Vérszomjas meteorit vadászok

A játék története csak annyi, hogy Mordheim városa felett felrobbant egy üstökös és darabkái szétszóródtak a városban, ezért rabló hordák lepték el, hogy minél több darabját, - ahogy a játékban nevezik - Wyrdstone-t gyűjtsenek be. Négy kaszttal vághatunk neki a fosztogatásnak, a patkányszerű Skavenekkel, Sigmar nővérekkel, Megszállottak Kultusza renddel vagy birodalmi zsoldosokkal. Gondolom a játékosok többsége a Skaveneket választotta, ahogy én is, mivel ők a legérdekesebbek a többi sima humanoidokhoz képest. A Skavenek lopakodásban erősebbek, de persze így sem kerülhetik el az összetűzést, így a harcot sem, ami lényeges eleme a játéknak.

Miután felbéreltünk pár csapattagot, vezért, hősöket, katonákat, naponta egyszer van lehetőségünk egy bevetésre, amit mi magunk választhatunk meg a naponta véletlenszerű módon feltűnő és egy történeti szálhoz kapcsolódó ajánlatokból. Különböző típusú egységek állnak rendelkezésre, de ezek mind a négy kasztban ugyanúgy megtalálhatók, vagyis lényegi különbség nem tapasztalható a kasztok között, ami véleményem szerint sajnos okafogyottá teszi az esetleges újbóli végigjátszást, mert így szinte csak a karakter skinek változnak és pár képesség.

A készítők változatosan és igényesen kidolgozták a várost, különböző negyedekkel bővítve azt, de csak Mordheimben lesz módunk játszani, más, ettől lényegesen eltérő kialakítású helyszín nem lesz. A szerzett javakat eladhatjuk vagy egységeinket is felszerelhetjük velük. A begyűjtött Wyrdstone-okat határidőkre kell összegyűjtenünk és leszállítanunk, úgymond orgazdáknak. Ha ezt nem tudjuk tartani, akkor büntetésben részesülünk és jó pár százalékkal növekszik a leszállítandó Wyrdstone mennyiség, igaz nem vészes, de jobb elkerülni, ha nem akarunk még több problémát a csapatunknak. Ez a játékelem érthető, de kissé frusztráló több okból is, mivel a játék nehéz, úgy értem a taktikai része. Egy elhibázott taktika után, például ha pár portyázó egységünk beleszalad az ellenfél vezérébe és pár erősebb egységébe - ez bármikor megtörténhet - akik azonnal bedarálják őket, akkor igencsak felborul az egyébként is kényes egyensúly.
Itt jön szóba a szerencse is, ami persze úgymond életszerű, de egy stratégiai játékban ilyen mértékben már lehet, hogy túlzás. Ha például ötből egy találatot sem tud az egység kivédeni 25% kivédési eséllyel, akkor az pech, egységed összeesik, a pálya végén pedig ha szerencséd van, akkor még felépül vagy szerez egy maradandó vagy átmeneti sérülést, amiből fel kell gyógyulnia mialatt használhatatlan. De nem elég, hogy elvesztettél pár egységet, a keservesen megszerzett zsákmányuk is odalett, a kialakult túlerő miatt éppenhogy csak túlélted, és nem volt lehetőség tovább gyűjtögetni, a lesérült egységeid 3-4 napig használhatatlanok, még a legerősebb vezéred is, miközben új bevetésre kellene menni, a Wyrdstone szállítmány teljesítésére adott napok csak tovább fogynak, ami eleinte csak kb. egy hét. Ez az ami frusztráló. Itt így működnek a dolgok, kicsit kegyetlenül.

Ideje a valódi játékmenetre is kitérni. Az egységek felváltva léphetnek, hol az ellenség, hol a játékos egységei, mint a King's Bountyban vagy a Might & Magic Heroes sorozatban, mindez külső, TPS nézetben. Stratégiai pontok állnak rendelkezésre lépésekre, műveletekre például mászás, leugrás, kitérés, támadási pontok az ütésre, lövésre és van, hogy mindkettőre szükség van egy mozdulathoz, példaként ilyen a fegyverváltás. Az a csapat nyer, amelyik a másik csapat morálját 40 alá tudja csökkenteni azáltal, hogy egyszerűen kiiktatja őket. Ami még számottevő lehet, hogy ellophatjuk az ellenség zászlaját, ami lássuk be tényleg morálromboló. (Haha)

Sajnos a játékmenetnek van pár gyermekbetegsége, ami nem tudom, hogy a táblajáték adaptációjából eredeztethető, vagy ez egy új elem. Mindenesetre nem teljesen működik. Legnagyobb hiba, hogy repetitív, hosszú, ebből eredeztethetően unalmassá válik. Nem a stílussal van a gond, egy ilyen műfajú játék lassú, de nem ennyire. Nagyon szeretem az X-Comot, a Heroest, a King's Bountyt, sok-sok napot eltöltöttem velük, így ezek alapján fogalmazom meg a kritikát. Ami sokat ront a játékmeneten, hogy a két lényegi elem nem fér meg egymás mellett, a harc és a gyűjtögetés. Ha harcba keveredünk, nemigen szabadulunk az ellenféltől, csak pár karakter képes arra, hogy kiugorjon az összecsapásból és esetleg elmeneküljünk vele. Általában ha harci közelségbe kerülünk, nem szabadulunk, így nem lesz módunk az így is csekély mennyiségű Wyrdstone-t és felszerelést is begyűjteni. Ha kisebb gyűjtögető egységeket küldünk szét, akkor nagy lesz az esély arra, hogy belefutnak egy-két ellenfélbe, akiket jobb esetben még túlélhetnek, de nem valószínű. Ha lecsökkentjük az ellenfél morálját és győzünk, nem lesz módunk begyűjteni a Wyrdstone-t és nem kapjuk meg a pályán még fellelhetőeket, hiába az esetleges fölényes győzelem. Ezelőtt értetlenül állok, de még van pár zavaró elem.

Minden esetben meg kell várnunk az ellenség lépését, akkor is, ha az nem látszik a képernyőn. Két nagy csapat esetében elég hosszú időről beszélünk, ilyenkor csak nézegethetjük a saját egységünket, így simán elmegy a játékidő 1/5-öd része.
Elég zavaró a kezelőfelület, nekem nem sikerült rájönnöm, hogyan tudom megnézni, hogy az adott egységnél mi található. Mivel csak erősen limitált a szabad férőhelyek száma egy egység leltárában, ezért nem mindegy melyiket küldjük harcba és melyiket szedje föl a maradék lootot. Vagy 10 egységnél ezt fejben tartani már nem egyszerű.
Magunk választhatjuk ki a cselekvéseket a Q és E betűkkel, ezek száma néhány esetben akár 6-7 fölött is lehet, ezeket egyesével kell átlapozgatnunk, mire megtaláljuk ami kell. Ettől sokkal egyszerűbb lenne, ha minden lehetséges művelet egyszerre látszódna, még lendítene is a játékélményen. Van egy felülnézeti térkép is, amely taktikai szempontból alig használható, csak azt tudjuk meg belőle, hogy hol is van az egységünk jelenleg. Az egységek elhelyezése is elég nehézkes a küldetések elején.

Pár szót persze szeretnék szólni a játék pozitívumairól is. Rengeteg karakter paramétert sűrítettek a játékba. Külön kiemelném a sérüléseket, amelyek befolyásolhatják is az egységeinket. Hogy csak egy egyszerű példát hozzak, egyik egységem elvesztette az egyik karját, ő ezután nem tudott felmászni sehova, csak leugrani. Amint említettem, a város kidolgozottsága is remek, nagyon hasonlít a táblajátékra, bujkálhatunk, kerülhetünk, mászkálhatunk, amíg a stratégiai pontjaink engedik.
A játék szerepjáték elemeket is kapott. Egységeinket magunk láthatjuk el felszereléssel, fejlődnek is, a fejlődési pontokat mi magunk oszthatjuk szét, és ráadásul skill pontokkal és pénzzel egyedi fejlődő jártasságra is szert tehetnek.
Egy ráadásként megemlíteném a játék nyelvezetét, ami szerintem elég nehézre, de igényesre sikerült, hasonló játékokhoz képest.

Összességében a játék nem minden Warhammer rajongónak lesz nélkülözhetetlen darab, de a műfaj szerelmeseinek mindenképp ajánlott.