Ragadj kormányt, vár a sötétség!

Ahogy sikeresnek bizonyult az újraindított Need for Speed első epizódja, nem kellett sokáig várni hiszen 2004-ben, egy évvel az első rész után jött is a várva várt folytatás, amely büszkén az Underground 2 címet viseli. A címből lehet következtetni, hogy újra a sötétségben ragadunk majd kormányt véget nem érő tuningolások és jól összerakott terepek változatos világában.

A Need for Speed sorozat az Underground című epizóddal 2003-ban autóverseny történelmet írt mind saját könyvében mind a műfajban enciklopédiájában. Szakított saját hagyományaival és komplett történettel, lenyűgöző atmoszférával, kidolgozott grafikával és utánozhatatlan játékmenettel vérszomjas mindent leigázó szörnyetegként tört be a versenypályákra. Ezzel megkezdődött a sorozat várva várt aranykora (szerintem). Sokáig nem lehetett kiheverni a kifogástalan játékélményt és az autók széleskörű személyre szabását. Ahogy sikeresnek bizonyult ez az epizód nem kellett sokáig várni, hiszen 2004-ben, egy évvel az első rész után jött is a várva várt folytatás, amely büszkén az Underground 2 címet viseli. A címből lehet következtetni, hogy újra a sötétségben ragadunk majd kormányt véget nem érő tuningolások és jól összerakott terepek változatos világában. Így is lett, ám nem követték el azokat a súlyos hibákat, amelyek ilyen helyzetekben nagy valószínűséggel látnak napvilágot több tucat más játék esetében is. Hogy milyen hibákra gondolok itt elsősorban? Vegyük pontokba, mik azok a kivetnivalók amik pár címnél a folytatást megélt epizódokat egy őrült tudós kínpadjára kényszerítettek azzal a céllal, hogy öljék ki a szériából az utolsó pont jóságot is helyet hagyva az ötlettelen és bitang unalmas játékmenetnek és hangulatnak.

Ha egy játék bőszen azzal a céllal akar játéktörténelmet írni, miszerint több epizódban foglalja össze saját világát és képességeit nem árt azt szakaszosan, érthetően, élvezhetően és nyugodtan megalkotni mindezt úgy, hogy a folytatásokban érezni lehessen az előző epizódok, hogy a témánál maradjak utolsó gumirétegét is. Rengeteg olyan cím látható a frissen megjelent vagy akár a múlt évi bőséges felhozatalban is, miszerint a sorozatok elfelejtették honnan indultak, nem törődnek azokkal az igen erős gyökerekkel amiket a kezdeti rész vert helyet az alapok termőföldjében. Viszont még ezek sem lennének megbocsájthatatlan bűnök, ha nem pofátlanul és akarva készülnének a sárba tiporni azokat a műveket amelyek mérföldkőnek számítottak nem csak saját műfajukban de a nagy egészt is hűen és odaadóan szolgálták. Nem tudom kiheverni a fő témánk szériájának dögunalmas mégis gyönyörű kivitelezését. Mielőtt még engem küldenétek hidegebb éghajlatra elárulom a felvetett gondolataim nem alaptalanok. Ezt máshol kifejtem bővebben, de legyen elég annyi, hogy a sorozatos baklövések miatt nem hogy élvezhetetlenné teszik egy adott sorozat újonnan megjelenő részeit de sajnos még a kifogástalanul működő első részeket is a feledés homályába küldik ahonnan lássuk be elég nehéz visszahozni bármit is ha odakerült. De kanyarodjunk is vissza pár fokot hiszen miért mondom azt, hogy ez a folytatás semmilyen hasonló veszélyt nem hordoz magában.

Szerény személyem szerint a folytatásokban oda kell figyelni a fennálló hibák kijavítására és a pozitív tulajdonságok megtartására. Elég csak az Underground első részében lévő pattogó autókra visszaemlékezni vagy akár a sorozatosan ismétlődő pályaszakaszokra, esetleg az igencsak idegesítő közlekedésre és nehézségre. Ezeket a hibákat nem hogy kijavították a második részben de a jó tulajdonságokat, amelyek az előző epizódban jelen voltak tökéletesítették és szinte kifogástalan formában tálalták elénk. Gondolok itt az autók könnyebb kezelhetőségére, a tuningolások még nagyobb részletezésére, a megvalósításra mind hang mind grafika terén s végül de nem utolsó sorban a szabad játékmenet biztosítására. Az Underground 2. egy kiváló iskolapélda arra, hogyan kell a lefektetett alapokra gondosan kellő odafigyeléssel és érzéssel pakolni a második réteget, hogy végül megmaradjon a sorozatot tartó kiindulópont minden egyes részletes tulajdonsága, szerintem ettől lesz majdhogynem kiváló egy sorozat kezdete. Viszont eme kiváló tulajdonságokkal nem zárulhat be a kör, hiszen kimaradt egy igen fontos tulajdonság amelyre minden sorozatnak kötelező lenne jegyet váltani, ez pedig nem más mint a folyamatos frissítés. Ez az az opció amely jól adagolva ugrásszerűen változtatja meg a játékmenetet pár néhány apróság kivételével majdhogynem kiválóvá, lássuk be nincs tökéletes játék. Viszont az Underground második részével olyan hatalmasat ugrott az újraindított sorozat melyre lássuk be kevés játék képes még manapság is.

Mielőtt még az unalomba kergetném a legényeket és a leányzókat térjünk is rá, hogy melyek azok a negatív tulajdonságok, amelyek az első részben voltak ismeretesek de gyökeresen kiirtották azokat, továbbá mik azok a pozitívumok, amelyeket figyelmesen meghagytak és persze ne felejtsük el az újításokat sem, hiszen akad jó pár új fejlesztés melyeket vétek fél vállról venni és figyelmen kívül hagyni. Tudniillik az apró részletekben rejlik az erő, amely nagy egésszé alakulva bármit kihozhat az alapkoncepcióból (persze ez csak az én véleményem, szubjektív kijelentés). Kezdjük rögtön szépen a nem igazán zavaró ám a nagy összegzésben mégis kirívóan észrevehető gondokkal, melyek végig jelen voltak az előző rész majdnem minden pillanatában de a második részre eltűntek örökre. A szőrözős problémákhoz én elsősorban a bugos (hibákkal és logikai malőrökkel teli) ellenfeleket. Személyes tapasztalataim alapján ki merem jelenteni miszerint az első részbeli ellenfelek olykor olykor teleportáltak vagy az is előfordult miszerint egy kanyart olyan gyönyörűen vettek be álló helyzetben amelyet nem tudom merrefelé tanítanak. Érthetőbben kifejezve magam, volt jó pár olyan helyzet, 10 versenyből 7-ben, hogy az autók teljesen leálltak majd pár méterrel odébb (előre) tűntek fel.

Megjegyzem, ezeket a bugokat én hajtű kanyaroknál észleltem elsősorban, de legalább megoldódott versenyzés közben a rejtély, hogy mily módon tudnak maximális gyorsasággal bevenni véget nem érő kanyarokat. De jöjjön a javítás. Az Underground második részében többnapos játékmenet után sem tapasztaltam hasonló bajokat, az autók vagy be tudják venni a fordulatokat, vagy rábízzák magukat a korlátokra és kapukra. Gyakorlatilag ennyi volt a minimális probléma a játék elődjében, a többi baki már egyáltalán nem az iciri-piciri baklövés táborába sorolható, mivel a végigjátszást akadályozták aránytalanul és ismétlődve. Sok ember mondhatja, hogy marhaság lesz a következő kijelentés, de én tartom magam ahhoz a kijelentéshez miszerint ez egy játék! Azonban véleményem szerint ha egy olyan virtuális világban játsszunk ahol a falról pattannak le az autók és a kanyarokat egy hosszú betonfal segítségével vesszük be, nekem ne mondja senki, hogy a realisztikusságra utaznak és hagyjam figyelmen kívül a tényt, hogy az autóinkba túl sok rugót csempésztek a vicces fejlesztők. Ugyanis ütközésekkor a járműveink a végtelenségig pattogtak oda vissza lehetetlenné téve ezzel a végigjátszást.

Azonban a folytatásban végre megkaptuk a szín hús (fém) autót, ami ha ütközik nem fog felszállni a holdra mint egy rakéta. Végre koccanásoknál, legyen az kicsi vagy nagyobb, nem kutatjuk fel az atmoszférát. Még egy problémát megemlítek, amit sikerült kijavítani a folytatásban. A legidegesítőbb tulajdonságot, a forgalom szándékos akadálypályáit. Rengeteg idegszálam bánta amikor folyton a semmiből kerültek elő csodával határos módon hatalmas benga teherautók amik meggátoltak a versenyzésben és abban, hogy elérjem a célt. Végre a 2. részben sikerült nagyobb rálátást biztosítani az útvonalakra és még a hajtűkanyarok esetében is van időnk reagálni a majdnem hirtelenjében felbukkanó forgalom kikerülésére. Bátran ki merem jelenteni, hogy ebben a formában a játék kijavította saját hibáit s nem volt célja újakat felállítani, bár azzal tisztában vagyunk, hogy vannak csekély esetek mikor akaratlanul csúsznak be hibák és elszámolások.

A hibák kitárgyalásával beszéljük meg az optimális tulajdonságok megtartását és azok tökélyre fejlesztését, hiszen akad bőven miről beszélnünk. Kezdve a tuningolás lehetőségével. A tuningolás már a 2005-ös években megjelent első részben nagy népszerűségnek örvendett, hiszen szinte minden egyes külső borítást az utolsó szálig széles választékok közepette állt módunkban lecserélni és kialakítani. A belső (lásd: motor, felfüggesztés) is éppen elég volt, a főbb szerkezetek csoportra lettek bontva, amelyekből mi választhattunk kedvünkre márkákat. Ám mégis a külső választék majdhogynem elérte a végtelen felét. Mindenki örömére a második felvonásban a tuningolás még részletesebbé vált arról nem is beszélve, hogy eme eszközök látványai máshogy közelítik meg a szemeket hiszen akadnak amik szebbek és akadnak amik kevésbé de ez szubjektívan hat az emberekre. Azonban legnagyobb bánatomra tapasztaltam a külső tuningolási eszközök száma csekélyebb lett, de vigasztaljon a tény ugyebár, hogy az első részben hiába volt annyi cucc ha fel sem oldotta a játék egyhamar a jobbnál jobb csomagokat.

Itt legalább ami van az elérhető is még ha meg is kell szenvedned azért, hogy megkaparintsd ezeket a cuccokat. Az ideális ismertetőjegyébe tartozik az egyik legfontosabb jellemvonás, az autók választékossága. Nem elég, hogy az elénk tálalt autók sokfélesége között szinte mindenki megtalálja a stílusához illőt, de még olyan járgányokat is belecsempésztek a felhozatalba, amilyeneket még nem láttam Need for Speedekben. Soha nem gondoltam volna, hogy egy Hummert is az irányításom alá vehetek az éjszakai versenyzés második fázisában, hiszen ez nem éppen egy versenyautónak szánt automobil. Van még egy nagyon fontos tulajdonság, amely nélkül nem lenne Underground az Underground, a megvalósítás. Ügyesen megalkották ismét gyönyörűre és részletesre a látképet mindenféle színes reflektorral és utcalámpákkal, az autók különböző fényjátékairól nem is beszélve. Az atmoszféra még jobban berántja az embert a saját világába s gyönyörűbb panorámát ad az érzékszerveinknek mint az első részben. Rossz elhagyása, jó megtartása, viszont koránt sincs vége az összehasonlításnak, ugyanis hátravannak a frissítések amik példátlanná és egyedivé varázsolják az összképet.

A legfontosabbal illendő kezdeni, ezért habozás nélkül vágjunk bele a versenyzésbe. Azon belül is a szabad kóborlás bevezetésére. Az első rész remekül működött a versenyek kiválasztásával viszont itt volt az ideje, hogy a 2003-ban bemutatott epizód után letegyenek valami még jobbat az asztalra a fejlesztők. Ezért a süllyesztőbe dobták a menüből való versenyekbe ugrást s megalkottak egy komplett várost, rengeteg útvonallal, szétszórt pénzkötegekkel, hatalmas felhőkarcolókkal, átlag autókkal és persze rivális aszfaltbetyárokkal. A városban bármikor körülnézhetünk amikor csak kedvünk tartja eldugott pénzek és hasznos információk után kutatva, azonban a szabad kóborlás többet jelent mint puszta kikapcsolódást és gyakorlást. Azon kívül, hogy elsajátíthatjuk a vezetési képességeket és megismerkedhetünk a különféle útszakaszokkal, rengeteg más tulajdonság is jelen van, melyek növelhetik hírnevünket a nagyvárosban. Hogy példákkal is éljek, meglepődtem amikor a szabad kóborlás során találkoztam versenyző ellenfelekkel, akik ugyanúgy kóboroltak mint én. Ez azonban még semmi, hiszen ezeket a kormányt ragadott emberkéket ki lehet hívni amikor csak kedvünk tartja, s egy olyan versenyben lehetünk jelen, ami tényleg izgalmas és élvezhető (Versenyeknél bővebben).

Mivel a szabad kóborlás örömeit élvezzük a városban adódik, hogy az autóboltokhoz, műhelyekhez és más épületekhez a saját autónkkal kell odajutnunk, viszont ha nem leljük az útvonalat ahol elérhetjük a különböző boltokat, csak aktiváljuk a GPS nevezetű szupernyilat, amely rögtön odavezet a célállomáshoz (ne értsetek félre tudom mi az a GPS). Az újítás táborába tartozik pár friss versenymód, amelyből nem sok van de ki merem jelenteni, hogy ezek a versenyek a legélvezetesebbek és legizgalmasabbak, hiszen itt tényleg az élet halál küzdelem bontakozik ki a riválisok között, mintha csak az életük múlna azon, hogy célba jussanak. Elsőre elég idegtépő versenyeknek tűnhetnek, legalábbis nálam az első benyomás ez volt, azonban rá kellett jönnöm, ezek azok amik tényleg tolják a játék színvonalát egyre feljebb. Az újításokat és fontosabb részleteit megbeszélve ássuk bele magunkat, hogy is működik ez a játék azon kívül, hogy közel kifogástalanul és rágjuk át az esetleges fennakadó apró bakikat.

Az Underground 2 gyökeres változásai

Már azzal megváltozott a játékmenet, hogy a versenyekbe ugrást szabad kóborlásra cserélték le. Esett szó, hogy miként működik azonban vegyük át szépen, hogy is van ez. Azt hinnétek tökéletes ez a funkció mivel újonnan érkezett és olyan módon vázolja fel a vezetés élményét amilyet egyik másik autóversenyzős játék sem produkált, azonban vannak itt árnyoldalak de közel sem olyan súlyosak, hogy sarat kapna érte. Miután ennyi szépet már összehordtam a játékról, most kezdjük szépen a problémás részekkel. Először is a versenyekhez saját magunknak kell odafurikáznunk a hátsónkat minden egyes alkalommal, nincs olyan opció amely lehetőséget adna a versenyek azonnali belépésébe. Különösebben ezzel nem volt bajom, és igazából később sem téptem a hajam, csak pár verseny levezetése után már kicsit fárasztó, igen az ujjaim teljesen elzsibbadtak. De mint mondtam a játék kiegyensúlyozza saját magát, hiszen erre a funkcióra épül az egész játékmenet. Hiszen a dolgunk a versengésen és a tuningoláson s pénzszóráson kívül a város részek bejárása. Rengeteg pénz van elszórva a térképen, rengeteg hasznos információ amelyeket megkaparintva még többet tudhatunk meg az éjszakai versenyzés fortélyairól, nem beszélve azokról a versenyekről amelyről már esett szó, az úgynevezett kihívásról.

A csatákhoz odaérve egy kis bevezető üti majd ki a szemünket, leírások és információk, hogy miféle versennyel van dolgunk és, hogy a jelenlegi autónkkal megéri-e benevezni rá, vagy esetleg tuningoljunk még egy picit. Most azonban essen pár szó a kihívás versenyéről. Szabad kóborlásunk során szinte mindig jelen lesz a térképen minimum egy maximum három vagy négy versenyautó, akikhez ha közel merészkedünk (bár én izomból nekik szoktam hajtani, hiszen ha már kihívom őket azt keményen teszem) egy kis ikon jelenik meg amire egy gombnyomással válaszolhatunk s már kezdődhet is az üldözés. A verseny lényege, hogy szorosan rátapadjunk ellenfelünkre és ne hagyjuk 999 méter távolságra elhajtani. A tényleges ok amiért ebben a versenyben vagyunk nem az lesz, hogy minél jobban rátapadjunk a riválisunkra. Meg kell előzni és a távolságmérőt ellene fordítani s nekünk kell minél nagyobb távolságra (999 méterre) elhajtani tőle. A legszórakoztatóbb versenyszám szerintem ez a kis párbaj, hiszen az egész térképen szabadon oda vezethetjük autónkat ahová csak akarjuk, lányos zavaromban én mindig kis sikátorokba és kanyargós forgalmas utakra csalom ellenfeleimet, ahol kizökkennek a lendületből aminek következtében vagy borulnak kettőt vagy a forgalomban lévő autók szélvédőjére nyomnak egy puszit. Ilyenkor kapcsoljuk a legerősebb fokozatra és térjünk olyan utakra ami egyre messzebb visz az ellenfelünktől s már felül is kerekedtünk a párbajon.

Pénzzel jutalmaznak meg minket és olyan üzenetekkel mint például az "ááá Men" stílusú szövegekkel. A másik gyökeres változás ami nekem nagyon tetszett az az irányítás és az említett autó pattogás végleges kitörlése. Az Underground vezénylése közben nem egyszer törtem el a lábujjaim hegyét miközben a gépházat masszíroztam, ugyanis a 111 versenyből nagyjából több mint felénél okozott gondot, hogy az autó egy pici koccanás után irányíthatatlanná vált s azt hitte az űrállomáson van. Erre a második részben már ügyeltek és bármilyen sebességgel ütközünk is nem fogunk oda vissza pattogni mint egy gumilabda. A másik ugye az irányítás. Az első epizód után kicsit szoknunk kell az új kormányzást de közel sem olyan problémás mint lehetne. Végre a kanyarokat nem a falak segítségével vesszük be (legtöbb esetben) és végre érezhető a különféle autóknál az, hogy ez kicsi kocsi ez pedig nagy. Ezt azért említem meg, mert a felvezető részben nem ügyeltek arra, hogy a rengeteg autónak másféle a vezetési típusa, teszem azt csúszósabb, nehezebb kanyarokat venni vele vagy épp fordítva. Itt viszont már tudatosan lett kivitelezve a kormányzásrendszer, nem tökéletesen de érezni, hogy nem ugyanúgy kell vezetni egy Hummert mint egy Hyundai-t. A versenyek maradtak a régiben de beemeltek egy két új versenyszámot is amelyek közül az egyik az őrületbe kergetett. Ugyanúgy lehet sprintelni ha sietünk valahová, lehet körversenyeket lezavarni ha Km hiányunk van, esetleg benevezhetünk driftekre/csúszásokra ha elegünk van a jól korrigálható autókból s persze a kieséses versenyek is nyitott karokkal várnak minket ha a szerencsében akarunk bízni. Azonban az új versenyszámok, mint a Street X és az Url baromi izzasztóak s abszolút érezned kell azt, hogy miként kell az autókat hajtű kanyarokon átvezetni mindenféle hatalmas sebesség nélkül. Azt azonban tudatom veletek, hogy van pár versenyszám ahol a nitró használata tilos lesz, s egyáltalán el sem érhetőek. Ilyen a drift/csúszás és a Street X nevezetű párbaj. Az Url egy valódi versenypályán lezajló körverseny neve. Általában 4 körből állnak a futamok és pontokat kapunk a versenyek végeztével. 8 Pontot kap az első helyezett, 6 pontot a második stb. A valódi alatt a tényleges autóversenypályát értem eltekintve a forgalmas utaktól. Azonban nem csak "zárt" versenypályán fogunk részt venni, ugyanis növelve a vezetés élményét Bayview repülőterén is összemérhetjük majd erőnket a gonoszokkal. Számomra ez a versenyszám a leglátványosabb, fel és leszálló repülőgépek, a Bayview felirat teljes pompájában kivilágítva a hegytetőn és a végtelenségig és tovább látható hatalmas város látványvilága kifogástalan. A versenyek előtt (nem mindben ugye) teletöltött nitró tartályokat kapunk amiket ha elfogyasztunk (értsd jól) nem töltődik újra önszántából.

Ez is egy baromi jól működő elem figyeljetek. Meg kell dolgoznunk az N2O újratöltéséért, ugyanis akár versenyben akár szabad kóborlásban raboljuk saját időnket szert tehetünk ügyesen pontokat és vele együtt nitrót. A lehetőségek amelyekkel ez előidézhető a következők: Csúszások és a karambolok elkerülése. A csúszás akkor a legjobb ha hosszú és kemény és minél tovább tart. Minél tovább csúsztatjuk az autónkat annál több pontot és turbót kapunk. Az ütközés elkerülése nekem az egyik kedvencem, mert nagyon szeretek manőverezgetni a forgalomban, ebben a helyzetben azt kell elérni, hogy szinte fenn álljon a lehetőség, hogy egy szelet kenyeret megkenhessünk a különféle autók visszapillantó tükrén, olyan közel menjünk hozzájuk és mellőzzük el őket, hogy szinte érezzük a mellettünk lévő sofőr szagát, de ne fokozzuk ütközésig a folyamatot. Hogy miért ne? Mert ütközések során pontlevonás jár, ami engem cseppet sem izgatott hiszen a már megszerzett nitrót nem vette el. Szóval nitrót szabad kóborlásban is szerezhetünk bármikor, akár csúszkálni támad kedvünk keményen és hosszasan, akár a forgalmat akarjuk az őrületbe kergetni a kacsázással.

Harci szekerek

Hogy az autókról és azok világáról is szó essen, kezdjük rögtön az elején és ne cicafarok módjával közelítsük meg az egészet. A járművek felhozatala jobban tágítja és tarkítja ezt a világot, mivel nem csak az úgymond kisebb méretű autók állnak majd rendelkezésünkre. Meglepődve tapasztaltam mikor a boltokban a sok kis versenyautó mellett akadt pár bitang erős és óriási verda amiket én még nem láttam versenyezni. Ilyen például a Hummer és a többi (meg nem mondom hirtelen a márkáját című) autó. Az autókon érezni lehet a nehézkesebb vagy könnyedebb irányítást eltérően az első epizódban tapasztaltaktól. Le van választva a kicsik és a nagyok világa. Azért egy súlyosabb szekrényt ha odébb akarunk tenni sok kakaót kell meginnunk, míg egy kisebbhez elég egy feles is. Az autók vétele is sokkal kidolgozottabb lett. Több autónk is lehet egyszerre és nem kell folytonosan lecserélnünk régi verdánkat egy újra, hiszen a garázsunkban 6 autó is elfér. A térképen rengeteg autóbolt, tuning és alkatrészbolt lesz elérhető, ahová bármikor odafurikázhatunk persze ha kellő dezső csikizi a markunkat.

A sötét világ és muzsikái

Nos, mit is mondhatnék? Kezdetnek azt, hogy ugyan megőrizte az Underground második része az előző epizódban megvalósított eszméletlen látványvilágát, azonban ez mégis másra sikeredett. Kezdem a negatív részecskékkel, szó szerint. Minimum grafikai beállításnál elég csúnyácska a megvalósítás mondhatni elképesztően pixeles, s elképesztő alatt nem azt értem, hogy áá hanem ááá három á-val. De közepesen és teljes grafikai konfiguráción lenyűgöző amit ez a játék meg tud mutatni nekünk. A fények kidolgozottabbak, az atmoszférája a játéknak jobban össze lett rakva mint valaha és az élmény amit nyújt látvány terén az kifogástalan. A területek nagyobbak lettek ugye, szélesebbek az útvonalak, s a látótávolság is csak nőtt, aminek következménye a szebb és gyönyörűbb (ez ugyanaz a szó) világ. Azonban, amiket még mindig nem tudok hová tenni az a belső kameranézet teljes hiánya plusz a forgalom kidolgozottságának lepusztult és egy kocka négy keréken látványvilága. Én egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a Need for Speed Porsche nevezetű játékban a belső kameranézet szépen ki volt dolgozva (abban az időben de akkor is) de az újabban megjelenő epizódokban egyszerűen fogták és kidobták az ablakon ezt a nézetet. Szerintem ha már autóversenyzős játék pláne ilyen népszerű (2004-ről beszélek még mindig) elengedhetetlen tulajdonságnak kellene lennie a belső nézetnek. Nekem semmi bajom a külső nézettel sőt, de ne az legyen már, hogy csak és kizárólag olyan szemlélettel vezessünk mintha egy távirányítóval tennénk ezt. Szerintem amilyen nézeteket produkál s nem csak ez minden más versenyjáték amely ezt csinálja undorító és egyszerűen lustaságot sugall (a készítők felől). Hogy miért? Mert nem a szélvédőt nyalva vezetek egy autót és nem a motorházon hemperegve. Szerintem itt lenne már az ideje egy szépen kidolgozott belső nézetnek amely csak még jobban megugrasztaná a vezetés élményét annak is aki még soha nem vezetett... jogsival (háhá).

Én várok, majd meglátjuk mi lesz. A második ugye a forgalom egyszerű külcsíne egyszerűen borzalmas. Egyáltalán semmire nem vették a fáradtságot a fejlesztők csakis arra, hogy megvalósítsanak valamit ami hasonlít egy autóra, jó de akkor megtehették volna ezt egy elefánttal is paták helyett kerekekkel (Patája a bálnának van te igen hülye!). Nekem még mindig kiszúrja a szemem amikor látok egy négy keréken guruló hurkapálcikára felszúrt "autót" amit az óvónénik bökdöstek a szemünkbe, miközben a földön ülve lekváros kenyeret toltunk az arcunkba. Ettől függetlenül a látvány majdhogynem tökéletes. A hangokkal ugyanúgy meg lesztek (vagy vagytok) elégedve akárcsak az első epizódban. A játék során legyen az verseny vagy szabad kóborlás esetleg maga a menü, kiváló muzsikák szólnak melyek ténylegesen beszippantanak minket ebbe a sötét és kiváló világba. Nem nagyon értek azonban az autók hangjaihoz, hogy milyen magasan vagy mélyen visítoznak a különféle szekerek, de azt tudom, hogy ha elég közel merészkedtek hozzájuk, leolvasztják az arcotokat, és nekem ennyi éppen elég is volt, brümmögnek a verdák és kész, néha zümmögnek meg cincognak is, de hát héj... senki sem tökéletes.

Végítélet

Szerintem azzal senki nem fog vitatkozni, hogy az újraindított önálló Need for Speed sorozat második felvonása egyszerűen zseniális lett. Az első részben gyönyörű látványvilággal, elsőosztályú zenékkel és élvezetes játékélménnyel találkozhattunk, azonban a második epizódban a fejlesztők megfejelték ezeket és megkaptuk a franchise egyik legkiemelkedőbb játékát, szabad kolbászolással, új versenyszámokkal, kidolgozottabb látvánnyal és területtel, még több autóval és persze olyan világgal amely ha beránt nem ereszt el soha. Lehet leteszitek egy idő után, lehet kicsit megunjátok, de végig figyelni fog titeket és azon fog mesterkedni, hogy eszetekbe juttassa mekkora feledhetetlen élményt nyújtott nektek az aszfalton ez a játék.
95%

Ami jól sikerült!

- Az újítások
- Új és szerethető versenyszámok (látvány/kinézet)
- Szabad kolbászolás
- Tuningolás jobb kivitelezése
- A grafika kidolgozottsága
- A rengeteg gyönyörű autó
- Reptér körüli versenyzés
- Az új versenypárbajok
- Pontszerzési lehetőség, amely nitróval jutalmaz meg minket bárhol is vagyunk
- És végül a tény, hogy ebben a játékban van szufla és befektetett energia

Ami kevésbé!

- A belső nézet teljes hiánya
- A forgalom egyszerűsége