The Plan - Egy légy élete

A The Plan egy ingyenes játék, melyet a Steam-en keresztül bárki beszerezhet. Én erről a kis játékról készítettem egy rövid kis tesztet. Fogadjátok tőlem szeretettel!

Már akkor, amikor ez a játék megjelent a Steam Ingyenesen játszható kategóriájában nagy kísértést éreztem, hogy kipróbáljam, de valahogy ezt csak most sikerült megtennem. Nem tudom miért vártam eddig a játékkal, talán mert kevés szabadidőm volt. Ez kicsit vicces, mivel a játék nagyon-nagyon-nagyon rövid. Lelövöm a poént, tíz perc belül kényelmesen végigvihető. Ezt én előre nem tudtam, a játék közben kellett rájönnöm. Ezt én egy apró rossz pontnak jegyeztem fel. Na mindegy, tíz percbe is lehet tartalmat pakolni, vagy nem?

Kezdjük az elején, a játék 112 Mb-ot foglal el a merevlemezünkről. Ez a mai világban már nem számít soknak, sőt, de mivel fentebb leírtam a játék hosszát, kicsit értetlenül állok, vagyis ülök a monitor előtt. Valójában a látottak alapján abszolút nem értem ezt a 112Mb-ot. Vegyük a hasonló látványvilágú, és viszonylag hasonló méretű Limbo-t. A Limbo sokkal hosszabb, persze az se a játékirodalom leghosszabb játéka, de akkor is hosszabb, ráadásul szerintem a Limbo szebben is néz ki. Viszont kár lenne a mérete miatt is kiakadni, ha 112 Mb, akkor annyi, csak nem tudtam nem megjegyezni ezt a kis apróságot.

A játék elindításakor feltűnt, hogy a menü nagyon minimalista. Konkrétan van egy Start gomb, és egy Quit gomb. Ezt a két lehetőséget azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatnom, de hol van a beállítások menüpont? Végső soron nem számít, hisz nem nagyon kellett volna semmit állítani, de érdekes, hogy még ez sincs benne.

Ráléptem a Start menüpontra, és kezdődhet a játék. Találkoztam is apró főhősünkkel, egy léggyel, őt kell majd irányítanunk. Vártam néhány másodpercet, mert vártam a tutorial-t, vagy valami jelet, hogy elindult a játék, de sajnos nem kaptam. Végül elkezdtem a gombokat nyomogatni, és rögtön tudomásomra is juttatta a kis légy, hogy bizony már játszunk, mivel megmozdult. A játék legnagyobb hibájának ezt tartottam. Kiírhattak volna valamit, vagy betehettek volna egy rövid töltőképernyőt, hogy a szájbarágós mostani játékokhoz hozzászokott embereknek is leessen, hogy mikor is kezdődik a játék. A töltő képernyőt kiválthatták volna egy apró tutorial felirattal, amibe leírják egy kis dobozba, hogy a négy nyíllal irányítsuk a kis zümmögőt, és máris tudtuk, volna, hogy kezdhetjük a játékot.

Az irányítás nagyon egyszerű, a négy nyíllal irányítjuk a legyet. A léggyel felfele kell szállnunk, kikerülni a felénk hulló faleveleket, és ellenállni a néha ránk törő szélnek. Egyszerűnek tűnik igaz? Mert az is. Külön jó pont, hogy a fejlesztők megcsinálták az irányítást kontrollerre is. Létjogosultságát nem látom, de jó, hogy ilyenre is gondoltak.

A grafikai megvalósítás nagyon tetszetősre sikerült. A légy jól van kidolgozva. Majdnem leütöttem egy összetekert újsággal HA, HA. A pályadizájn is jól néz ki. A mosott ködös pálya, a rajta átszűrődő fénnyel nagyszerűen csinálja a hangulatot. Külön tetszett, hogy ahogy egyre magasabban vagyunk a léggyel, annál messzebbről látjuk, egyre kisebbnek a legyet. Ennek én komoly lélektani jelentőséget tulajdonítottam.

A játékban én nem találtam kihívást, nem sikerült, sőt szerintem nem is lehet benne hibázni, de ez a játék nem is erről szól. Na és itt szeretném megjegyezni, hogy a The Plan-t szerintem nem is játéknak szánták, hanem művészeti megnyilvánulásnak. Abban viszont kap tőlem egy képzeletbeli ötöst. Jól teremtette meg a hangulatot ilyen rövid idő alatt is, és a befejezés szerintem zseniális.

A hangokat is kitűnően megcsinálták. A légy zümmögése ennél valóságosabb nem is lehetett volna. A szél hangja is csodálatos, direkt úgy csinálták meg, hogy jól éreztesse velünk, hogy mi csak egy kicsi léggyel vagyunk. A felcsendülő dallam is csak fokozza a játék hangulatát, és minden érző emberben meg is mozgat valamit. Legalábbis nálam így volt.

Összességében a The Plan videojátéknak túl rövid, túl könnyű, ellenben művészeti alkotásnak tökéletes. Többszöri „végigjátszása, megcsodálása” erősen javallott.

Kinek ajánlom:
- Akiknek kevés szabadidejük van
- Akik tudnak egy játékra művészeti alkotásként nézni
- Akik szeretik, ha egy játék több annál, mint ami

Kinek nem ajánlom:
- Akik csak az eszetlen játékokkal játszanak
- Akik nem értékelik a művészetet
- Akik nem szeretik az indie játékokat, csak a AAA-s termékeket

Grafika: 8/10
Játékmenet 4/10
Hangulat: 8/10
Hang: 8/10
Összességében: 7/10