HD2 Tücsiszemmel

A Hidden & Dangerous 2 egy általunk irányított 4 fős kommandós egységről szól, mi választjuk meg a 4 embert az adott emberek közül, és mi választjuk meg a fegyverzetet. Aki szereti a világháborús és kommandós játékokat azok ebben a játékban, megtalálják a tökéletesen keresztezett új fajt.

Mivel ez a teszt szöveg eleje így hát kezdjük a játék elejével, a játékot egy tréninggel kezdjük,
amit át is lehet ugrani, még nem magyarosítottam le én át is ugrottam, mert az uszodásnál nem
tudtam, mit kell tenni. A tréninget, a teljesítés alatt jól jellemzi a szigor, és az a kiképzői modor.
A lőgyakorlat közben van pár jópofa megjegyzés, pl. rerősen szorítsad a derekadhoz, mert
különben egy pajta oldalát sem találod elr1; stb. Ha ezt teljesítjük, vagy kihagyjuk, mehetünk a
küldetésre.

Mint írtam a játékot 4 emberrel kezdjük, kiket mi válogathatunk ki a felsorolt jó néhány tag
közül. Célszerű a stílusunknak megfelelően válogatni, de közös legyen bennük, hogy nagy
legyen a teherbíró képességük, célszerű 30 kg-os teherbírás feletti embereket választani, mert
azok elbírnak mindent vinni a küldetésre és még plusz felszerelést is. A küldetés kezdése előtt
még van az eligazítás, ami szerintem hangulatos lett. Az embereink a küldetés során fejlődnek,
ami egy jó pont, mert sok játékból ezt hiányolom, ahol vannak értékmérő tulajdonságok mi
alapján célszerű kiválasztani az egység tagjait. Egy olyan háború alatt, mint a II. világháború
lehetetlen hogy ne fejlődött volna az ember, aki 4 éven keresztül vagy még annál is több éven át
harcol, és ne sajátítaná el a pontosabb célzást, vagy ne emberesedne meg, és nem lenne
erősebb.
Az elődjéhez képest a Hidden & Dangerous Deluxe-hoz képest sokat javult a játék, ahhoz képest
ez egy szenzációs siker. De ha nem az elődjéhez hasonlítjuk, akkor is egy nagyon jó játékot
kapunk, és látunk. A grafika az újonnan érkezett játékokhoz képest is élvezhető. A táj
kidolgozása mind szép, bár észlelhető a pályán kívüli rész és a pályához tartozó rész itt-ott. Az is
szép és okos megoldás, még hogy ha a pálya területét elhagyod, akkor az emberkéd nem fut
egy helybe, mutatván, hogy ez a pálya széle és nem tudok tovább menni, hanem továbbmegy és
jön a kis szöveg, hogy elhagytad a pályát. Ez még is csak stílusosabb.

A játék legfőbb hibájának a csapat irányítást tartom, ami ismételten az elődjéhez képest
rengeteget javult, de még mindig nem tökéletes, de használható! Nekem a legjobban az nem
tetszik, hogy a csapattagokat hívom magam után, és eléggé lemaradva futnak utánam, és csak
utánam maradnak le, mert a 3-om társam közel futnak egymáshoz, csak tőlem maradnak
távolabb. A parancsok emelik a játék élvezetét, főleg az rén lövök előszörr1; de van még sok, pl.
rtüzet szüntessr1;, bár az utóbbiról lenne pár negatívum, de előbb az rén lövök előszörr1;
parancsot
értékelném.
Az rén lövök előszörr1; parancs hiánya a játék élvezhetőségét rontaná nagyon, ennek a
parancsnak
köszönhetően, el lehet helyezni a társaink a megfelelő pozícióba, majd az utolsó vagy a kívánt
karakterrel mi is felvehetjük a megfelelő pozíciót és a fegyverünk elsütése után még 3-om
fegyverroppanás zavarhatja meg az ellenséges tábor katonáit. A rtüzet szüntessr1; parancs lehet
csak nálam nem jó mindig, de inkább az utolsó pályákon tapasztaltam, hogy hiába mondom,
hogy tüzet szüntess, ha látnak valamit, egyből lőnek, de a játék elején, ha a parancs jött, a
többiek nem lőttek, csak ha az ellenség feltűnően rájuk koncentrál, észre vette őket, a játék
vége fele meg mindenre lőttek, ami náci. A többi parancsot nem volt alkalmam hasznosan,
akcióban kipróbálni. Még az alakzatok tetszettek, de az említett lemaradás nem tetszett.
A parancsok kiosztását még valahogy okosabban is megcsinálhatták volna, mert míg az ember
végigböködi a számokat, olykor a megfelelő számokat, az már lehet késő. De mindenestre egy
tűzharc közepén keresgélni a csapattag számát majd kibogarászni milyen parancs kéne neki,
nem túl egyszerű és szerintem ez eléggé használhatatlan. Ha a taktikai nézetet alkalmazzuk
véleményem szerint, az eléggé tördeli a játékot, legalábbis ha nagyon akarjuk a csapatot
mozgatni.

A csapattagok felszereléseinek kiosztása, ami nagyon tetszik még. Itt az ember a saját stílusát
követi van, aki darálni szeret, van aki egy lövésből szereti a célpontot kiiktatni, senki se erőlteti
rád a megkövetelt stílust. A fegyvertár eléggé változatosan terül elénk, főleg ha a németektől is
beszerzünk egy-két darabot. A választék széles. Még jó pont, hogy a holttestek nem tűnek el, és
még a golyó ütötte lyukak is megtalálhatóak, de semmi brutálisan véres jelenet, jó pár játékból
hiányolható ez, és szerintem, ez kell, mivel így is jobban tükrözi a valóságot. A lopakodásos
módszer sem feleslegbe van, ha lopakodunk, akkor lopakodunk, és nem vesz észre az ellenség,
sok játék esetében akár mit csinálsz mindenképpen kiszúrnak.

A grafikai megjelenést nem részletezném jobban, mivel 2003-as játékról van szó, és az óta már
jöttek ki szebb grafikával rendelkező játékok.

Az ellenség intelligenciája is több mint az elődjéé sokkal, de még hagy kívánni valót maga után,
itt már az ellenség keres fedezéket, arrébb megy, bár van mikor melletted, fut el a fedezékhez
(persze ez nagyon ritka), de legalább nem csak leguggol és tüzel.

Összességében a játék nagyon is élvezhető, mindenki igényét kielégítheti, lehet benne teljes
gázzal rohamozni(bár szerintem csak a legkönnyebb szinten és ott se mindig), lehet fedezékből
leszedi az ellenséget, a gép intelligenciája lehetne kidolgozottabb is, a grafika lehetne szebb is a
mostani játékokhoz képest, de még mindig a kedvenceim között tartom ezt a darabot, mert még
egy ilyennel még nem találkoztam, engem már az első rész is lekötött nagyon, nem rég a
napokba azt is átvittem.