Dobd és fuss!

A DiscStorm egy a 90-es évek konzoljainak dizájnjára építő, gyors arénaharc játék, amiben különböző arénákban, több hullámban érkező változatos ellenfelekkel mérhetjük össze a tudásunkat, pontosabban disc dobálási - nevezzük továbbá korongnak - képességünket.

Igen, ez a lényeg, ahogy a játék címe is sejteti. Korongokkal kell dobálnunk a változatos ellenfeleket, amelyekből egyszerre 3 lehet nálunk, és ha minimum egy korong van nálunk, akkor azt közelharcra vagy hárításra is használhatjuk. Ha nincs nálunk egy korong sem, akkor a harcképtelenségünk kompenzálására egy gyors sprintet kapunk, amivel szoros helyzetekben gyorsan kitérhetünk a veszély elől. És ennyi, ha ezt elolvastad, már elméletben tudsz is játszani a DiscStormmal. A heves korong dobálás néha már-már kaotikus jelenetekbe torkollhat, főleg helyi együttműködő játékmódban, amit sajnos hiba miatt csak gépi ellenfelekkel volt módom kipróbálni. A készítők tájékoztatása szerint ezt hamarosan javítják. Maximum 4 játékos lehet a helyi co-opban, akiknek fejenként 3 korongjuk van, szerencsére különböző színnel.

Én inkább az egyjátékos módot teszteltem, úgyhogy erről írnék bővebben. Több karakter közül választhatunk mielőtt nekiugrunk egy arénának, amelyek képességben nem térnek el egymástól, csak kinézetben. Ennek maximum annyi előnye lehet, hogy különböző hátterek előtt jobban látszik egyik, mint a másik. Továbbá lehet kosztümük, ami ahogy a képeken is látszik, pár pixel változást eredményez a pár pixeles karakterünk kinézetén, így sajnos csak esztétikai jelentősége van. Pedig nagyon jó lett volna, ha a karaktereknek például különböző hárítási képessége lenne, ami a ruha lecserélésével kombinálható lenne.
A pályák - arénák - változatosak, nem csak a berendezéseikkel, hanem a változásukkal is sokat dobnak a játékélményen. Arénánként egy kisebb és egy fő ellenfél található, amelyeknek legyőzése más-más technikát igényel.

A grafika pixeles, ami rendben is van, ide nem is kell több, a ma újra hódító pixel grafika színvonalát hozza, ahogy tervezték, mivel a képi és hangvilág a 90-es évek konzoljaira épít. A zene is a jobbak közül való, serceg mint ahogy kell egy 8 bitesnek, persze nem 8 bites, de hangulat idézésnek tökéletes.
A játék mechanikája egyszerű, de szerintem nem is rossz ötlet, mint ahogy elsőre látszik és hangzik. A képekből, videókból nem biztos, hogy rögtön átérzi az ember a lényegét, mert gyors a játék és elsőre nem tudja, hogy most mit is kell néznie, de pár perc játék után rá lehet érezni. Szerintem egy kicsit több tartalommal még jobb játék lehetne. Esetleg egy DiscStorm 2-ben szívesen látnék görgethető pályát és vele történetet is.