Dream teszt - Egy fura álom

A Dream egy kalandjáték, a HyperSloth indie stúdió munkája. A játék egy álomban játszódik, vagyis pontosabban maga az álom a játék. Még mielőtt bármit is írnék, le kell szögeznem, hogy nagyra értékelem kis stúdiók munkáját, elszántságát, kreativitását, de ebben az úgynevezett kategóriában - amit én személy szerint nem tartok olyan lényeges, kiemelendő dolognak, hiszen valahol el kell kezdeni, ha valaki önálló játékba vágja a fejszéjét - is születhetnek jobb esetben félkész, vagy kidolgozatlan, netalántán rossz játékok. Szóval a készítők munkája iránti minden tisztelettel, azt kell mondanom, hogy ez a játék nagyon elnagyolt, kissé félkész lett. Hogy ennek mi állhat a hátterében, nem találgatnám, hiszen nincs rálátásom. Ezért csak azt írnám le, amit a végeredményben, vagyis magában a játékban tapasztaltam.

Nos, első rálátásra nem tűnik csúnyának a kidolgozottsága, ezt főleg a grafikára értem. Azért elsőre, mert a játék legelején a lakásunkon találjuk magunkat, ami még szépen kidolgozottnak is mondható, de amint lefekszünk az emeleti ágyunkba, egy hosszú utazás veszi kezdetét. Nem voltam olyan elvetemült, hogy kipörgessem - trendien - a játékot, de a kiadott videókon látszik, hogy hosszú. Hogyan merek mégis tesztet írni róla? Azért, mivel nagyon jó, helyesebben rossz tapasztalatokat szereztem a játékkal kapcsolatban. Úgy vágtam neki a steam összegző értékelést látva, hogy csak nem sikerült rosszul, hiszen többnyire pozitív. De térjünk vissza a játékmenetre. Egy központi csarnok után a legelső nagyobb pályán egy sivatagban kezdjük az álmunkat, és igen, pizsamában. Pizsiben nyomjuk végig az álmunkat. :) Nos, ez az első helyszín, amiben elveszhetünk, nem csak azért, mert elég nagy, hanem a játék lényegét jól tükrözve helyenként akadunk benne valami érdekesre, és sajnos ez az egész játékra részenként igaz.

Egyszerűen egy nagy sétának tekinthető a játék. Nem vagyok egy akció, fps, adrenalinfüggő, de így is unalmasnak mondanám a folyamatos kóválygást, és ez a fő lényege a játékmenetnek képezi a játék gyenge pontját. A helyszínek nagyon demo pályák érzetét keltik, amelyeket csak egymás mögé pakoltak. Útvesztőkön, trükkös folyosókon, járatokon keresztül vezet az utunk, de én ezt az egészet nem éreztem úgy, hogy ez egy jó móka és még többet szeretnék belőle, és gyerünk menjünk még tovább. A zene szerintem nem illeszkedik tökéletesen a játék helyszíneihez, kissé steril és próbál merészen elrugaszkodó lenni. A főhősünk kommentárja, hogy is írjam, picit fárasztó, sokszor és mindig ugyanott érez késztetést arra, hogy olyasvalamit mondjon, ami a játékmenet szempontjából lényegtelen.

Nem akartam nagyon lehúzni a játékot, de olyan érzésem van, mintha túl nagy fába vágták volna a készítők a fejszét, ha ismételhetem önmagam. Csak olyanoknak ajánlom a játékot, akiknek hasonló alkotások hibáival van kedve és ideje megküzdeni.