Találkozunk a pokolban! - Painkiller

A játékok, melyek az egyszerűséget hajszolják, némely esetben jobban működnek, mint a bonyolult szálakat és tulajdonságokat felsorakoztató társaik. Erről tanúskodik mai alanyunk, a Painkiller is. Egyszerűsége ellenére egy egész jó játékmenettel lepi meg a játékosokat, hiszen a változatosságot eléggé lazán és meglepő módon remekül kihasználja. Összetétele nagyban jelképezi a régi idők Fps-eit, letisztultsága és nagyon jó játékélménye miatt. 2004-ben jelent meg a program és szerintem a nagyközönség még manapság is szívesen előkotorja újra és újra, már aki régen játszott vele. Per pillanat én csak most ismerkedtem meg vele. Amit most írok, azt játékok tekintetében még nem nagyon tettem, de hihetetlenül jó "stresszölő"-ként hat ez az egész mizéria.

A játékot a People Can Fly fejlesztőcég készítette, és 2004-ben a Dream Catcher nevű kiadó bocsátotta végső útjára. A fő vonal, amit produkál a program, az akció, az ijesztő külsővel megáldott ellenfelek és a kisebb nagyobb helyszínek változatossága. Nem igazán tekintendő egy horror játéknak, mivel ahhoz még sokat kellene nyújtania. Viszont a terek, amikkel operál és az ellenségek, akik a félelem oldalát képviselik, kiváló módon feszélyezett érzést kelt az emberekben. S ezt a tényt mi más támaszthatná alá mint az, hogy szinte majdnem minden helyszínen a világunk és a vallások legfőbb gonosztevői foglalnak helyet, mint például a történelem és a nagy egész legádázabb bűnös lénye, Lucifer alakja.

Eléggé meglepett, de még történettel is rendelkezik, ami lássuk be ilyen aprítós, darálós játéknál nem éppen jellemző vonás. És ami ennél is meglepőbb, hogy ez a cselekmény messze a legegyszerűbb és legszórakoztatóbb is egyben. A legenda szerint mi egy Daniel Garner nevű férfit vehetünk majd irányításunk alá, aki autóbalesetben feleségével együtt életét veszti. Ezt követően a főhős a túlvilágon kapcsolatba kerül az úgynevezett fénylénnyel, aki közli vele, hogy hogyan szerezheti vissza eltűnt feleségét. A legfőbb próba, amit ki kell állnia annak érdekében, hogy visszaszerezze kedvesét az, hogy Lucifer négy hadvezérét a lehető leggyorsabban söpörje el az útból. Miután ez megtörtént, több kisebb fordulat következik be a történetben, amit jelen esetben nem árulok el!

Kezdjük is rögtön azzal, hogy hogyan működik a játékmenet. Egyszerűen kiváló. Minden egyes apró tulajdonság és eszköz, ami magában a játékban van, egy feledhetetlen szórakozást nyújt. Na jó, az alaphelyzet a játékban úgy néz ki, hogy vagyunk mi (játékos) pár fegyverrel, van egy pályaszakasz, ami egy zárt helyszínen foglal helyet, ám folyamatosan tovább lehet jutni miután a feladatunkat elvégeztük, és persze vannak ellenfelek, és azok dögivel. Ami szerintem egy ilyen kaliberű játéknál elengedhetetlen kelléknek kell, hogy legyen, a változatosság és a "frissesség" kimerítése. Elvégre az alapszituáció annyi, hogy van egy adott terület, ahol a nálunk lévő fegyverrel irtani kell az egyre bővülő ellenfeleket. Ha nem adódnak folyamatosan új stukkerek, a terepek, ahol megfordulunk nem váltakoznak és persze ha az ellenlábasok tábora nem variálódik, akkor egy kudarcba fulladt agyatlan lövölde lesz a végeredmény.

Jelen esetben ettől nem kell tartani, ugyanis rengeteg gonosszal kerülünk összetűzésbe. Szinte minden pályán más és más küllemű és képességű "szörny" kerül elénk. Nagyban igaz ez a terepekre is, de a főbb téma mindig az elhagyatott templomok, temetők, katakombák és még vagy egy tucat ilyesfajta placcok. Számomra e téren az jelentett csalódást, hogy a kezdetben remekül összeeszkábált elhagyatott félelmetes helyszíneket hirtelen olyan területek váltották fel, ami úgy egy az egyben kidobott a játék világából. Gondolok itt legfőképp a katonai támaszpontra, vagy éppen arra a hatalmas gyár "szigetre". Személyes vélemény, de a játék közepe felé számomra már teljes mértékben átalakult ezek miatt a játékmenet. Míg eleinte egy remek kis feszengős, kicsikét ijesztő kalandnak indult, úgy süllyedt az egész egy őrült hentelésbe (őrült lövöldözés/ölés), ami egyébként nem olyan nagy baj. És ezt a témát bezárom azzal a kijelentésemmel, hogyha kicsikét alakítottak volna a fent említett kettő helyszínen (nem csak kettő van egyébként), máris jobbnak hatottak volna ezek is. Csak az egész olyan érzést kelt, hogy az elején még lelkesen dolgoztak a készítők, a közepe felé pedig csak úgy random ellenfeleket dobáltak be a közösbe, nekünk meg csak lőni kell.

A gonoszoknak is nagyban sikerült egy pillanatra megálljt parancsolni a játékmenetnek. Lehet, hogy a többség nem akad fenn ilyen "apróságokon", de én majdnem minden szögből megvizsgálom ezeket az alkotásokat, legyen az bármilyen témájú. Ahogy a helyszínek, úgy a gonosz tábort erősítő szörnyek és lények is hihetetlenül jól mutattak és remek összhangban voltak nem csak a kialakított térrel, de magával a témával is, amit a játék dolgoz fel: mégpedig a pokol legmélyebb bugyrai és a lakói! Aztán ahogy egyre közelebb jutottam a végigjátszáshoz, olyan bugyuta és értelmetlen ellenfelek ütötték fel a fejüket, mint például a nindzsák vagy a "nem tudom hova tenni" kategória győztesei a dagadt, szőrös, motorosnak kinéző dobtáras fegyverrel rendelkező emberek. Valakinek ez lehet, hogy bejön, miszerint ilyen ellenfelek is vannak, de engem egy kicsikét kizökkentett az egész világból. Mintha a játék fele valóban a sátánista témát dolgozná fel, míg a másik meg egy teljesen átlagos Serious Sam (azért kicsikét gyengébb) típusú lövölde volna.

Amik mindvégig lenyűgöztek, azok a fegyverek és azok tulajdonságaik. Mindössze 5 mordálynak nevezhető eszköz foglal helyet a játékban. Ez így elsőre kevésnek hangzik, de ebből 2 az elsődleges és másodlagos tűzerőt kombinálva egy plusz támadási lehetőséggel rendelkezik. A paletta igazából nem mondható sokszínűnek, de ami elérhető az megéri a pénzét. Az elsődleges stukker ami mindig hősünknél lesz, és amiben a lőszer végtelenítve van az úgynevezett "Fájdalomcsillapító". Szerintem ez az a támadó eszköz, amit majdhogynem a legtöbbször használtam, legalábbis a játék feléig. Nézzük a tűzerőket!

Ahogy a képen is látható, ez egy hosszú nyelű, erős, összecsukható pengékkel ellátott fegyver. 1. - Tűz: A ravasz meghúzásakor ez a penge nagy sebességgel el kezd forogni ami lehetővé teszi, hogy szó szerint ledaráljuk az ellenfeleket. 2. - A penge még mindig forog, azonban egy újabb gomb lenyomásával ezt a forgó szerszámot ki lehet bocsátani a hosszú nyél végéről, akárcsak egy számszeríj esetében. 3. - Talán ez a legszórakoztatóbb a bugyuta szörnyek ellen. Ebben a helyzetben a fegyverünk elejét (ahol a vágóeszköz helyezkedik el) kilőjük, majd a célkeresztet ráirányítjuk. Ilyenkor egy hosszú tűzsugár kapcsol be, ami végtelen ideig ég (legalábbis ameddig akarjuk és nem kell "visszahívni" a pengét). Használat: Elsősorban a kevésbé veszélyes ellenfelek, mint pl: aki lassabban mozog. Nézzük a következőt, ami a leghatékonyabb fegyver posztját tölti be az egész cselekmény során. Ez az Electrodriver - Elektro vezető vagy elektromos vezető. Lényeg a lényegbe a legfőbb funkciója, hogy áramot szolgáltat a kedves ellenségek testrészeibe. 1. - Meglepő de az elsődleges tűzerő egy dobócsillagszóró. Nagy erőt fejt ki és szinte kivétel nélkül kicsit is és nagyot is egyaránt erősen sebez. 2. - A másodlagos az áramszóró funkció, ami nagy erejű ám kicsi hatótávolságú villám "ágakat" szór magából. Azonban ezek a villámok végül egy pontba érkeznek, így növelve az áram tényleges erősségét. 3. - Ez szintén az elektromossággal kapcsolatos. Miközben szórjuk a villámot mint Zeusz, megnyomva a másodlagos tűz gombot egy nagyfeszültséggel teli kör alakú pengét bocsáthatunk a szörnyetegekre. Érdekesség, hogy ha megfelelő hatótávolságon belül nem közvetlen az ellenfelekre lőjük ki, akkor is kapnak némi áramütést. Használat: Szinte minden ellenfél esetében. A harmadik tüzelési módot legfőképp nagy tömeg ellen használjuk.

A következő eszközünk, ami messze a leghatásosabb az egész játékban és őszintén szívesen látnám akár máshol is, a shotgun + fagyasztó. Ez az a fegyver, ami kivétel nélkül minden egyes ellenfélen óriási sebzést ejt. A legtöbb játékban a leghatásosabb fegyver a sörétes és mint mondtam ez itt sem lesz másképp. Az elsődleges tűzereje egy szimpla shotgunnal ér fel, miszerint nagy távolságban szórja szét a sörétet. A hangsúly itt inkább a második módon van, amely egy igen erős fagyasztást takar. Ami az erőssége ennek a funkciónak az az, hogy a fő ellenfeleken kívül szinte mindegyik bestiát le tudja jegelni, legyen az bármilyen magas vagy bármilyen nagy darab. Igaz, hogy csak 3-4 másodpercig marad jégbörtönében a delikvens, de így lelassíthatjuk a közelgő démon-cunamit. Használat: Bárhol, bármikor!

A maradék kettő fegyver a Chaingun - Rocket launcher vagyis láncfegyver - rakéta indító, és a Stakegun - Grenade launcher, azaz Pózna/cölöp verő fegyver - Gránát vető. A láncfegyver egy tipikus minigun sajátosságait hordozza magában. Gyors tüzelésű és igencsak hatékony. A rakéta vető/indító sem maradhat ki egy ilyen kaliberű játéknál, ugyanis a nagyobb ellenfelek ellen a leghatásosabb. A pózna vagy cölöp verő képezi leginkább a játék mondanivalóját a fájdalomcsillapító (fegyver) mellett. Ez egy számszeríjhoz hasonlító szerkezet, amelyben faragott hosszú fából készült cölöpök lőhetők ki. A gránátvető pedig a nem olyan távoli, de elég közel lévő durvább ellenfelekre hat megfelelően.

A játékmenet legfőképpen a Serious Sam struktúrájával hozható kapcsolatba, ugyanis történetvezetés ide vagy oda, a fő szempont az ellenfelek aprítása. Ennek fényében az ellenségeknek van egy bizonyos rátája (aránya), azaz a cselekmény kezdetén gyenguszka lesz a felhozatal, majd az idő előrehaladtával egyre erősebbek kerülnek a középpontba. Mindenesetre nem ugrásszerűen következik be a váltakozás, sok "régen látott" karakter is beköszön az újabbnál újabb szinteken, de a jellemző vonás a változatosság lesz. Igaz ez a helyszínekre is. Mivel kezdetben elég kicsinyke pályaszakaszokon lövöldözhetünk kedvünkre, s majd idővel válnak egész kiterjedtté. A fent említett fegyverek mindvégig megfelelnek az elvárásoknak és azok elhelyezése is igencsak jól lett megoldva. Nem lehet megszerezni mindegyiket rögtön az első szinten persze, fokozatosan a különféle erősségű és mennyiségű ellenfelek felsorakoztatása során válnak elérhetővé.

A pályák eléggé hosszúra sikerültek. Az átlag a 15-20 percig tartó figyelemreméltóan jó játékélményt biztosító izgalmas lövöldözést jelenti. A menüben tudjuk kiválasztani melyik pályaszakaszon induljunk útnak, azonban fokozatosan oldódnak fel a következő szintek. Természetesen egyesével, ahogy végzünk az előzővel. Összesen 5 küldetéscsoport van, s mind az 5 csoportban 5 különálló misszió foglal helyet. Ezen csoportok végén pedig számolnunk kell a történet bekezdésnél már említett "Lucifer négy hadvezére" egyikével. Ezek a fő gonosz csaták messze a legszórakoztatóbbak az ilyen stílusú játékok (Serious Sam, Deadhunter) listáján. Ugyanis nem annyi a cél, hogy csak eszeveszettül pumpáljuk beléjük az ólmot. Legtöbb esetben trükközni kell velük, csapdába kell őket csalni és körültekintően viselkedni, hogy rájöjjünk mik a gyenge pontjaik. Ami különösen tetszett, főleg így 2015-ben játszva, hogy ez a játék még a nagyon jól működő rendszer szerint dolgozik. Ez a rendszer az életcsomag és lőszer felszedős technika.

Örültem neki, hogy nem önregenerálódás következtében lesz toppon az egészségünk. Gyűjthetünk armort is, azaz páncélt, ami nagyban megnöveli a túlélési esélyeinket, hiszen sérüléskor először ez a szint kezd csökkenni, majd ha ez teljesen elfogyott, a tényleges élet fokozat. Ami még nagyon tetszett, hogy újabban sokszínűvé tették a lövöldét egy tulajdonsággal, ami a természetfeletti képességünket takarja. De mivel a játékban mindenért meg kell dolgozni (legyen az élet, lőszer), ezt sem kapjuk csak úgy az égből hullva. Miután kiírtjuk az ellenfeleket, a holttestük után megmarad egy bizonyos energia, amit ha magunkhoz veszünk (lehetőleg jó sokat, amennyit csak lehet) nem mindennapi erők birtokába juthatunk. Ha ez a mód bekapcsol, akkor egy kattintással/lövéssel darabokra szaggathatunk egyszerre több ellenfelet anélkül, hogy mi akár minimálisan is sérülnénk. Igaz elég kevés ideig él ez a funkció, és sok "lelket" is kell begyűjteni ahhoz, hogy bekapcsoljuk, de ezek az apróságok tesznek sokoldalúvá egy játékot.

A grafika igazából a 2004-es évben szerintem egy eléggé kidolgozott és szép látványnak lehetett betudni. Az igazat megvallva, nekem még most, 11 év elteltével sincs semmi bajom az ilyesfajta letisztultnak mondható megvalósítással, sőt talán még többre is értékelem, mint az alaptalan óriási gépigényt megkövetelő világokat. Az ellenfelek stílusai egyszerűen kiválóak. Mondottam volt, hogy igencsak nagy a választék közöttük és szinte majdnem mindegyik passzol a játék által kiszabott témának. De ami mégis 80%-ban a legjobban működik, azok a pályaszakaszok kialakításának módjai. Legfőképp a sötétben kóborlós, temetőben botorkálós részek. Ezek igazából minimális hatással nyúlnak a félelemhez (értsd: nem kapsz tőlük idegbajt), de az egész kilátás messze nagyon jól néz ki. Ami még így tetszett ebben a témában, hogy valamennyire pár helyen rombolható volt a környezet is. Sírkövek, óriási oszlopok, ajtók, ezeket nagyban darabokra törhettük utazásunk során. Egy dolog amit még kiemelek. Gondolom sokan szeretik a "pattogós nylon-t" pattogtatni. Oké, de hogy jön ez ide? Számomra ilyen élmény volt az ablakok "eltüntetése" a játékban. Mikor olyan szintre érkezünk, ahol sok az üveg, szórakozzunk kicsit és lövöldözzük szét azokat, mert ahogy darabonként leesnek (főleg ha pont felettünk vannak) az egész jó. A fegyverek pedig egyszerűen zseniálisan vannak megtervezve és kivitelezve. Az eszközök fele nagyban jelképezi ezt a régi módi stílust, mint például a vámpírvadászoknál használt fa cölöp, vagy a forgó pengés megoldás. Ami egy ilyen kaliberű játéknál egész jónak hat, mivel gonosz démoni erőket kell megfékeznünk. A stukkerek maradéka ugyanúgy nagyon jól néznek ki. A villámlófegyver effektjei egész jók, a robbanások kevésbé látványosak de fájnak, a nagy kialakított terek pedig ahol a hatalmas, de tényleg hatalmas fő ellenfelek veszettül mutatnak.

Hang szempontjából viszont nem igazán sorolnám a legjobbak közé. Nem akarok megbántani senkit, úgyis meg fogok! Először is. Nekem semmi bajom a rockkal meg az ilyen "gitárt most jól összetöröm" stílusú zenével, épp ellenkezőleg. Egy ilyesfajta zúzós játékhoz valóban ez illik. De a zenék folyamatosan ismétlődnek és nem, nem csak egy adott pályaszakaszon, ahol már az is túlzás lenne mivel említettem, hogy 15-20 percig is elhúzódnak. De folyamatosan újra és újra, rendszeresen ugyanaz a "zene" szólal meg, ami nem kicsit kezd az idegeimre menni. Talán ezt direkt tették bele a készítők és így próbáltak ösztönözni, hogy mérgemben jobban daráljam a szörnyeket? Meglehet. Igazából a többi effekttel nem volt különösebb problémám. A fegyverek hangjai kifejezetten tetszettek, és persze a többször szép lassan fellépő horror filmekből ismert szellem üvöltések, és démoni megszólalások kellőképpen, piszkosul félelmetesnek hatottak.

Számomra egy felüdülés volt a Painkillerrel darálnom. A történet egy ilyen kaliberű játéknál több mint jó pont. Ahogy az ellenfelek egyre erősebb fajtái jelennek meg nagy gyakorisággal sokszínűvé teszi a kalandot. A fegyverek nem túl nagy választéka, ám azok képességeik is nagyban növelik a játékélményt. A kisebb hibák ellenére, mint például a kicsikét logikátlan helyszínek és kicsit sem oda illő ellenfelek ellenére ez egy szórakoztató alkotás. Van még egy pont, ami miatt kicsit a negatív oldalra dőltem, viszont ezt most nem írom le, mert erősen spoileres (elárulnám az egyik legfontosabb érvet és ez a játék végén van!). Esetleg ha érdekel kérdezz kommentben. Összességében én nagyon jól szórakoztam. Nem egy rövid játékról beszélünk egyébként, hiszen mint mondtam egy küldetés 15-20 percig is eltart, és itt több tucat misszióban kell helyt állni.

80%

Az fog remekül szórakozni, aki:
- Szereti a "csak háttal futni és lőni" felépítést!
- Nem veszi komolyan a játékot!

Az pedig kevésbé, aki:
- Inkább a taktikai programokért van oda!
- Szeret elmerülni egy történetben!