Viharbanszületett James

Több mint tíz éve már annak, hogy a Gears of War a boltok polcaira került. Számomra jött, látott és győzött, de mivel mindig is a Playstation felé húzott szívem, a későbbi epizódokkal csak hébe-hóba játszottam egy-két órácskát. Ezért is voltam kíváncsi, ha már a Microsoft lehetőséget teremtett Windows 10 rendszeren One-os játékokkal játszani, vajon ennyi idő távlatában ugyan mennyit és hova sikerült fejlődnie a sorozatnak.

Az Unreal Ungine továbbra is teszi a dolgát. A grafikára egyáltalán nem lehet egy rossz szavam se, főleg, amikor végig pásztázom a páncélon megcsillanó fényt, vagy a rajta végig kúszó esőcseppeket. A szanaszét repkedő testrészekről, a viharban elszabaduló tereptárgyakról vagy a rombolhatóságról nem beszélve. Nincs túlságosan kirívó különbség a CGI átvezetők és a tényleges grafika között, ami ismét plusz pont. Emellett a hangeffektek, a háttérben felcsendülő zenék és a szinkron is hozzák a kötelezőt. Nem hagy olyan emlékezetes nyomot maga után, mint mondjuk Priscilla dala a Witcher 3-ban, ámbár tökéletes összehangban áll a játék más komponenseivel. Gondolok itt például az óra kongására hasonlító hangra, ami minden egyes harc végén felszólal.

A történetet illetőleg már kicsit más a helyzet. A Locus-tokat legyőzték. Mindenütt béke honol. Ennek emlékére az első miniszter tart egy beszédet, melyben a véres, csatákkal teli múltba térhetünk vissza, három különböző katonát irányítva. Majd jön JD, Del és Kait, akik a Settlement 2 nevezetű település lakóin szeretnének segíteni, mint kívülállók. Betörnek egy COG létesítménybe, ellopnak onnan egy úgynevezett Fabricatort, azzal visszatérnek Kait édesanyjához, de az éjszaka leple alatt támadás éri őket. Szinte mindenkit elragadnak a különös teremtmények, JD pedig felkeresi az apját két barátjával. Marcus szívesen segít, már csak azért is, mert felmerül a gyanú: lehet, visszatértek a Locus-tok?

A problémám kibontásához talán a Call of Duty az egyik legjobb példa. A COD-ok története és játékmenete (már amelyiké) a maguk 5-6 órás kampányával teljesen vállalható volt. Ám a GOW 4 már nem tudja a pörgős, akciódús, feszes tempót 10-15 órán keresztül fenntartani. Pedig tényleg mindent megpróbál. A fedezékrendszer továbbra is jól működik. Most már a fedezékünk túloldalán lévő szerencsétlent átránthatjuk a magunk oldalára és késsel elintézhetjük. Vannak itt viharok és a bizonyos tereptárgyakat, úgy, mint a Spec Ops: The Line-ban a homok, felhasználhatók az ellenfél elpusztítására. A viharok néha energianyalábokat is teremtenek, amik elől a megfelelő pillanatban kell elugrani, különben megráznak (medium fokozaton kettő után elhalálozunk). Kapunk egy baromi látványos motoros-lövöldözős részt és egy Tűzgyűrűre hajazó robotos-szörnyes küzdelmet. Bizonyos időközönkét védekező harcot kell folytatnunk akadályok, csalinak használható fabábuk, gépágyúk lerakásával. Olykor-olykor hozzájuthatunk nagyobb méretű kétkezes fegyverekhez, melyekkel még véresebb, brutálisabb mészárlást hajthatunk végre. És az élményt, az adrenalint elképesztően megnövelik a látványos kivégzések késsel, lábbal vagy láncfűrésszel. Mindezek ellenére valahogy mégsem működik az összkép úgy, mint kellene. Felállsz, mert úgy érzed, egyelőre ennyi elég lesz, de ránézel az órára és azt látod, csak egy óra telt el. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de a GOW 4 fárasztó. Valószínűleg a gond abban keresendő, hogy a történet nem elég összeszedett, a cselekmény nem elég tartalmas és hiába akad sok féle-fajta ellenfél, iszonyú mennyiségben jönnek és jönnek és jönnek, a különbség közöttük pedig többnyire az, hogy valamelyikbe csak két tárat, valamelyikbe tízet kell beleereszteni, mire méltóztatik megdögleni.

Egyébként van lehetőségünk pálya szerte dögcédulákat és dokumentumokat gyűjteni. Szintén pálya szerte használhatunk lövegeket is a még fokozottabb tűzerő érdekében. A mesterséges intelligencia teljesen korrektül helytáll. Itt-ott meg-meg botladozik, de semmi komolyabb. Ez bőven elnézhető. Néhány bossharc is belekerült a játékmenetbe. Ezek változatosak is meg nem is. Mindegyiknél másra kell figyelni, de alapjában a lényeg ugyanaz: ami a puskacsövön kifér, azt szórni a rohadékra!

A multiplayer-ről is szívesen írnék, ha ki lennék vele békülve. Ugyanis sokszor próbálkoztam, sokféle képpen, de hiába. Egyetlen játékost sem talált, így kipróbálni nem tudtam. Amit így látásból leszűrtem a távolból, hogy a Horde módot élő játékosokkal és gép ellen is lehet játszani. Támogatja a LAN-on keresztüli küzdelmet. Több a sorozatban eddig megismert karaktert állíthatunk be magunknak. Válaszhatunk két fő fegyvert, egy pisztolyt és egy kártyát, ami valamilyen bónuszt ad (némelyik csak egy adott típuson belül, mint team deathmatch vagy execution).

Egyáltalán nem tartom rossz játéknak a Gears of War 4-gyet. Sőt, ha az ember kis dózisokban fogadja magába, nagyszerű szórakozást nyújt. A közeljövőben azonban több időt kellene szánnia a fejlesztőknek főként a történetre és a cselekményre. Attól nem félek, hogy a GOW 4 a COD sorsára jutna, hosszabb távon viszont örülnék annak, ha még több energiát és nem utolsó sorban kreativitást ölnének a sorozatba (a látványon túl).