Spider-Man 2002 The Game

Már 10 éve annak, hogy Sam Raimi rendezésével létrejött az első Pókember film. Tobey Maguire főszereplésével. És persze, hogy kellett a film mellé egy játékadaptáció is. 2002 még nem a fejlettség éve volt, de a játék szerintem király lett. A Treyarch már rengetegszer bebizonyította, hogy eszméletlen jó játékokat képes fejleszteni. Ezt a Pókember játékot is sikerült jól összehozni. A kiadó természetesen a már jól megszokott Activision. A kibocsátás dátuma 2002. június 7. Rengeteg sorozatot megélt már a Pókember franchise, hol kisebb, hol nagyobb bukással. Persze vannak köztük elfogadható és remek játékok, de egy-kettő igen hajtépő játék tud lenni. Még kisebb, ha fogalmazhatok ilyen rosszul, Hobbit koromban kezdtem el vele játszogatni, és az életem szerves részévé vált. Na de ezt nem úgy értem, hogy a játékkal aludtam, vele ettem vagy ilyesmi.

Stan Lee, aki 2012. december 29-én töltötte be a 90. életévét, 1962-ben alkotta meg a falmászót. Persze azt gondolta, hogy mi lenne, ha létrehoznánk egy olyan szuperhőst, aki még tinédzser, átlagos problémái vannak, és nehezen tudja kezelni ezeket a problémákat. Stan Lee nem gondolta, hogy ez az ötlet bejön, sőt nem sok reményt fektetett bele. De amikor először jelent meg a története a hálószövögetőnek az Amazing Fantasy 15. számában (mint képregény) óriási rajongótáborra tettek szert. Mindegyik képregénynél jobban jött a bevétel, az eladások száma rengeteg volt. És mindenki várva várta az újabb megjelenéseket. Azt jó tudni, hogy Pókembernek 3 univerzuma van. A Pókember, A Hihetetlen Pókember és A Csodálatos Pókember. A mesesorozatban is így volt, emlékezzetek csak vissza, amikor a sok pókember a különféle univerzumokból egy csapatot alkotva legyőzték a gonoszt. Aztán végül a története annyira belelendült a dolgokba, hogy 1963-ban jelent meg első önálló képregénye A Csodálatos Pókember címen.

Peter Parker

Peter Parker éli mindennapjait. Átlagos és kilátástalan élettel. Ám amikor meghívják egy radioaktív tesztelő kísérletre, az élete megváltozik. A kísérlet közben a radioaktív sugárnyalábba egy kis pók ereszkedett le, majd Peter csuklójára mászott és megcsípte. Ezt követően Peter rosszul lett, majd otthagyta a kísérletet. Eljutott egy sikátorig, ahol elájult. Furcsa álmok gyötörték. Peter felébredt, és kezdett lassú léptekkel az utcákra sétálni, a sötét sikátorból. Kilépett az úttestre, s egy autó majdnem elgázolta, de Peter elugrott az autó elől, nem akárhogyan. Szökkent egyet, és a közeli falra tapadt. Ezen eseménysorozatok után nagy tragédia történt. Azt tudjuk, hogy Peter, Ben és May Parkerrel él, (nagybátyjával és nagynénjével), mert a szülei még kiskorában eltűntek. Egyik este azonban Peter konfliktusba keveredik Ben bácsival, majd egy rabló megöli. Peter elkezdi üldözni a gyilkost, és itt eszmél rá, hogy álruhára lesz szüksége. Megvarrja a kosztümét, és elkészíti házilag a hálóvetőjét. S a rossz fiú nyomába ered. Hamarosan rájön, hogy ez a Bosszúálló szerep amit játszik nem neki találták ki. Majd sok zűr után eszmél rá, hogy egy hős. Le kell győznie azokat, akik fenyegetést jelentenek a világra nézve. Na ennyi kalandozás szerintem elég is volt. Nézzük a játék történetét.

Történet

Pókember már pókember. Megpróbál megfelelni az új életének. Persze mindig van egy olyan ember, aki miatt ez nehéz lesz. Norman Osborn lesz itt a fő bajkeverő. Az Oscorp úgymond megteremtője, és egy ideggáz fejlesztésén dolgozik, na meg persze azon, hogy a Pókember egyszemélyes showjának véget vessen. Ezért bevet mindent ami csak a keze ügyébe akad, gondolok itt az idegesítő Oscorp robotokra. De persze az ideggázt Norman teszteli, és megszületik Pókember egyik legnagyobb ellensége, aki Peter szerelme haláláért is felelős, a Zöld Manó. Az ideggáz miatt Norman két személyiség lesz, egyik fele a normális emberi alak, másik pedig a gonosz, hataloméhes, vérszomjas Manó. A történet nem egy egetrengető story, de igazából tetszetős.

Játékmenet

Na, aki játszott már a Spider-man 2001 játékkal, ami gyakorlatilag egy képregényjáték, arra itt nem vár meglepetés. Ugyanis az irányítása teljesen ugyanaz. Nyilakkal mozoghatjuk pókit, az egeret itt még csak nézelődésre használhatjuk. Engem az az egy zavart ebben a játékban, hogy nem lehet az aszfaltra leesni, csak a levegőben és a háztetőkön ugrálni, ami persze nem is baj, hiszen elvégre egy pókember játékról beszélek, de ez egy kicsit fura. Na jó, igaz jobb mint a spider-man 2 the game-ban. Ott meg pont fordítva van, az aszfalton lehet közlekedni, épületek tetején meg alig-alig. Szóval mégis jobb ez a verzió. A játékmenettel igazából nincs bajom, csak az irányítás hajtépő. Főleg amikor a levegőben kell az Oscorp robotokat sorra a roncstelepre küldeni. Mert ahogy te a nyilakkal ugrálsz a levegőben, ők addig a hátad mögött próbálnak végezni veled, a kamera persze meg próbál a robotokra nézni, és így az egész kamera elkezd össze-vissza forogni. Persze megcsinálhatóak a küldetések, de néhol elég kacifántos. A bunyók őszintén szólva jók, kétféle billentyűvel tudsz ütéseket leadni. Az első az az ököllel történő ütés, a másik pedig a rúgássorozat. Életgyűjtögetős módszer él, és nem csak életet lehet benne agyba-főbe gyűjteni. Az életed alatt van egy kis csík, ami a hálómennyiségedet ellenőrzi, ha az lefogy nem tudsz hálót szőni. Ez elég ötletes, mert így megtanulsz gazdálkodni a hálóval is. A játékban az életet a piros pók, a hálót a kék pók jelenti. Szerezzétek meg mind. Persze ebben a játékban is vannak azok a halhatatlanok, akiknél van egy pisztoly, és istennek hiszik magukat, hiába kötözöd meg őket a hálóddal, kitörnek belőle és persze hiába ütögeted naphosszat, nagyon nehezen hal meg. A játékban mindenféle artokat lehet feloldani, amit a menüben csodálhatsz meg. Na de visszatérve a játékmenetre. Van egy kis dolog a jobb alsó sarokban, én magasságmérőnek hívom, mert ha amit jelez piros színnel az alá kerülsz, akkor leesel a magasból, persze ezt elég nehéz előidézni, mert nagyon magasan lehet puffogtatni a hálónkat. Persze az is vicces kicsit, hogy a legtöbbször a semmibe szövi a hálóját. De annyira jó így is a játék, hogy ezért sem tudok rá haragudni. ponty. Ez még nem Sandbox, de a terület elég nagy, persze egész New York látható, nekünk azonban be kell érnünk a kisebb területtel.

Grafika

A grafika nagyon jó. Egyébként az épületek meg őszintén szólva minden passzol, csak az ég kicsit túl pixeles nekem, de lehet csak én vagyok ilyen finnyás. A grafikus motor után nyomozgattam, de fogalmam sincs mi lehet a játék alatt. De azt meg kell hagyni, hogy elég király megvalósítás. Hát a karakterek kinézete, az elég durva de nem ítélek el egy olyan játékot, ami már 10 éves és ilyen jól sikerült. Az emberek vállán lehet látni, hogy kockából faragták ki őket, mert a válluk, olyan mint egy keresztbe fordított deszka. Persze a játékélménybe nem rondít bele, csak amikor játszok.... és megjelennek ezek az elmosódott fejű emberek, az olyan csúnya. Na de jól van, 2002 van még, technika nincs kifejlődve annyira, ezt tudták elénk pakolni.

Hang

A hangokon jót nevettem, mert az ilyen rossz fiúk hangjai nagyon viccesek tudnak lenni. De ami nagyon zavaró, hogy állandóan ismétlődnek a mondatok, a rossz fiúk mondatai. Tényleg nem tudtak több mondatot felvenni? De minden egyes rossz fiúnak, persze nem a főnököknek, ugyanaz a dumája. De a mondatok nekem annyira viccesek voltak, hogy jó volt hallgatni.

Hangulat

Hát a hangulat az átlagos. Ha nagy izgalmakat, vért, akciót szeretnél látni/átélni, akkor ez a játék nem neked való. Igazából jó jó a hangulat, de olyan lapos végig, annyi a teendőnk, hogy Oscorp robotokat és rossz fiúkat püfölünk a tetőkön. Néhány Pókember játék teljesen egyforma. Először jönnek a robotok, aztán kicsi izgalom, majd jön egy fő gonosz, aztán rablókat kell kezelésbe venni. Igazi korszakváltó Pókember játék A Csodálatos Pókember, na ott már nem csak az embereket kell a vállunkon cipelni, hanem változatos lett. Ez a játék még mindig az átlagos kategóriába marad az én szememben, mert igazán nagy izgalmakat és élményt nem tud nyújtani a többi PC-s játékhoz képest. De mindenesetre, én szeretem, mint mondtam gyerekkorom meghatározó PC játéka volt, de ma már sok hasznát nem veszem. Mondjuk, ha nincs nagy géped nyugodtan rakd fel, mert ennek nem kell nagy gép. És nem fogsz csalódni Pókember hangulatában.

Összegzés

Ez volt az első Pókember játék, amivel játszottam PC-n, és elég meghatározó szerepet tölt be az életemben. Összességében, a játék megfelel a kor elvárásainak, de a mai világba már nem nagyon illik bele, jó persze sokan szeretik, mert ezek a játékok voltak gyerekkorunk nagy kedvencei. De a mai világban úgy fogom fel, mint egy jó Pókember próbálkozást. A játék megér legalább egy kijátszást, főleg a Pókember képregény és film rajongóknak.

Köszönöm a figyelmet!