Life is Strange Episode 1. - Tudnivalók

A 2015-ös év akárhogy is nézem egy igencsak erős esztendő lesz a videojátékok történetében. Szinte minden egyes játéktípusban olyan alkotások foglalnak majd helyet, amik minden bizonnyal elég nagy nyomot fognak hagyni az emberekben, és amikre még nagyon sokáig emlékezni fogunk. Hiszen hamarosan mi Pc-sek is megízlelhetjük a Tps és egyben az open world stílus (azaz a nyitott világ) szakavatott királyainak, a Rockstar Northnak a legújabb ígéretes termékét, a Grand Theft Auto széria V. epizódját. A brutalitásáról és őrületes játékélményéről elhíresült, a verekedős játékok (számomra legalábbis) leghíresebb képviselője, a Mortal Kombat sorozat 10. felvonása is hamarosan a boltok polcaira kerül. B.J. Blazkowicz is tiszteletét teszi idén egy újabb nagy sétával a Wolfenstein kastélyban. Gotham City sötét és mára már horror filmekbe illő atmoszférájával új köntösben kívánja bemutatni a Denevér ember "kalandját". Mindezek mellett számomra ennek az évnek a nyitánya leginkább nem a várakozás, hanem a meglepődés éve lett. Ugyanis január 30-án az eddigi legátgondoltabb és legélvezetesebb játékélményével operáló alkotás ütötte fel a fejét.

Ez nem más, mint a számomra eddig ritkán hallott Dontnod nevű fejlesztőcég és a Square Enix (kiadó) által megjelentetett csoda, a Life is Strange című játék. Számomra amennyire ismeretlen volt az említett cég, annál maradandóbbat tudtak alkotni (szóval maximálisat). Bátran ki merem jelenteni, hogy amióta bármilyen virtuális eszközzel is volt szerencsém belefolyni a játékélménybe, bármennyire is próbálnék visszalapozni több tucat programra, egyszerűen ilyen élményben és utazásban még nem volt részem. A játék egy kiváló karaktertörténetet vezet fel és nem csak kizárólag a főhős személyében. Számos olyan szereplő bekacsingat a történet kezdetén, akiket vagy szerethetőségük vagy éppen ellenségeskedésük alapján könyvelünk el elég erős jellemeknek. A cselekmény a 18 éves Maxine Caulfield (Max) köré épül.

A lány szemszögéből vizsgáljuk meg a furcsábbnál furcsább történéseket, a nehéz akadályokat, és azt, hogy milyen különös is az élet egy felnőttkorba épp csak belépő fiatal lány számára. Ha az nem volna elég, hogy egyre furcsább szituációk ölelik körbe a főhőst, még helyes döntések sorozatát is meg kell hoznia olyan helyzetekben, amelyek nem kis megterhelést okoznak neki. Tisztában kell lennie minden egyes lépésével és viselnie kell az adott körülmények jó vagy rossz következményeit. A csendes kisváros, ahol Max él, egy kiváló táptalajt biztosít a karaktereknek, ugyanis a helyszínek remekül passzolnak a történésekhez. A terület egy nyugodt és idilli képet fest, ami viszont az idill mögött rejtőzik az emberek életében, az több mint nyomasztó és rejtélyes.

Ez a játék több okból nyerheti el az emberek őszinte szeretetét. Véleményem szerint a legjobb programok azok, amelyek már-már filmbéli cselekményeket sorakoztatnak fel úgy, hogy nem válnak unalmassá. Na, ezt itt pontosan megkapjuk. Nem csak a főszereplő miatt. Ugyanis a mellékszereplők felhozatala is mind képviselnek valamilyen értékeket, amelyekkel (még ha nem is minddel) de azonosulni tudunk, és teljes mértékben azonnal elfoglalják helyüket a történetben. Az alapvető fiatalkort feldolgozó alkotások képviselői mind itt vannak. Ott a főszereplő, aki nem találja helyét a világban és alkalomadtán igyekszik súlyos döntések sorozatában helyesen cselekedni. Ott az "ellenség", aki folytonosan cukkolja a jószívű ám visszahúzódó főhőst. Aztán a kedves és napra kész fiú, aki mindvégig fontos szerepet tölt be Max életében, mivel a fiúk közt ő az egyik, ha nem az egyetlen jó fej, kedves és segítőkész ember. Nem utolsó sorban pedig a rég látott barátnő, Chloe, aki a kulcsfigura rögös ellentéte. E karakterektől lesz egy akár karakterdráma, akár "egyszemélyes világ" kategóriájú játék vagy film magával ragadó. De! A jellemek csak úgy önmagukban nem hozhatnak sikereket. Kellenek hozzájuk elsősorban motivációs eszközök, kellő bemutatás, fokozatos ám követhető fejlődés, és persze többek között olyan tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik azt a bizonyos azonosulást (legfőképpen a célközönségnek).

A megírt monológok, párbeszédek, jellemvonások és gondolkodásmódok minden személynél más és más alakot öltenek, és ettől lesz egy ilyen tematikájú alkotás közel tökéletes. Nem csak a főszereplőt állítja a középpontba. Teret ad a mellékszereplők és a második főszereplő, Chloe számára is. Az ő motivációját, szenvedését és történetét is szépen lassan nem unalmas és csöpögős formában tálalják elénk. Na és persze ott vannak a mellékszereplők, akiknek kisebb gondjaik vannak, mégis meg tudták úgy oldani a készítők a cselekményt, hogy az őket körülvevő világ is elég érdekesnek hat. A játék nagyban eltér a nagy egészt foglalkoztató fő koncepcióktól. Mi ez a koncepció? Lőni, szaladni, lőni, gránátot dobni és ismét csak lőni.

Azért találhatja meg sok ember ebben a programban a kiteljesedő világot, mert realisztikusan ábrázolja a történéseket. Olyan feladatok elé állít minket, amely (a főbb adottságunkat leszámítva) reálisan hatnak. Mindennapi feladatokat kell elvégeznünk, barátoknak segíteni, kibírni két percig, hogy ne vágjuk pofon azt, aki folyton szekál minket és persze ami a legfontosabb: jól át kell gondolni minden egyes apró lépésünket. Szerintem ez utóbbi az, ami a mai fiatalságból teljes mértékben hiányzik, ezért is ajánlom kivétel nélkül minden ember figyelmébe a játékot és annak mondanivalóját. Mégpedig, hogy törődjünk a másikkal, ne fordítsunk hátat a barátunknak ha bajban van. Ne mindig csak a saját érdekeinket nézzük, vizsgáljuk meg az adott szituációt minden szemszögből és az alapján hozzunk döntést.

Mint említettem, a fő vonal, amit követ a cselekmény, az átgondolt döntések választása. Aki eddig olvasta az írásomat, de nem akar semmi érdekfeszítő tulajdonságot megtudni a játékkal kapcsolatban, az ne olvasson tovább! Ugyanis ez az a játékmenet, amit jobb ha te magad fedezel fel pontról pontra! Rögtön a történet kezdetén érezni lehet azt, hogy ez a program teljesen más eszközökhöz folyamodik annak érdekében, hogy hosszú órákra lekösse a játékosokat. Kezdetben (úgy 10-15 percig) szinte alig történik valami, korlátozva vannak a lehetőségek, de ez nem is baj. Használatba vehetünk pár tárgyat, amik által információkhoz juthatunk, de nagyjából ennyi. Aztán amilyen visszafogottan indult, olyan nagy hirtelenséggel sorakoztatja fel a lehetőségek tárházát.

Az alapvető képessége a főszereplőnek az, hogy vissza tudja tekerni az idő kerekét, hogy egy bizonyos pontra visszatérve megváltoztassa saját magára és másokra is kiható döntéseinek következményeit. Igazából ez így elsőre kevésnek hangzik, de ez az idő visszatekerés csak egy eszköz, ugyanis ami lényeges, azok maguk a döntések. Számos olyan helyzet lesz, ahol kétszer is át kell gondolni, hogy vajon ezt érdemes választani vagy azt. Az időben való rohangálás mindig elérhető lesz, és míg a korlátozás engedi vissza-vissza járhatunk a kérdéses pontig, hogy többször átgondolva végül az eszünkre vagy a szívünkre hallgatva állást foglaljunk.

Ezt a funkciót is remekül kihasználja a játék, mivel valamennyi emberrel, akik a helyszíneken helyet foglalnak, kommunikációba léphetünk és így lehetőséget adhatunk ismét a "szenvedélyünk" "kihasználásának". Minden egyes karakterrel, még ha minimálisan is járulnak hozzá a cselekményhez, beszélgethetünk, segíthetünk nekik és a többi. Ahogy halad a történet előre, úgy bonyolódik az egész döntéshozatal is. Ugyanis egyre több lehetőség adódik amik közül választhatunk, mint például: "most itt elmondom ennek a bizonyos személynek azt a bizonyos incidenst". Vagy esetleg a: "neki most nem segítek, hanem inkább lesüllyedve az ő szintjére inkább átgázolok rajta" című történet. Ezen elhatározások által formáljuk meg a magunk kis történetét. Nincs kikötve bizonyos vonal amit nekünk mindenféleképpen követnünk kell. Mi alakíthatjuk, variálhatjuk az állásfoglalásunkkal a cselekményt és így változtathatjuk meg karakterünk.

Ez a bonyolultság azonban nem csak a fent említettekre vonatkozik. Van, hogy elég egyszer, maximum kétszer visszamenni a múltba, de akad olyan is, hogy egyre többször és többször és nem csak azért, hogy átgondoljuk milyen embert is formálunk a főhősből. Azért is, mert az elénk gördülő feladatok elvégzése során körültekintően kell viselkedni, és ha valami elkerülte a figyelmünket, rászorulunk a többszörös használatára ennek a képességnek. A látványvilág pedig ebben a játékban akár mellékesnek is mondható, de elhanyagolhatónak semmiképp sem. Egy letisztult, szép megvalósítást kapunk, ami remekül ad teret a cselekménynek. Nincs olyan gépigénye, ami térdre kényszerítené a régebbinek mondható gépeket. S ami a legfontosabb, hogy szépen fut. A hangok pedig szerintem kifogástalanul lettek összeeszkábálva. De ami a hangeffekteken nagyban túltesz, azok a zenék. Ha nem lett volna elég, hogy a karakterek és a cselekmény önmagában hihetetlenül be tudja szippantani a játékosokat, a tetejébe ott vannak a gyönyörű muzsikák, amik csak még jobban átérezhetővé és igazából gyönyörűvé teszik az egészet. Sokszor libabőrös lettem, mikor egy-egy szép monológ közepette felcsendült egy könnyfacsaró dallam, ami egyre jobban kezdett a lelkemre hatni. Végezetül pedig, hogy szemléltessem egy picit a feladatok és azok következményeinek mélységét, mondok egy példát. Mikor Max egy feladatot megold, az olyan felemelő érzés, mintha egy akció játékban Vasember, Pókember, Farkas, Captain Price, Scorpion, Prophet és Carl Johnson egyesítené erejét a gonoszok ellen.

Amit el lehet mondani erről a mesterműről az annyi, hogy nincs párja. Egyedülálló módon tudta nekem bemutatni a saját kis világát. Számos mondanivalóval rendelkezik, főleg a fiatalság számára, amit szerintem sok embernek kötelező módon, azonnal meg kellene vizsgálnia. A történet kibontakozása egyszerűen tökéletes. A karakterek és azok tulajdonságaik és a dialógusok mélységei valóban emberivé teszik őket. Észre se vesszük, hogy egy játékkal játszunk. Olyan mély nyomot hagyott bennem a főhős (Max) karaktere, hogy bátran ki merem jelenteni, számomra a legösszetettebb, legintelligensebb és legszerethetőbb játék karakter lett! A fent említettek alapján olyan, mintha egy gyönyörű filmet néznénk egy lányról, aki próbál helyt állni a felnőttkor küszöbén és aki elé egyre több súlyos akadály gördül. A döntés pedig a mi kezünkben van. Vajon Max az elkövetkező időkben lesz olyan erős, hogy ezeket az akadályokat elgördítse mind a saját, mind barátnője útjából? Csak rajtunk múlik!

100%