Street Fighter 2010 - The Final Fight teszt (NES)

Egy Street Fighter játék NES-re? Valószínűleg ez nem az, amire számítottál!

A Street Fighter 2010 - The Final Fight egy 1990-ben kiadott játék, melyet a Capcom fejlesztett NES-re. A címre ránézve egy-két dolgot szemet szúrhat az embernek. Ugyebár Street Fighter. Nagyszerű verekedős játék, talán a legismertebb része a 2. volt és annak frissített verziói (Hyper Fighting, Turbo, Champion Edition). A játék elsősorban játéktermekben jelent meg, majd konzolokra (Mega Drive, SNES, X360). A SF2 1991-ben jelent meg, a nem túlságosan ismert elődje, a Street Fighter pedig 1987-ben. Tehát a Street Fighter 2010 a két játék között jelent meg NES-re. Ezen felül vizsgálódjunk tovább. Final Fight? Igen, ez egy másik Capcom franchise címe! A Final Fight a Street Fighterrel ellentétben nem egy harci torna jellegű játék, hanem egy beat 'em up, tehát egy halom ellenség ellen kell küzdeni.

Eléggé kesze-kusza a dolog, de akkor tisztázzuk, miről is van szó a Street Fighter 2010-ben? A játék főhőse Ken (japán verzióban, mely 2010 - Street Fighter címen jelent meg Kevin Stryker) tudós lett, miután 25 éve abba hagyta a Street Fighter tornákon való részvételt. A technológia nagyon fejletté vált 2010-re. Könnyű szerrel képesek voltak az emberek bolygóközi utazásra interplanetáris féregjáratokon keresztül. Ken és barátja Troy egy Cyboplazma nevű anyagot tanulmányoztak. Hihetetlen ereje volt az anyagnak, minden élő organizmust képes volt szuper erővel felruházni. Egy nap viszont Ken a kutatólaborba belépve Troyt holtan találja és a Cyboplazmát ellopták. Ken ugyan a bolygóközi utazás ellen volt, barátja megbosszulásának okán mégis erre kényszerült. Bionikus implantátumokkal és interdimenzionális transporterrel felszerelve a nyomok alapján utána ered a gyilkosnak...

Az eddigiek alapján igen sok köze van a Street Fighterhöz vagy a Final Fight szériához, ugye? Meg kell említeni, a történetet az amerikai verzió alapján írtam, a japán verzió több helyen is eltér. Troy-t Dr. Jose-nak hívták, Kevin egy kiborg rendőr volt, akit a Galaxis Rendőrség foglalkoztatott a Parazitákként szuperbűnözők ellen. Lényegében a két változat története teljesen más. A Capcom talán a címmel próbálta eladni a játékot. Nem volt szép húzás.

Maga játék egy oldalnézetes platformer, melyben Ken, illetve Kevin Stryker bőrébe bújva különböző bolygókon, különböző helyszíneken afféle célpontokra kell vadászni. A játék ezt is remekül megmagyarázza. A kütyü, ami a transzportálásra szükséges, energiát igényel és ilyen célpontok megölésével lehet energiát gyűjteni hozzá. 5 pályánként kapunk egy átvezető animációt, ami tovább viszi a történetet. Ezek a célpontok pályánként változóak, lehet egy vagy több ellenségről is szó. A pályák jellege is változatos, van, amikor csak kis arénában kell harcolni, vannak side-scroller jellegű pályák, van, ahol felfelé kell haladni és vannak nagyobb arénák, ahol egy boss karakter ellen kell harcolni.
Ken egészen rugalmas, magasra képes ugrani, levegőben lehet hátraszaltózni vele, képes falakon mászni és elrugaszkodni onnan. Karra és lábra szerelt energia fegyverrel rendelkezik, több irányba lehet lőni vele és power-upokkal lehet az erejét és hatótávolságát növelni. Vannak egyéb, ritka power-upok is a játékban, de nem annyira lényegesek és hasznosak.

A játék nehézségi szintje: pokoli nehéz! Legalább is elsőre. Sok gyakorlást igényel az irányítás, illetve vannak piszkos trükkök bizonyos pályákon (ahol oda-vissza mozog a képernyő és összepréselődsz a képernyő széle és a fal között), de van valami, ami hajtja a játékost előre. Legalább is személy szerint én ezzel így voltam. Szerencsére van folytatási lehetőség minden élet elvesztése után. Ami jó, hogy a sok gyakorlás tényleg meghozza a gyümölcsét, de valahogy minden pályán van valami, ami képes összezavarni és lényegében más és más stratégia kell mindenhová. Miután már a játékos sokadjára szenved végig egy helyszínt, egyre jobb és jobb lesz a játékban és a pokoli nehéz szintből relatíve könnyű lesz. Kell hozzá némi rutin, az tény!

A játék grafikája NES-hez és a korához képes kifejezetten jó, változatos, színes, érdekes. Vannak hatalmas, kidolgozott főellenségek. Szerencsére a játék sebessége sem rossz, bár helyenként belassul, de ez jellemző volt sok későbbi NES játékra is, mivel nagyon feszegették a konzol képességeinek határát. A hangok átlagosak, de a zene nagyon jóra sikeredett és sokat ad hozzá a hangulathoz.

A játék egy igazi adrenalin bomba tud lenni, főleg az utolsó, rémálomszerűen nehéz pálya. Viszont nagyon jó érzés végigjátszani a játékot. Szórakoztató és nagyon nehéz. Nem tudom mindenkinek ajánlani, talán pont a nehézsége ellenére, valamint a Street Fighter rajongók szemében egy igazi feketebárány lehet a játék, de aki szereti a kihívást, a jó 8-bites zenét és az akciódús játékmenetet, annak bátran ajánlom. Kár, hogy nem lett valami népszerű és híres a játék, véleményem szerint jól sikerült alkotás, de a megtévesztő cím sokak szemében egy nagyon rossz húzás volt.

Összességében: 8/10