Shift 2 Unleashed teszt

Gondolom értesültetek róla, hogy a játék nevéből kivették a Need for Speed jelzést, mondván, ezt egy külön szimulátor sorozatnak akarja az EA. Hogy mennyire lett mégis szimulátor, azt hamarosan megtudhatjátok. Először is szokás szerint kezdjük a grafika elemzésével. Sokan mondják, hogy nem is jobb az első résznél. Hogy ez így van-e vagy sem, nem tudom, szerintem azért van különbség a kettő között, ha nem is olyan egetverő. De mindenesetre szép és kidolgozott. Hogy a játék ne csak a megjelenésével legyen élethű, így a fejlesztők olyan apróságokat csempésztek bele, mint a szélvédőre csapódó bogarak, valamint por és kosz az ellenfeleinkről. A szimulátor élethűségét javítja az új kameranézet behozatala. Ennek lényege, hogy a pilóta sisakjából nézhetjük a versenyt, de úgy, hogy a pilóta fejére ható G erőket érzékeljük. Nem egyszerű feladat úgy vezetni, hogy előre, hátra, jobbra, balra dőlöngél a kamera. Természetesen ezen a kameranézeten kívül megtaláljuk a szokásosakat. Bár kétlem, hogy sokak kedvence lenne ez az új, de mindenképp növeli a játék színvonalát, mint az is, ahogy a pilótára ható nehézségi erőt próbálják érzékelhetővé tenni, méghozzá elég hatásosan. Ilyen próbálkozások közé tartozik nagy fékezéskor a kép elsötétülése, valamint az, hogy az úton kívül minden elhomályosodik nagy sebességnél. Ilyenkor hiába nézzük a visszapillantót, nem igen látunk kivehető formákat.

A készítők ügyeltek arra is, hogy minél több kormány, illetve gamepad tulajdonosnak ne kelljen szenvednie az irányítás beállításával, hiszen vagy egy tucat kormány alapbeállítása helyet kapott, valamint billentyűzet és gamepad is. Persze, ha a listában nem szerepel a mi kormányunk, akkor is be tudjuk állítani az irányítást rá, és az alapot is át lehet állítani, ha nekünk úgy nem esne kézre.
A játék betöltésekor kapunk egy rövid, de elképesztően jó videót, bár igaz elég rövid, viszont a menü ennek a bejátszásnak az egyik pillanatán alapszik.
Mint tudjátok, szokás szerint kis felmérővel kezdjük a játékot, egy Nissan GT-R-rel. Az itt futott idővel dönti el a játék, hogy milyen nehézségi szintre rakjon minket, illetve, hogy milyen segédleteket állítson be nekünk, amiket később átállíthatunk bármikor. Lévén, én nem vagyok közel sem a jó pilóták közt, nekem normál nehézségi szintet adott, de kevés segédlettel, amin utólag állítottam is, mert a kipörgésgátlót benyomtam, mert nehezen mentek a versenyek. A játék során meglepő módon nagyon hamar összegyűlik a pénz egy autó megvételére és tuningolására, persze az alsóbb kategóriákból. A felső kategóriákhoz nyerni kell a versenyeket tucatszámra, hogy összegyűljön egy Pagani-ra vagy Bugatti-ra. Viszont vannak olyan futamok mikor vezethetünk ilyeneket, még ha nincs is rá pénzünk. Mondanom sem kell, minél gyorsabb az autó, annál nehezebb az irányítása.
A készítők megpróbálták a lehető legjobb irányítást kihozni a játékból. Tény, hogy nem lett a legjobb és vannak hibái, de mentségükre szóljon, hogy több mint 10 évig arcade irányítást láthattunk, tapasztalhattunk a Need for Speed-től. Ha valami új versenyfajta jön, szokás szerint egy videóban közlik, hogy mit, hogyan kell benne csinálni. A videóban egy hivatásos versenyző magyarázza el az alapokat, onnantól kezdve már rajtunk áll vagy bukik a dolog.

A játékból kivettek olyan versenyeket, mint pl.: kétkerekezés és gyorsulási futamok. Helyettük már csak körversenyek vannak. Ezek közt megtalálható a sima körverseny, az időmérő, ahol három időt kell/lehet megdönteni, a drift és a kiesős versenyek. A driftnél a korábban említett pilóta magyarázza el a dolgokat, ezután csak egy próbát kell túlélni és mehet is a drift. Én a próbákon mutatott csúfos eredményem miatt nem is vittem több driftet, szóval ennek megismerését rátok hagyom, mindenesetre bele kell jönni, az biztos. Annyit viszont el tudok mondani, hogy a próbákon egy Nissan 240SX-szel először 200 pontot kell elérnünk úgy, hogy egy oszlop körül farolgatunk. Másodszorra nyolcast leíró farolást kell végrehajtanunk szintén 200 pontig. Harmadjára azonban szlalom van és 300 pontig. A kiesős versenyben bizonyos időközönként az utolsó embert kiveszik a futamból. Az első ilyen futam egy Dodge Viper-rel volt, és mondanom sem kell, elég nehéz volt azt a monstrumot irányítani, mivel előtte egy Honda S 2000-t vezettem hosszú körökön át. A kettő közt pedig van némi lóerőbéli különbség. Mindenesetre valahogy sikerült a dobogó alsó helyére bejutnom. Viszont, ha valakinek ez vagy bármelyik másik futam nagyon nem akarna összejönni, az is folytathatja a karrier módot, mert nem kell minden versenyt megnyerni ahhoz, hogy tovább léphessen az ember.
Negatívumként tudom felhozni a kiborító ütközéseket mind ellenféllel, mind a fallal. Ilyenkor szürke lesz a kép és rázkódik a kamera, ami miatt esélyes, hogy a következő kanyarban is neki megyünk valaminek vagy valakinek. Ráadásul, ha ellenféllel ütközünk, valahogy majdnem mindig mi húzzuk a rövidebbet, és mi esünk hátrébb, ha erre kerülne sor. Persze ritka esetek, mikor egyikünk se kerül hátrébb vagy még ritkább, hogy a másik versenyző esik nagyobbat. De mindent egybevéve remek fizika, jó grafika, és összességében egy kiváló játékot kapunk.
Kösz, hogy elolvastátok a tesztem, remélem tetszett.