Tomb Raider Underworld

A kedvenc hősnőm kalandja, ami megéri azt, hogy kipróbáld!

Először is üdvözlök mindenkit az 5. játéktesztemnél! Őszintén szólva megtiszteltetés számomra, hogy egy olyan ikonikus karakter kalandját, egy olyan játéksorozat 9. részét mutathatom be nektek, ami nem csak mély nyomot hagyott bennem, hanem az egyik hozzám közelálló elvesztett személyt is az eszemben tart. Mikor a kezemben tartottam a Lara Croft Tomb Raider Legend című játékot izgultam és közben örültem is, pedig még ekkor nem is ismertem annyira a hősnő életét. A Legend rész volt az első Tomb Raider amit sikeresen kipörgettem. Aztán jött az Anniversary, ami még nagyobb nyomot hagyott bennem mint az előző. Nem csak azért mert eszméletlen játék lett, hanem mert az elvesztett nagyapámra emlékeztet a mai napig. Még mindig emlékszem amikor hatalmas szemekkel és a nagyapámmal megvettem a játékot. Hazaértem, és el is kezdtem a kalandot. Egy olyan utazásban volt részem, amilyet még a mai napig egy játék sem tudott felülmúlni.

A nagy felfedezések közepette egy nagy tragédia ért engem, a családomat. Indultam meglátogatni a nagyapámat, de egy olyan dolog történt ami a legrosszabb az életben. Elvesztettem azt az embert, aki a gyermekkorom nagy részében jelen volt, tanított engem, és azzá a "férfivá" tett aki most vagyok: a nagyapámat. Nem tartom negatívumnak, hogy ezt elmondtam, és remélem nem is baj. Legalább ennyi kis pici infót megtudtatok rólam. De térjünk rá a játékra. Az első Tomb Raider 1996. október 30-án jelent meg a Core Design fejlesztőstúdió kezei közül. A játék hatalmas sikereket könyvelt el. Hiszen grafikai szempontból is nagy áttörés volt a maga idejében. Plusz ez volt az első 3D-s külső nézetes játék, amiben egy nőnemű lényt vehettünk az irányításunk alá. A nagy siker után, a rajongótábor örvendezése közepette megjelent a második rész is, ami szintén sikert sikerre halmozott. Aztán amilyen szépen megindult a sorozat, olyan nagy sebességgel haladt a gödör felé. S végül a 6. résszel, az Angel Of Darknes-szel végleg belezuhant abba a gödörbe. Mindenki úgy gondolta, hogy nincs az a kötél, nincs az az erős "létra" ami kibírja hozni a gödörből a sorozatot. Aztán jött a Crystal Dinamics segítő keze, ami kihúzta Larát a feledés homályából. Újrakezdték a sorozatot, kidolgozott grafikával, egyszerű irányítással, és fantasztikus játékélménnyel. Ezekkel a tulajdonságokkal született meg a franchise 7. része, ami a Tomb Raider Legend néven látott napvilágot. Visszatértek a rajongók, visszatért a remény is, hogy vissza tudják hozni azt a kalandot, amit egyszer már el temettek. A pozitív visszajelzések következtében nem ültek a babérjaikon a Crystal Dinamics emberei.

A játék 7. része a legelső Tomb Raider felújított változata lett. Visszaadta a játékosoknak azt az érzést amit anno még kisgyerekként élhettek át szebb grafikával, remek irányítással és izgalmas, látványos játékmenettel. A játékot Tomb Raider Anniversary névre keresztelték, ami annyit tesz, hogy évforduló. Persze a történetet folytatni merészelték és megalkották a nyolcadik, ismétlem nyolcadik részt a sorozatban. Nem sok játéksorozat éli meg a nyolcadik részt, pláne úgy nem, hogy előtte szakadékba zuhant. De Larának sikerült, és ezért is tisztelem. A játék címe Tomb Raider Underworld. Tomb Raider Alvilág magyarul. Ez az alvilág 2008. november 21-én került a játékosok kezébe. Megvannak az alapok, kitérhetünk a történetre, amit nem fogok böködni mint a szilvásgombócot.

Történet

A mai játékokban nem divat az ütős sztori. S a játékmenet is a játékokban (persze csak néhányban), főleg a 2013-as évben kezd lapos lenni. Lehetséges, hogy sokan ezt sem tartják a legfelemelőbb történetnek, de szerintem igen is jó kis felfedezős sztori. A Legend után vesszük fel ismét a fonalat, Lara ismét kutat ezer veszéllyel szembenézve. Az anyja után nyomoz megállás nélkül, akár a Legendben. Thor kalapácsát akarja megszerezni, hogy nyisson egy kaput Avalonba. Meg is kezdi a keresést. Ám visszatérnek a legrosszabb ellenségei, Amanda és Natla. Ők is fenik a fogukat a kalapácsra. Hogy mi fog történni? Kezdjetek el játszani. A mai napig a Tomb Raiderek közül az Anniversary története fogott meg a legjobban. Szerintem az a történet meg van alapozva, s szépen kivitelezték az egész sztorit. Egyszerű lett, de mégis remek. És ezt gondolom a Tomb Raider Underworld-ről is. Az is nagyon tetszik, hogy nem hagyják a régi karaktereket a süllyesztőben, hanem ismét felbukkannak a játékmenet során. Rengeteg játékban, filmben azért nem működnek a folytatások, mert leragadnak egy dolognál és nem haladnak tovább. NEM. tovább kell gondolni a történéseket, hogy a játékost magával tudja ragadni a kaland. Tomb Raider az első olyan játék a Top listámon, ami 1 óránál tovább tudott a gép előtt tartani. Na de kitérek a játékmenetre, ami már kicsit a negatívum tarisznyát hordja a vállán.

Játékmenet

Na itt van a játékban egy-két picike negatívum, ami engem is nagyon meglepett. Mivel ilyen nagy névről beszélek kezdem a pozitívummal. A játékmenet eszméletlen jó, persze számomra. De a helyszínek, a gyönyörű látvány, a hol nagyobb, hol kisebb akciók és persze Lara kinézete is nagyon bejövős. Az egyik pozitívum a játékban ami nagyon jó megoldás végre, hogy lehet sprintelni a játékban. Ez az eddigi részekben nem volt lehetséges, csak a tigrisbukfenc, a guggolás, a gurulás és persze az akrobata mutatványok, amiket imádok. De itt végre nem a mutatványok segítségével siethetek, hanem simán futhatok. Ez nagyon jó, hogy belekerült, hiszen egy kalandornőről beszélünk, aki nem csak csigaléptekkel akarja túlélni, vagy átvizsgálni a történéseket. Hiszen olykor az életünkért kell küzdeni, s futás nélkül igen nehéz elmenekülni. Amit most mondok, azt fogadhatjátok negatívumként esetleg pozitívumként, döntsétek el ti. Az Adrenailn Módot kiszedték a játékból. Ez az Anniversary részben volt ismert. Az állatot vagy más dimenzióból jött lényt lőttük ezerrel, s volt egy idegesség mérő az ellenfél élete alatt. Ha ez feltöltődött, akkor az állat egy ordítással jelezte, hogy ideges. El kezdett felénk rohanni a vadállat, amikor közel került lelassult a kép, nekünk pedig meg kellett nyomni a Shift+egy irányt. S ilyenkor két kör bemérte a fejét az ellenfélnek, mi pedig egyetlen lövéssel fejbe durranthattuk, amitől azonnal kimúlt. Számomra igazából kicsit jó, hogy ezt kivették, bár vannak olyan helyzetek a játékban ahol ezt alkalmazhatták volna. Én örültem még egy dolognak a játékmenet során. Ez pedig a motorozás lehetősége, sokan a Legendben is soknak tartották a motoros pályákat, de én nagyon szerettem. S végre itt ismét motorra pattanhattunk. Igazából a játékmenet a már megszokott ugra-bugrálós, pörgős, lövöldözős, akció-kaland lesz. De ami a legrosszabb pontja a játéknak az az irányítás. Annyira fura volt az Anniversary után ezt megszokni. Szerencsére én megszoktam egy pillanat alatt, mert nem vagyok finnyás.

Én személy szerint annyi buggal találkoztam, hogy az valami elképesztő. Persze minden játékban előfordulnak kisebb rossz lépések, de itt szerintem picit sok lett. Vegyük mondjuk a falon futást, rengetegszer megakadtam amikor falon futottam, mert megállt az egyik sarokban és elkezdett egy helyben futni. Lábunk beleolvad a sziklába. Bele lehet szorulni a bambusz rudakba. De ezt a játékot én így szeretem, ez egy úgymond bűnös élvezet. Ismét lesz nálunk többféle fegyver is, nem csak a két pisztolyunkkal lövünk szét dolgokat. Úszni is sokat kell szóval vegyétek fel a fürdőgatyátokat. A mászások eszméletlen jók, rengeteg új mozdulat is társult Larához. Ha egy vízszintes oszlopon, vagy fadarabon lengünk, fel lehet mászni a tetejére is. Ha felugrasz egy falra, megkapaszkodik egy ideig, s aztán leesik. Lehet a kisebb réseken egyensúlyozni is. Ezek baromi látványos dolgok a játékmenet során, és én örülök, hogy ilyenek is belekerültek. Egyébként a játékra igazán nem panaszkodhatunk, semmilyen téren sem. Végig pörög, végig visszaadja a Tomb Raideres érzést, s nem azt gondoljuk, hogy egy Indiana Jones játékkal játszunk. A logikai feladatok is megmaradtak ennél a résznél, hiszen ez is egy szerves része a sorozatnak. Itt picikét már többet kell gondolkodni, mint az előző úgymond két részben. (Gondolok itt a Legend-re, és az Anniversary-re).

Grafika

A megvalósítása a játéknak valóban elképesztő. 2008-at írunk és mint jól tudjuk ebben az évben ugrott hatalmasat a grafikai fejlődés. Ezen a játékon is nagyon meglátszik a változás. Gyönyörű lett minden egyes kis részlet a szigeteken, a hegyeken, vizeken. Nem nagy a rendszerkövetelménye a játéknak, de azért kártyaigényes picit. És most le lehet támadni azzal, hogy "A Crysis grafikája a gyönyörű, nem ez". Mindig ez van. Ha valaki ki meri jelenteni, hogy gyönyörű egy játék grafikája. Csak az a baj, hogy a Crysis 3 is grafikára nyomult rá, persze tényleg gyönyörű lett, de a játékmenet lapos. Hiába, szerintem itt él az a tulajdonság, hogy egy játék szép megvalósítást kap, s a játékmenet is eszméletlen jó lesz.

Hang

Na ez is nagyon jóra sikerült az egész játék során. Rengeteg helyszín van a játékban, ahol gyönyörű a zene. Szóval ha játszol csavard fel a hangerőt is, mert nagyon megy a játékhoz. Igazából a párbeszédek is megfelelnek, nekem nagyon tetszik a hang is, de persze egy Tomb Raider rajongónak mint én, fel kell ismerni a hibákat is. Néha vannak hangkésések, de persze lehet csak nálam történtek meg. Valójában többet a hangról nem tudok elmondani, remek ezt az egy szót tudom csak.

Kis kitérő: Tomb Raider (2013)

Én már őszintén megmondom nektek, hogy nem bírom kivárni a játékot. Már nagyon rég került ki az első információ a játékról, s azóta nem bírok magammal. Ma 2013. március 4-e van. Egy nap van a megjelenésig, és ez a nap is nagyon lassan fog el telni. Mire kikerül (remélhetőleg) a tesztem, addigra már játszani fogok az új résszel. Nagyon tetszik a rengeteg újítás, de elsősorban azok a dolgok tetszenek, amik az eddigi részekben nem voltak a középpontban. Végre Lara nem egy két lábon járó csöcsök és segg lesz. (Ha fogalmazhatok így). Végre kap egy női alakot, nem pedig egy megdomborított cicababa alakját. Akinek fájnak az ütések, fájnak a sérülések, és fájnak azok a dolgok amik a lelkében zajlanak. Ebben a részben tudhatjuk meg, hogy vált Lara Croft egy naiv kislányból, kemény, szívós, erős, kalandornővé. A hajója egy expedíció közben viharba kerül a tengeren, s egy szigeten találja magát. Ahol ezer veszély les rá, túl kell élnie a megpróbáltatásokat. És azokat a "vadállatokat" akik vadásznak rá. Rengeteg játékban, filmben divat lett most az íj használata. Én személy szerint nagyon örültem amikor megtudtam, hogy lesz íjunk. Lara kezében nagyon jól mutat a vadászfegyver. De ennyit akartam elmondani a Tomb Raider (2013)-ról, holnap megtudjuk, mit is tartogatnak nekünk a készítők.

Most pedig a játék összegzése

Imádom Lara Croftot amióta csak számítógépes játékokkal kezdtem játszani. Első FPS játék amivel játszottam az a Return To Castle Wolfenstein volt. Az első TPS játék pedig a Lara Croft Tomb Raider Legend. A játéksorozat nem merült el a feledés homályában. Sőt inkább húzza fel magát, hiszen az Anniversary után egy olyan eszméletlen játékkal volt szerencsém játszani mint a Tomb Raider Underworld. A játék nagyon tetszik a mai napig. De összességében figyelembe kell venni a hibáit is, amiből van pár, jó pár. De személy szerint elfogadom a hibákat, hiszen a látvány, a hangok, s persze a király játékmenet kárpótol érte. Próbáljátok ki a játékot, ha még nem volt rá alkalmatok, Tomb Raider rajongóként én persze most is játszom, s egyszerűen nem tudom megunni.

Köszönöm a figyelmet! További szép napot!