Torchlight 2 teszt

A Runic Games dungeon crawler-je jön, lát és hagyományőrző játékmenetével emelkedik a nagy címek közé!

2009-ben a Torchlight nevet viselő akció RPG mindenkit meglepett. Nem elég rá azt mondani, hogy egy tisztességesen összerakott játék volt, mert rengeteg kritikustól jogosan érdemelte ki az Év Akció RPG-je titulust. A Runic Games által fejlesztett játék képes volt arra, amire annak idején az első két Diablo. Odaszögezett a gép elé, egyre többet akart vele játszani az ember, fel akarta kutatni a különleges tárgyak ezreit, miközben a hősét vezetve kardélre hányt több száz ádáz bestiát. Nem hiszem, hogy a véletlen művének lehetne nevezni a Torchlight sikerét, mert a Runic Games-en belül több ex-Blizzard North-os fejlesztő is tevékenykedik. Így már azért összeáll a kép, hogy nem csupán amatőrök munkája volt a játék, de sajnos akadt egy elég nagy hátránya is. A multiplayer totális hiánya kisebb sötét foltot hagyott a Torchlight ragyogásán, de még így is átlépte az egymilliós eladási küszöböt. Tulajdonképpen a fejlesztőknek már eleve ott volt az ütőképes kártyalap a kezükben az első rész kiválóan működő játékmechanizmusai miatt, mikor elhatározták, hogy megcsinálják a második részt, azonban most nem feledkeztek meg azokról sem, akik csapatban szeretnének visszatérni a Torchlight világába. Nézzük is meg, hogyan teljesít az idei év akció RPG termés sűrűjében a Runic Games szerepjátéka!

Nos, a történettel biztosan nem fog learatni minden babért a játék! A Torchlight 2 sztorija sajnos az „Inkább nem kellett volna!” kategóriában próbál érvényesülni. Talán kissé erős ez a kijelentés, de eléggé nyilvánvalóvá válik a játék elején, hogy nem fogjuk lerágni mind a húsz körmünket a mese miatt. Aki valaha is hozzászagolt az első részhez és még emlékszik is nagyjából az abban történt dolgokra, akkor beugorhat, hogy Ordrak, az első rész legádázabb ellensége az értékes Ember kristályokon keresztül próbálta Torchlight városát az uralma alá hajtani. A második részben ugyanolyan gonosz célokkal fog elszabadulni az első rész Alkimista hőse, Ordrak átka tehát tovább kísért a világban. Amikor még csak az intro-t nézzük, talán felébred bennünk némi érdeklődés a cselekmény iránt, de a játék első húsz perce után totál érdektelenné válik a történet. A karakterek sablonosak, nem sok empátiát fogunk érezni irántuk, sőt, később már csak azt vesszük észre, hogy minden párbeszéd panelen csak addig szöszmötölünk, amíg a jutalomtárgyunkat kiválasztjuk. Bár az átvezetők még a rajzfilmszerű megjelenítés mellett is az igényesség jeleit mutatják, sajnálatos módon ezek sem képesek megmenteni a Torchlight 2 históriáját.

Tegyük túl a sztorin magunkat, inkább hozzuk létre a karakterünket. Négy darab választható foglalkozás közül válogathatunk, annak pedig külön örültem, hogy igyekeztek kikerülni a sablonos Warrior, Wizard, Rogue vagy számtalan más elnevezéseket. Az Engineer például egy jól megtermett ágyúval rak rendet az ellenfelek között, de ha közelről kell alápörkölni valakinek, előkaphat egy elég hatalmas csavarkulcsot is. A Berserker, húhú, a Berserker! Ez a karakter egy adrenalin bomba. Eszméletlen gyorsasággal képes valakit a földbe döngölni a Fist fegyverei segítségével, szinte már táncolunk, ahogyan suhanunk célpontról célpontra, és úgy elagyabugyáljuk, hogy az már nekünk is fáj. Az Outlander a távolról folytatott harcot preferálja, ennek megfelelően elsődleges fegyverei a különféle puskák és pisztolyok lehetnek. Az Embermage a klasszikus varázsló osztály, aki a tűzzel, faggyal és villámmal való hadviselés híve, az ne nagyon válogasson tovább, hanem állapodjon meg nála, dédelgesse, babusgassa. Ha kiszemeltük a kasztunkat, lehetőség van még minimális arcmódosításra, illetve ki kell választanunk az állatunk típusát is. A nehézség és karakternév megadása után máris indulhat a móka a Torchlight 2 világában!

Pár perc játék után szinte biztosra veszem, hogy két dolog fog bennünk motoszkálni. Az egyik, hogy ez a játék kísértetiesen hasonlít egy korábbi akció RPG gyöngyszemre (khmm, Diablo 2, khmm). Komolyan, még a UI is teljesen úgy néz ki, mint a Blizzard klasszikusában. Nincs ezzel semmi baj, hiszen ahogy említettem, a fejlesztőcsapatban vannak Diablo veteránok. A másik érzés, ami az uralma alá fog minket venni, az az old school játékélmény, amire a TL 2 képes. Egyszerűen élvezet lesz vele játszani, csak azt fogjuk észrevenni, hogy „Jééé, már négy órája csak a Torchlight 2-vel foglalkozom?”. Képes teljesen beszippantani bennünket, mégpedig azzal, hogy az egész játékmenet remekül működik. Nem akartak mindenféle újítással belenyúlni az igazi Diablo-s hentelésbe, az összes játékelemről elmondható, hogy hagyományőrző módon próbálták őket tálalni. Épp ezért fog minket elfogni az a nosztalgikus érzés, ami régen még a Blizzard remekművében volt érezhető. A Torchlight 2-vel élmény játszani, és pont azért, mert mindent a maximumon pörget, mégis teljesen megmaradt a jól bevált, az újító szándékot teljesen mellőző receptnél.

Épp ezért örültem annak is, hogy a Torchlight 2 sok szempontból megmaradt igazi RPG-nek. A szintlépések során nekünk kell leosztani az öt darab pontot, amit kapunk, nem a játék dobálja fel nekünk előre meghatározott mennyiségben. Ez így megenged némi diverzitást a hősök alakításán belül, de természetesen sokkal célszerűbb megmaradni a kasztunkra jellemző stat-ok növelésénél. Ennek egyenes következménye, hogy nem lehet bármilyen páncélt csak úgy feldobni magunkra, és rá leszünk kényszerülve arra, hogy keressünk-kutassunk a világ minden szegletében egy nekünk megfelelő ruhadarabot. A pontleosztásban azért benne van az a rizikó, hogy a keményebb nehézségeken érezni fogjuk, hogy például egy Embermage-nek esetleg nincs elég Focus pontja, vagy egy Berserker-nek már túl sok is, és kevés az ügyességünk. Annak viszont külön örültem, hogy nem került be olyan NPC, akivel alap szintre redukálhatjuk a stat-okat, ebből a szempontból is teljesen tradicionális maradt a játék. Aki tehát kevésbé jártas az ilyen fajta akció RPG-ben, jobban teszi, ha tényleg odafigyel, hogy milyen irányba kezdi el fejleszteni a karakterért.

Szép csendben megjegyezném azt is, hogy ez a játék már normál nehézségi szinten is képes arra, hogy megizzasszon minket. A Torchlight 2 első egy-két órája amolyan tanulási görbe, azonban a második Act-től kezdve már nem árt néha elkerülni a lények nagyobb csapásait. A szörnyek mesterséges intelligenciája ugyan nincs azon a szinten, hogy doktori értekezést írjanak nekünk, mielőtt megkínálnak minket egy tűzlabdával, de azért az elvárható agymunkát maradéktalanul teljesítik. Például a társaikat újraélesztő lények valóban azt teszik, amit elvárnánk tőlük, a közelharcosok igyekeznek a lehető leggyorsabban ütési távolságba érni és jól megcsapkodni minket. Rengeteg, trükkös szörny is helyet kapott az ellenlábasok listáján, a különleges támadásaik képesek súlyosan csökkenteni az életerőnket, ha nem vagyunk résen. Külön kiemelném a főnökegyedeket, akikkel nem csak élmény megküzdeni, hanem eléggé nagy odafigyelést is kíván a sikeres eltaposásuk. Még azt érdemes megjegyezni, hogy a Bajnok lények elpusztítása is beletelhet pár percbe, attól függően, hogy a rendszer épp milyen ellenséget pakol át Champion státuszba.

A Torchlight első részét a képességek miatt is az egekig magasztalták, leginkább azért, mert teljesen szabad kezet adott nekünk a játék a fejlesztésükben. Csupán a megfelelő szintet kellett elérni ahhoz, hogy az újabb dolgokra is elkezdhessük felrámolni nehezen megszerzett Skill pontjainkat. Három képességtáblát kaptunk, amikben jobbnál jobb dolgok voltak elhelyezve nekünk, egyébként ez a harmadolás megint felidézhet bennünk pár kellemes emléket a Diablo második részéből (ugyebár abban is három táblázat volt karakterenként). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gyökeres változásokon esett át a képességfejlesztés kidolgozottsága, mégis sikerült elegendő vérfrissítést belepréselni a rendszerbe. Egyik ilyen újdonság a Tier besorolás, amely három szintre osztja fel a kvalitásainkat. Minden ötödik pont után magasabb osztályba kerül egy talentumunk, ami bónusz dolgokat eredményez. Például az Embermage Blazing Pillar forró rettenete először csak négy tűzoszlopot idéz, de az ötödik felrakott pont után már eggyel több lesz a pillérek száma. Érdemes kitapasztalni, hogy mit célszerű rendszeresen pontozni, szerencsére a játék jelzi nekünk, hogy milyen erősebb tulajdonságokat kaphat egy-egy képességünk, ezzel is megkönnyítve nekünk a választást.

Nem árt viszont észben tartani, hogy a képességeket se kell megfontoltság nélkül fejleszteni, mert ha később rájövünk, hogy egy-két dolog nem túl hatékony, már nem lesz lehetőségünk leszedni róla a pontokat. Ugyan bekerült egy olyan NPC, akivel az utolsó három felrakott pontot valamennyi aranyért visszavásárolhatjuk, akkor sem fogjuk tudni nullázni a kevésbé kedvelt talentumokat. Ezért célszerű lehet, ha szintlépéskor előre leteszteljük az újonnan választott Skill-t és ha nem tetszik, vagy nem találjuk megfelelően erősnek, akkor rögtön pengessük ki az aranyat a pontért. Eleinte ez nem lesz túlságosan olcsó, de később, ahogy egyre jobban húzza majd a nagy mennyiségű pénz a karakterünk erszényét, bátran elkezdhetünk kísérletezgetni. Én is ráfaragtam azzal, hogy az Embermage hősömnek túlságosan felpontoztam a Magma Mace képességét, ami közelharcban hatékony. Később sikerült belátnom azt, hogy ki az, aki varázslóval akar ütési távolságban küzdeni, pont az lenne a lényeg, hogy ne legyen idejük közel jönni az ellenfeleknek, mert kiesznek a mágus gúnyámból. Elég lett volna csak egy-két pont a tüzes buzogányra, ami pillanatnyi levegővételt biztosít számomra, ha körbevettek. Ezért kell megfontolni, hogy mit fejlesztünk, és ne pocsékoljuk el a pontokat.

Persze, minden kiküszöbölhető azzal, ha nagyon jó felszerelést sikerül összepakolni hősünknek. A Torchlight 2 loot rendszere szinte teljesen olyan, mint amilyen az első részben volt, vagyis két szóban össze lehet foglalni: jutalmazó és kiegyensúlyozott. A játék nem szűkmarkú, ha aranyról és tárgyakról van szó, de mégse fog minket úgy elhalmozni, hogy félisten erejű hősünk legyen. Ez egyrészt a nehézségi fok megfelelő belövése miatt nem lesz lehetséges, másrészt az első kalandjaink alatt érdemes lesz spórolni az arannyal. Mégis, szinte a legutolsó bokor alatt is lapul valami értékes dolog, ráadásul gyakran olyasmi, aminek hasznát is fogjuk venni. Amiben mégis az élen jár a Torchlight 2, az kérem szépen, az egyedi tárgyak tulajdonságai. Olyan mennyiségű bónuszt pakol a játék az ilyen cuccokra, hogy mire végigolvassuk, lépünk egy szintet. Viccet félretéve, tényleg egyedinek érezzük ezeket a fegyvereket és páncélokat, ezzel is fokozva motivációnkat az ilyen tárgyak után folytatott hajsza iránt. A legjobb az egészben, hogy a játék mégse lesz könnyű, hiába sikerül szert tenni egy Unique fegyverre, a kihívás mértéke egyensúlyban marad az erősségünkkel.

A teszt a következő oldalon folytatódik!