Herceg, hátha megjön a tél is!

Attól a naptól kezdve, hogy 2008-ban megjelent ez a játék, kerültem, mint a tüzet. Taszított magától olyan erővel, hogy még minimális figyelemre se méltattam. Ennek oka az volt, hogy a Sands of Time trilógia (főként a Warrior Within) után éles váltásként éltem meg a hirtelen az ezeregy éjszaka meséibe illő történetet, valamint a különös grafikát. Most nyáron azonban belefutottam egy nagyon ügyes teszt videóba, ami megalapozta a kedvemet, megnövelte a bátorságomat, és úgy döntöttem, szerencsét próbálok a programmal. Mit adj\' Isten, kellemeset kellett csalódnom!

A főszereplő ismételten csak Herceg néven fut, aki hazafelé tart Farah nevű szamarával, melyet jól megrakott kincsekkel. Homokviharba keveredik, majd abból egyenesen egy lányba botlik, akit fegyveres katonák üldöznek. A pimasz, szoknyapecér, bátor, és laza herceg a veszélyben lévő hölgy védelmére kel, akit elkísér a közelben elhelyezkedő, hatalmas hegyek határolta tisztásra, melynek közepén egy templom fekszik. Az épületben azonban a lány apja kettévág egy fát, és a Sötétség elszabadul. Elika, a névtelen király lánya, a hercegnő, jellemével és szépségével arra ösztökéli a herceget, hogy segítsen neki megmenteni országát a romlástól. A játék pedig, a rövid bevezető után, ezzel veszi kezdetét.

Kezdetben létezett Ormazd, a Fény, és Ahriman, a Sötétség, kiket testvéri kötelék kapcsolt össze. Idővel Ahriman többet akart. Hatalma növekedésnek indult. Ormazd bebörtönözte és szolgáira, az ahurákra bízta a börtön védelmét. Elika is egy ahura. Amikor a Sötétség elszabadul, fő feladatunk az lesz, hogy a szabadon bejárható, egészen nagy, 24 területre tagolódó királyságot megszabadítsuk a romlástól, Elikával megtisztítsuk, majd ezáltal visszazárjuk Ahrimant börtönébe.

A játék valamennyire korlátozza a lehetőségek számát, de minimum négy útirány mindig a rendelkezésünkre áll. Egy terület megtisztítása után fénycsírákat gyűjtögethetünk. Ezek összeszedésének csupán addig van fontos jelentősége, míg Elika meg nem szerzi általuk a négy tárcsához kapcsolódó képességet.
Egy-egy terület megtisztítása előtt mindig meg kell küzdenünk egy boss-szal. Ezekből négy van összesen: az Alkimista, az Ágyas, a Harcos és a Vadász. Ezek a bosszok azonban nagyon szívósak. Minden találkozáskor egyre erősebbek lesznek, új képességeket alkalmaznak, így nekünk is folyton más taktikát kell bevetnünk a legyőzésükre. Miután 20 terület megtisztult, az utolsó négyet elzáró kapukat Elika eltünteti erejével és lehetőségünk nyílik végleg leszámolni a bosszokkal. Idő közben Elika apja is néha-néha felbukkan, akit szintén megfertőzött a Sötétség. Vele is kell majd (többször is) harcolnunk.

A történet elsősorban nem a Sötétség és a Fény harcáról, és nem is a hercegről, hanem Elikáról szól. Mindennek ő áll a középpontjában és a cselekmény fordulatai is hozzá köthetők. Az ő jellemfejlődésén, nővé érésén, van a hangsúly. Mindezek ellenére a közte és a herceg közötti kapcsolat bemutatását mesterien kezeli a játék. Nagyon jól fel van vezetve az eleinte ellenszenvekkel teletűzdelt viszony, mely aprólékos, olykor gyermeki, olykor már-már túlzottan is felnőttes léptekkel egyre mélyebb és komolyabb kapcsolattá érik. Ez persze nagyon fontos, ugyanis ez magyarázza a herceg viselkedését, cselekedetét a történet végén.
Maga a herceg mellékes. Nem is nagyon derül ki róla semmi. Csak annyit tudunk, hogy gazdag, imádja a nőket, ahogy ők is imádják őt, nem hisz semmiben, és ahogy azt már korábban is említettem: végtelenül pimasz, bátor és laza. Hasonlít arra a hercegre, akivel a Sands of Time elején ismerkedtem meg. Csak hát a különbség az, hogy most nem hajtja semmiféle megfelelési vágy az apja felé, illetve ezúttal nem neki kell szembenéznie eltorzult lelkű és külsejű édesapjával, hanem Elikának. Szerintem ez egy nagyon frappáns és érdekes párhuzam a két játék között. És itt megragadom az alkalmat arra, hogy kiemeljem, miszerint a herceg és a hercegnő szinkronhangja remekül el lettek találva. Jól érezhető az azonosul az élők részéről az animált karakterekkel. Csak úgy lubickolnak a szerepükben.

Ha már a hercegnél és Elikánál tartunk, akkor térjünk a harcra. Egy hatalmas kard áll a herceg szolgálatára, mellyel sebezhetünk és védekezhetünk. A legtöbb harci szituációban utóbbinak lesz nagyobb jelentősége. A herceg jobb kezén található egy vaskesztyű. Ennek a segítségével képes meredek sziklafalakon vagy épületek oldalán lecsúszni. Elika mindenhová követi. Nemcsak a négy tárcsa alkalmazásában vesszük komoly hasznát, hanem a harcokban és az útvonaltervezésben is. A térkép előhívása után mindig ki kell jelölnünk az adott területet, ahová menni szeretnénk. Ha eltévedünk, vagy elbizonytalanodunk, akkor az "E" billentyű lenyomásával Elika segítségül hív egy fénycsóvát, mely megmutatja a helyes útirányt. Harcok közben szintén az "E" billentyűvel vethetjük be Elikát. Így nagyon szépen összedolgozhatunk vele és egészen ügyes kombókat hozhatunk össze, melyekkel gyorsabban legyőzhetjük a bossokat.
A játékban a négy bosson, Elika apján és a bevezetőben felbukkanó néhány fegyveres őrön kívül még megkezdhetünk három, maximum négy különböző küllemű szörnnyel. Ezek azonban elég ritkán fordulnak elő, a program ugyanis kétharmad részt az ügyességre, egyharmad részt pedig a logikára és a harcra összepontosít. Ezért akik belefognak, azok számítsanak rá, hogy rengeteget kell majd falon futnunk, ugrándoznunk, vaskarmainkkal ereszkednünk és így tovább.

Külön dicséretet érdemel a zene. Jól érezhetően és hallhatóan elkülönülnek egymástól a harcok, valamint a romlás borította, illetve a felszabadított területeken való mászkálás alatt alkalmazott dallamok. Amikor egy színes (főként zöld) növények benőtte, esetleg vízesések szabdalta részeken haladunk, szó szerint érezzük a megtisztulást a levegőben.

Nem gondoltam volna, főleg akkor nem, amikor még ránézni se akartam erre a programra, hogy a grafika "működik". Tökéletesen illik a játékhoz. Szerintem jó választás volt. A helyszínek bizonyos pontjain egészen pazar látványt tud nyújtani. Persze a textúrák közelről elég csúnyák és hiába próbáltam mindent maximumra állítani, az árnyékok is bizonyos távolságból egy nagyon visszataszító megjelenést tudnak produkálni. Ez valószínűleg 2008-ban még nem okozott akkora problémát, mint most. Ezért is bánom, hogy nem akkor álltam neki a játéknak.
A program főmenüjében találunk egyébként még egy "extrák" menüpontot. Ezen belül egyrészt rajzolt képeket tekinthetünk meg egy automatikus diavetítéssel egyes karakterekről, épületekről, helyszínekről. Másrészt elérhetővé válik számunkra néhány "külső", amit újbóli végigjátszás esetén alkalmazhatunk. Így például végigmehetünk úgy is a történeten, hogy Altair külsejét öltjük magunkra az Assassin's Creedből, Elika helyére pedig a Beyond Good and Evil főhősnőjét választjuk.

Összesítve én azt mondom, hogy egyetlen játék sem tökéletes. Ez sem az. De kellemeset csalódtam benne. Sőt, félek, hogy még egyszer neki állok, újra a monitor elé szögez... Mindnyájunkban van egy gyermek és olykor szükségünk van az ehhez hasonló, gyönyörű mesékre.