A Régi Köztársaság Lovagjainak története

Bevezető

„A long time ago in a galaxy far, far away…”
A klasszikus Star Wars mottó ebben a játékban régebbre viszi a történetet, mint amiben a filmek játszódtak, ugyanis a Baljós Árnyaktól 4000 évvel vagyunk visszább. Mindössze tippelni tudok csak, miért tették: a játék így teljesen egyedi sztorit kapott, és a karakterek sem a megszokottak, hiszen csak akkor tudhatunk róluk információkat, ha utána olvasunk, mert nem szerepelnek a filmekben, vagy más játékokban. A történetben a két fél a Köztársaság, és a Sithek.
Az alapkonfliktus: a Köztársaság harcolt az Exar Kun által kirobbantott háborúban, ill. a mandalóriai háborúban. A csatákat nem nyerhették volna meg két tehetséges jedi, Revan és Malak nélkül, azonban a győzelem nem volt nekik elég, a háborút követően hódítóvá váltak, de már a sithek útján. A jedik ezt nem hagyhatták, ezért egy rajtaütéssel elkapták Revant, de pusztán szerencsével, mivel Malak tüzet nyitott mestere hídjára. Így lett Malak a sith sötét ura.

A játék kezdetén választanunk kell karaktert, férfi vagy nő lehet, bármilyen meglepő is. 3 osztályból választhatunk: katona, felderítő, és szélhámos. Mindhárom egyedi speciális képességekkel rendelkezik, amit tapasztalatszerzés útján fejleszthetünk, illetve vannak automatikusan aktiválódó képességek is. A játék RPG, ebből következik, hogy a karakterünket nem csak képességekkel, hanem jártasságokkal, jellemzőkkel, és erőkkel kell felruháznunk, ugyanis nem árulok el nagy titkot azzal, hogy később jedit faragunk a figuránkból. Ahogy a játék elején, ekkor is 3 osztályból választhatunk majd, amelyek: jedi védelmező, őrszem, és tanácsos. Ezek a csoportok is rendelkeznek a hozzájuk tartozó egyedi képességekkel. Nem jellemzem ezeket a dolgokat külön-külön, ugyanis a játék mindenről megfelelő mennyiségű információt biztosít, minden fejlesztéshez odaírja, hogy az mit tesz, mibe kerül, mi a következménye, stb. Miután megvagyunk a karakter nevének megadásával is, belekezdhetünk a nagyszerű történetbe.

A kijátszás során rengeteget (talán túl sokat is) kell beszélnünk. Amikor erre kerül a sor, válaszlehetőségek adódnak, amelyeket gondosan meg kell választanunk, ugyanis ezek alapján kapjuk a sötét, vagy a világos oldali pontokat, valamint a döntéseink nagyban befolyásolják a játék menetét, végkifejletét. Haladásunk rengeteg felszereléssel hoz össze, tele vannak a terek pakolva ládákkal, dobozokkal, szekrényekkel, amelyekben mindig van valami hasznos, vagy kevésbé hasznos felszerelés. Továbbá a megölt ellenfeleket is kifoszthatjuk. Kereskedőkkel is találkozunk, tőlük azonban vásárolni kell, ahhoz pedig kreditek kellenek, amit küldetések, vagy erőszakos rablások, üzletelések adnak. Részletesebben kitérve a szerelésekre, pakolhatunk a karakterre fegyvereket, vértet, karpántokat, kesztyűket, implantátumokat, öveket, és fejre szerelhető kütyüket. Ezek számtalan egyedi bónuszokat adnak a karakterünk alapértékeihez, valamint fejleszthetőek is a munkapad nevű okos találmányon. Egyes felszerelések használatához rendelkeznünk kell bizonyos képességekkel, amelyeket szintlépés során szerezhetünk be. A játék 20 szintet ad nekünk, amelyet ügyesen 2 részre kell bontani, mert mint korábban említettem, jedit kell alkotnunk magunkból. A tökéletes megalkotás gondoskodik arról, hogy többször végigtolható legyen a játék, mert sokféle variáció lehetséges, pl.: zsiványból jedi tanácsos, katonából jedi védelmező, felderítőből jedi őrszem. Bármilyen kombinációt is választunk, nem fogjuk megkapni maximum szinten sem az összes képességet, mert minden kasztnak egyedi tudásai vannak. Ügyesen kell építkeznünk, ugyanis könnyen „elronthatjuk” a karaktert, ami könnyen legyőzhetővé teszi azt.
A történetnek természetesen van fő szála, azonban rengeteg mellékküldetéssel találkozunk, amit nem kötelező elvégeznünk, de erősen ajánlott, mert további XP-hez, kreditekhez, felszerelésekhez juthatunk, valamint erősíthetjük a karakterünk beállítottságát, gondolok itt a sötét és világos oldalra. A menet rugalmas, ugyanis a bevezető Taris bolygó után, szabadon választhatunk, melyik bolygóra utazunk az ellopott Ében Héjával. Visszatérve a mellék sztorikra, akad közöttük idegesítő is, főleg amikor át kell utaznunk másik bolygóra, hogy megöljünk valakit. Mint mondtam, az utazások szabadon választhatóak, de kis segítségként elárulom az ajánlott menetet: Dantooine, Tatooine, Kashyyyk, Manaan, Korriban. Kedvfokozóként, ezek közé még társulnak plusz helyszínek, de nem árulom el őket, ahogyan a hatalmas Spoilert sem, de biztosítok mindenkit arról, hogy aki először játssza ki, az pár percig megfagy majd a székében.

Külön ki kell térnem a nagyszerű társainkra, akik nélkül ez a játék elképzelhetetlen lenne. Korábban azért ajánlottam a bolygók sorrendjét, mert azt betartva szépen folyamatosan csatlakoznak hozzánk a társaink. A játék 8, vagy 9 társat biztosít számunkra (8 akkor, ha nagyon gonoszak vagyunk). A társaknak is különböző osztályaik vannak, azonban őket nem lehet „tovább képezni”, ragaszkodnak a maguk kis világához. Magunkkal vihetjük őket csatázni, beszélgethetünk velük, megismerhetjük őket, múltbéli fájdalmaikat kiszedhetjük belőlük. Mindegyikük nagyszerű társ, bármi áron mellettünk maradnak, természetesen a végkifejlet ezen sokat változtathat. A beszélgetésekkel további küldetéseket oldhatunk fel, amelyek további bónuszokhoz juttatnak minket.

Az első dolog, amibe bele lehet kötni, sajnos néha már monoton tud lenni. A harcok „először én jövök, aztán te” módon bonyolódnak le, miszerint támadunk, aztán várunk, hogy az ellenfél üssön. Nem is lenne ez akkora probléma, ha több animációt láthatnánk közbe. Extrém mínusz, hogy ha biztosak vagyunk karakterünk erejében, akár ott is hagyhatjuk a gépet, mert az alapértelmezett támadást automatikusan is elvégzi. Nincs lehetőség a támadások kivédésére, egyszerűen ha megfelelő ügyességünk van, kitér a karakter, és kész. A harcok nem túlságosan nehezek, de hard módban már kell némi taktikázás néhány boss esetében, amelyekből szerencsére tettek bele bőven. A harcainkat segíti a rengeteg felszerelés is, az Erő, a jellemzők, és a képességek is, de néhány ellenség még így is megizzasztó.
Szálka a szemben még, hogy mindenki ugyanúgy harcol a játékban, persze hatalmas elvárás lenne, hogy a számtalan figura mind egyedien művészkedjen, de attól még zavaró tud lenni.

A grafika megkövetel némi kritikát. A 2003-as évhez képest nagyon szép, a helyszínek és a fő karakterek kidolgozásával nincs is semmi probléma, azonban sok az utcán futkosó ember, akik olyanok mint egy paca, semmi arcformájuk nincs. Érdekes, hogy az idegen fajok kidolgozása mind normális, akkor is, ha csak járkáló díszlet.
Az irányítás pofon egyszerű, szimplán mozgatjuk a karaktert, és minden mást elvégezhetünk az egérrel, mindig a kívánt akcióra kattintunk. Vezérelhető az egész játék billentyűkkel is, de ebben az esetben sok gombot memorizálnunk kell.
A hang tökéletes, a fegyverek, lézerkardok hangjai, illetve más Star Wars játékokban eddig nem szerepelt kardok effektjei remekül vannak kidolgozva. A zenéket sem hagyhatom ki, a játék nem a film zenéit használja fel, egyedi lista készült neki, amelyek minden helyszínen mások, megfelelően adják vissza a tér hangulatát.

Befejezés

A játék nem mondható egyszerűnek, ezért könnyen meglehet hogy fontos részleteket hagytam ki, ezeket a következő KOTOR II tesztben próbálom majd pótolni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hihetetlen történettel rendelkezik, és sok játékórát lehet beleölni.

(U.I.: a képek nem sajátok, valamiért a print screen-el készített képeim beillesztés után csupa feketeségek voltak.)