Otthon, édes otthon

A sorozat talán legjobban támadott részéről beszélünk. Jogosan, vagy jogtalanul, emberfüggő, de az tény, hogy a fejlesztők újításokkal kedveskedtek nekünk amellett, hogy hűek is maradtak a játék stílusához.

Intro, Menü

Érdekes, hogy a legtöbb játéknál a menü előtti kis videó enyhén szólva többet mutat a játékról, mint ami vár ránk. Ennél a sorozatnál viszont, mindig a játékból vesznek ki részleteket úgy, hogy poént nem lőnek le, mégis tudjuk mi vár ránk. A menüben csalódni nem fogunk, illetve nagy elvárásaink nem lehetnek, ha az előző részeket nézzük. Az alcímben is (The Room) olvasható helyiséget láthatjuk. De mi is ez a helyszín?

The Room

A lakásunk az az elsőnek nem is félelmetes hely, amiről már a címben is árulkodnak. De mi ebben a nagy szám? Csupán csak annyi, hogy foglyul ejtett minket, láncokkal be vagyunk zárva és akárhogy dörömbölünk ordibálunk, senki sem hall meg minket. Szóval ez adja a sztori alaphelyzetét. Lakásunkról annyit érdemes még tudni, hogy sötét múlttal rendelkezik, melyet a játék kedvesen elénk tár majd szépen lassan, és a menetelésünk közben sokszor visszatérünk, hol menedéket lelni, hol pedig kényszer miatt. Ez az egyik fő ok, ami miatt nem szeretik sokan ezt a részt, és igazuk van, mert gyakran fárasztó, de mindig van okunk visszatérni, mindig tartogat nekünk valamit a ház. Szóval ebben a házban pengeti a kis életét a mi kis barátunk, főhősünk, szépfiúnk, Henry.

Szegénykének tényleg csak az az egyetlen hibája, hogy megvette ezt az átkozott 302-es lakást. Az egész játék alatt nincs utalás arra, hogy bármivel rászolgált volna halálra, egyszerűen rosszkor volt rossz helyen. A múltjáról se tudunk sokat, se a jelenéről. Mivel a játék maga nem szorul rá, hogy jellemeket adjon a szereplőknek- habár még nagyobb sikere lenne talán- ezért Henrynek csak reakciója lesznek a körülötte történő dolgokra, saját véleménye szinte semmi. Egyszerűen végig megy a borzalmakon, mivel más választása nincs. Egyetlen önálló érzelme van csak a játékban az, hogy szerelmes a csinos a szomszéd leányzóba- aki félig feldarabolva és jól néz ki -és ezért mindenáron megvédi.

Helyszínek

A választék elég kevés, ugyanis lakásunkon kívül 5 helyszínen randalírozhatunk. A készítők mentségére szóljon, hogy mindenhol kétszer kell bizonyítani legyőzhetetlenségünket. Ez nem feltétlenül jól veszi ki magát, de nekünk mint fogyasztóknak illetve ingyen letöltőknek, ezzel kell beérnünk. A helyek Silent Hill-es stílusát kevésbé adták vissza. A rozsda és a vér a falakon jóval kevesebb és a random elhelyezett morbid testek száma is csappant, viszont ha valamibe belebotlunk, akkor ott jobban meghökkenünk, mint az első három részben. Gondolok itt a három méteres emberi fejre, ami ráadásul a kamera állás miatt, hirtelen jelenik meg. Nyugalom többet nem mondok. Sajnos ha valaki a régi ábrázoláshoz ragaszkodik, itt csalódni fog, ugyanis a szörnyek sem fejlődtek sokat a harmadik részhez képest, ami ott jónak számított nagyon is, de itt már kicsit unalmas.

Ellenségeink

Mindenhol kedveskednek nekünk újításokkal a játék során. Kezdésnek csak a kutyákat kapjuk, amiket elég könnyű legyőzni. Későbbiekben kapunk morbidabb és kellemetlenebb ellenfeleket. Ami nagyon fog minket szívatni és bosszantani, azok a szellemek. Őket nem lehet megölni és, ha már körülöttünk vannak, akkor is sebeznek. Egyetlen misztikus tárggyal lehet őket legyőzni, amiből én csak hármat találtam a játékban és egy nyaklánc tud nekünk segíteni olyan kettő percig, amiből csak négyet tudtam felkutatni. Hatalmas hibát itt követtek el a fejlesztők. A főellenségek hiánya, olyan kihívás kieséssel járt, hogy annak ellenére, hogy normálon kezdtem el- a harmadik résznél a hard mód picit megszívatott - egyáltalán nem volt nehéz a végigjátszás. A játék feléig lakásunkra visszatérve feltöltődik életünk utána pedig tucatnyi orvosi cucc áll rendelkezésünkre. Az egyetlen boss a játék végén vár minket, aki szintén nem volt valami nagy produkció, a hatalmas fegyver arzenálomnak köszönhetően.

Fegyverek

Gyászoltam mikor megtudtam, hogy a jó kis vadászpuskát kivették az arzenálunkból, helyette kettő pisztolyt kapunk, a másodikat, egy revolvert is csak a vége fele. Mondjuk lőfegyvert nagyon nem is kell használni. Ugyanis csomó kézi fegyverrel szolgálnak nekünk. Van amelyik tönkre tud menni és van ami nem. Golfütőből volt már egy zsáknyi a végére szerintem, ezek sajnos tönkre mentek. Viszont ami nem ment tönkre, vascső baseball ütő, kis kés, fejsze, azokkal nagyon jól lehetett aprítani. Mikor megkaptam a fejszét le sem tettem. A közelharci fegyverekre kiépítettek, egy nagyon jó harcrendszert is, ami egyszerűségével elnyerte minden elismerésemet.

Ellenségeinket bemérhetjük és, ha úgy látjuk, hogy nekünk esnének, félre is ugorhatunk, mondjuk ez még nem új. De van egy kis kör a bal felsőben, ami el kezd feltöltődni ha a tűz gombot nyomva tartunk, és ha betöltődik teljesen, közelharci fegyverünkkel nagyobbat csaphatunk és közben nem tudnak minket megsebezni. Ez adott okot arra, hogy ne csak végig fussak a játékon, hanem leálljak harcolni. A végső összesítésnél 402 ellenfelet jegyzett a játék. Ez az új harcrendszer kellet is, ugyanis néhol tucatnyi ellenfél támad ránk, ahol a durr bele módszer nem a legjobb megoldás.

Rejtvények

Semmi. Tényleg semmi rejtvény, persze van amin gondolkoznunk kell, hogy egy-egy tárggyal mit is kezdjünk, de olyan, hogy kódot kitalálni, forgatni dolgokat, semmi. Ha kódot is kell fejteni vagy ott van egy cetlin vagy egy 5x5-ös táblán. Ezáltal rejtvényszintet sem lehet állítani, ami elég szomorú. Elsőnek vártam, hogy na hol fogok elakadni, hol kell többet gondolkodnom, de szinte sehol, volt ahol megtorpantam, de hogy le is tegyem a játékot kis időre, nem volt rá alkalom.

Irányítás

Szokásos Silent Hill. Sokak még most is kritizálják, mert három rész alatt nem szokták meg, na mindegy. A lakásunkban találkozhatunk furcsasággal. Belső nézetes menetelés. Hűha. Mivel így kezdjük a játékot kicsit megijedtem, mondom mi lesz ebből, de mikor megérkezünk első komoly helyszínünkre már minden a régi. Annyi talán még az új, ami pozitívum és a háromba még nem találtam, hogy tudunk kapcsolni hátsó kamarát egy gomb lenyomásával, aminek köszönhetően nem futunk vakon az ellenségnek.

Történet

Teljesen új alaptörténetet kapunk a régi részek információ morzsáival összekötve. Sok ismerős dolgot hallhatunk, de újakat is elénk tárnak. Természetesen a legtöbb infót naplóbejegyzésekből és könyvrészletekből tudhatjuk meg. Ilyet ötvenegyet szedtem fel az ötvenkettőből asszem, a lényeg az, hogy egyet nem vettem fel, ami tudom nagyon bántott. Érdekes, hogy a gonosz olyan beállítottságú, mint a mi kis Alessánk. Valójában ártatlan, az élet kegyetlensége és a Kívánságok Háza neveltetése az, ami miatt olyanná vált, hogy féljünk tőle. Csak most Walter Sullivan néven ismerjük. Biztos nem véletlen, de itt is kiszakadt Sullivan jó része, és egy kisfiú szerepében próbál az áldozatoknak segíteni. Ha az első és harmadik rész sémáját nézzük, akkor ez a kisgyerek a mi kis Heatherünk. Sajnos a gonosz része- egy felnőtt -az aki zaklatni fog minket. Szülei magukra hagyták és egy silent hill-i tanítás alapján akarja életre kelteni anyját, aki szerinte maga a lakásunk. Nos hát majd mi jól keresztbe teszünk neki.

Négy végkifejlettel zárhatjuk történetünket. Soknak tűnik, de nem túl eltérőek, és nem is túl izgalmasak. Jól eltolták. Megértem én, hogy új történet, de ugyan kérem, valami sejtelmes befejezés, vagy megrázó képkockák, vagy akár egy ufo ending... sömmi.

Hangulat és Zene

Említettem, hogy nem a legdurvább Silent Hill és nem is a legmorbidabb, de fogalmam sincs miért, itt féltem a legjobban. Talán a bejátszások stílusa miatt, vagy azért mert folyamatosan vártam a "nagy bummot", ami sajnos nem jött el. A végére ki is merült belőlem ez a félelem, pedig pont ott kezdett visszajönni a véres fal, a hullák tömkelege. A zenével ugyanott tartok, mint a harmadik résznél, hogy volt már jobb, még pedig az első résznél és szerintem ez a véleményem megmarad azután is, hogy a Homecoming-ot végigtolom. Ennek ellenére itt is megvagyok vele elégedve, jóval az átlag játékok szintje felett van.

Grafika

Kitűnő. A játék stílusát tükrözi, nagyon nem tér el a háromtól, mégis pofásabb picit. A szörnyek ábrázolása sajnos még mindig kifejezéstelen kicsit, csak itt kicsit fakóbbak, ami ront rajtuk, viszont tetszik amikor a szellemeknél rázkódik picit a kép, ugyanígy a lakásunkon is.

Egyéb újítások

Életerőnket mindig láthatjuk egy csík formájában, ami sokat segít a játék során. Tárgylista, mint külön menü nincs. Egyszerre tíz tárgy lehet nálunk, többit otthon egy dobozban tárolhatjuk. A lőszert nem fogja egybe a játék, tehát minden egyes tár egy helyez foglal a tízből, ami azért szomorú, mikor összespórolok százhatvan pisztoly lőszert és nem lehet nálam max kilencven, de akkor más semmi.

Ajánlom/Nem ajánlom

Rajongóknak, akik készek valami újra, ami valamiben jobb, és rosszabb is, mint elődei. Nem ajánlom azoknak, akik nem játszottak az előző részekkel, ugyanis őket lehet elriasztja a többitől, ami nagy kár lenne.