Kő kövön nem marad! - Ridge Racer Unbounded

Úgy éreztem írnom kell. Írnom kell mert a folyamatos kutakodás vezetett rá arra a játékra amiről most beszélni fogok (röviden!). Az autós játékok leghíresebb képviselője ami nem feltétlen szimulátorként üzemel az a hőn szeretett NFS széria, s páran e sorozat elvakult szeretete miatt (ahogy én is) nem is nagyon szereznek tudomást az olyan címekről mint ez. Az említett sorozaton kívül amit érdemes lenne megemlíteni és ami feledhetetlen élményt nyújtott és nyújt a mai napig az a roncs derbit bemutató Flat Out (főleg a 2. része). De miért is beszélek most erről?

Legfőképpen azért mert a játék (mármint a Ridge Racer) engem elsőre nem de fokozatosan egyre jobban emlékeztetett egy már számomra ismerős programra. És egyre jobban rögződött bennem az, hogy ez bizony olyan mintha egy kis roncsderbi fűszert is tartalmazna. Aztán kutakodtam majd arra jutottam, hogy ezt a játékot az a fejlesztőcsapat készítette el mint aki felelős volt a Flat Out második epizódjáért is, ami nem más mint a Bugbear Entertainment. És szó ami szó ismételten kitettek magukért és remek munkát végeztek, de egyáltalán nem tanultak (ha lehet ezt mondani) az előd (vagy elődök) hibájából.

Én nem fogok összehasonlításokat végezni, hogy ez miben hasonlít ebben és ebben ezt mindenki döntse el maga, én csak és kizárólag erre fogok koncentrálni. A játék felett pedig a Namco Bandai Games "legyeskedett", magyarul ők adták ki. 2012-ben jelent meg xbox 360-ra, playstation 3-ra és pc platformra. A program tartalmaz egyjátékos és többjátékos módot is egyaránt de szokásaimhoz híven megmaradok szépen a saját területemen és kizárólag a kampány funkcióra fogok fókuszálni.

Elsősorban kezdjük azzal, hogy milyen játék is ez valójában? Egy bonyolult szimulátor? Egy könnyen megszokható autóverseny? Esetleg egy őrületes hajszának is beillő elképesztő hajsza? Őszintén szólva ez az utóbbi kettő egyvelegének mondható. Aki már játszott a fent említett Flat Out bármelyik epizódjával (de inkább a második) azoknak már leeshetett mit is takar ez a kijelentés. Ez egy egyszerű de mégis őrült törős zúzós csetepaté amelyben "szabadon" rongálható a játékost körülvevő környezet és az őrület határait feszegetve kell beérni a célba.

De mit jelenthet ez? Legfőképpen azt, hogy eltávolodva a legtöbb autóversenyzős játékoktól végre olyan körülmények közepette lehet kormányt ragadni ahol nem csak és kizárólag az számít, hogy ki ér be elsőként. Az is lényeges, hogy ennek érdekében milyen célokhoz folyamodsz. Végre egy olyan kalandban lehet része az embernek ahol az ellenfelek nem gyémánt vagy titánium borítást viselnek (értsd: elpusztíthatatlan), hanem a fizika törvényeit legtöbbször betartva valóban az történik velük amiknek ilyen esetekben történniük kell! Ha több száz mérföld/órával nekirohansz egy riválisnak nem csak kibillen az egyensúlyból de bizony irányíthatatlanná válik majd ezután kezdődhet a roncsolódás és a robbanások végtelen hada.

Történettel egyáltalán nem rendelkezik, ismét egy olyan struktúrát láthatunk amely nem köthető szálakhoz csak és kizárólag a küzdéshez. A küzdés pedig nem lesz hiábavaló. A szokásos szerkezettel van ellátva a játék. Meg van nyitva egy verseny és azt a lehető legjobban kell teljesíteni, hogy feloldd a következőt, és a következőt majd a következőt. De szerencsére nem csak egy sablonos "azt sem tudod hol vagy" történet ez. Legalább megmutatja amit meg lehet! Rendelkezik egy óriási térképpel amik kerületre lettek felosztva. A kerületek pedig versenyszámokat tartalmaznak. Először csak egy kerület lesz szabad és ahhoz, hogy feloldást nyerj a lehető legjobban kell végrehajtani a megmérettetéseket. És, hogy miért hangsúlyozom ennyire folyton azt, hogy "a lehető legjobban"? Nézzük!

Kezdjük is rögtön az elején és most ugorjunk fejest az egészbe, kezdve azokkal amik egyáltalán nem működnek jól és amik kicsit a szórakozás rovására mennek. Itt is a válasz. A játék mérhetetlenül nehéz. Nem az a szokványos "ó de gyengék ezek az ellenfelek" szituáció. Az még hagyján, hogy a riválisok baromi erősek a játék tulajdonságai amiket kihasználva csak még gyorsabbá válnak az autók és ezáltal csak még nehezebbek a versenyek még nagyobb előnyt kovácsolnak maguknak. Legtöbbször ezt én nem sorolom a negatív jelzőkhöz de itt ez már igencsak zavaró tud lenni. A Flat Out-ban még elnéző voltam de itt már szinte kényelmetlen az, hogy egyszerűen vért kell izzadni ahhoz, hogy egyáltalán magad mögé kényszeríts legalább egy ellenfelet.

S itt a másik rossz tulajdonság. A nehézségi szintek teljes hiánya. Utálom az olyan programokat amik nem hagynak választási lehetőséget. Nem dönthető el, hogy milyen nehézségek árán szeretnék játszani, nem! Úgy kell menni ahogy azt ő előírja nekem. Ez apróságnak tűnhet de ahogy a játék egyre csak nehezebb lesz (már az első szint is kutyául nehéz) ez nagyon de nagyon kényelmetlen egy idő után. Mivel a vázszerkezete az egésznek a pontozáson alapul ráadásul nagyon szigorúan előírt pontozáson sokszor arra kényszerülünk, hogy egy adott szintet többször is akár 10-szer vagy még többször teljesítsünk (lehet én vagyok béna, bár nem hiszem), hogy egyáltalán feloldódjon egy újabb verseny.

A játék fő erénye és egyben nehézsége is, hogy a járművek hihetetlenül fel tudnak gyorsulni. Ez néhány esetben ahhoz vezet, hogy az autó irányíthatatlanná tud válni, elég könnyen. S amellett, hogy sok minden rombolható, a pályaszakaszok tele vannak olyan sunyin megoldott útlezárásokkal amik csak arra jók, hogy gátoljon az előrehaladásban és elakadjál. Nem úgy vannak lezárva a kerülőutak és jobbra balra található kereszteződések ahogy annak lenni kellene, hogy arra valóban ne lehessen behajtani. Megvan a kereszteződés, el is van látva akadállyal de ez az akadály szétrombolható és az akadályt lezúzva még tovább lehet menni majd végleg elakadni. Ez ebben a játékban megbocsáthatatlan bűn szerintem. Hiszen ott vannak a hihetetlen erős ellenfelek, a jármű némely esetben irányíthatatlanná válik s ilyenkor ha bejutunk egy ilyen gondatlanul megalkotott útzárásba kész a katasztrófa és sirathatjuk azt, hogy a dobogós helyen végezhetünk. Ami jelen esetben létfontosságú helynek számít.

Mint mondottam, hogy a környezet ami körülöttünk lesz, az nagyrészt rombolható. És végre nem csak kerítések meg autók, hanem téglafalak, benzinkutak és még sok más. Egyszerűen leírhatatlan érzés mikor belehajtok egy betonfalba és nem akadok el, hanem megyek tovább. Nos azt már tudjuk, hogy a járművek őrületesen gyors fokozatra is képesek de nem csak arról van szó, hogy kevés idő kell a gyorsuláshoz és jól tartják a sebességüket a járgányok. Ugyanis a készítők nagyon ügyesen hozzákapcsolták a versenyekhez a különféle módokat amikkel úgynevezett Powert azaz turbó fokozatot érhetünk el. Ilyen mód például az ellenfelek szabotálása és a driftelés. Ha ezeket, főleg a driftelést elsajátítjuk rengetegszer használhatjuk a turbó funkciót ami megnöveli az esélyeket a győzelemre. De nem ám csak erről van szó. Ha használatban van ez a rendeltetés akkor egy olyan esélyünk is van, hogy még tovább feszegessük a rombolhatóság fogalmát. Kifejtem! Mikor a gyorsítás életbe lép (ez szinte pár másodperc) akkor lehetséges olyan épületeket vagy tereptárgyakat is szétzúzni amelyeket alapjáraton nem lehetne. Ilyenek az épületek falainak "lebontása", vagy egy álló kamionnal való ütközés mindenféle sérülés nélkül. Ezek a rombolások nem csak azt a célt szolgálják, hogy felvigyék az adrenalin szintet. A pusztítások után pontokat zsebelhetünk be és ami még fontos, hogy újabban feltöltődik tőle a turbó funkció és persze útlevágások is keletkeznek. Ötletesen egyébként ennek a "Power" funkciónak van egy másik oldala is ami majdnem ugyanezt a célt szolgálja.

Vannak ugyanis olyan versenyek ahol ezt "Boost" néven nevezik. Ez is turbó funkció ugyan de nem hordozza a faltörő kos szerepét. Felgyorsít de nem lehet vele rombolni. Amit még érdemes megemlíteni, hogy nagy sebességnél ha nekicsapódsz egy falnak akkor bizony felrobban az autó de nem olyan trágya módon van megoldva a "visszarakás", hogy állóhelyzetben indulsz újra hanem menet közben, és ha az ütközés előtt fel volt töltődve a turbód az nem veszik el ugyanúgy megmarad ha újraéled az autó!

A versenyszámok elsőre nem tűnnek változatosnak legfőképp amiatt, hogy egyet többször is meg kell csinálni. De nem csak és kizárólag "versenyről" beszélhetünk itt az említett őrült pusztítás miatt. Azonban a főbb számok a normál versenyek ahol elsőként vagy legalább dobogósként kell végezni, a drift versenyek és az időmérő futamok. Ezek közül amit én megemlítenék külön az az időmérő, mert kicsit másképp működik mint máshol. Az idő ugyanis nem visszafelé számol hanem 0-ról kezd és előre meg van adva, hogy melyik szint (1. hely, 2. hely) hány másodperccel bezárólag él (pl 1. helyezett 0.45 másodperc). Ahhoz, hogy az időt minél jobban húzzuk és elérjük a legjobb helyet a pályán elszórt emblémákat összegyűjtve érhetjük el. Felvételük során 1-2 másodpercre megáll az idő és zúzhatunk tovább. Csak az a baj, hogy nagyon ki van centizve az egész és ehhez szintén nagy reflex és "vezetési készség" kell.

Nézzük a felhozatalt! Az autók engem olyan sokszor nem hoznak lázba mert a mai játékok telis-tele vannak olyan járgányokkal amelyeket látva az ember azt hinné, hogy ennél brutálisabban nem nézhet ki egy négykerekű. A Ridge Racernek azonban sikerült folyamatosan meglepnie az autók sokszínűségével és őrületesen látványos dizájnjaival. Legfőképpen azért mert nem azok a túlcsicsázott verdák foglalnak helyet mint a legtöbb autós tematikájú játékban. Van egy-két extra cucc (mármint külsőleg) rajtuk de ezek csak annyira elegendőek, hogy az államat a billentyűzetre vágjam. Számos autó lesz elérhető de ezek ahogyan a pályaszakaszok is le lesznek zárva s vért izzadva lehet csak őket feloldásra bírni akárcsak a kerületeket de higgyétek el megéri. Annyi személyre szabás lehetséges rajtuk, hogy magunk választhatjuk ki a színt de ez sem úgy néz ki, hogy az egész autó komplett sárga ha azt akarjuk hanem szépen és kifinomultan látszódik a színezés. Minden verseny előtt módunkban áll választani járművet, alkalomadtán csak egyet de ilyen nem lesz sokszor. A látvány az egyszerűen lenyűgöző. Nem csak arról van itt szó, hogy a textúrák meg az autók hihetetlenül pofásan néznek ki.

Ezt a látványt részben (mondom részben, nem teljesen!!) ahhoz a játékhoz tudnám hasonlítani ami kifogástalanul nyúlt hozzá a megvalósítás alapjaihoz: A Battlefield 3-at és 4-et. Hiszen az az a játék amely olyan dologhoz nyúlt ami a játékokat mérhetetlenül feldobják látványilag és úgy érezzük magunkat mint egy Michael Bay filmben. Ugyanis annál a kettő játéknál láttam azt a grafikai megoldást eddig ami legfőképp a narancssárga és sötétkék effekteket használja fel ami így hülyén és "gagyin" hangzik de egyáltalán nem az. A Ridge Racer is ezt a megoldást használja ráadásul nagy sikerrel. A folytonosan fellépő effektek hihetetlenül jól néznek ki, ahogy az autók törésmodellezései is.

Végül mindent összekaparva én azt tudom mondani, hogy nem egy kiemelkedő játékkal lettünk gazdagabbak de tény, hogy jó pár fokkal azért jobb mint egy közepes szintű autóverseny. A pár extra tulajdonság amivel rendelkezik az csak megdobja a hangulatot de pár marhaság és átgondolatlanság meg le is húzza. Ezért nem tudom én sem többre értékelni annál ami.