Excalibur, motor és két formás dinnye

Őszintén szólva a Tomb Raider sorozat teljesen kimaradt a gyerekkoromból és egészen 2013-ig csak felszínesen érintette a figyelmemet. Abban az évben azonban (mindmáig) a kedvenceim közé került Lara kalandja a különös, viharok dúlta szigeten. Nem sokkal később hozzá is láttam a korábbi epizódokhoz. Így jutottam el az előző generációban készült, új alapokra helyezett Legendhöz, ami 2006-ban jelent meg PC-re.

A látványról nehéz beszélni több mint tíz év távlatában. Vannak modok, amikkel még élesebb, szebb textúrák csalhatók ki a játékból, de ezek használata nélkül sincs miért panaszkodnia. Nem fogja senki sem mai szemmel a nyálát csorgatni, ugyanakkor akadnak kimondottan pofás pillanatai és az élményből sem zökkent ki mindaz, amit a retinánk befogad. Ennek ellenére számomra zavaró volt a vér minimális hiánya. Nem azért, mert egy vérengző vadállatnak tartom magam, de már az Indiana Jones and the Emperor’s Tomb esetében is bosszantott, hogy a lövöldözések során az ellenfelek csak úgymond „porzanak”. Na meg kissé érdekes képet fest, hogy a játékban egy-egy karaktertől eltekintve mindenkinek tökéletes alakja van. Férfi esetében sárm és kockás test, nőknél szép kerek fenék, cicik, darázsderék és telt ajkak. De természetesen ez sem zökkent ki a hangulatból, mert az maximálisan megvan.

Lara Croft, a talpraesett, tanult, számos harcművészetben jártas gazdag kalandor az Excalibur köré épített mítosz után kutat. Megfordul Nepálban, Kazahsztánban, Ghánában, Tokióban, Peruban és Bolíviában, miközben felbukkan egy halottnak hitt ismerős és egy gyerekkori emlék is, mely az édesanyjához kapcsolódik, egyre nagyobb hangsúlyhoz jut.

A hangeffektek sokszor gyengének, sablonosnak hatnak és a zenék közül se igazán tudnék akárcsak egyet kiemelni. Ugyanakkor a szinkron teljesen korrekt. Zip és Allister, Lara segédei folyamatosan kommunikálnak egymással és/vagy főhősnőnkkel. Lara és Amanda hangja pedig határozottan tetszett. Főleg a drámai pontoknál.
Alapesetben kettő fegyver és négy gránát lehet nálunk. Az ikonikus dupla pisztoly végtelen lőszerrel bír, a másodlagos fegyverünkhöz már keresgélnünk kell muníciót és cserélhető is, de nincs túl vagy választék (M4, MP5, sörétespuska és gránátvető). Lövöldözés közben a célzás félig-meddig automatikus (a program ezen része nincs mindig a helyzet magaslatán), de van lehetőségünk a jól ismert TPS-ekben látott ráközelítős módszert is használni (ilyenkor viszont Lara egy helyben áll). Ezeken felül igénybe vehetjük a főhősnő ruhájára erősített lámpát, ami bizonyos idő után lemerül, ámbár kikapcsolt állapotban egész gyorsan feltöltődik. Igénybe vehetünk egy távcsövet, valamint egy kötelet is, amivel olykor átlendülhetünk szakadékok felett, olykor lenyithatunk vele ajtókat vagy magunkhoz húzhatunk bizonyos objektumokat. Életerőnk véges, amit elsősegélycsomagokkal tudunk visszatölteni (maximum három lehet nálunk egyszerre).

A Legend összesen hat nagyobb szegmensből áll össze: motorozás, mászkálás, feladványok megoldása, lövöldözés, QTE és bossharc. A motorozás üdítően hat, de túl kevés, és kissé túl van tolva. A mászkálás látványos, ám a kamera sokszor rossz szöget vesz fel és Lara ilyenkor nem hajlandó azt csinálni, amit szeretnénk. A feladványok ügyesek, nem túlságosan egyszerűek, de nem is túlgondoltak. A lövöldözésről már fentebb tettem említést. Annyival lehetne még kiegészíteni, hogy az AI, csak úgy, mint az automatikus célzás, nincs mindig a helyzet magaslatán. Többször is futottam bele olyan helyzetbe, amikor az ellenfél vagy csak állt és nem tett semmit vagy a pozíciómhoz képest totál más irányba lőtt hevesen. A QTE-kből nincs sok, gyorsan át lehet rajtuk lendülni és szerencsére nem „annyira” idegesítőek. A bossharcok pedig rettenetesen élvezetesek. Mindegyik más taktikát igényel és van bennük kihívás.

Mindezek mellett bármikor ellátogathatunk a Croft birtokra. Bejárhatunk szabadon számos helyiséget, folyosót és beszélgethetünk Allisterrel, Zippel, illetve a birtok komornyikjával. Gyűjthetünk sok-sok tárgyat, amikből van arany, ezüst és bronz (formájuk helyszínenként változik). Ezekkel további extrákat oldhatunk fel, mint például körülbelül két tucat öltözéket Lara számára.

A két legújabb epizód és a Legend után teljesen biztos, hogy további részekkel is meg fogok ismerkedni közelebbről. A Tomb Raider Legend-nek megvannak a maga botladozásai, de egy sokszínű, változatos kalandjáték. Ez a sorozat sokkal több törődést és munkát érdemelne, mert potenciál akad benne, csak valahogy sosem sikerül úgy kihasználni, ahogy kellene. Én mindenesetre bízom abban, hogy a Tomb Raider egy napon komoly vetélytársává válhat az Uncharted szériának!