Szükségünk van még a sebességre? - NFS Carbon

Játék műfaja: Autóverseny
Korhatár: 12+
Játékmódok: Egyjátékos, Többjátékos
Fejlesztő: EA Black Box, (EA UK, Rovie Mobile)
Kiadó: Electronics Arts
Megjelenés dátuma (PC): 2006. október 31.
Epizód: Need for Speed 11. epizód.

A 2007-ben alakulófélben lévő botrányok sorozata után amit a sorra megjelenő címek vezettek fel a Need for Speed szérián belül, végül a 2012-es Most Wanted megnevezésű epizód a végeláthatatlan hülyeségek vermébe taszította az egész franchise-t. Ezek után pedig szinte (nagyon csekély kivétellel) minden játékos úgy vélekedett, hogy nincs többé szükség a sebességre, legalábbis ilyen formában nincs. Az egy dolog lett volna, hogy újra csak egy igazán pocsék epizódot adnak ki a játékfejlesztők, de sajnos azzal fejelték meg ezt a dolgot ami nem kicsit kiábrándító, hogy egy legendás címet, azaz a 2005-ös Most Wanted létezését tiporták a sárba. Miután kitisztult a kép (magyarul játék után) az emberek rájöhettek egytől egyig, hogy a széria eme darabja igazából csak egy látványfejlődést mutató marketingtermék lett.

Ez a sorozat is megélte azt, aminek manapság a legnagyobb szórakozást nyújtó címek is áldozatául esnek. Ez pedig egyszerűen a nemtörődömség, a már meglévő elemek folytonos felhasználása, mindenféle változatos tulajdonság alkalmazása nélkül. Sajnos itt már minden a pénzről szól. Na de! Nem eszik olyan forrón a nokedlit, hiszen a 2007-es évet követően még volt egyetlen egy kivétel, egy kakukktojás, ami a szó szoros értelmében igazi fellendülést jelent az NFS világában, mégpedig a 2010-ben kiadott Hot Pursuit. Ez a csekély arány (5-ból jó ha akad 1 játszható) azonban messze kiábrándító és nagyon nagyon elkeserítő.

De ne keseredjünk el (ez h*lye) és vonuljunk vissza kicsit a vitézek korába. Ahol a versenyzés még egy élmény volt, egy életérzés, amit csak tetézett a sok apró, ám mégis erős kivitelezési sajátosság. Egészen pontosan 2006-ig repülünk vissza megvizsgálva azt a Need for Speed epizódot, ami félig-meddig működik részben pedig már láthatóvá válnak azok a sebek, amik végül a széria elvérzésében játszottak szerepet. Számomra ez a cím az, ami átmenetet képez a "régi" (Most Wanted, Underground 1-2., stb.) kiváló részek és a később megjelent ("Most Wanted", Undercover, stb.) fejezet között. Ugyanis érezni még benne az erőt, de egyben azt is, hogy ez a jelenlegi eszme már mostanra elfáradt, kimerült és frissítésért kiállt. A Need for Speed Carbon még azt a csodás élményekkel gazdag képzetet vezeti fel, amit annak idején az Underground első fejezete közel tökéletes módon lefektetett, s amit később a Most Wanted tökéletesített.

Most Wanted sötétben

A Carbon az újításait mellőzve egy tökéletesen megalkotott Most Wanted (2005). Külsőleg csupán a napszakot cserélték le a készítők, s ezáltal nem nappal, hanem csak és kizárólag éjszaka szállhatunk autóba. A struktúra úgy ahogy rendben van, és egy autóversenyzős játék tekintetében igazából elég is volna ennyi, ha nem láttuk volna ezt már legalább kettő részen keresztül. Jelen esetben pedig a legnagyobb problémát az jelenti, hogy hiába van úgy tálalva a körítés akárcsak az említett kettő részben, a játék inkább hibákat hibákra halmoz, és ezáltal még csak jobban elrontja ezt a struktúrát. Ahogy az előző ilyen témát feldolgozó címekben, úgy ebben az epizódban is létezik egyfajta történetszál, ami igazából a szériát ismerve nem jelent átütő sikert (de soha nem ez volt a fő erénye). A történet a Most Wanted cselekményei után veszi fel a fonalat. A helyszín ismét Palmont City és a legfőbb, legnagyobb ellenségünk újra egy nagyképű, csúszómászó éti csiga, aki az átvezető videókban játssza a kemény legényt, csak arra nem számít, hogy borsodiak is verdába fognak ülni annak érdekében, hogy kipattintsák őt az első helyről.

Na szóval történet. Már a játék kezdetén egy akciódús átvezető videó kerül a szemeink elé, mégpedig egy autóverseny képében. Robognak a szekerek, szirénáznak a zsaruk, aztán hopp, lebénítanak szinte minden versenyautót (valamiféle impulzus fegyverrel) kivéve a miénket, minket hagynak elmenni... mert szép a szemöldökünk. Később ez a sztori ki fog bontakozni, ezért nem látom értelmét a cselekmény döfködésének. Ez a kibontakozás eléggé klisés és ingerszegény, ám mégis jobb, ha ti magatok látjátok és kész. Ezek után újra feltűnik egy már ismert személy (a Most Wantedból) Cross személyében, aki zsaruból egy senkivé vált, de még mostanra sem hagyott fel azzal, hogy levadásszon minket.

Még visszatérek! (Nagyon rövid időre)

A cselekmény során ismételten kapunk egy nagyon csinos (igazából szimpatikusabb) hölgyet magunk mellé egy segítőtárs személyében, aki a 2005-ös NFS epizóddal ellentétben nem a szex szimbólumaként van feltüntetve. De itt még nem állunk meg, ugyanis több csapattársra is szert teszünk, akik a versenyzésben nyújtanak segítséget és a viadalok közben fellépő problémák javításában játszanak fontos szerepet (de erről később). Az epikus rendőrüldözéseket felvezető epizóddal ellentétben most nem egy feketelista teljesítése lesz a célunk. Az utcákon ugyanis mostanra totális háború bontakozott ki, és ezáltal bandák és azok talpnyalói jelentik a fő gondot. Nincs is más dolgunk mint befurakodni a területekre és a bandavezéreket kibillenteni a nagymenő szerepéből... hogy mi villoghassunk. De hogy is néz ki ez?

A terület igazából elfogadható nagyságú, de a fő gondot számomra a "fő gonoszok" mennyisége és azok ereje jelentette. Mégpedig azért, mert ezen a nagy területen mindössze 4 fővezér van, akik egyáltalán nem jelentettek komoly veszélyt. Sokkalta élvezetesebb lett volna, ha legalább a meglévő ellenségek duplája került volna velünk szembe, és legalább egy kis küzdelmet ki tudtak volna szuszakolni belőlem. Igazából itt pedig kikötném azt, hogy a játék igazából nem is a fő párbajokra emelte a hangsúlyt. Inkább a különféle területeken zajló versenyháborúkra, mert oda aztán kell a kakaó rendesen (de nem az ilyen gagyi izé, olcsó... csak a Nesquik)! Ezzel is csak az a gond, hogy mindössze 4 ilyen típusú összecsapásban vehetünk részt. Miután teljesítettünk egy rakás megmérettetést mindenféle stílusban (kör, sprint, drift stb.) szembeszállhatunk az adott területet vezető polgármesterrel.

Az igazat megvallva ez a szisztéma működhetett is volna (kampányon belül), ha a játék nem lenne mérhetetlenül rövid. Egyszerűen kevés volt az idő. Mikor már kezdené beleélni magát a játékos abba, hogy mekkora király is ő valójában, és egyre több funkció válik elérhetővé a tuningolásban, egyszer csak vége szakad a kalandnak. Az igaz, hogy maradnak még versenyek (ha nem vagy olyan kis huncut, hogy egy területen mindet végigtolod s csak azután lépsz át a következőre), de ez így is siralmas. Ugyanis miután legyőzzük az utolsó és egyben legnagyobb ellenfelünket, már nem olyan az élmény, mint előtte. A lényeg, hogy hosszabbra is nyúlhatott volna az az idő.

Több versenymód, tehát nagyobb, maradandóbb élmény?

Nem igazán. Első pillantásra a játék remek és igazából sokoldalú versenyszámokat sorakoztat fel a már bejáratott NFS címekben megismertekből és új, addig még sosem látottakból egyaránt, de nem hagyhatjuk lógva a tényt, hogy hiába a változatos versenyzés, ha az egyáltalán nem jelent kihívást. A párbajoknak jóval több, mint a fele egyáltalán nem kíván óriási erőfeszítést vagy hosszas módon elsajátítható irányítási készséget. Lehet szó akár sprintről, akár körversenyről, driftről már nem is beszélve. Elképesztően, sőt meglepően könnyű mindegyiket elsőre teljesíteni, és ezáltal a játék hangulata leginkább az egysíkú struktúrát fogja magára ölteni. Ami nem mellesleg egy autóversenyzős programnál már a cselekmény elvérzéséhez is vezethet. Ebben az esetben pedig ez teljes mértékben igaz. Elvégre, ha egy küldetésben nem találjuk szembe magunkat kihívásokkal, akadályokkal, amiket le kell győznünk, érdektelenné válik mindaz, amiért jóformán harcba szálltunk.

A másik nagy gond pedig szintén ebből eredeztethető. Mégpedig, hogy ennek következtében a játékon belül szinte mindenre kiterjed az egyhangú hangulat, még kampánymódon kívül is. A Most Wanted című epizódban a remekül összerakott kihívássorozat ("career" módon kívül!) valódi nehézségeket állított fel a játékosok számára, amik mellesleg mennyiségben, (pontosan 69 darab), élményben, nehézségben és nem utolsó sorban változatosságban is egyaránt hihetetlen élményt nyújtottak. Volt miért küzdeni, hiszen nem csak egyik falról a másikra pattogtunk szuper autónkkal (részben igen de...). Visszatérve a Carbonra. Jelen esetben is megtalálható egy a fent említett címhez hasonló kihívás lista, de itt ez egyáltalán nem működik. Akárcsak a kampány (túlnyomó része), úgy ez is megy a levesbe a lapos és eseménytelen felhozatalának köszönhetően. Hiába kerültek rendőrüldözések a viadalok közé, még ezek sem tudják megmenteni a programot a teljes kudarctól, hiszen nagyon egyszerű feladatokat jelöl ki a játék a továbbjutáshoz szükséges út megtételéhez.

"Az új mindig jobb!"

Ez esetben (többek között) osztom Barney Stinson véleményét, hiszen annak ellenére, hogy kezdetben azt hangoztattam, hogy ez egy átmenet a jó és a monoton, rövid játékmenet között, meg kell hagyni, hogy akár kampányon belül, akár kívül akadnak itt kiváló újítások, amik csak próbálják emelni a program színvonalát. Kezdjük rögtön a versenymódokkal. A szokásos sprint, ellenőrzőpont, kör és drift versenyszámokon kívül egy addig még sosem látott lehetőségben tehetjük próbára magunkat. Ez a kihívás pedig a kanyonban történő párbajok akár "sima" hétköznapi ellenfelek akár főnökök ellen. Egy új versenyszámot hivatott bemutatni ez a funkció mind környezetben mind stílusban. Hiszen ez esetben félrevonulunk a nagyváros zajától és fénytengerben úszó helyszínektől egészen a Palmont City-t körülölelő kanyargós, életveszélyes kanyonokig. A mérkőzés csak és kizárólag kettő riválissal veheti kezdetét. Egyik elöl, míg a másik tisztes távolságban mögötte indul útnak a rizikós pályaszakaszon. Ami pedig a legfontosabb, hogy a többi versennyel ellentétben ez a viadal kettő szakaszból áll. Nos, maga a csata lényege az, hogy aki hátul van előre jusson (a lehető legközelebb az ellenfélhez), hiszen minél jobban rátapad az előtte lévőre, annál több ponthoz juthat.

A pontnak, ami végül összegyűlt az első fejezetben (a hátul lévő játékosnak természetesen), a verseny következő szintjénél lesz nagyon fontos szerepe. Ugyanis említettem, hogy ez a párbaj kettő részből tevődik össze. Az elsőben mi üldözzük a vetélytársunkat pontokra vadászva, míg a másodikban mi kerülünk előre, és a már meglévő pontjainkat "markolászva" gyors fokozatra kapcsolunk, nehogy megelőzzön a konkurencia. Ha a rivális sofőr nagyon közel ér hozzánk, az imént összegyűjtött végeredmény (ami számban értetendő persze) elkezd vészesen fogyatkozni. Szóval mint mondtam, jobb lesz minden esetben a lehető leggyorsabban száguldani a kanyonban, minimális falpattogással karöltve. Ha az összegyűjtött pontszám a nullára csökken, a küldetést vesztesként hagyjátok abba! A szabályok a következők! Ha nagyon lemaradtok az ellenféltől, egy 10 másodperces időzítő fog bekapcsolni, és ha nem juttok megfelelő, azaz minimális távolságba (hogy az időzítő kikapcsoljon), a próbán elbuktok! Ezenkívül ha ti vagytok hátul, nem ütközhettek az előttetek lévővel, mert pontlevonásban részesültök, ami 5000 mínuszt jelent. Azonban ha ti vagytok elől és a konkurens versenyző száguld a hátsótokba, plusz 5000 pont üti a markotokat.

A következő, hogy a kanyon kialakítása szándékosan olyanra lett megálmodva, ami jóval megnehezíti azt, hogy megelőzzük a versenytársunkat. A kanyarok védőkorlátai némely helyen igencsak gyenge anyagból lettek elkészítve, amit ha netalántán átszakít a játékos, repülőleckékben részesülhet (magyarul pizza lesz belőletek). Ennek értelmében pedig alul is maradtok. Ez az úgynevezett kanyonpárbaj, kellemes időtöltést. A kanyon koncepció ennyiben még nem merül ki, ugyanis szokványos (sprint) négyszemélyes, ellenőrző pont és drift versenyszámok is helyet kapnak ezeken a sötét kietlen pályaszakaszokon. Amit itt sajnáltam, hogy a sima sprinteknél nincsenek olyan gyenge védőkorlátok mint a fő párbajnál, sokkal jobban élveztem volna, ha látok egy-két szerencsétlent kirepülni, de hát a játék már így is túlontúl egyszerű, ezért meg is értem, miért nem került ez bele. A drift ezen a terepen a legveszélyesebb és az utóbbival ellentétben, ha nem figyeltek eléggé, itt ismét csak kibonthatjátok szárnyaitokat (értem?). Javarészt ennyi újítás szorult a versenyszámok terén a Need for Speed Carbonba.

A méret a lényeg?

Ha már újítások, akkor nézzük az utolsó olyan funkciót, ami frissíteni próbál, ráadásul sikerrel. Ez pedig a tuningoláshoz köthető különféle dekorációs kellékek méretének szabályozása. Konkrétan a lökhárítók, szoknyák ('kék pettyes rakott szoknya'), légterelők és motorháztetők különféle alkalmatosságainak személyre szabása a fő rendeltetése. A lökhárítókon például számos pont szerkeszthető. Ennek fényében pedig igencsak fenyegető külsejű járműveket (is) lehet ám "létrehozni". Némely lökhárító alsó "szegélyét" olyan módon ki lehet pofozni, hogy szinte egy Batmobilnak is el lehetne adni az így elkészült verdát. A tuningolás egyébként ettől függetlenül nem mutat jelentős eltérést az Underground 2 és a Most Wantedban látottaktól.

Válogatni szinte mindenből lehet, amivel csinosítható az autó, csak ezzel is az a baj, hogy mire feloldódnak ezek az eszközök, addigra már jó esetben vége a kampánynak. Nem azt mondom, hogy egyáltalán alig lesz lehetőség, mert lesz, csak ezáltal néha olyan, mintha meg lenne kötve a kezünk, és akkor lehetne vonzóbbá tenni kedvenc járgányunkat, mikor már a legfőbb feladatokon túl vagyunk, és ez sajnálatos. Ezt természetesen legfőképp a teljesítmény fokozásra alkalmas fejlesztés sínyli meg, nem pedig a külső. Színezhettek, ragaszthattok, huzigálhattok különféle alkatrészeket ide-oda, motort, féket, gumit, turbót, felfüggesztést cserélgethettek. Szóval ilyen téren valóban változatos és remek a felhozatal.

Ott egy zsaru! - Hol? Hol? - Már el is tűnt!

Rendőrös üldözés. Te szentséges ég. Na hát itt realisztikusság egy darab nincs. Eleinte naivan azt gondoltam, hogy itt a Most Wantedhoz hasonló élményben lesz majd részem ilyen téren, de egyre-másra kellett szembesülnöm vele, hogy ez itt igencsak impotens módon van elkészítve. Kezdve azzal, hogy a játék majdhogynem feléig szinte nem is lesznek üldözések. Egyetlen egy zsaru sem ügyeletes aznap, amikor mi száguldozunk. Ahhoz képest, hogy a sztori szerint mindenki tudja, hogy visszatértünk, ráadásul egy igencsak húzós helyzetből léptünk meg a játék kezdetén, arról nem is beszélve, hogy már nem először köröznek minket, eléggé elnézőek ezek a pandúrok.

De mindegy, logikát ne keressünk ilyen téren. Szóval foghíjas ez a tulajdonság, de miért? Az előbb említett hosszú kihagyás mellett számomra az jelentette a végső döfést, hogy ezek a rendőrök még a Most Wantedban járőröző személyektől is ostobábbak lettek. Ott is történtek azért érdekes dolgok de itt... jól van menjünk sorban. Mikor már elég a versenyzésből és balhé után kajtatunk, elég csak pár forgalomban lévő autót a falnak simítani vagy csak egyszerűen széttörni minden buszmegállót a városban (buszok mér' nem közlekednek?). Ha ez megvan, máris feltűnnek az édes apa pici borjúi.

Jó, a körözési szintek, amik legfeljebb 5. fokozatig léphetnek, első lépcsője (esetleg még a 2.), eléggé gyenguszka mind külső mind pedig belső szempontjából (autóról beszélünk ugyebár). A vicc az, hogy ha kemény üldözést akartok elérni, nektek kell üldözni a rendőröket és ez bizony már körözési szinttől teljesen független! Mert még az utolsó szint is olyan bamba sofőrökből épül fel, hogyha egyenes szakaszon is kicsit előbbre haladunk, egyszer csak fogják magukat és eltűnnek azzal az érvvel, hogy "elvesztettük", egy tök egyenes szakaszon, ahol egy kanyar nincs. Igazából kampányon belül ennyi okozott kellemetlenséget, hogy alig voltak üldözések és amik voltak, azok semmit sem értek (mármint verseny közben, én most erről beszélek). De az igazat megvallva itt nem annyira agresszívak a rend őrei mint a MW-ban. Megmondom őszintén a kampány során egyszer sem tudtak letartóztatni ('De nagy jampi vagy!'). Jó azt nem mondom, hogy nem voltak húzós helyzetek, de én ettől többet vártam, pláne úgy, hogy ez a játék a Most Wanted című szeletnek majdhogynem ikertestvére (a rossz tulajdonságok ellenére).

A kihívássorozatban sem tudtak megizzasztani egyáltalán. Szöges szőnyeg ide, versenykihívások oda, egy vicc az egész felhozatal. Szinte elsőre végezni lehet közel minden egyes verseny és rendőrüldözős móddal. Hiába lehet csak 10 perc után lelépni a zsaruk elől, hiába kell 30 kopót elküldeni a búsba, hiába kell 250.000 pontot gyűjteni drifteknél, egy az egyben rögtön teljesíthető mind. Éppen ezért ez a mód számomra teljesen felesleges volt. Csak és kizárólag az tartott életben miközben haladtam előre a küldetésekkel, hogy újabbnál újabb autókat vezethetek, de ennyi. Az meg csak hab a tortán, hogy nagyon kevés feladat van a játékban. Az igaz, hogy némely versenyszámból több is akad, de a Most Wanted után ez jóval nagyobb visszaesés mint előrelépés.

Csapatban a velő!

A sorozatban most először harcolhatunk csapattársakkal az oldalunkon. Mindössze háromféle partner kap helyet mellettünk, akiknek egyenként megvan a saját rendeltetése. Ezek közül igazából egyetlen egy az, ami valóban hasznos és értelmes is a cselekmény során. Azért említsük meg mindet. Van egy úgynevezett útkereső, aki a nevéből értetődően a pályákon különféle útlevágásokat, rövidítéseket keres növelve esélyeinket. Na számomra azért nem volt ez egyáltalán hasznos, mert minden egyes "megyében" 1-2 versenyt letudva már teljes mértékben tisztában voltam ezekkel a leszeletelhető szakaszokkal. A következő a szélfogó, ami számomra annyiban volt kecsegtető, hogy traffipaxos versenyeknél (hú bakker, ez a versenymód kimaradt) fel tudott gyorsítani, így segítette elő a győzelmet.

De ritkán használtam, mert a tuning elvégre arról szól, hogy legyőzhetetlen autót eszkábáljunk össze. Na és az utolsó, akinek a segítségére mindig lehet számítani és eredményesen is harcol a pályán, a blokkoló. Ez egy baromi jó ötlet a játék szempontjából, hiszen hangoztattam, hogy a nagy része könnyű a küldetéseknek, de azért akad néha igazán megizzasztó összecsapás is. A hárító pedig egyszerűen annyit tesz az érdekünkben (ha hívjuk), hogy egy az egyben leszereli a fenyegető, gyors versenyzőket. Eléjük áll, izomból nekik ront, aminek következtében elvesztik az uralmat a gép felett és ebből kifolyólag lelassulnak, lemaradnak. A szövetségesünket csak egy kis ideig használhatjuk, akinek élettartamát egy vonalka ábrázolja. Úgy működik akár a nitró, azaz visszatöltődik ha elfogyott!

Milyen az éjszakai világ?

Kidolgozottság szempontjából nem igazán lehet ok panaszra, főleg az autók megvalósítása és azok részletessége terén. Természetesen a versenyautók között értetendő ez, hiszen a közlekedő járművek még mindig úgy néznek ki mint egy 6 éves által elkészített origami jármű, amit félig-meddig meg is rágcsált az illető. Lehetséges, hogy ez sokakat nem érdekel, de kérem szépen egy ilyen alkotás tekintetében, ahol maga a város (ami jelen esetben sötét) és a járművek töltik be a főszerepet, szerintem egyaránt elvárható, hogy mindkét oldal legyen alaposan megvalósítva. Nem elég annyi, hogy a versenyjárművek hozzák egyedül azt a színvonalat, ami megüti a mércét. Elvégre egy lövöldözős játéknál sem néz ki az jól, ha az ellenfelek török basaként vannak elhelyezve.

Az izomjárgányok részéről viszont le a kalappal. A tükröződések emelkednek itt ki legfőképp, és ezáltal a város különféle színezésű fényjátékai. Igazából erre a sorozatra bármit lehet mondani de azt nem, hogy a kivitelezés gyenge volna (úgy összességében). Egy éjjeli versenyzést feldolgozó játéktól én őszintén sokkalta jobban elvárom azt, hogy szép és részletgazdag legyen mint egy nappali időszakban folyó cselekménytől. Ugyanis ilyen téren a különböző kialakítású effektek játsszák a fő szerepet. Csak és kizárólag a fények szolgáltatják a létrehozott összkép valódi csodás formáját. És azért lássuk be, legyen az bármilyen tematikájú játék, ha az éj sötétjében kóricálhatunk egy adott területen, az teljesen más élményt nyújt mint nappal (abba most nem megyek bele, hogy ilyen téren remekül összerakott programnak kell lennie). Ilyen szempontból pedig a Carbon számomra megfelelt. Egy valamit azonban nagyon de nagyon hiányoltam ebből a koncepcióból. Mégpedig a neon világítás beszerelési lehetőségének teljes hiányát, elvégre ilyen témában ennek kötelező elemként kellene az első sorban lennie! Ha pedig hozzávesszük azt, hogy maga a terület kialakítása nem tér el olyan nagy vonalakban az Underground 2-ben látottaktól (kivéve, hogy jelen esetben letisztultabb) simán bekerülhetett volna ez az opció.

Milyenek a dalok?

Ami mindez ideáig a sorozat legerősebb részeként volt számon tartva (többek közt) jelen esetben (sok más mellett) elég nagy csalódásnak bizonyult. Mindamellett, hogy szinte minden egyes epizódban, de főleg az Underground első részétől mérten a zenék palettája nem csak változatosra, de meglepően élvezhetőre és hihetetlenül ritmikus stílusúra sikeredett. Értem ezt arra, hogy jóformán minden egyes Need for Speed felvonásnak megvan a maga dalbetétje, amit ha elkezd dúdolni valaki, a másik már rögtön tudja is kötni valamihez. Hiszen ott az Underground mindent elsöprő nyitó dala, az "ájj tis tis tis tis tis tis" azaz a Get low vagy a Kimosabe. A következő underground cím fergeteges zenéje, a Riders on the storm, a Most Wanted őrületes iramot diktáló játékmenetéhez párosuló elképesztően zúzós dalai közül pedig kiemelkedően teljesít például a Nine Thou című audiovizuális utazásra hívó betét.

De a Carbon esetében én nem tudtam hová tenni a zene összeválogatást. Egyszerűen olyan érzés volt játszani, mintha egyáltalán nem is rendelkezne muzsikákkal. Ilyen élettelen az egész. Na és itt teljesedett ki számomra az a tény, hogy valójában mennyire fontos a zeneszámok megfelelő szelektálása az ilyen tematikájú (főleg) játékok esetében. Ugyanis jelen esetben a dalok nem csak arra valók, hogy menet közben egyszerűen bömböljenek mint általában vezetés közben (kivételek előre), hanem egyszerűen köthetőek a szituációkhoz, és úgy általában leválasztják a cselekmény két fő témáját egymástól, ami a verseny és a rendőrös hajszák. Hiszen rendőrüldözéseknél teljesen másképp kell bánni a hanghatásokkal. Amit én sajnálok, hogy amikor az említett üldözés folyik nem kerülnek be olyan muzsikák, amik a zúzásról szólnak. Simán elférne egy AC/DC, egy Airbourne vagy egy Guns N' Roses sláger. Azért valljuk be, jó pár olyan zenével rendelkeznek a fent említett veteránok (legendák), amik jórészben támogatnák és egyben növelnék a vezetés és darálás mértékét. Ez nagy kár! Míg a versenyek alá szinte minden típusból lehet összeválogatni stílusos vagy éppen agyatlan aprító betéteket, amelyeket meghallva egyszerűen más érzések kerítik hatalmába az embert. Akár ösztönöz, akár egyszerűen csak jól esik hallani vagy jóformán kiválóan illenek az adott körülményekhez (bizony ilyen is van).

Befejezésképpen

A Need for Speed Carbon kérem szépen kétséget kizáróan nem egy jó játék, de valahogy nem is rossz. A kettőt elválasztó gyenge mezsgyén táncol, de mégis valami módon a hihetetlen rossz tulajdonságokkal rendelkező túlsúly az ütött-kopott kategória felé billenti az összképet. Vannak jó pillanatok és vannak (dögivel) rosszak. Maga a két részre oszló tónus már nem működik sem verseny sem pedig (főleg) rendőrüldözések tekintetében. Az idő előrehaladtával ez a formula már megfáradt és ez az utolsó olyan epizód a sorozatban, ami jól mutatja azt, hogy a vérfrissítés már nagyon el kellene a szériának. De itt még 2005-öt írtunk és a készítők még egy évtized után (tisztelet annak az egy kivételnek) így 2014-ben sem tudtak egy vadonatúj "nyulat" előhúzni a kalapjukból. Reménykedjünk abban, hogy az idén debütáló új felvonás valahogy legalább próbálkozva, de letegye a talpát az emberek számára kedvező elvárások megfeleléséhez vezető törékeny útra!
60%