A Mutáns Project - Far Cry játékteszt

Meleg fogadtatás

Főhősünk Jack Carver hajóskapitány, aki egy mikronéziai szigetcsoport felé indul, felbérelve egy Valerie Konstantin nevű hölgyet. A sziget közelébe érve Valerie jet-ski-re pattan, maga mögött hagyva Jack-et, akit viszont a lakatlannak tűnő szigeten kiszúr egy zsoldos, és egy rakétával próbálja megsemmisíteni a betolakodó hajóját. Jack túléli és egy hasadékon át sikerül elmenekülnie, ámde Valerie az óceánba veszik. Ezek után legfőbb célunk elveszett társunk megtalálása lesz, miközben egy Doyle nevű férfi segítségével próbálunk menekülni a szigetről. Doyle folyamatosan tartja velünk a kapcsolatot rádión, tőle fogjuk kapni küldetéseinket és néhány hasznos információt. Rövid idő elteltével azonban már nem is gondolhatunk a menekülésre: a szigeten ugyanis emberkísérleteket folytatnak, létrehozva így a Trigens-nek nevezett mutánsokat, akik nem csak a mi, de az egész emberiség túlélését fenyegetik.

A játék során több kisebb szigeten fogunk kalandozni - minden szigetnek más környezete van, ezzel is változatosságot adva a játékmenetnek. Szabadban és különféle bunkerrendszerekben egyaránt fogunk tisztogatást végezni, így mire megunjuk az egyiket, jön a másik, és ismét izgatottan vethetjük bele magunkat az újabb kihívásokba. Célunk: megkeresni Valerie-t, megmenteni a világot, hogy végre leléphessünk erről a roppant vendégmarasztaló helyről. Aki most azt gondolja, hogy a tipikus világmegmentős sztori már nem tud újat mutatni, annak azért mégsem szabadna rögtön elvetni a kipróbálás ötletét.

A Far Cry már a legelső missziónknál meggyőző elemeket vonultat fel: a látványvilág mai szemmel is gyönyörű, a környezetünk él, mi pedig terepjárókba és motorcsónakokba pattanhatunk, ha lusták vagyunk gyalogolni. Ha úgy tartja kedvünk, úszhatunk is, így kevésbé leszünk láthatóak a parton tartózkodó ellenség számára, ugyanígy, ha kúszva haladunk a susnyásban. Az ellenfeleket messzelátónkkal tudjuk megjelölni, ilyenkor feltűnnek a képernyő bal alsó sarkában található radarunkon. Itt látjuk azt is, ha észrevesznek, mikor is a kör két oldalán növekedni kezd a csík. Jobb oldalon látjuk az életerőnket, a testpáncélunk állapotát és az állóképességünk, továbbá a lőszerünk mennyiségét és hogy mennyi van épp a tárban.

A játék ugyan fegyverekben nem annyira bővelkedik, mint a későbbi részek, de így sem lehet okunk panaszra. Többféle típussal fogunk találkozni, emellett különböző gránátokat is használhatunk. Itt is lehet egyébként elterelésre köveket használni, bár nem annyira effektíven, mint a harmadik részben.

És végül, de nem utolsósorban: ellenfeleink. A játékban többféle ellenféllel fogunk szembenézni: különféle beosztottságú zsoldosokkal és több fajta mutánssal. Ez utóbbiakkal alaposan meg fog gyűlni a bajunk, nem csak azért, mert a frászt hozzák az emberre, ezen felül még falkába is verődnek. Leggyakrabban a kis, majomszerű teremtményekkel fogunk szembekerülni - ők szeretnek leginkább csoportosan portyázni, így nem árt körültekintőnek lenned, mielőtt még rád ugrik egy, hogy megvakarja a hátad.
Az emberforma mutánsok nem kevésbé bosszantóak. Mivel fegyvereik vannak, ráadásul piszok éles a látásuk, többnyire előbb lépnek, mint te meglátnád őket.
Mindig is nagyon utáltuk az őrtornyokban gubbasztó rakétavetősöket. Mi lehet náluk rosszabb? Például egy hatalmas monstrum rakétavetőben végződő karral? Bizony, ráadásul ők is szeretnek falkába verődni.

A játékot a CryEngine hajtja - és van-e olyan ember, aki nem állt meg legalább egyszer és függesztette a szemét a távoli horizontra?
A környezetet nagyon szépen kidolgozták. Minden küldetésünk más helyre visz minket, így egész más hangulatú és színvilágú helyekre kerülünk. Látszik, hogy nagy munkát fektettek a növényzet élethű megjelenítésébe, sőt, a tengervíz is szépen mossa a partokat. Messzelátónkba nézve éles, részletes képet kapunk. Ellenfeleink picit szögletesek, grafikai bugok is akadnak, de egy 10 éves játékot nem kövezhetünk meg ezért.
A fejlesztők megérdemelnek egy tapsot.

Mi hörög odabent?

A hangok is rendben vannak - ahogy a tenger zúgása és a vaddisznók békés röfögése, úgy a fegyverropogás és a mutánsok hörgése is nagyon megadják a hangulatot. Dicséretet érdemelnek a játékban megtalálható zenék, jól illenek a környezethez, én olyan tipikus "dzsungelzenének" nevezném őket.

Uram, maga mit művel?

Minden játéknak megvannak a maga hibái és logikátlanságai, így a Far Cry se tökéletes. Néha előfordulnak botlások az AI-ben, ahogy a beragadó testek és tárgyak látványa sem ritka. Amikor először játszottam, a hideg futkosott a hátamon, ahogy az egyik pályán minden második katona halála után helybenfutni kezdett. A helikopterek is szoktak szellemeskedni: a kiégett roncs egy helyben lebeg, mint egy kísértet. A mesterlövészkedéssel is akadtak problémáim, de ez nem gyakori. Ezeken a kis glitcheken inkább jót derülni vagy éppen borzongani lehet, nem akadályozzák a továbbjutást.

Végszó

Bár megvannak a maga bosszantó hibái, a Far Cry remekül teljesít a maga műfajában - magába szippant, garantáltan nem fogsz unatkozni alatta. Ezzel el is búcsúzok, és jó játékot kívánok mindenkinek, aki kedvet kapott ettől a szösszenettől!