Retro vérontás

A Kick Ass Commandos egy felülnézeti retro akciójáték. Főszereplőnk, Lex Lightning egy kommandó tagja. Az ő célja, hogy egyesítse a csapatot, kiszabadítsa társait, leszámoljon egy csomó szupergonosz nehézfiúval, meghiúsítson világméretű összeesküvéseket, és persze megmentse a világot, meg minden ilyen szokásos marhaság. A játék (igaz meddőn) próbálkozik elhitetni velünk, hogy az egyes küldetéscsomagokon belül a pályák között van összefüggés, de meg sem próbál egy komolyabb narratív élményt átadni. Bár igaz, hogy ezt teljesen felesleges számon kérni egy ilyen stílusú retro címtől, sőt a játékon belüli összes jópofaság egy-egy utalás a 80-as évek akciófilmjeire. Nézzük tehát magát a játékot!
Az irányítás marha egyszerűre sikeredett. A WASD-gombokkal mozoghatunk négy irányba, az egérrel pedig lőhetünk, ahogy a csövön kifér. Ennél sokkal többre nincs is szükség, ráadásul a Kick Ass Commandos teljes kontoller-támogatással rendelkezik, ami nagyban dobhat az élményen.

A legtöbb pályán elég prózai feladatokat kapunk: öljünk meg, vagy szabadítsunk ki valaki fontos embert, és ez sokszor egybeesik azzal, hogy a szekció összes rosszfiúját hidegre tesszük. Ezt a nagy vérengzést kezdetben egy gépfegyverrel tehetjük meg, bár vannak szakaszok, aminek egy szál késsel kell nekiállnunk. Persze vannak más gyilkolóeszközök is, nehogy elunjuk magunkat, ezek a pályákon felvehető powerupok formájában érhetőek el, és limitált időre biztosíthatnak sörétes puskát, golyószórót, lángszórót, rakétavetőt vagy gránátvetőt. Már itt meg kell jegyeznem, hogy érdemes ésszel használni ezeket, hiszen a rakétákkal és gránátokkal magunkban is jelentős kárt tehetünk, ha túl közeli célpontra tüzelünk vele, másrészt ezeknek a hatása talán túlságosan rövid ideig tart, ami engem nem különösebben zavart, de könnyen frusztráló lehet. A pályákon felszedhetünk még értékes életpontokat, illetve pajzsot is, úgyhogy nagyon fontos, hogy mozgásban legyünk. Nem érdemes egy helyből lövöldözni, különben ellenfeleink könnyen lenullázzák nem túl terjedelmes életcsíkunkat.
De nézzük csak, kik szeretnék megkeseríteni az életünket! Az opponenseink elég sokféle formát ölthetnek. Vannak itt késes, ballonkabátos úriemberek, gépfegyveres kommandósok, shotgunos csapatok, lángszórós különítmények, gránátot szóró ellenségek, illetve rakétát lődözők. Emellett meggyűlik a bajunk skorpiókkal, jetikkel és krokodilokkal, illetve nevezetesebb ellenfelekkel (köztük mesterlövészekkel), kisebb-nagyobb bossokkal is. Sőt, időnként egy-egy tankkal vagy helikopterrel is összeakaszthatjuk a bajuszt, úgyhogy unatkozni nem fogunk.

És bár ezt én nem gondoltam volna, emlékezetes ellenfelekkel is összehozott a játék, amit nem egy pixeles retro címtől vártam volna. Csak elég felidézni a hatalmas rakéta-tesókat, vagy a főjetit, amely bár a légynek sem árt, de csak ellenségeink gránátjaitól sebződik, és máris kellemes érzésem támad, ami egész idő alatt jellemző volt rám, amíg a Kick Ass Commandossal játszottam.
Hogy azért ne legyen nagy a túlerő, nem csak az ellenfelek, hanem szövetségeseink is tiszteletüket teszik, kiszabadítandó foglyok formájában. Ők egyrészt plusz tűzerőt nyújtanak, másrészt szintén képesek felvenni powerupokat. A dolog szépséghibája csak az, hogy őket nem faragták olyan kemény fából, mint hősünket, így elég hamar kifekszenek, és gyógyítani is csak úgy tudjuk őket, ha ők maguk felvesznek életpontot. És sajnos a csapat irányítása sem egy leányálom, a néha igencsak szétnyúlt csapatot ugyanis csak egyszerre vezérelhetjük, és valamelyik delikvens mindig beleakad egy-egy tereptárgyba. Épp ezért a kommandó többi tagját érdemes úgy kezelni, mint hasznos, de feláldozható csapattársakat, akik egy-egy „hangyaboly” kifüstölésére alkalmasak, de mindet életben tartani közel esélytelen.
Egy hasonló játékban nagyon fontos szerepet tölt be a pályatervezés. Az épületekben játszódó részek mind jól sikerültek, de a kültérieknél nem mindig érdekes maga a pálya. Ellenben azok feltöltése objektumokkal már ha nem is mestermunka, de mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény. Legyen szó fedezékről, őrtoronyról, katonákat végtelenül ontó sátrakról vagy csapatszállító járművekről, többnyire mind úgy vannak elhelyezve, hogy a harc egészséges kihívást nyújtson. Sajnos van egy-két gyatrább szint, de ez abszolút nem jellemző. És akkor még nem is beszéltem robbanó hordókról, bombákról, amiket kilőve atomjaikra szedhetjük opponenseinket, ládákról és fákról, amelyek alatt sokszor életerő van, illetve hektikusan viselkedő gumiabroncsokról (hol robbannak, hol nem), úgyhogy nem fognak üresnek érződni a pályák. Egyébként a felszedhető fegyverek többsége katonákból fog esni (típustól függően), és ugyancsak biztosíthatják gyógyulásunkat. A pályák területén az egyetlen kicsit nagyobb hiba az, hogy a pálya kvázi széleként funkcionáló fák nem jelölik pontosan a határokat, így sokszor lutri, hogy az adott szögből tudjuk-e sebezni rosszakaróinkat, hiába vannak tűzvonalban.

Jó pályadesign, sok-sok fegyver, az eddigiekből sejthetően pörgős játékmenet? Ez mindenképpen egy szórakoztató játékot sejtet. Ennek abszolút igazat is adok, de azt le kell szögeznem, hogy bár valóban igen intenzív élményt biztosít a Kick Ass Commandos, de nem egy agyatlan lövölde. Bármennyire is furcsán hangzik, a cél nem az, hogy ész nélkül megrohamozzunk mindenkit, kiszórjunk két tonna ólmot, aztán kész is vagyunk, itt gondosan érdemes megválogatni, hogy egy nagyobb területen merre kezdjük a tisztogatást, érdemes visszatérni a korábban otthagyott ládákhoz, ügyelni rá, hogy egyszerre csak kevés jómadár figyelmét keltsük fel, stb. A késsel teljesítendő misszióknál még azt is meg merem kockáztatni, hogy kifejezetten megfontoltan kell eljárni.
Ennek hatására (és a bodycount mértéke miatt is) egy borzasztóan adrenalindús, szórakoztató játék lett a Kick Ass Commandos. Nem mondom, hogy nem húztam fel magam rajta pár esetben, mert messze nem egy könnyű címről beszélünk (még könnyű fokozaton sem triviális) de gyakorlat teszi a mestert. És közben egyszer sem a magát a játékot hibáztattam, és úgy éreztem, hogy minden próbálkozásból tanultam valamit. Ez az alkotás beszippant, és nem ereszt, végig izgalomban tart. Végezetül megemlíteném, hogy százszor több kedvvel játszottam ezt, mint a mostanság ingyenes AC 3-at. Ha ez nem dicséret, akkor nem tudom, mi az.
És ez még nem minden, hiszen a Kick Ass Commandos rendelkezik egy fejlődési rendszerrel is. A küldetések után tapasztalati pontokat, szintlépésenként pedig két képességpontot kapunk, amit több helyre is eloszthatunk: dönthetünk nagyobb sebzés, jobb ellenálló képesség, stb. mellett. Szintlépésenként egyébként új katonai rangot is kapunk, aminek semmi haszna, de legalább achievement jár érte. Akár karaktert is válthatunk: egységünk küldetésben kiszabadított harcosaival is nekiugorhatunk a pályáknak, igaz, őket nulláról kell fejleszteni (bár ők is kapnak időnként skill-pontot).

A körítést nem vitték túlzásba a készítők. A főmenüből érhetjük el a hat küldetéscsomagot, darabonként bő tíz pályával. Bár az újrajátszhatósági faktor nem túl magas, azért így is bőven elleszünk vele, van tartalom bőven a játékban. A megjelenésre sem lehet sok panasz, a retro grafika egyáltalán nem zavaró, legtöbbször ízlésesen néz ki – bár mondjuk ellenfeleink pályán maradó, pixeles beleinek nem örültem, mert ez így szimplán csak gusztustalan. A látványtervezés amúgy nem olyan rossz, helyszínünk lehet dzsungel, mocsár, tajga, sivatag, vagy beltér, mindegyik teljesen tisztességesen meg lett valósítva, úgyhogy egy szavunk sem lehet. A hangokkal sincs baj, az effektek kifejezetten jók, a zene is hallgatható, ráadásul nemcsak egyféle szám van a sountrack-ben.