Yakuza: Like a Dragon gépigény

Pozitívum
Elragadó és abszurd történetmesélés
Szórakoztatóan banális hősök
A körökre osztott harc üdítően mély és lendületes
Rengeteg a tennivaló és a minijáték
Negatívum
Technikailag évekkel elmarad az elvárttól
Sok ellenfél esetén a kamerakezelés kihívássá válik
Eleinte elég sokat fogunk passzívan ülni a kontroller mögött
Végszó
A Yakuza: Like a Dragon egy igazán nagy mesélő, ami kiváló karaktereivel, ügyesen prezentált főtörténetszálával és persze a mindent átitató, bohókás humorral könnyedén elvarázsol és beszippant minket, még ha eleinte többet is fogunk mozit bámulni, mint játszani. Ugyanakkor a játék hajlamos felültetni minket egyfajta minőségi hullámvasútra, ahol jónéhány középszerű pillanatot egy-egy narratív gyöngyszem, alkalmi esetlenségeket pedig pár elképesztően ötletes megoldás oldozz majd fel. Néha bosszankodni fogunk, amikor egy-egy mechanikai sorja felsérti jóízlésünket, valószínűleg meghunyorogjuk majd a kurrens generációhoz képest is elavult grafikát, néha borongunk egy kicsit az itt-ott üresnek tetsző világ fölött, hogy aztán megint elsodorjon minket a hangulat, a történet és az egész játék olykor esetlen, máskor komor bája. Egy bátor új iránya ez a Yakuza franchisenak, mi pedig izgatottan várjuk, hogy vajon kiérleli-e a műfaj saját mellékágát.

8 pont

A végére értem és ahogy látom pont ezt jósoltam, hogy kb. évvége felé befejezem :D Most volt rá időm. A játék jó lett és hozta a történet is a megszokott csavart, igaz nem annyit, mint mondjuk a Yakuza 6 Kiryu lezáró története, de nem csalódtam benne.

Ha valaki belefog a játékba lesz pár buktató benne, ami megakaszthatja a kedvet az első kemény Boss-ig nincs probléma (Joon-Gi Han) minden megy szinte magától. Erre rákell gyúrni. Majd jön a 3 millió összegyűjtése ez is megakasztja a játékot egy időre, mert nem akar az olyan gyorsan összegyűlni....a legkeményebb csata az Saejima és Goro eggyüttes legyűrése lett szerintem a játékban , még Kiryu-nál is nehezebb volt, pedig az sem volt piskóta.

Összességében egy nagyon jó történetet kaptunk és ez a körökre osztott harc sem törte meg a rég megszokott játékmenetet. 9 pontot adnék rá.

Látom én szóltam hozzá csak azt is 1 hónapja :D A játékba azóta tettem , még pár órát most 10 óránál járok és az 5. fejezetet kezdtem. Szépen alakulnak benne a dolgok és a történet. (Bár 35 nap alatt csak 5 és fél órát tettem bele kicsit kevés, így ezt kb. , majd csak évvége felé fogom befejezni tuti, ha így folytatom :D)

Kicsit félve álltam neki a játéknak, mert ugye Kyriu története után megváltoztatták a játék egyik fő elemét a harcot. Ami ugye ebben a részben már körökre osztott, ami nekem személy szerint nem nagyon jön be. De a játék érdekelt így belevágtam és meglepően a harccal sincs nagy probléma annak ellenére, hogy nem szeretem ezt a stílust 😀 A másik "risztó" volt számomra, hogy így nyáron nem szeretem a hosszú játékokat és ugye ez kb. 30-40 órás játék, ki hogyan játssza. Már beleraktam 4 és fél órát és eddig bejön ez az új irányvonal és új főhős is. Persze elfog tartani nekem egy valag időbe, mire befejezem, mert nyáron nem szeretek igazán játszani, de 1-2 naponta folytatgatom és egyszer a végére érek majd 😃 Lényeg, hogy nekem bejön Kyriu története után is.