Harc Typhon-ért

Ami eddig történt...

A Titanfall előző részében, ami ugyan főként a multiplayer játékmenetre koncentrál, mégis belekerült a későbbiekben egy történet, ahol a Frontier-en élők elkeseredett harcot vívnak az elnyomó IMC ellen, akik minden nyersanyagot a földre szállítanak megfosztva ezzel a bolygókat saját erőforrásaiktól. Nem csoda tehát, hogy megalakul egy Militia nevű szervezet ahova több, ex IMC tiszt is csatlakozik, és végül elindul a harc Demeter-ért, a naprendszert a Frontier-al összekötő üzemanyag állomásért, ahol végül a Militia győzedelmeskedik. Azután telnek, múlnak az évek, pontosabban öt év, és eljön az ideje, hogy az IMC visszavágjon, bevetve titkos fegyverét, amely talán örökre megváltoztathatja a hadviselést ebben az univerzumban.

Cooper

Jack Cooper egy átlagos katona, még csak éppen hogy első tesztjeit hajtja végre, és kóstol bele a pilóta létbe, ám mielőtt első titánunkat vezethetnénk a szimulációban hív a kötelesség és kezdetét veszi a harc a Typhon bolygón.
Nemsokára egy leszálló egységben, több másik katonával együtt ledobnak a felszínre, azonban a harcok közepette egy IMC titánnal találjuk szembe magunkat, mely csaknem pályafutásunk végét jelentené, ha nem érkezne a segítségünkre kiképzőtisztünk Cpt Latimosa, aki beleveti magát a harcba megmentve ezzel az újonc kis hátsónkat. De az öröm nem tart sokáig, hiszen felbukkan a színen, az előző részből ismert Blisk aki manapság már csak egyfajta fejvadászként dolgozik és a nagyobb jutalom fejében hajtja végre a megbízásokat az Apex Predators vezéreként. Elkezdődik a csetepaté majd Blisk felülkerekedik Latimosán, Cooper pedig elveszíti az eszméletét.

Protokoll 1: Kapcsolat a pilótával

Eddig se indult valami jól a napunk, de amikor felébredünk, a bolygó vadvilága már javában reggelizik az elesett katonákból, és az egyikük éppen minket szemelt ki. Könnyen véget érhetne itt is a kaland, ám a sok kezdeti stressz után, még mindig mellettünk áll a szerencse, így Latimosa titánja szétlövi a fenevadat.
Feltápászkodunk majd odasietünk kiképzőnkhöz aki elárulja nekünk a küldetést, és átadja a titánját, hogy segítsen minket. Innentől már csupán egymásban bízhatunk, és segítjük túl ezen a küldetésen, Typhon titkain.

Protokoll 2: A küldetés támogatása

A játék menete nem egy bonyolult tipikus fps megspékelve platformer elemekkel. Lehet falon futni, duplát ugrani, és az egyben még nem volt, de ide már bekerült a becsúszás is, ami nekem személy szerint nagyon bejött, és többjátékos részben is többfajta taktikai lehetőséget kínált. A multiplayer játékmenet sem változott sokat, szinte hasonló az első részhez, sőt még a dlcs pályákat is abból hoztak át amit azért sajnálok, hiszen ugyan van több új map mégis valahogy ugyanolyannak tűnik a játék. Igaz, én nagyon szerettem az első részt és a pályák is izgalmasak voltak, de azért ez egy kis lustaságra utal a Respawn részéről, bele se merek gondolni mi lehet majd a 3-ban, ha egyáltalán elkészül.

Protokoll 3: Védd meg a pilótát

Na de miért is titanfall a titanfall? A válasz: titánok. Ezek a több méter magas harci robotok alkotják a játék nagyját és adnak egy teljesen új élményt ehhez a nagyszerű fps-hez. A singleplayer sztori alatt ugye megismerjük BT-t és meg tanulunk együtt harcolni vele, akár együtt akár külön külön. A játékmenet felépítése is jóra sikeredett, hiszen nem irthatunk végig mindent a titánunkban ülve, mivel időről időre elszakadunk tőle, de a platformer részeket is egyedül kell teljesítenünk, ám hatalmas titán vs titán összecsapásokra is számítanunk kell.

Az igazi harc még csak most kezdődik!

DE vajon mit is tartogat számunkra a multiplayer? Abban biztosak lehetünk, hogy több száz órát el lehet vele szórakozni, azonban kevesebb opciónk van, mint az első részben, például előre elkészített titánok vannak, amit én személy szerint először nagyon sajnáltam. (Egyébként itt sokkal gyengébbek is a titánok, mivel amíg az előző részben egy titánnal lenyomtam egy meccset itt legalább kettőt, hármat mindenkepp elhasználok.)
De van egy számomra nem annyira számító, bár gondolom sokaknak fontos feature, ezek pedig a skinek, melyekből vannak pénzért vehető, és játék által megszerezhető színezések is. El is érkeztünk a mikrotranzakciókig, viszont itt csak és kizárólag néhány skint és emblémát vásárolhatunk a pénzünkért, meg egy két titán változtatást ami szintén csak külsőben változtat így ezek nem tesznek kárt a játékélményben és nem juttatják előnyhöz azt aki fizetett.
Ezeken kívül, még sok új funkcióval bővült a multiplayer, készíthetünk Networkot(klán, csapat, guild, egység, hálózat hívja mindenki ahogy akarja) amiben együtt indulhatunk harcba valamelyik választott frakció oldalán.

Szépnek szép, de más

Grafikailag egy tökéletes játék, ami még jól optimalizált is. Viszont sokkal nagyobb lett a kontraszt a 2 rész között. Míg az első jobban hasonlított a mai technológiákhoz, addig itt már inkább jobban sci-fi-sebre vették a témát a készítőbrigádnál és több energiafegyver került a játékba, de megmaradtak a régi klasszikusok, is mint a r101 vagy a c.a.r. smg. A környezet és épületek szebbre sikerültek, bár a pályák elég rövidek. Én 9 óra alatt utána már könnyedén elbánhatunk velük.