetitív. Ezekről sokat nem akarok írni mert nem igazán próbáltam egyiket sem. Talán a co-opnál annyit leírnék, hogy a sztori ebben a módban nem játszható, csak külön erre a célra szerkesztett pályákon nyirbálhatunk így.

Ráadás elmélkedés...
Most így a 3. X-en túl megfigyeltem egy jelenséget, ami az újabb játékok menürendszerére vonatkozik. Szóval, mostanában mintha egyre több game-ben tök bonyeszos lenne az opciós menü. Például jól kinéző 3D térképek amiken azonban tök nehéz eligazodni. Vagy épp fontos elemeket nehezen talál meg az ember. Nincsenek eléggé kiemelve vagy működésük egyáltalán nincs elmagyarázva. Ebben a játékban szerintem a craft-olás vagy a páncélzat festegetése ilyen. Kicsit bénácska, nehezen kezelhető, időbe telik mire rájövünk mit- hogyan akar tőlünk a játék. (bocsi srácok ezért a plusz okfejtésért, lehet én vagyok túlságosan béna de amugy kíváncsi lennék, Ti hogyan vélekedtek erről).